értékellek mint embert

Feleség, gyerek és közben az interneten a nagybetűs szerelem, így megy ez.

A kép innen

Sziasztok, ez az én történetem. Tucatnyi ilyen van, de hátha érdekes.

Az egész nagyjából 10 éve kezdődött. Akkor ismertem meg a feleségemet. Főiskola, koli, albérlet, buli, nagy-nagy szerelem, szabadság, de összeillünk mi...aztán házasság is lett belőle. Éltük az életünket, jött minden, 2 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. Aztán úgy valahogy elkezdtünk egymás mellett éldegélni. Ahogy az úgy néz ki, törvényszerű, ha az ember rohadt lusta tenni ellene, akkor az egész elkezd zápulni, hidegedni. Mondtam én, hogy nem jó, mondta ő, hogy nem jó, mondtam, hogy kéne, mondta, hogy nem megy...aztán a második gyerkőc születése után meg végképp mondta, hogy nem megy. Nekem voltak igényeim, neki kevésbé, hát ahogy szokás, nyomás a net. Az amúgy sem veszélyes, az csak játék, az csak virtuális...aha, 5 hónapig az is volt. Aztán jött ez a csoda-lány. Szakítás után, nyitva a világra, felszabadultan, gyönyörűen...pont úgy, és pont olyan, akire szükségem volt. Büdös életben nem csaltam meg senkit, de gondoltam, ez sem az, hiszen a feleségemmel már amúgy sem vagyunk együtt, csak éldegélünk, mint két albérlőtárs, akit a papír meg a gyerekek kötnek össze. Hát találkoztunk...oltári volt. Minden tekintetben...ő gyönyörű, éhes a szeretetre és mindent, de mindent megadott. Pedig volt ám köztünk több, mint 200 km, de hát kicsi az ország. Gyönyörű fél év következett...hétvégi utazgatások, együtt töltött ünnepek, kirándulások, egyetlen hangos szó, vagy vita nélkül. Úgy turbékoltunk, mint két tini...persze, hiszen mindketten pont arra voltunk kiéhezve, amit a másik nyújtott. Közös tervek az életre, mikor jönnek a közös gyerekek, mit építünk...hiszen minden örök és miénk a világ. A távolságon túl persze volt más bibi is, szülők megölnek, elveszik a gyerekeket, mindenki öngyilkos lesz, asszony is öngyilkos lesz...mindeközben én a hétköznapjaimat persze genya módon a "családdal" éltem, hiszen itt a hitel, nem telne albérletre...volt kifogás is, persze, akit érintett az szenvedett. De ez az örök szerelem, azért tűrni kell...kerestem munkát, találtam is, eljött a költözés napja. Már reggel mocorgott bennem valami, felhívtam, hogy bizonytalan vagyok...mondta, ő vár, nyugodjak meg, minden ok lesz...mondom jó, akkor veszem a cuccaimat, és megyek. Hazamentem. A kislányom megszorította a nyakamat és könnyes szemmel kért, hogy maradjak...hát, maradtam. Sms-ben, telefonon, szakítás, mert meg kell próbálnom, hiszen fél éve egy esélyért könyörgött az asszonyka, amit én nem adtam meg, megérdemli a család...hős voltam a saját szememben, meg rohadt szerelmes és menni akartam, de mégis maradtam. Persze másnap már gyűlöltem magam. Szarul döntöttem, menni kellett volna, esélyt adni, megpróbálni, ha nem megy, még mindig vissza lehet fordulni. Könyörögtem, szarul voltam, utáltam magam, ideges voltam...így telt el egy bizonytalan hónap. Közben felmerült, hogy mégis elmennék dolgozni a távoli városba, hogy járhatnánk még, ha nem is bízik bennem, így, meg úgy...merthogy én szeretem és amúgy is minden olyan tökéletes volt köztünk. Meg hát...ha nem is találkozunk, az idő amúgy is megmutatja...ha hosszú ideig nem tudunk kapcsolatot kialakítani, akkor az tényleg nagy szerelem volt, akkor tényleg mély volt. Mondta ő. De nem bízik bennem, mert ezek szerint részemről mégsem volt az, ha el tudtam lökni magamtól. De hát mondom, én szeretem, csak úgy éreztem, ez a hősies, jó döntés, meg erkölcsileg is helyes...aztán 3 hét után a megmaradt napi 1-2 sms-ből éreztem, hogy itt van valami. Rákérdeztem. Volt. A fene nagy örök szerelem után máris jött valaki, akivel minden teljes, minden szép és megvan a közös jövő reménye...hát mondom, az igen. 1 hónapja még én voltam ez, tudom, én szúrtam el az ős szempontjából, de hogy van akkor ezzel a mély, nagy szerelem dologgal, meg az örökkével? 7 hónapja még együtt élettársával, közös jövőt tervezve, 6 hónapja már együtt velem, közös jövőt tervezve, 1 hete meg együtt valakivel, közös jövőt tervezve. Mert bennem már nem bízik. Na mondom, fasza. Ha én szeretem és nem tudok túllépni ezen, akkor most hogy van az egész? Lehet, hogy én vagyok a hülye, de gondoltam, a bizalmat lehet akarni, de a szerelem az olyan történős-dolog...akkor most válaszolt a saját nagy kérdésére? Nem haragudtam, nem haragszok, én szúrtam el, de attól még szeretem.  Most meg vagyok...élem az életet, elkezdem megvalósítani az álmaimat és várom a következő nehézséget.

