Első és egyetlen randinkon nem kérdeztem, hogy te figyelj és mi a vezetékneved, később meg telefonon már annyira nem is érdekelt.

Sziasztok! Az én sztorim nem az a tipikus padlóra kerülős szakítás, inkább vicces. Én akkor 17 voltam, lány, Tibi meg 26. Egy szilveszteri buliban ismertem meg, és nem gondoltam komolyan az egészet. Elvoltunk egész este, smárolás, dumálgatás, ilyenek. Csak jól akartam érezni magam szilveszterkor. Ő mégis elkérte a számom, meg mikor indultam haza, kérdezte, hogy nem akarnék e vele randizni. Persze rábólintottam, mert úgysem gondoltam, hogy egyáltalán emlékezni fog rám. Eltelt 2 nap, azalatt nem keresett, de nem is nagyon bántam a dolgot. Aztán egyszercsak hívott, hogy na akkor mi legyen a randival. Én budapesti voltam, ő hatvani, szóval a várost nem ismerte, de mondta, hogy bejön, csak találjak valami helyet, mert mivel nincs helyismerete, nem tud programot javasolni. Hát megbeszéltük, kinek mikor jó, és arra gondoltam, hogy elviszem a kedvenc kocsmámba. Nem lerobbant hely, hangulatos és jó környéken is van. Mikor a vasútállomáson találkoztunk, már sejtettem, hogy ajjaj, ebből nem lesz semmi. Tétován állt, nem tudta, hogy köszöntsön. Mondta, hogy ugye a buliban már volt smárolás, és nem tudta, most lesmároljon e, vagy sima puszi. Hm. Elmentünk a kocsmába, és a randi nem volt se jó, se rossz. Ittunk pár sört, aztán ahogy haladt előre az idő, egyre több volt a csönd. A beszélgetésekből kiderült, hogy egyáltalán nem passzolunk szellemileg. Ekkor javasoltam, hogy induljunk, hiszen neki is el kell érnie a vonatát. De ezek után mégis keresett, minden nap felhívott és telefonon érdekes módon elég sokat tudtunk beszélni. De randi valahogy sosem jött szóba. Nem értettem... Most akkor minek hívogat? Rá is kérdeztem, azt mondta, hogy eddig nem akarta elmondani, meg kínos, de nincs pénze beutazni. Ezt egyfelől megértettem, mert nem tehet róla, másfelől meg kövezzetek meg, de úgy gondoltam, hogy nem akarok olyannal járni, aki 26 éves, ereje teljében lévő férfi, és annyi pénze sincs, hogy beutazzon vonattal. Én amúgy is utálom, ha randikon fizetős a program, mert nem szeretem, ha egy férfi költ rám. Nem vagyok agyonemancipált sem, de a lényeg az, hogy nem azért nem volt pénze, mert 1-1 randira elment volna 5ezer forintja. A telefonhívások mindennaposak voltak, én meg egyre kevésbé tudtam hova tenni a dolgot. A randira nem volt túl nagy esély a közeljövőben, akkor meg minek dumálgassunk. Plusz ha arra volt pénze, hogy 2 hetente feltöltse a mobilját, akkor ahelyett inkább beutazhatott volna. A szalagavatómra sem jött el később, mert idézem: "Anyu nem hagyott pénzt az asztalon, így nem tudok elmenni". Én meg nem akartam leutazni hozzá, mert ott még nem tartok, hogy a nő házhoz megy. Talán 3. alkalommal lementem volna, de így, hogy alig ismerem, nem fogok lemenni. Végül, pár nap múlva megelégeltem a dolgot, felhívtam és mondtam neki, hogy szerintem hagyjuk a dolgot, semmi értelme. A válasza annyi volt: Ok. Ezután egy hónapra elmentem egy koncertre (Budapest) és na ki hívott előtte? Hát Tibi! Hogy pontosan merre kell menni a helyszínre, mert én biztos tudom. Jéé te is mész a koncertre? Igen, miért te is? Aha... Hű, akkor találkozzunk! Persze nem találkoztam vele, egyrészt mert rohadt sokan voltunk, másrészt mert nem is akartam. Érdekes módon a koncertjegyre volt pénze ( 6ezer forint volt), meg vonatjegyre, de egy randit nem sikerült összehozni... Hm. Koncert végén hívott, hogy beülnek egy kocsmába, nincs e kedvünk menni. Mondtam, hogy talán, mi autogramra vadásztunk, az meg hosszadalmas folyamat, mert ki tudja, mikor jönnek ki a tagok (külföldi banda volt). Persze elnyúlott a dolog, én meg hazamentem hajnalban. Erre megint hívott, tök elázva. Na ekkor szépen felhívtam a figyelmét Tibinek arra, hogy egyrészt hagyjuk már a telefonálós dolgot, másrészt részegen meg pláne ne hívogasson, nem vagyok kíváncsi a műsorára. Többet nem is hívott. És ami a legviccesebb: mai napig nem tudom a vezetéknevét. :DDD Távol állt tőle a számítógép világa, szerintem azt se tudta, hogy kell bekapcsolni, nem hogy iwiw, ahol mondjuk szilveszter után rákereshettem volna. Első és egyetlen randinkon nem kérdeztem, hogy te figyelj és mi a vezetékneved, később meg telefonon már annyira nem is érdekelt. Szóval ennyi "Csak" Tibi sztorija:)