értékellek mint embert

A szakítósblog szerkesztőségének vega fele egyébként se szereti a húsvétot, úgyhogy most másokat is jól elszomorítunk, hogy nem csak feltámadás meg nyuszi meg zabálás van ilyenkor, hanem betegség és szomorkodás is. A hosszan tartó, ám mégis egyoldalú szerelem a szigeten ért véget, de még a mai napig is rettenetesen fáj, pedig két éve volt.

Sziasztok!

Beteg vagyok, és különben is…A barátaim már nagyon unják hallgatni, tehát bedobom, közösbe.

Hosszú lesz, és szomorú. Nekem legalábbis az…Aztán lehet posztolni. Rendesen.

Öt plusz egy év volt, mindennel megspékelve úgy, ahogy kell. Gimnázium utolsó évében jöttünk össze, éppen érettségi előtt, én személy szerint úgy éreztem, hogy megtaláltam életem szerelmét, ha tetszik „a másik felemet”. Nem volt vele semmi baj, csak éppen annyi, hogy egy pillanatra sem érdekelte a kapcsolatunk, persze csak 18 évesek voltunk. Én mindent megtettem, hetente csak egyszer láttam, mert nem volt több ideje stb, ehhez képest ő kvázi „eltűrte”, hogy én kiteszem a szívemet a kirakatba, ő meg akkor nyúl érte, amikor akar. Persze hülye voltam, de olyan szerelmes, hogy nagyon…

Aztán valahol történhetett valami velem öt év után, mert egyszer csak azon vettem észre magam, hogy kimondom; nem jó ez így már. Jött egy nyár, amikor ő három hónapig nem keresett. Ok, korrektségből; egyszer, msn-en de nem igazán erőltette meg magát. Visszagondolva, én azt akartam, hogy kezét- lábát törje értem, hogy szeressen, úgy ahogy én szeretem őt. Nem tette, talán sértettségből, vagy dühből lefeküdtem mással. De könyörgöm! Öt év után három hónapig felém se nézett…Mire gondolhattam volna?Azt hittem így végeztük.

Kedves szakítósblog!
Bár még csak húsz éves vagyok, és nem is volt túl sok kapcsolatom, azért akad egy-két jó sztorim, és unalmas perceimben a blogot böngészve én is megihletődtem. Egyenlőre ez csak egy apró pofáraesés, majd talán később a többi is jöhet.

Szóval...

Legjobb barátnőmmel egy egyetemi buliban voltunk. Már ott kiszúrtam, de ő látszólag le sem szart. Aztán amikor indultunk volna haza, ő pont a kabátunk mellett ült, így szóba elegyedtünk, majd felajánlotta, hogy hazakísér minket. Kérdeztem, hogy hívják, azt mondta Laci, de a barátnőmnek már úgy mutatkozott be, mint Robi.(???) Igazából már itt sejthettem volna, de ki? Én? Nem! Én ne szavaznám meg a bizalmat valakinek?! Azt mondta, hogy a második neve a Robi, csak mindenki így hívja.

Sziasztok!

Most olvastam a "Hogyan törtem ösze egy szívet, nagyon" című postot, és mivel egyszer kicsit hasonló helyzetben voltam, mint az ebben szereplő P., gondoltam, billentyűzetet ragadok.:)

21 éves voltam, tapasztalatlan, naiv, mikor az ICQ-n (ismeri még valaki?:P) megismertem egy kedves arab fiút. Sokat beszélgettünk, meséltem neki az országról, mert ösztöndíjjal ide készült. Nagyon intelligens, sziporkázó humorú, elbűvölő férfi volt már monitoron keresztül is, amikor pedig végre személyesen is találkoztunk (soha nem felejtem el az érzést), mintha villám csapott volna belém, elvesztem. Bár őt nem érte ilyen sokkhatás :), egyre többet találkoztunk, segítettem neki a lakáskeresésben, kicsit tanítottam magyarul beszélni, a végén már minden hétvégémet nála töltöttem (250 km-re laktunk egymástól). Úgy éreztem, ő az, akire vártam, megtaláltam a másik felem, hihetetlenül boldog voltam. Illetve voltunk, hiszen ő is ugyanígy érzett. Így telt el 2 év, csodálatos harmóniában, a távkapcsolat ellenére is, a családom is kedvelte.

Sziasztok!
Az én sztorim nem hétköznapi..számomra legalábbis!
Történt 10 éve, hogy megismertem, megszerettem..blablabla..volt rózsaszin köd, rengeteg könny, és még több szakítás..melynek eredménye egy csodálatos, gyönyörű esküvő lett nem sokkal a 10 éves fordulónk előtt..boldog voltam, talán Ő is, talán hiba volt már akkor, amit tettünk. Házasságunk 4 hónapig húzta.Anyagi problémák voltak..és én nem mindent mondtam el neki, merthogy mindíg "lehúztam" a problémákkal..állítólag.Ezért aztán szép lassan megszoktam, hogy nem mondhatom el a gondjainkat, mert akkor bezárkózik, és inkább vállaltam minden szart, csakhogy jól érezze magát..hiba volt, kiderült..elhagyott, szilveszterkor.Hivatkozva mindezekre..aztán szépen visszaszivárogtak közös barátoktól infók, és minden kiderült.Állítólag már nem szeretett, és különben is , szerinte már a szex is gyenge volt, meg már nem is szeret, csak a megszokás..és a blabla...

