értékellek mint embert

sziasztok,

kb. két éve voltam már együtt barátommal, nevezzük Lacinak. A kapcsolat már több sebből vérzett, többször próbáltam véget vetni neki, de ő, a manipuláció nagymestere mindig elérte, hogy mégis maradjak. Közben megismerkedtem valakivel, aki elcsavarta a fejem. Ő tudott Laciról, nem tetszett neki, de mégis viszonyt kezdtünk egymással. A kettős játéknak egy véletlen vetett véget. Barátnőmnek szánt sms-em, melyben új Kedvesemől áradoztam, véletlenül Lacinak küldtem el (ő imádott smsben "társalogni", ezért én is smsben szoktam neki válaszolni, automatikusan őt választottam hát címzettnek most is.)
Mikor ez feltűnt, bizony izgatottan vártam, mi lesz a reakció. Néhány óra múlva megérkezett a válasz:
"Te ordas kurva."

Röviden ennyi.

I have an idea that you are here
I had the idea that you were near
I have an idea that you are here
I had the idea that you were... near

Látjátok gyerkőcök, ez a baj ezekkel a teknóművészekkel, hogy nem képesek egy tisztességes dalszöveget megírni, csak két sort ismételgetnek unásig! Bezzeg a Bob Dylan! Na, mindegy, a klip viszont nagyszerű, mert egy olyan szakítás utáni rituálémat dolgozza fel, amiről eddig azt hittem, hogy csak én űzöm, erre lám, már klipet is csináltak belőle (amit most nézz meg, mert innentől szpojlerkedni fogok). Szóval szakítás után pár hetig még szeretek úgy csinálni, mintha továbbra is meglenne a lány. Ilyenkor eljárogatok ugyanazokra a helyekre, ahova együtt jártunk, képzeletbeli beszélgetéseket folytatok vele, nagyokat röhögök helyette a kiváló poénjaimon, ilyesmi. És közben fotózgatok, hogy később, a tiszta pillanataimban azért lássam, hogy mi a helyzet. Mindig mókás visszanézni ezeket a képeket, a fiatalember is milyen jól szórakozik a klip végén. Mondjuk annak azért örülök, hogy azokat a képeket nem mutatják meg, amiket akkor csinált, amikor azt hitte hogy éppen kefél a csajjal, mert saját tapasztalatból tudom, hogy az ilyen képeken mindig nagyon szomorú az ember feje. Viszont. Mi ez a hülyeség, hogy ilyen ofotértos előhívott képekkel bohóckodik a csávó a végén? Hetvenhatot írunk?! Nálam ez úgy szokott menni, hogy éppen taggelném be a Facebookon életem értelmét, erre azt kell látnom, hogy kurvára egyedül vagyok az összes képen már megint. És olyankor sírok.

Kedves Szakítós!

Két történetem is van, mindegyik úgymond elég érdekes.

Story 1.
Általános iskola, talán már a vége felé (nem nagyon emlékszem már) amikor is
szerelmes levelekkel bombázott egy srác akiről azt sem tudtam kiféle-miféle.
Aztán szép lassan fény derült a kilétére - persze csak úgy hogy megmutatta
az egyik osztálytársam, akivel amúgy egy házban laktak és vele küldözgette a

Sziasztok!

Ez a történet nem szakításról szól mivel gyakorlatilag nem is jártunk! :( De mai napig nagyon nagyon szeretem!Mély nyomot hagyott bennem!Mivel eléggé átverte a fejem nem is egyszer! ( de én is naív voltam azért sikerült neki ... vagyinkább szerelmes?!!?!!!

Hol is kezdjem?
Mikor bekötötték a netem regisztráltam magam a chat-en! Hátha találok magamnak egy normális pasit gondoltam én! Dehát ez nem úgy sült el!
Kb fél éve ( 2007. szeptemberében ) egy este felmentm chat-elni ... minden frankó volt belépett hozzám egy srác nagyon helyes volt , aranyos és úgy tűnt megtaáltam az igazit! Rengeteget beszéltünk aznap este. Azután elkérte az msn címem és ott folytattok a beszélgetésünket. Nagyo boldog voltam hisz találtam egy olyan pasit aki közel lakik korban is hozzám illő és úgy láttam meg tudom szeretni! Nem gondoltam volna akkor hogy találok vkit a chat-en!!