Nem bánok semmit. Életem legszebb fél éve volt, rengeteg gyönyörűséggel, élménnyel. Nem hiszem, hogy van bármiféle tanulság...talán csak annyi, hogy ha baj van, akkor arról érdemes először megpróbálni beszélni, mert tisztázás nélkül nem lesz jó döntés. Hülye voltam, megérdemeltem minden jót, minden rosszat is, ami történt az elmúlt fél évben és az egy hónapban. Így jártam. Élek.

Sziasztok! 

 

Volt nekem egy jó barátnőm (mondjuk Anita), akinek hetente  váltakoztak a pasijai, sosem tudtam követni, mikor kivel hol hogyan. Rendezett egy szülinapi bulit, ahova hivatalos volt az egyik "exe" is, mint később kiderült, csak két hetet jártak. A bulin ott voltam énis. Táncoltam a lány exével (legyen Attila), még este telefonszám csere (persze nem ő kérte el, én adtam meg neki, de ez akkor nem tűnt fel.), msn cím csere, nyálcsere nem, mert "nem akarom elsietni". Másnap ezerrel írtam neki msn-en, hogy ha van kedve, jöjjön le. Lejött. Nyálcsere megvolt, rózsaszín köd ON, csőlátásban Attila. Ezt megtudta a drága jó barátnőm, Anita, elkezdett ellenem szervezkedni, pechére, akkor még Attilának is kellettem. Teltek múltak a hetek, minden szép és jó volt, de valahogy nem jött Attila szájára a bűvös "szereltek". Még a kevésbé bűvös kedvellek is csak ímmel-ámmal. Persze, ez akkor nem tűnt fel. Szerinte gyerekes voltam, nem elég komoly hozzá. De mutogatni jó volt engem, bárhova szalonképesen érkeztem, ezt szerette. Hónapokkal később sem hallottam egyszer sem tőle, de nem is vártam el, mert úgy viselkedett, mint aki szeret. Elmúlt egy év, együtt voltunk, szerettem, ő engem csak bírt. Egyszercsak felhívta Anita. Találkoztak. Engem aznap az ájulás kerülgetett, tudtam, hogy az a nő bármire képes, hogy visszakapja Attilát. Nem tévedtem... :) Még aznap délután drága párom úgy jött hozzám, hogy "kicsim, mi lenne ha szakítanánk? Megegyáltalán...minek vagyunk mi együtt?" persze karburátorvíz felhevült, bepipultam, de meg akartam tartani, nem hisztiztem. Másnap teljes volt a béke kettőnk között, egészen délutánig. Attila legjobb haverját picit kifaggattam az exes tali részleteiről, kiderült, hogy Anita felajánlotta a srácnak, hogy ha szakít velem, kibékülhetnek. Megértettem, miért akar dobni.Írtam neki egy sms-t, hogy jöjjön le, Biztos voltam benne, hogy kidobom. Lejött, magyarázkodás, Ő nem akar szakítani, kellek neki. Oké, nem dobtam, még ezek után sem. Mikor látta, hogy tényleg nem dobom, elmondott még egy "apróságot". Anita felajánlotta, hogy ha lefekszik vele Attila, kibékülhetnek. Msn-en megbeszélték, hogy mit csinálnának egymással. Hozzáteszem, a srác velem 1év alatt 2szónál többet nem dumált msn-en, nem mintha ez a kapcsolat mércéje lett volna, de azért elgondolkodtató. Csütörtökön találkoztak, pénteken nem dobtam a pasimat, és hétfőre