We could keep trying
but things will never change
So I don't look back
Still I'm dying with every step I take
But I don't look back

Hahóka gyerkőcök! Képzeljétek, megérkezett az első olvasó által küldött szakítós szám és még szöveget is írt hozzá ez a drága ember, akit Attilának hívnak. Hálistennek egy szuperjó számot választott, így egy igazi win-win szituációban találtam magamat, mert új zene is van és írnom sem kell annyit. Szerintem az egy szál zongorával előadott verzió (MP3) a valóban hazavágós, de a diszkós (YouTube) is ki tudja készíteni az embert.

Mp3: Robyn: With Every Heartbeat (Acoustic Version)*

Az én történetem arról szól, hogy hogyan törtem össze egy szívet, nagyon.
Negyed éves egyetemista voltam, jó fél-háromnegyed évvel egy (talán túlságosan is hosszú) kapcsolat lezárása után, amikor az ember tengődik a nagy nihilben és az alkalmi kavarásokban, ha éppen van hangulata kimozdulni bármerre is. Ekkor történt, hogy egy házibulin összekavarodtam P-vel, aki 2 évvel fiatalabb volt nálam, édespofa, az a fajta nagydumás srác, akit mindenki imád a saját környezetében, akinek sok csajozós sztorija van, és akinek igazából még nem volt barátnője. Én is meglepődtem, de szerintem ő jobban, hogy kivételesen sikerrel járt. :) Aztán hazafelé menet -még melegében- megbeszéltük, hogy jó-jó, de annyira azért nem vesszük magunkat komolyan, elvégre egy házibuliban x sör után miértne alapon csókolózni nem feltétlenül egy életre szóló kapcsolat kezdete. Leginkább abban maradtunk, hogy nem maradunk semmiben, majd lesz ahogy lesz. És lett is. Nem azért, mert ránktört volna a mindent elsöprő szerelem érzése, de egyikünknek sem volt senkije, jól éreztük magunkat együtt, amúgy is közös társaságba jártunk akkoriban,így igazából nem volt okunk nem együtt lenni. Szépen lassan egyre jobban megszerettük egymást.

Kedves Szakítós!

Bejelentkeznék egy régesrégi történettel...

Kati (álnév) a gimi második osztályában került közelebb hozzám, addig olyan kutya-macska viszonyban kerülgettük egymást. A szépen alakuló szerelmünkkel párhuzamosan fedezgettük fel egymás testét, így harmadik végére, ahol és amikor tehettük egymásnak estünk... A megyeszékhelytől kissé távolabbi városkákból jöttünk, kollégisták voltunk mindketten. Haza sem akartunk járni, annyira jól éreztük magunkat. Persze, megtartva régi szokásainkat, marakodtunk, de úgy éreztük, nagyon egymáshoz valók vagyunk.

Történetem talán átlagos, számomra átélni persze nem volt az...

Az egész nagyon régen, még a múlt században kezdődött egy kiránduláson, ahol megismerkedtem egy pasival, akibe röpke 3 óra elteltével halálosan szerelmes lettem. Csupán annyi kellett hozzá, hogy meghívjon pár pohárka vodkára, no meg a magam 17 éve is komolyan közrejátszhatott a gyors fellángolásban.
Probléma is volt, hát hogy ne lett volna: Pasinak volt barátnője. Így hát hősnőnk (azaz én) érzelmeit titokban tartva, csendben szenvedett és várt, több mint 1 évig. Ez alatt az idő alatt heti rendszerességgel találkoztunk, hiszen közös baráti társaságunk volt.
Aztán egyszer csak Pasi szabad lett és én színre léphettem: roppant bátran elhívtam kocsmázni, el is jött, amiből aztán 11 és fél évnyi együttélés és házasság lett.
Éldegéltünk, ha szóba jött a baba-kérdés, ő benne volt, csak hát előbb diplomázzak le, aztán találjak munkát, stb. Szóval időhúzás esete forgott fenn.

Sziasztok.

Nos az én feleségem a minap hagyott faképnél de nem akárhogyan.
Fél éve gyanakodtam, hogy valami nem stimmel aztán kiderült a dolog.
Hatásszünet....
Naná hogy beleszerelmesedett egy kollégájába de az ürge elhajtotta mint a lepkét.
Megtudtam a dolgot, lehet röhögni, a feleségem egy PUBLIKUS fórumon beszélte ezt ki egy tökidegennek :)
Nem nekem elmondani, kibeszélni egy hülye fórumon amit ráadásul a kollégám programozott :)

Mint rendszeres kommentelő, egy régi adósságomat törlesztem ezzel a sztorival..
Szóval ez jó 12 éve történt, akkor még a siófoki Flört diszkó előtt nem volt úgy beépítve a parkoló – ennek az egyébként elhanyagolható ténynek később jelentősége lesz:-)