Azért vicces indok felhozni egy buliban, hogy úgy hallotta, hogy a lányt a szülei nem engedik el sehova, ezért inkább ne járjanak.

A kép innen

sziasztok!
 
nem volt szakítás, mivel a járásig el se jutottunk. és ennek csak egy oka volt részéről.
 
de kezdem az elején. igyekszem csak a lényeget leírni. (én 18, ő 23) 
csajok és pasikon jelölt be. aztán msn. nagyon aranyosan nyomult. négy nap múlva már találkoztunk is.  ezt további randik követték. minden jó volt. megértettük egymást, működött a kémia is.
 
közben azért én hallottam róla dolgokat, hogy neki csak „arra” kellenek a csajok és nem becsüli a nőket stb. gondoltam oké, de inkább megismerem, hogy tényleg ilyen-e. így telt el két hónap. (csak hétvégente tudtunk talizni, mert ő dolgozott, nekem meg a suli.)
 
aztán most szombaton taliztunk egy buliban. kérdezte van-e 5 percem, mert beszélni szeretne velem.
mondtam oké, beültünk a kocsijába és elkezdte.. csak egy ok miatt nem mondta még hogy járjunk, az pedig az, hogy az egyik haverja (akinek a szülei anya gimis osztálytársai voltak) azt mondta, hogy engem a szüleim nem engednek el sehova.. és ő is észrevette, hogy mindennapi dolgokban függök tőlük..
 
alig kaptam levegőt. mondom mi? én azzal a csávóval kb. 10 éve nem találkoztam. nem értem honnan vesz ilyeneket. az meg, hogy nem engednek sehova, nem igaz, mert akkor most se buliban találkoztunk volna..
meg mi az, hogy függök? még jó, hogy függök tőlük valamilyen szinten. hiszen még velük lakom. ők fizetik a kajám és egyéb dolgokat.
és igen vannak szabályok amiket be kell tartani, de amit tudok kiharcolok. erre, hogy tudja. akkor meg nem értem mit vár még..
..és azért, mert lehet nem mennének bele otthon, hogy pár nap után nála aludjam, szerintem teljesen normális és nem egyedüli eset. mert ő 14 évesen azt mondta otthon, hogy elmegy nyaralni és a szüleit nem is érdekelte és nem foglalkoztak vele.
nem tehetek róla, hogy engem nem szarnak le a szüleim, ahogy vele tették.
 
szóval mondtam neki, hogy én mindezek ellenére megadtam neki az esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy alaptalanok a „vádak”. ő mért nem képes erre?
mondta, hogy akkor másnap talizzunk és beszéljük meg. mondom oké. meg is nyugodtam, hogy biztos meggondolja magát, mert azért mégis mekkora hülyeség ilyen miatt nem járni valakivel, amikor megvan a kölcsönös vonzalom? utána még egy kellemes másfél órát töltöttünk a kocsiban. semmi vállalhatatlan nem történt. beszélgettünk, elvoltunk, mintha nem is történt volna meg az előző beszélgetés.
 
aztán ment haza, mert fáradt volt, én visszamentem a buliba azzal a tudattal, hogy holnapra jobb belátásra tér. hát nem tért, sőt még nem is keresett, hogy ezt közölje. pedig ő akarta megbeszélni.. este írtam neki msn-en, hogy most ez tényleg komoly? és, hogy én megadtam neki az esélyt, ő miért nem. nem írt vissza. azóta semmi.
 
először nagyon kivoltam. dühített, hogy ilyen baromság miatt nem lett semmi és felháborított a helyzet igazságtalansága. de aztán rájöttem, hogy az egész rohadt szánalmas.
 
tescoban nem voltunk, addig, hogy gumi kelljen nem jutottunk el, bár állandóan értésemre adta, hogy részéről bármikor oké a dolog. szerintem katona se volt, de azért elég izmos. :P  azért jár nekem a vascső, mert miután előadta a kifogását még ottmaradtam vele.