beszélték meg az orgiát, amire természetesen Attila nem lett volna vevő.. Hétfő este hívom, szokásos este 10órai beszélgetés, nem vette fel. 1ig nem tudtam aludni, felhívtam 1kor is, teljesen éber hanggal vette fel: "szia, bocsi elnyomott az álom, most keltem fel". Nem volt gyanús. Szerelmes voltam. Ezek után nem működött a kapcsolat. Gondolom benne élt a bűntudat (bár ebben sem vagyok biztos), én meg természetes módon, akárhogy próbáltam csukva tartani a szemem, bizalmatlan lettem.Rá 1hónapra Megkaptam életem első munkahelyét, örültem, mint majom a mindenének, tudta, hogy ez nekem fontos. Erre közölte, hogy szakítani akar. Nem hittem el. Vasárnap lejött, dobott. Biztosított afelől, hogy 5év múlva megkeres, mert feleségnek jó leszek... De még odaszólt a bátyámnak: "kérlek figyelj a Timire, most dobtam." Hát nem rendes? Szakítás után 1 héttel még mindig jutottak eszembe olyan dolgok, amik nála voltak, az utolsó adagnál rákérdeztem, hogy van-e valakije. Válasz: "van, de egy kis gáz van vele." El nem tudtam képzelni mi lehet az, úgyhogy rákérdeztem. A válasz lesokkolt: a nő 38éves. Attilánk 22. Egy héttel később felhívtam a srácot, hogy ugyan, feküdjünk már le. (jóóó. tudom... :) ) Válasz: "sajnálom, te már arra sem lennél jó." Ezek után írtam egy emailt Anita pasijának, hogy tudja-e, hogy a drága barátnője kikkel hentereg (azominózus hétfői estén is bőven együtt voltak). Nem válaszolt, még együtt vannak. Attila rámírt msn-en egyik nap, hogy miújság velem, leráztam. Remélem, nem lez utóélete ennek az egésznek, kár volt rá elpazarolni egy évet és plusz hónapokat.

Azért vicces indok felhozni egy buliban, hogy úgy hallotta, hogy a lányt a szülei nem engedik el sehova, ezért inkább ne járjanak.

A kép innen

sziasztok!
 
nem volt szakítás, mivel a járásig el se jutottunk. és ennek csak egy oka volt részéről.
 
de kezdem az elején. igyekszem csak a lényeget leírni. (én 18, ő 23) 
csajok és pasikon jelölt be. aztán msn. nagyon aranyosan nyomult. négy nap múlva már találkoztunk is.  ezt további randik követték. minden jó volt. megértettük egymást, működött a kémia is.
 
közben azért én hallottam róla dolgokat, hogy neki csak „arra” kellenek a csajok és nem becsüli a nőket stb. gondoltam oké, de inkább megismerem, hogy tényleg ilyen-e. így telt el két hónap. (csak hétvégente tudtunk talizni, mert ő dolgozott, nekem meg a suli.)
 
aztán most szombaton taliztunk egy buliban. kérdezte van-e 5 percem, mert beszélni szeretne velem.
mondtam oké, beültünk a kocsijába és elkezdte.. csak egy ok miatt nem mondta még hogy járjunk, az pedig az, hogy az egyik haverja (akinek a szülei anya gimis osztálytársai voltak) azt mondta, hogy engem a szüleim nem engednek el sehova.. és ő is észrevette, hogy mindennapi dolgokban függök tőlük..
 
