A szép ártatlan gyerekszerelmeknek is vége szakad egyszer. Kéne táborba járni felnőttként is.

a kép innen

Sziasztok szakítósok!

Párszor olvastam a blogon lévő sztorikat, végül úgy döntöttem, én is megírom a sajátomat. Nem baj, ha nem teszitek ki, nekem jól esik leírni. A barátaim főleg vele közös barátok, és mivel nem szeretem senkinek a barátait szapulni, a közös haverokkal nem nagyon beszélem meg a sztori részleteit. Ez így érthető? :D

Ja, előre szólok, hogy hosszú és részletes lesz... :D

Szóval az alapállás: én 15, fiú, ő 16 lány, benne egy már több mint egy éves kapcsolatban. Ifjúsági tábor (11 éves korom óta nagyon fontos része az életemnek, barátaim 90%-a is onnan van. Ő abban az évben először). Összehaverkodunk, tartjuk a kapcsolatot a nyár folyamán. Ő vidéki, de szeptemberben meglep azzal, hogy feljár naponta Pestre, ugyanabba a suliba, ahova én. Barátság szorosra fűződik, naponta találkozunk suli után is. Közben ő még benne a mostmár másfél éves kapcsolatban egy 23 éves sráccal.
Párszor jártam nála, szépen alakulnak a dolgok. Decemberben szakít a pasijával, 28-án lent alszom nála, szilveszteri bulin összejövünk.

Love, happiness, nem részletezem. Mindketten szerelmesek voltunk elég rendesen. Szex jó, minden tökéletes. Kicsit gyakran felkapja a vizet, de ez kibírható. Én sem vagyok egy leányálom... :D

Telik-múlik az idő. Mindketten szervezői leszünk annak a tábornak, ahol megismerkedtünk. Ez nekem kicsit fura, mivel soha nem volt igazán olyan hely, teevékenység, ami csak az enyém lett volna. Mire elkezdtem függetlenedni a családtól, jött Ő és onnantól mindent együtt csináltunk(ez lett a baj...). Az egyetlen, ami csak az enyém volt, az a tábor szervezése. Ő később kezdte, és amikor először voltunk együtt előkészítő hétvégén, nagyon fura volt, hogy már itt sem lehetek olyan laza, mint nélküle. Ezt szóvá is teszi, hogy furán viselkedem. (ő egyébként nagyon féltékeny, bár ezt nem vallja be, de rögtön megjelenik, ha a barátaimmal kezdek dumálni, átölel és már visz is...)

Elérkezünk másfél évhez, ami nyárra esik, ifjúsági tábor. Utolsó este poénból megemlíti, h mi lenne, ha megcsókolná az egyik szervező kollégát. (ő előzőleg egy másik lánnyal csókolózott, innen jött az ötlet.) Mondom, hogy nem örülnék. Szervező kolléga megjegyzi, h ha nekem nem baj, ő nem tiltakozna. Én ismét mondom, h nem kéne. Erre válasz: Ha meg akarom tenni, úgysem tudod megakadályozni.

Állam padlóig, napok alatt összevakarom magam. Hozzá jön még ehhez, h a tábor alatt lett volna lehetőségem egy kis hancúrra egy nagyon jó csajjal, aki régóta tetszik, de nem, mivel kapcsolatban vagyok, és elvből nem csalunk. Mindegy, túlteszem magam, minden megy tovább. (Utólag elmondta, hogy akkor benne is megfordult, h szakítani kéne.)

Ami a problémákat okozta: Ő nagyon hirtelen haragú, nekem túlzottan rosszul esik, ha lecs-sznek. Ő nagyon magához láncol, nem hagy nélküle programokat csinálni, én félek, hogy megbántom, hát inkább nem szólok.

Szóval nagyjából 1-1...

Elkezd megkeseredni az egész, Szex is egyre kevésbé jó.

Végül elérünk az idei táborhoz (erősen a tábor körül forog a sztori :D)

Előkészítő hét, neki két napra fel kell jönnie Pestre. Ez alatt én átbszélgetm az éjszakátkat a barátaimmal, az egyikkel (lány...) párszor smárolunk, ez végül meggyőz, hogy már nem fenntartható, ha már nekem ennyire nem fontos.

Végül e-mail otthonról: Nagyanyám félrebeszél, nagyon rossz állapotban van. (Nekem ő kiskoromtól nagyon fontos volt) Érzem, ha most nem szakítok, nem fogom tudni megtenni.

Leülünk beszélni, elmondom, mi a probléma, miért akarom, h vége legyen. Elmondom, hogy szeretném, ha a kroábbi barátságunk azért megmaradna. (Igen, a jó öreg legyünk inkáb barátok duma, kicsit átalakítva :D)

Ő sírva kirohan, este -ugyanabban a buliban- mindketten szétcsapjuk magunkat.

És ami nem jellemző a sztori korábbi részére: a kapcsolatunk azóta normális, ha nem is vagyunk olyan jó barátok, de rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, stb.

Én még nem vagyok teljesen jól, és az, hogy két nagyon jó barátom is összejött valakivel az exem családjából, nem segít. De ami a lényeg: nem az általam várt utálkozós, bunkó a viszonyunk, hanem normális.


Igen, valóban nincs poén, de ez egy ilyen sztori.

De szép hosszú lett! :D

Köszi a lehetőséget!