értékellek mint embert

Gyerekek, tudom, ma este van a buli a Parázsban, jó mulatást nektek, érezzétek jól magatokat, míg én Szombathelyen húzom majd az igát. DE: van itt valami, amiről muszáj beszélnünk, és mivel egy nagy szerető családként tekintek önnön magunkra, ezért vitára bocsátom a levelet, olvassátok Ti is.

Kedves szerkesztők!

Bár levelem önmagában azt gondolom nem alkalmas arra, hogy bármilyen változásokat generáljon, ezzel együtt némi szomorúsággal és csalódottsággal tudatom Veletek, hogy minden szimpátiám és korábbi sztori küldő aktivitásom ellenére a továbbiakban nem látogatom lapotokat...Az elmúlt pár hónapban gyakorlatilag nap mint nap elolvastam az új történeteket, és örömmel postoltam, saját szubjektív véleményem és a többi látogató meglátásának függvényében. Mára azonban a postolás gyakorlatilag 10-20 állandó, egymást ismerő, egymással az elmúlt napok (mit napok, órák!) eseményeit kitárgyaló emberek homogén, átláthatatlan, nem oda illő beszélgetéseinek helyszínévé vált. Komolyan mondom: SZÖRNYŰ!. Engem érdekelne az, hogy az oldalra kirakott történet kapcsán kinek mi a véleménye, tapasztalata, meglátása, de nem érdekel (sokakkal együtt) az, hogy páran mit uzsonnáztak, mit néztek a TV-n, hol voltak tegnap, és konkrét személyekre lebontva hol tart a betervezett programjuk. Megkockáztatom, a postolási lehetőség nem erről kéne, hogy szóljon, talán Ti sem ennek szántátok. Vannak nyilvános chat szobák, vannak privát fórumozási lehetőségek, ott az msn, ott a skype, ott van ezer és egymillió lehetőség, hogy ezek az emberek annyit beszélgessenek privtilag amennyit akarnak. MI pedig, - olvasók - had olvassunk és írjunk a magunk véleménye szerint a cikkekhez kommenteket. Sajnos a legnagyobb jóindulattal sem látom, hogy ezért Ti valamit tennétek, ezért inkább nem látogatom többet oldalatokat.

Üdvözlettel:

Gábor

Végre! Jó kis lekoptatószöveg, végre felnőttektől, az elmebetegség határát súrulóan  féltékeny fiúval, és az internethasználók örök rémével, a borzalmas közösségi szájtokkal. Kaptok érte John Lennont. 

Életem legfurcsább szakítását éltem át a napokban. Számomra vicces volt, még soha nem szakítottak velem e-mailben. Tulajdonképpen nem is volt ez még igazi kapcsolat, épphogy csak elkezdődött valami kettőnk között.

Már a legelején is tisztán látszott, a fiú (28) nagyon féltékeny típus. Féltékeny volt a barátaimra, az ő barátaira és úgy általában az emberekre, még az exemre is. Én (27) nem igazán szeretem a féltékenykedést, főleg ha túlzásokba esnek, de gondoltam majd változik a helyzet. Két nappal ezelőtt kaptam egy e-mailt, kövér gázzal indítva:

"Az én szakításom - igazi, bár nem véres, csak egy kicsit" - ez volt a levél subjectje, de ilyen durva sztorira nem számítottam, főleg nem a legkedvencebb magyar városom előterében kirajzolódva.

 A fotó a pecs.hu oldalról származik

Nem ma volt, van már talán 3 éve is, hogy belebetegedtem egy szerelmi bánatba, vagy nem is voltam szerelmes?

Már jó ideje dolgoztam egy multinál, rengeteg fiatal között. Elvből nem lődöztem házinyúlra, bár egy-két flört azért akadt. (Legalább kétszáz 30 alattival melóztam...) Egy decemberi napon, besétált a call centerbe, frissen borotvált koponyával - gyengéim a tar fejek - és csak úgy spontán az ujjam egy okét mutatott, Gábor meg nevetett (Igen ,ez a neve, tényleg). Nem sok idő telt el, talán egy órá, már lent kávéztunk és beszélgettünk a dohányzóban. Mivel éjszakáig dolgozott ezért elég abszurd időpontra beszéltük meg a randit, persze, hogy nálam. Ment minden, mint a karikacsapás. Finom cigik, csoki, gyümölcs, szex. Épp 26 múltam, már nagyon jó lett volna valami komolyabba belemenni, mert csak tengtem lengtem, mint a kertész, egyik meleg ágyból a másik meleg ágyba. Gábor kapható volt a szerelemre, mély érzésű, kicsit zárkózott, de kedves és nagyon vagány fiú. Szóval két hét múlva odaköltözött az albimba. Jó volt. Eljártunk dolgozni, a beosztásunkat próbáltuk összeegyeztetni, esténként vacsi, ez-az, néha el erre-arra. Szóval minden oké volt. Rózsaszín mondhatnám, de nem vagyok egy romantikus típus. Minden frankó volt. Nem voltak volt csajok, volt csávók, nem volt semmi csak mi. Teltek, múltak a hetek, még mindig minden jó volt. Na, gondoltam egy merészet, hogy akkor gyere velem az én városomba, megmutatom mi nekem Pécs.

