Kedves Szerkesztő!

 

Hosszú hezitálás után mégis szeretném, ha megjelenne a sztori. Előre köszi.

 

'Hogy miért írom azt a levelet??? Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!!! Ez a mondat, ami arra késztetett, kiöntsem gondolotaim tengerét, lelkemet. Hátha ez megnyugtat, feloldoz esetleg elhozza a boldogságot.
A szerelem valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan jelenség, egyszercsak benne vagy részese vagy...csodálatos érzés. Csak az a ciki, ha egyedül maradsz ebben az állapotban a szerelmed, legjobb barátod, társad nélkül, főleg ha ez a saját hibáid, rossz döntéseid következménye. Ez történt velem is ez év kezdetén. De ne rohanjunk ennyire előre.
Történetünk 2007 nyarára nyúlik vissza. Szereplői pedig X. (Ő-a csodálatos NŐ), Y. (én-a balga hős szerelmes férfi), mindketten 25 és 30 között fél úton.  Y. azaz jómagam, akkor már több éve külföldön dolgoztam, szerencsés voltam, rendkívül jó helyen, a tökéletes ugródeszkát kihasználva építgettem karrierem. Magánéleti szinten viszont nem alakultak ilyen rózsásan a dolgok. Valahogy nem akadtunk össze a megfelelő társsal, rövid próbálkozások, annál nagyobb csalódások kísérték végig külföldi életemet. Valószínűleg magánéleti sikertelenségem késztetett arra, hogy több éves külföldi tartózkodás után újra hazámba való visszatérést fontolgattam. Fejvadász barát segítségével rövidesen nyílt egy nagyszerű lehetőség, külföldről pályáztam, telefonos interjúk sorozata, ekkor hallottam először X. hangját, mivel a fejvadász barát kolléganője volt Ő tulajdonképpen. Már telefonos interjúk során éreztem, hogy Ő egy különleges teremtmény. Vártam, hogy személyesen meggyőződhessek erről.  Első találkozásunk egyik hazalátogatásom (ami egybeesett a potenciális munkalehetőség első személyes interjújának időpontjával már a munkaadónál) alkalmával történt, a sziget fesztiválon közös barátunk mutatott be egymásnak, ahol mindketten alkohol mámoros állapotának köszönhetően hatalmasat buliztunk, néhány csók elcsattant, de emlékezetünk pont az alkohol miatt nem sok mindent őrzött meg abból az éjszakából. Viszont néhány nap múlva tartottam egy vidéki házibulit, ahol a közös fejvadász baráton keresztül Ő is meghívott volt, már nagyon vártam. Itt kell leszögeznem, soha ez életemben ilyen romantikus, álomszerű igazi első csóóók nem csattant el. Mint házigazda felvállaltam a szakács szerepét, bográcsban a szabadban készült a a fenséges étel. Az idő nagyon kellemes volt, de időnként heves, nyári záporok szakították meg a napsütést. Mint lelkes szakács esernyővel álltam a bogrács felett, minden más vendég menedéket keresett a közeli épületben, egyedül X. gondolta úgy, hogy mellettem a helye és velem kell őriznie a tüzet az esernyő alatt. Beszélgettünk, összebújtunk, nevetgéltünk és szenvedélyesen csókolóztunk, felejthetetlen marad örökre. Kicsit felgyorsítom az eseményeket, néhány gyönyörű napot együtt töltöttünk a Balatonnál, majd visszarepültem a szigetországba.
 A potenciális munkalehetőségből kézzel fogható ajánlat lett, amit elfogadtam, X.-el napi szinten beszéltünk az internet adta lehetőségeket kihasználva. Sőt mi több meg is látogatott egy hétre még mielőtt haza költöztem volna. Felejthetetlen napok voltak, kirándultunk, élveztük egymást minden értelemben J. Kb. 1 hónappal később hazaköltöztem, az első perctől kezdve nem is volt kérdés, hogy ez egy kapcsolatnak indul, ami ugyanolyan szenvedélyes volt végig az említett igazi első csóóók pillanatától. Habár külön lakásaink voltak, tehát nem költöztünk össze, de mégis rengeteg időt töltöttünk együtt. Minden örömöt, bánatot megosztottunk egymással, támogattuk, segítettük egymást, X. munkahelyet váltott, én lakást vettem (nagyon közel az övéhez), aztán én is munkahelyet váltottam, szóval