Of course you want me
Of course you want me
Of course you want me to feel the way you do

Amikor először hallgattam ezt a számot, rémülten kerestem, hogy nincs-e megnyitva egy YouTube ablak a gépen, mert olyan az egész, mintha menne ez a jó kis garázsrock, de a szomszéd szobából közben meg belehallatszódna valami zajongás (a videón nem, mert az egy koncerten készült). Kicsit karcos a nóta, de az utolsó 15 másodpercben, amikor az "Ooh I hate you / Ooh I hate you / My life's alright without you" sorokat éneklik, megmutatják a srácok, hogy tudnak ők fülbemászóan seggrázósak is lenni, ha akarnak. Ha egyszer csinálnék egy jövőben játszódó filmet, abban lehet, hogy ezt a számot hallgatná a kiskamasz főhős. Vagy még jobb lenne, ha az apja hallgatná ezt, és a kiscsávó meg beszólna neki, hogy mi ez az ósdiság, fater?! De akkor mit hallgasson a kiscsávó?

MP3: No Age: My Life's Alright Without You*

Kaptok még egy bónusz gyönyörűséget, mert félek, a fenti szám az emberek 99 százalékának egyáltalán nem fog bejönni, ellenben úgy képzelem, hogy a Digital Suicide Lullaby a Heartsrevolution nevű formációtól minden jóérzésű olvasónak tartós örömet okozhat. Nem tudom, hogy mennyire szól a szakításról, mert a szétcsavart ének miatt a szöveg felét egyáltalán nem értem (I left a trail of pearls / To find my broken heart in your lost mind???), de a hangulat abszolút a jól ismert repeaten-hallgatom-miközben-az-esőben-bandukolok-a-lány-házhoz-hogy-megnézzem-ég-e-a-lámpa vonal. A klip pedig maradéktalanul kimeríti a cukiság fogalmát, és wendynek ajánlom, mert hófehérkés.

Kedves Szakítósblog, itt az én sztorim is. A lányt (kizárásos alapon én vagyok a srác) élőben kellene megismerni, így nem biztos, hogy átjön a történet, amit teljes őszinteséggel (sokak számára szerintem bunkó hangvétellel, nézetekkel) közlök. Lehet, hogy szexcentrikus lesz, figyelmeztetek előre :)

Gimis korszak, legszebb évek az ember életében, 17 vagyok ekkor. A csaj (legyen mondjuk Kati) osztálytársam, úgy kerültünk közelebb, hogy az ofő egymás mellé ültetett minket :) Beszélgettünk blablabla, innen szokásos dolgok, össze is jöttünk ahogy illik. Nem néztem ki volna belőle, de mikor először elmentem hozzájuk nagyot koppant az állam. Szüleim hálistennek jól keresnek, mindent megteremtenek nekem meg tesómnak is, nem kínaiból öltözködök, szoktunk járni nyaralni meg ilyesmi. Kati családja együtt lakik a nagyszülőkkel, szerény körülmények között (értsd: apuka asztalos/alkoholista, az utcával szemben van egy kocsma, anyuka varrónő, akinek körülbelül 14 éve nem volt orgazmusa, mivel hugi szobája mindössze egy függönnyel van elválasztva és a kettő együtt alig 10 m2), udvaron góré, bontott tévék (apuka egyszer szólt, hogyha van bontanivaló tévém vigyem el, mert kurvajól fizet :D ), ilyesmi. Elől vannak a nagyszülők + Kati szobája, hátul a nem túl nagy udvaron lehet eljutni a szülőkhöz, ahonnan msn-ezik. Úgy gondolom, hogy a környezet fontos lesz később. Nagyon köcsögség, ha azt mondom, más társadalmi rétegből származunk? Mert szerintem vannak ilyenek.

Ebben a történetben egyszerre koncentrálódik minden, amit a szakítósblog ellenez: netes ismerkedés, potenciális távkapcsolat és msn-szakítás. Ezzel zárom a hetet, sziasztok.