Love is a fire that you can't control
It burns in the middle and it leaves a hole
You can fill it up and you don't know when
It's gonna start to burn again

Halihó gyerkőcök! Köszönjük, hogy az ünnepek alatt is nagy számban küldtetek be szakítós számokat szerkesztőségünkbe, viszont a legtöbben nem írtatok melléjük egy büdös szót se, csak ránk dobtatok egy YouTube-linket és az úgy nem járja. 487 szakítós szám várakozik itt nálam egy folderben, tehát ha holnap betiltják az új zenék gyártását, akkor is minimum 2014-ig tudom folytatni ezt a sorozatot magamtól. De ha írsz pár sort a saját kedvencedről, akkor azt is örömmel kirakom, mert nem az számít, hogy mit szeretsz, hanem, hogy miért szereted pont azt. Vegyetek példát Mandula fedőnevű kedves olvasónkról, akinek nemcsak remek ízlése van, de szabatosan is képes fogalmazni. Ő ajánlja a figyelmetekbe az alábbi felvételt.

MP3: Aberfeldy: Love Is An Arrow *

Ha valaki szakít, az mindig szomorú, mert véget ér egy szerelem, összetörnek szívek, lezárul egy boldog időszak és utána csak a szomorúság marad. Ha velünk történik, az a legszarabb, de ha olyannal, aki közel áll hozzánk, vagy szimpatikus, akkor is nagyon együtt tudunk érezni. Mivel én ezekkel a cuki kis eszkimókkal nagyon is szimpatizálok, ezért mindig elszomorodom, ha megnézem a klipet. Elképzelem, hogy szegényeknek az egész élete csak a hidegről meg a sivárságról szól, minden nap egyforma, aztán jön egy nagy szerelem és végre van miért élniük a szánhúzáson kívül is. És akkor erre tessék, ez is véget ér.
 
Az Aberfeldy dala a szerelemről és annak elmúlásáról szól, próbálják definiálni, hogy mi is valójában a szerelem, hasonlítják mindenféléhez, de végülis az a lényeg, hogy a szerelem ha véget ér, akkor az nagyon fáj.
 
Akinek szerelmi bánata van, annak tutira rádob a dal a szomorúságára egy lapáttal, aki meg éppen boldog, az azonnal belegondol, hogy a szerelem múlandó dolog, szóval jó lesz vigyázni.

* Bal gombbal rákattintasz, bejön az oldal, ott kis várakozás után a "Click here to start download..." szövegre klikkelsz és már indul is a letöltés. Az MP3 fájlokra csak illusztratív célból linkelünk, nem akarunk senkit meglopni ezzel. Lelkesen támogatjuk az eredeti cédék, kazetták, bakelitlemezek és egyéb hanghordozók vásárlását.

A héten még egy normális szakítós történetet sem sikerült kiraknom, mert nem küldtök olyat. Most is úgy szakítanak a résztvevők, hogy nem csak hogy nem is jöttek össze, a lány két randi után feladta. Pikantéria: a szereplők rockzenészek és ázsiaiak.

Kedves Szakítós!

Az én történetemben az a szép, hogy már azelőtt megtörtént a szakítás, hogy a kapcsolat ténylegesen kialakulhatott volna. Más szavakkal, igazi mintapéldája annak, hogyan kell egy bimbózgató kapcsolatot már a csírájában elfojtani.

Már egy fél éve Ázsiában élek ösztöndíjjal, ami csak annyiban különbözik a többi országtól, hogy ha lehet, itt még inkább jelen van a magány. Persze nem barátokban van hiány, inkább valaki olyanban, aki a sok kulturális különbség és változás ellenére is az otthont, az állandóságot jelenti. Akihez adott esetben hozzá lehet bújni, finom vacsit főzni, és kéz-a-kézben sétálni. Sajnos az itt élő külföldi srácok erre a szerepre a legkevésbé sem kaphatók. Az ázsiai kiscsajok teljesen elkényeztetik őket, megszokják, hogy nem kell nyújtaniuk semmit, és mégis mindent megkapnak. Ennélfogva a legrondábbak is hihetetlen beképzeltek, hát még azok, akik kicsit is jól néznek ki.....
Szóval tényleg nehéz párt találni, és, ha sikerül is, tuti van vmi difi a dologban. Én is így jártam.

Mert az éremnek két oldala van, és hallgatassék meg a másik fél is. Kérésre Friderikusz Sándor örökébe lépve Békítő-showt is rendezünk, ahol újra összehozzuk az örökre összeveszett párokat. Jelentkezni a hamarosan bevezetésre kerülő emelt díjas telefonszámon lehet majd.

Tisztelt Szakíts ha bírsz!

