Szolgálati közlemény - Felhívás -JátékMindannyiunk által szeretett Szakítósblogunk hosszú hónapok óta készül arra, hogy meghódítsa a Világ Összes Megört Szívét: In English. Csak itt, csak most, csak nektek eláruljuk, hogy már megvan a wordpresses blogunk is, aminek jelenleg a dizájnja készül. Az induláshoz szükségünk lenne angol nyelvű szakítós történetekre, így aki bírja David Beckham nyelvét, az írja meg nekünk, milyen szakítani egy eszkimóval Alaszkán, egy buddhistával Kínában vagy etióppal bárhol. Multikulturális nyitást teszünk, mert már a blogon is többször szerepelt arab, svéd, brazil és török is, ők még sem oszthatják meg velünk történeteiket. Ha valaki nagyon profi, akkor a már meglévő posztok közül lefordíthatja a kedvencét. Persze nem ingyen kérjük. Minden beküldő kap tőlünk egy hamisíthatatlan Szakítóspólót. Az induláshoz 10-15 posztra lenne szükségünk, és arra, hogy ti ugyanígy magatokénak tudjátok azt is. Természetesen az eredeti Szakítósblog ugyanúgy működik tovább, és alig várjuk, hogy nyíljanak a helyek és elkezdődjön a Szakítósbulit minden hétre programsorozat.
UPDATE: ezek közül a szakítósposztok közül lehet válogatni, amik szerintünk a legjobbak és legkülönlegesebbek:
- szektásból a golgota az msn miatt http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/10/16/egy_suti_aki_nem _illett_bele_a_formajaba
- megyek szarni - örök klasszikus http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/11/16/na_megyek_sz_ni
- maceszt még lenyelte - egy jó zsidózós poszt sosem árt http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/11/14/a_maceszt_meg _lenyelte
- szakítóemail nagyon körülményes stílusú, pedig nagyon kellene egy dear john kategóriában
- orákulum megmondta http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/11/12/az_orakulum _megmondta
- hangfalas http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/10/29/a_hangfalat_meg _felezzuk
- tágra zárt szemek http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/10/25/nem_vagyok_egy _prud_liba
- új láb, új élet http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/09/25/uj_lab_uj_elet
- félreküldött sms http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/09/10/kegyetlenseg _szakitsunk_felrekuldott_sms
- rasztaszív vagy shortos fiú vagy kezeslábas --> a ronda külsős levelek írására http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/06/26/a_shortos_fiu
leginspirálóbb kell
- szilveszter http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/07/02/az_ev_dumaja _szilveszterkor
- netes húspiac pokla http://szakitshabirsz.blog.hu/2007/06/28/a_netes_huspiac _pokla
ez a mottónk:
"a csapat jobban szeret téged, mint a rokonok meg a feleséged" - verespálné+vl

Egyszer hopp, másszor kopp
A történetem annyiban kivételes, hogy a szokásos érfelvágós végkifejlet elmarad, sőt!
Előzményként annyit, hogy az aktuális szakítás utáni idült másnaposságom - méginkább hónaposság - kezdett enyhülni, aminek biztos jeleként vadászni indultam az éjszakába. Éreztem, hogy össze fogok jönni valakivel.
A vad meg is jelent és kezdem becserkészni. Mivel régen egy társaságba jártunk, ezért olyan szia hogy vagy szinten ismertük egymást.
Hülyéskedünk, ő fótozik, én hazaviszek mindenkit a társaságból, elköszönünk.
Két hét múlva aztán mellém pártolt a vadászszerencse. Besétálok egy ruhaboltba és hopp: egyedül, védtelenül, kedvesen mosolyogva pompázik előttem a lányka.
Beszélgetünk, beülünk, sétálunk, csókolózunk és már a fenn is vagyunk a lakásomon, szinte érzem a szenvedélyek vihara előtti esőszagot, amikor is kopp.

21 éves voltam, amikor meghalt a nagyim. A szüleimmel úgy döntöttünk, hogy tőle örökölt nagy belvárosi lakást eladjuk, és veszünk a pénzből nekem egy kisebb lakást, a maradékot pedig félretesszük, hogy majd valamikor az öcsémnek is vehessünk egy hasonlót. Egészen addig a szüleimnél laktam. Őszintén szólva aaddig csak néhány futó kalandom volt, és titokban azt reméltem, hogy az új lakás, pontosabban a különélés majd ezen a téren is segít valahogy.
A beköltözés augusztusra esett, én lelkesen takarítgattam. Mivel nagy volt a hőség, egy szál sortban járáltam, az is régi, rongyos volt, tulajdonképpen már kissé ki is nőttem, de takarításhoz éppen jó volt, nem akartam egy jó gatyát összekoszolni. Úgy volt, hogy később jön az öcsém is, és a kocsival áthoz néhány cuccot. Ezért aztán amikor csöngettek, habozás nélkül, abban az egy szál sortban nyitottam ajtót.