alig kaptam levegőt. mondom mi? én azzal a csávóval kb. 10 éve nem találkoztam. nem értem honnan vesz ilyeneket. az meg, hogy nem engednek sehova, nem igaz, mert akkor most se buliban találkoztunk volna..
meg mi az, hogy függök? még jó, hogy függök tőlük valamilyen szinten. hiszen még velük lakom. ők fizetik a kajám és egyéb dolgokat.
és igen vannak szabályok amiket be kell tartani, de amit tudok kiharcolok. erre, hogy tudja. akkor meg nem értem mit vár még..
..és azért, mert lehet nem mennének bele otthon, hogy pár nap után nála aludjam, szerintem teljesen normális és nem egyedüli eset. mert ő 14 évesen azt mondta otthon, hogy elmegy nyaralni és a szüleit nem is érdekelte és nem foglalkoztak vele.
nem tehetek róla, hogy engem nem szarnak le a szüleim, ahogy vele tették.
 
szóval mondtam neki, hogy én mindezek ellenére megadtam neki az esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy alaptalanok a „vádak”. ő mért nem képes erre?
mondta, hogy akkor másnap talizzunk és beszéljük meg. mondom oké. meg is nyugodtam, hogy biztos meggondolja magát, mert azért mégis mekkora hülyeség ilyen miatt nem járni valakivel, amikor megvan a kölcsönös vonzalom? utána még egy kellemes másfél órát töltöttünk a kocsiban. semmi vállalhatatlan nem történt. beszélgettünk, elvoltunk, mintha nem is történt volna meg az előző beszélgetés.
 
aztán ment haza, mert fáradt volt, én visszamentem a buliba azzal a tudattal, hogy holnapra jobb belátásra tér. hát nem tért, sőt még nem is keresett, hogy ezt közölje. pedig ő akarta megbeszélni.. este írtam neki msn-en, hogy most ez tényleg komoly? és, hogy én megadtam neki az esélyt, ő miért nem. nem írt vissza. azóta semmi.
 
először nagyon kivoltam. dühített, hogy ilyen baromság miatt nem lett semmi és felháborított a helyzet igazságtalansága. de aztán rájöttem, hogy az egész rohadt szánalmas.
 
tescoban nem voltunk, addig, hogy gumi kelljen nem jutottunk el, bár állandóan értésemre adta, hogy részéről bármikor oké a dolog. szerintem katona se volt, de azért elég izmos. :P  azért jár nekem a vascső, mert miután előadta a kifogását még ottmaradtam vele.

Dj Krush szerencsére visszajáró vendég hazánkban, így elég rejtélyes tud maradni a történet, hogy a mester melyik kiváló szettje alatt történt.

Kép innen

remélem nem haragszik meg egyik érintett sem, de ezt el kell meséljem, nem mehet a feledés homályába! már a Warner érdeklődik a filmes jogokért!
eddigi legdurvább szerdám (talán a legdurvább szerdám evör):
szóval barátnő téren lekötetlen kapacitásom van, azaz nincs senki egy ideje. tavaly, mikor azt hittem, hogy ezt aktívan meg tudom változtatni, elkezdtem csapni a szelet egy kis szőkének. nehezen ment. nem  vagyok jó udvarlásban. barátkozásban igen, szélcsapásban nem. túl őszinte vagyok talán. mindegy. szóval találkoztunk 2-3x de mindig elkésett, jó 1-1,5 órákat, rendszertelenül válaszolgatott, szóval nem éreztem az érdeklődést. van ez így, gondoltam ennyi. no, jött Dj Krush! a kis szőke is szeretett volna még egy találkozót, gondoltam összekötöm a kettőt. persze késett, hát min. 1 órát. és bejelentette, hogy 1,5 óra múlva megy is a barátnőjével találkozni. meg hogy van barátja, bár hetente szakítanak. na mondom, akkor mit keresünk mi itt? mindegy, akkor már söröztem, gondolom, ilyen apróságok nem zökkentenek ki...

Lehet tanácsot adni, azt úgyis imádjátok. Ez a moslékos vödör ez nagyon jó duma!

Kép innen

Sziasztok!
 