Tisztelt szakító blog…

Megosztom veletek és az olvasókkal a sztorymat, bár igazán nem volt kapcsolat de mégis abszolút nem esett jó az ügy és mellbevágott…ha úgy vesszük nem párkapcsolat, hanem inkább emberi kapcsolat…

„A nő kiütéssel győzött”                  

Fél éve, megismerkedtük, neten, nem gondoltam kapcsolatra csak beszélgettünk, de azt bazi sokat, már úgy éreztem mindent tudok róla és bazi jó barátok lettünk…

Kb fél év után lett olyan a munkám, és a helyzetem hogy el tudjak hozzá menni és találkozzunk (250 km köztünk), de addigra talán már tényleg volt kisseb olyan érzés mintha nem csak baráti beszélgetés lenne, indulás előtti este még beszéltem vele telefonon (először) mert nem tudtam vele 3 napja msn-en beszélni mert dolgozott (előfordult már máskor is), és a fellegekben jártam, azt hittem nagyon király az élet és hogy megismerhetek élőben is 1 ilyen jó csajt és még a hangja is csodálatos…

Hazaértem, msn, ott van….(váratlan volt)

Mondom most értem haza, elmegyek wc-re hozok be magamnak, inni-enni és beszélhetünk, legalább letisztázzuk a pontos címet, mire vissza értem (kb fél perc) 23 sort írt tartalmilag 3 pontban:

Teljesen átlagosan indult: randi, mozi, vacsi, püfölés, stb, aztán a fiú egyszer kopogás nélkül nyitott be a lány szobájába, és volt ott a hímtag. Ezért kell mindig kopogni!

Sziasztok  Szakítósok,

egy témába vágó esetet szeretnék megosztani veletek, a szokásos anonim stílusban. Nem dicsekedni való történet, de felhatalmaztam magam a publikálására, mert amilyen rövid, olyan üt"os a sztori:

90-es évek, magyar fels"ooktatás egyik kollégiumában István (jókép"u-jódumájú) bentlakó összejött egy nagyon mutatós, szintén helyi er"ovel. A dolognak nagy jelent"osége nincs, mindketten több 10 futó és komoly kapcsoalton voltak túl, ez  is teljesen átlagosan indult: randi, mozi, vacsi, püfölés, stb.
Pár hét után f"oh"osünk elindult a hölgy szobájához az esti programajánlatával, amikor benyitott, látja, hogy az ágyon fekszik valaki a lány pedig orálisan elégíti ki.

Keszthely sokak számára fontos mérföldkő, a levélírónak is, aki ebben a kedves balatoni városkában (községben?) tanult meg csókolózni, vagyis ahogy ő mondja "smárolni." Beszélgetésre nem futotta, csak a nyelvtechnika fejlesztésére, gyorsan véget is ért a kapcsolat, szerencsére nem tanulságok nélkül.

Hali!

Az én sztorim nem egy egetrengető szakítás története, de megosztom veletek, ezzel is bizonyítva, az ember lánya mennyire komolytalan tud lenni párkapcsolatok terén zsenge korában. Nincsenek benne nagy sírások, szenvedések, szívfájdalmak, inkább csak azt lehet mondani rá, hogy lol.

A történet Keszthelyen indult, egy panzióban, ahol több család töltötte nyári szabadidejét. Akkor voltunk ott másodszor, előző évben 2 hétig nyaraltunk ott. A sráccal, legyen D., már akkor is találkoztunk, igaz, nem beszélgettünk, de látszott rajta, hogy bejövök neki. Nekem persze az öccse jött be, a dolog végül plátói maradt. Következő évben a két család megint ugyanakkor nyaralt a panzióban, akkor még inkább látszott rajta, hogy próbál nyomulni. Ez nem volt könnyű feladat, tekintve, hogy sosem voltunk egyedül, én 14, ő 17, szüleim nem nagyon értékelték volna a dolgot, de aztán végül sikerült összejönnünk.

Én, a 14 éves kislány repestem a boldogságtól. Végre valaki, akinek tetszem, akivel lehet csókolózni, jaj de jó. Érdekes életfelfogásom volt még akkoriban, tudatlan, az életről mit sem tudó lányka lévén dunsztom nem volt, hogyan kell járni valakivel és egyáltalán hogyan lesz szerelmes az ember. Nem is akartam beleszeretni D.-be, attól féltem, az sebezhetővé tesz. Igazából úgy tekintettem őt, mint egy barátot, akivel lehet smárolni, és így is viselkedtem vele. Ha jól emlékszem, sosem mondtam neki, hogy szeretem, pedig ő elég gyakran mondogatta.