Sziasztok,

 

Rendszeres olvasója vagyok a blognak, majd talán én is írok egyszer valami jó sztorit.

 

Most csak egy mondatot osztanék meg veletek, amin ahányszor eszembe jut,mindig  mosolygok. :)

 

Szóval, nem jártuk a sráccal, csak flörtöltünk, leveleztünk, megbeszéltük, hogy együtt alszunk. Én pont egy szakítás után, kissé "meghülyülve"  tengettem napjaimat. Az együtt alvás nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük. A lényeg, hogy másnap levélben boncolgattam a miérteket. Valami olyasmit írhattam, hogy aki akkora láncokkal kötözi le magát, mint én, nem tud olyan egyszerűen kitörni.

 

Na erre jött az ominózus válasz:

 

"Nem vagyok se lakatos, se kovács."

 

Ahányszor erre a mondtara gondolok, mindig mosolygok. Szerintem zseniális volt abban a helyzetben:) Még ha rosszul is alakult a történet, nevetek, ha Rá gondolok.

 

 

Ha tetszik, tegyétek ki bátran:)