Az én történetem nem annyira kapcsolat, nem annyira szakítás és nem annyira szomorú, mint az általában itt lévők, mindössze érdekelne, hogy a kedves kommentelők közül volt-e másnak is ilyen esete és ha igen, hasonlóképpen fogta-e fel a dolgot, mint én. Nem tudom, hogy megfelelően le tudom-e írni a dolgokat és az érzéseimet, de megpróbálom.
Szóval volt egy lány....
Az egyik barátom barátnőjének a szülinapján találkoztunk. Rögtön nagyon megtetszett és természetesen rögtön meg is kérdeztem a barátomat, hogy mi a helyzet vele, mi tud róla. Mondta, hogy óvatosan.....megszerezni viszonylag könnyű, megtartani annál nehezebb. Mondom, nem gond, egyszerre csak egy dolgot. Szóval a következő bulinál, amin együtt voltunk, gondoltam, itt az alkalom. El is kezdtünk beszélgetni, a buli után még sétáltunk a városban éjjel, egyszóval nagyon jó volt. Aztán megcsókoltam (ami akkori önmagamat ismerve még nekem is nagyon meglepő volt.....elég töketlen voltam akkortájt). Aztán mondta, hogy neki barátja van 5 hónapja. Gondoltam magamban, hogy nem gond, 5 hónap nem olyan hosszú idő, hogy ne lehetne valakit megszerezni.

Ez a rövid kis kapcsolat tavaly májusban kezdődött egy helyes leányzóval. Egy lagziban találkoztunk, aztán egy-két levélváltás következett, majd találka. Minden jól alakult. Egy apró probléma volt, hogy 90 km-re laktunk egymástól. (Mint rendszeres olvasó, tudom, hogy a blog szerkesztői nem támogatják a távkapcsolatot – ma már Én sem), de mivel mindkettőnknek volt kocsija nem tűnt legyőzhetetlennek a távolság. A kapcsolat elején nem vártam túl sokat a dologtól és úgy tűnt Ő se. Jól éreztük magunkat együtt, ennyi elég volt. Szóval teltek múltak a napok, közös hétvégék, néha hétköznapok hol nálam, hol nála és lassan úgy éreztem, beleszerettem.
Az, hogy a lány szerette a gyorsaságot, már ismerkedésük elején is kiderülhetett volna a fiú számára, ő mégis meglepődött, amikor átadta a kormányt a lánynak. Ezzel zárom kalandos hetünket, sziasztok.

Sziasztok!
2002 nyarán történt meg velem a következő eset.
Egyik szabadnapomon épp a Margitszigeten, a Hajós nyitott hátsó medencéjénél napoztam, akkoriban rendszeresen jártam ki oda a medence szélén a kövön remekül lehetett napozni. Mögöttem feküdt egy fiatal lány, nem volt tüneményes szépség, de az a "van benne valami, megkóstolnám, mennyire mézes a puncija" tipus volt. Német nyelvű könyvet olvasott, de magyarul telefonált.