zajlottak az események, de egy mindig állandó és biztos maradt, mégpedig az egymás iránt érzett őszinte, odaadó szerelem. Veszekedéseink voltak, amelyek az én csapongó életvitelemből, alkalmanként az Ő makacsságából adódtak, de ezeken átléptünk, mert szerettük egymást. Elkövettem ugyanakkor néhány végzetes hibát, amit azóta sem értek miért tettem, hiszen boldog voltam Vele. Tekingettem, interneten ismerkedtem (rossz megmaradt szokás a magányos külföldön eltöltött évek után), viszont nem csaltam meg soha és végül amikor ezek kiderültek, hazudtam, kamilláztam, ferdítettem a dolgokat, amelyek persze mind sorra bebizonyosodtak. Természetesen, érthető módon megingott a bizalma, de először meggyőztem, arról hogy ez egy ballépés volt részemről és csak Őt akarom, senki mást. A következő félév újra csodás volt, habár tudom nem vállaltam fel kapcsolatunkat, úgy ahogy ezt illik és szokás, vagy úgy ahogy ezt a NŐ megérdemelné, elvárná a partnerétől, talán nem ismertem fel és el, hogy Ő számomra az igazi, talán féltem és hazudtam Neki és magamnak.
Idén januárban X. a számítógépemen talált fotókat, néhány meztelen képet Nőkről, akikkel chateltem, beszélgettem, fantáziáimat izgattam, de ennyi és semmi több.Tudom, ezek súlyos hibák. Nagyon megbántottam, csalódott bennem, én is magamban, mert nem értékeltem Ő-t mellettem. Talán soha nem értékeltem semmit körülöttem, mert minden olyan könnyen jött, alakult az életemben.
Beteg lennék, vagy idióta??? Fülig szerelmes vagyok X.-be és hülyeségeket követek el??? Meg is lett az eredménye, tavasszal szakított Velem. Nagyon rosszul viseltem, elvakult szerelmesként újra minden lehető hibát elkövettem, zaklattam, sírva mentem hozzá, nyomoztam, féltékenykedtem. Nagyon rosszul esett, az amit Ő is átélt miattam, mégpedig ismerkedett valakivel. Egy kollégájával rövidesen össze is jött, engem pedig minél hamarabb elfelejteni akart, legalábbis így cselekedett.
Annyi biztos, hogy mindketten szerelmesek voltunk  mikor külön váltak útjaink, de X. a bizalom elvesztése miatt kirakott engem, én pedig ahelyett, hogy elfogadtam volna azt a helyzetet, csak rontottam a megítélésén idióta viselkedésemmel. Kb 2 hónapig tartottuk a telefonos kapcsolatot, de az is csak ritkán volt pozitív, általában veszekedésből, a múlt vesézéséből és egymásra mutogatásból állt.
Eltelt egy fél év, mindent elkövettem, hogy elfelejtsem. Rengeteget buliztam, ismerkedtem, csajoztam, 1 hónapos kapcsolatok sorából léptem ki hihetetlen gyorsasággal, határozottsággal. Senki nem fogott meg, nem hatott rám, nem bolondított meg, úgy mint X. Mivel közel lakunk egymáshoz, elkerülhetetlen, hogy alkalmanként összefussunk, minden alkalommal ki akar ugrani szívem a helyéről, torkomban érzem a pulzusom, rosszul vagyok. Igen, még mindig Ő-t szeretem. Imádok Vele feküdni, ébredni, hatalmasakat enni, inni, nevetni, utazni, élvezni az életet, szeretkezni. Szeretem a hangját,  a kisugárzását, a lelkét, az eszét, a testét (minden egyes porcikáját), szeretem amikor sminkelés közben csücsörít, ahogy nézi magát a tükörben, szeretem amikor mérges vagy feldúlt és én nyugtathatom meg, szeretem bátorítani, lelkesíteni, támogatni, hogy minél jobban higgyen magában! Még ezer millió apróság gyönyörködtet benne, ami széppé tesz egy kapcsolatot.
Képes lennék bármire, hogy újra egymásé legyünk és ha egymásé vagyunk, mindent megtennék, hogy együtt maradjunk. Az élet egy nagy lecke, sokat tanultam az elmúlt kb. 2 év alatt, de a legfontosabb értékelni kell mindent, ami boldoggá tesz.
Mostanában szakmai sikerének híre eljutott fülembe, levélben gratuláltam is Neki és néhányszor kellemeset beszélgettünk telefonon. Jó volt újra hallani a hangját, mindketten barátságosan, pozitívan álltunk a másikhoz, kicsit úgy mint régen.'