A férfi meg issza tovább a sörét. 1 nap múlva email cuccsere ügyben, a nő kijelenti nem lesz cuccsere, senki nem ad vissza semmit, és itt a mese vége.

Az én sztorimat, ha értékelni kellene az 5-ből 1 pontot adnék :), de azért leírom,  hátha valaki tanul belőle, ha nekem csak nagyon nehezen sikerült.
No akkor történet röviden.
Szereplők: nő - azaz én 32 éves éppen frissen elvált
férfi -azaz ő 37 éves
1. felvonás - No megismerkedtünk, lelkünkben rózsadalok, smsek, emailek, mozi, színház, kocertek, stb.
A férfi nem tudja összeegyeztetni a kapcsolatunk "testi" részét a vallásával, meg lehet nem is szeret- hoppá. Szakítunk.
A cucccsere szexbe torkollik, de sebaj, majd meggyónja, akit ez zavar ;)
2. felvonás - A szakítás után kb. egy hónappal telefon, mail, stb., mert nagggyon hiányzok, bolond volt, na most tényleg klassz lesz.Lesz szőlő is meg lágy kenyér is meg kerítés kolbászból :D Én persze elhiszem. Nyaralunk, aztán újra nyafogunk, minden szar. Szakítunk.
3. felvonás - külön vagyunk 2 hónapig. Idióta e-mailek a férfitől, az idióta nő meg válaszol.
4. felvonás - Én vagyok élete nője, persze ő egy barom, és most már tényleg minden klassz lesz. És hány gyerekünk lesz, és neki még soha senki nem hiányzott így, és ő még soha senkit, és ő csak velem, és csak rám gondolt, és az összes egyéb közhely, amit nem sorolnék fel most itt. És én persze megint elhiszem. Egy darabig minden tökjó, persze az élet nehéz, sok munka, sok stressz, de én vagyok az élete nője ez egyértelmű, csak a munka miatt feszült. Sír, hogy ő ezt, mennyire akarja, de ez neki mennyire nehéz, persze meg fogjuk oldani és én annyira jó ember vagyok :)) És velem akar lenni, mert két napig se bírja nélkülem. Ez után a roppant romantikus mondat után 2 nappal szakítunk. Nagyon édesen történik a dolog: a férfi a nő elé megy, elmennek vacsorázni, aztán sörözni. A nő aki amúgy vidám típus éppen egy meglehetősen nagy és aktuális problémáját taglalja kisdrágájának könnyben úszó szemekkel (ami amúgy nem jellemző rá, mondhatni meglehetősen szokatlan), abban a reményben, hogy kap egy-két megnyugtató szót :) Helyette a válasz (gondolom vigasztalásképpen): "azt hiszem én ezt nem tudom megugrani". A nő kinéz a probléma legaljáról: "mit is?" Mire a férfi:"hát a kapcsolatunkat".  A nő feláll a vendéglátóipari egységben és távozik, a férfi meg issza tovább a sörét.
1 nap múlva email cuccsere ügyben, a nő kijelenti nem lesz cuccsere, senki nem ad vissza semmit, és itt a mese vége. A férfi megírja, h őt nagyon rosszul érintené, ha a "nagypapája sakkészletét" nem kaphatná vissza... A nő elgondolkodik, hogy őt ebben a kapcsolatnak nevezett rémálomban mi is érintette szarul és a sakk készletet bedobja a Dunába, az emailre meg nem válaszol :)

ps. tescoba voltunk, a gumit ő vette, és nem volt katona, pedig ráfért volna :))