Fiona says she's out shopping,
But she's under me and I'm not stopping
I can't believe he's so trusting,
While I'm right behind you thrusting
Szépjóestét gyerkőcök! A szakítósblog mindig is szoros kapcsolatot ápolt a celebritásokkal, ott van mindjárt példának az a hatalmas botrányt kavaró Edvin Martinos poszt, aztán nemrég meg a népszerű matinéidol Fenyő Iván pörgött le az egyik szakítósbuliba, lehet, hogy tegnap is ott dartsozott a Parázsban, sajnos nem voltam ott. Most nem kisebb név, mint Kristóf Norbert, az ország legtehetségesebb énekes-dalszerzője tisztelt meg bennünket egy klasszikus dallal, és még egy tanulságos esszét is kanyarintott mellé, ami nem értem hogyan kapcsolódik Matt Damonhoz és az extrém felszarvazáshoz, pedig esküszöm, kétszer is végigolvastam. Okuljatok Norbert történetéből, nézzétek meg a videót, aztán üvöltsétek ittas állapotban a szöveget itt!
Soha senkinek ne hagyd hogy elhitesse veled, hogy nem kaphatsz meg bármit, amire vágysz. Pici korom óta tudom és érzem hogy milyen az, akire vágyom, mi az, amit magamba szeretnék önteni, nagyon nagyon erősen magamhoz szorítani. Mindig ott sompolygott az álmaimban, a világomban a fejem körül, mindig csak annyira közel, hogy érezzem még nem jött el, hogy belebolondulhassak valami olyanba, amiről addig azt sem tudtam, hogy létezik. A legjobb gyerekkori haverom anyukája is mindig azt kérdezte tőlem, hogy nem akarok-e a kislánya lenni, mert olyan nagyon szép a hajam, és válltig állította hogy én lánynak születtem erre a földre. Erre mindig csak azt mondtam, hogy tudom, de azt is, hogy van egy olyan lány aki fiúnak született és ha egyszer végre megtalálom, akkor mindenkinek megmutatom, hogy milyen is vagyok igazán. Egymillió évnél is több telt el mire megértettem, amit egy barátom mondott, mielőtt elbúszúzott tőlem örökre, hogy mind egyedül vagyunk az univerzumban. És tényleg, akárki egészít ki, mindig magadra maradsz, mert ennek így is kell lennie. Mind egyedül megyünk el innen. Egyedül is érkezünk. És semmit nem várok jobban, mint azt hogy újra találkozhassak vele, hacsak újra pár hónapra, de akkor is érdemes várni egy következő életen át.
Szombathelyről küldöm nektek ezt a szép történetet: örök konfliktus a fejenpörgés és az otthonülés összeegyeztetése egy párkapcsolatban, mivel ez általában nem sikerül, ezért szakítás lesz belőle, lásd alant.

A fotó a Vágy és vezeklés című filmből származik
Kedves Szakítós!
Íme, egy újabb régesrégi történet....
A lányt egy régi osztálytársam által ismertem meg. Azt gondoltam barátnője, de hamar kiderült, hogy szabad. Gyönyörű alakja, nagyon szép arca volt, a haja a fenekéig ért... Rögtön érdeklődni kezdtem iránta és nagyjából egy hónap múlva összebújva táncoltunk. Minden szépen alakult, imádtam vele beszélgetni, és persze az ágyban is jó volt. Vagy inkább kiválót írjak? Nem volt olyan dolog, amiben nem tologattuk egyre messzebb a határainkat... Elégedett és boldog voltam. Szerettem. Szeretett. Természetesen, nem a szakítós blogra írnám a történetet, ha nem lenne folytatás...
Na emberek, ez itt a szabad és büntetlen offolás tere, írjátok meg a kommentekben, milyen is volt a Parázsban szakítani, volt-e a TéZsén szoknya végül?

Folytatódik a felnőttmaraton: igazi problémákkal, mély fájdalmakkal szembesülünk. Igazi, nagybetűs szerelem a szomszéd sráccal, közös lakás, eljegyzés, és....nem szpojler, ha azt mondom, szakítanak, hiszen ez egy szakítósblog, mi másért küldte volna el a lány a történetét. A délelőtti és a délutáni poszt beküldője egyébként ugyanaz a személy, bónusz: a megváltozott minden kártya ismételt kijátszása.

2001-ben megváltozott az életem. Persze, azelőtt is voltak próbálkozások, kisebb randik, de ez valahogy más volt. Barátságnak indult, legalábbis az én részemről, a szomszéd srác volt az utcából, kiskorom óta ismertem, de valahogy soha nem beszéltünk igazán egymással.
Aztán egyszercsak felnőttem, és elkezdtünk beszélgetni, sétálni, együtt tölteni az időt. Egy hónap telt el, amikor kifakadt, hogy nem veszem komolyan, neki ez így nem megy, hogy csak barátok vagyunk. Egy pár napig nem hívott, nekem viszont elkezdett hiányozni, így megtettem az első lépéseket. Én nagyon nehez nyílok meg érzelmileg, de ebbe a kapcsolatba a lelkemet is beleadtam, 20 éves voltam és szerelmes. Gyönyörű napokat töltöttünk együtt, minden nap együtt voltunk, hiszen a srác volt a szomszédból, a távolság nem volt akadály. Sok mindent végigcsináltunk egymás mellett, támogattuk egymást az egyetemen-munkahelyen, lelkileg és anyagilag is. Voltak nagy veszekedések, vicces jelenetek, szenvedély és sok-sok élmény, mindig pörögtünk, mindig mentünk valahová.
Lassan teltek az évek, lediplomáztam, és elkezdtük tervezni a közös életet – bár házasságról soha egy szó sem esett.