Kollégám hívta fel figyelmemet egy érdekes történetre, nevezetesen a gyenge szexes írásra.Magamraismertem :) A volt kapcsolatomra.Bár a történet elég gyorsan lett leírva,és vannak benne számomra nem egyértelmű dolgok,mégis úgy éreztem, írnom kell nektek,lássatok az én szemszögemből is
Bár nem 10 évig voltunk együtt,hanem 11, ez már apró dolog.Sokkal nagyobb az a probléma, hogy itt kell szembesülnöm véleményekkel,baráti "jóakarókról"ami egyértelműen nem valóságos.Nem védekezem, és nem támadok,csak nem értem, miért írt, miért ide.A mi kapcsolatunknak már befelegzett nagyjából az ötödik évnél, mégis valami csoda folytán együtt maradtunk,majd összeházasodtunk.Igen, az ember követ el hibákat,de ennek így lett jó vége.Sajnálom,ha ő úgy gondolja,hogy elbántam vele, mert nem ez volt a szándékom,nem gyötörni akarom,és főleg nem fájdalmat okozni neki.Ő is tudta,hogy gondok vannak,és nem beszéltünk róla,csak úgy tettünk, mintha nagyon boldogok lennénk.Én szilveszterkor úgy döntöttem,új év,új élet.Lehetett volna hamarabb is,és mégsem tettük meg ezt a végső lépést,talán mert féltünk, talán, mert bíztunk abban, hogy újra jó lesz minden. Nem így történt,és ez lett a vége.Az meg, hogy néha találkoztunk?Emberek vagyunk,sok évvel a hátunk mögött,nem könnyű az elszakadás!Azóta sok idő telt el, és még nagyon soknak kell eltelnie ahhoz, hogy felejtsünk.Csak feletébb bosszant, hogy véletlenül kellett megtudnom, hogy a "kapcsolatunk" "dióhéjban" története már az interneten is olvasható.Nem üzenek neki,csak kívánom,hogy végre felülemelkedjen a múlton,és emelt fővel kezdhesse el élni a jövőt.

A feladványok hete folytatódik a szakítósblogon, ide sem tudok címkét tenni: ki szakítson kivel? Mindkettőt elhagyták, mindkettőnek fáj, egymással vigasztalódtak, most meg egymástól nem tudnak szabadulni. Hajrá kedves kommentelők, itt a nagy alkalom, szétfúrhattok vagy összehozhattok egy párt.

A fotó a Pop, csajok, satöbbi című filmből

Szia Szakítósok!

Megírok Nektek egy történetet, ami nem klasszikus szakítós sztori, bár van szakítás, nem egy, hanem mindjárt kettő is. Más az eddigiekhez képest abban is, hogy nincs még vége. Neveket nem írok, a sajátomat se, de talán nem is lényeges… 

A lányt (legyen  praktikusan L. ), majdnem két éve, egy barátom barátnőjeként ismertem meg. Ők akkor együtt jártak, s L. számára az én jóbarátom (legyen akkor ő B.), volt az első, igazi, komolynak mondható nagy szerelem.

Úgy alakult kezdettől fogva, hogy viszonylag sok időt töltöttünk együtt, hármasban, nagyobb társaságban és L-el kettesben is. B egy pillanatig sem féltette tőlem. Nem csak azért, mert L se látott, se hallott a szerelemtől, hanem azért is, mert én akkoriban voltam túl egy nagy szerelmet követő szakításon. Igaz, nekem nem az első nagy volt, de hosszú és számomra nagyon fontos kapcsolat ért véget egy olyan lánnyal, akivel el tudtam volna képzelni az életemet. A szakítás úgy ért mint egy ökölcsapás. Lelkileg padló, azt hittem beledöglök a fájdalomba. Élni sem volt kedvem, nemhogy csajozni, egy barát barátnőjére meg végképp nem hajtottam volna rá.

 

Rögtön egy feladvánnyal indul a munkahét: most itt akkor ki szakít kivel? Nem is tudtam címkézni rendesen. És ha ezt gyorsan megválaszoljátok: hogy kerül a tanga a kilincsre? a bólogatós kutya az autóba? a képek az iwiwre?

Hi! Remélem, viszont láthatom a blogon ezt a kissé hosszúra nyúlt sztorit:

Két éve nyáron megismerkedtem egy sráccal, ő szállította a péksütiket a boltba, ahol diákmunkán voltam. Kb hetente találkoztunk az időbeosztás miatt, de hamar kiderült, hogy nagyon szimpik vagyunk egymásnak. Egy-egy közös hobbira is fény derült, meg azt is megbeszéltük, hogy majd elmegyünk együtt bulizni, úgyis olyan jól keresek :D
Nem lett belőle semmi azon a nyáron, mindig lemondta, aztán amikor ő kezdett teperni, akkor meg nekem nem volt jó. Néha beszéltünk skypeon, pedig mindketten Újbudán lakunk, tehát akár össze is futhattunk volna. Így jött el a legutóbbi nyár. Akkor úgy alakult, hogy más munkája volt és hetente járt felénk, mindig volt okunk 3-4 percre összefutni, addig is maradt a skype. Felületes beszélgetések és fájlcserék mentek, na meg iwiw... Én állandóan cserélgettem a képeimet, ő meg írt és kommentált.