Kíváncsi vagyok, mit gondoltok a következő történetrőlâ026
Egy elég hosszú és bonyolult kapcsolat vége után találkoztam egy sráccal, aki első perctől kezdve megfogott. Kívül-belül tökéletes voltâ026 Én kezdeményeztem egy közösségi portálon írtam neki, hogy mi lenne ha taliznánk. Persze én előtte már megtudtam róla majdnem mindent, ami fontos voltâ026 Rendes srác, kicsit összetörték mostanában a szívét, de ahhoz képest, ahogy kinéz nem az a bunkófajta, akinek túl nagy az egójaâ026 Taliztunk, a közös szimpátia megvolt. Randi vége felé elmondta, hogy neki még megvan a â01Erégi â01Ecsaja. De már rég szakítani akart a csajjalâ026
Kicsit zavart a dolog, de mivel még én is a volt pasimmal laktam amolyan albérlőtárs féleségben. Úgy voltam vele, hogy egy esélyt azért megérdemel a dolog.. De nem mertem nagyon belemerülni a dolgokba.. Meg azért az előző kapcsolatom is odavágott egy kicsit.. Mondhatni kicsit zárkózott lettemâ026
Az elkövetkezendő napokban szinte minden nap találkoztunkâ026 Jöttek az sms-ek.. Kezdtem elhinni, hogy benne vagyok a tutiban.. Egy-két alkalommal feljött a volt barátnő, de azt mondta nem kell félnem neki én, kellek.. És azért rendesen feszegette a kérdést, hogy akkor mi már sínen vagyunk és tuti, és már mondjuk, ki hogy együtt vagyunkâ026 Megnyugodtam, kezdtem adni magamâ026 Aztán egy átsms-ezet nap után, éjjel felhívott, hogy beszélnünk kellâ026
Fő az őszinteség és ne hari de felbukkant a volt nő, neki gondolkodnia kell. Magamhoz sem tértemâ026l Letettem a telefont és már hívtam is a közös barit, hogy mit rontottam elâ026 Szerinte semmit, mert, ahogy ő tudja minden ok volt velem. Jól érezte magát velem a srác.. Teljesen kikapcsolt, ha velem volt.. Aztán pár napra rá taliztunk.. Hogy megbeszéljük, mit akar. Persze nem engem.
Azóta eltelt pár hét, én még mindig a múlt rabja vagyok.. Sajnálom, hogy nem ismert meg.. És nem tudom őszinte volt- e hozzám vagy csak arra kellettem, hogy visszaszerezze a volt nőjétâ026 A baráti körömben van, aki azt mondja, az idő nekem dolgozik, mert a volt barátnő félrejárt a srác mellet, és aki egyszer megteszi, az többször is megfogjaâ026 ÉS nyugi majd keresni fogâ026
Persze tudom, hogy moslékos vödörrel is jó a tűzet oltani, de én nem akarok moslékos vödör lenniâ026
Várom a véleményeketâ026 Mert szeretném megérteni mi történtâ026

Szomorú történet, pedig vidáman indul.

kép innen

Sziasztok!
Szeretném megosztani a saját történetemet,már csak azért is,hogy könnyítsek a lelkemen.
A történet 7éve Pesten játszódik.
A lány(kislány) nincs 16,a sárc 20.

2héttel a 16. szülinapom előtt ismertem meg Cs.t egy szórakozó helyen nyár közepén.Totál oda voltam érte,persze kislány voltam minden szempontból.Nem is tartott sokáig.Aztán szilveszteri bulit szerveztem amire Ő is eljött,persze nem Vele jöttem össze,hanem egy tündéri hős szerelmes sráccal.Cs.nek kihívás lettem.Én meg 2 szék között...Nagy vívódások és verekedések után a szívemre hallgattam és nem az eszemre,anyukám nagy bánatára.Azt hiszem elmondhatom,h ennek a fiúnak én voltam az első nagy szerelme,persze ez így nem sokat tesz annak aki nem ismerte,Cs hihetetlen furfangos,zsivány és link srác volt.Te jó ég,tudom,hogy sok mindenről lemondott miattam,de nem változtatott a linkségén az egyik napról a másikra élek felfogásán.Bár rendkívül talpraesett típus.Nagyon sok emlékem van Vele,annyi helyre elvitt egy fillér nélkül és se Őt se engem nem érdekelt h tényleg futunk a kalauz elől vagy hogy anyám tiszta ideg hogy hol vagyok.Sajnos anyukámnak(ami mára teljesen érthetővé vált)antiszimpatikus volt Cs,tehát tiltott ahogy csak tudott,gerjesztette a feszültséget.El is költöztem otthonról apumhoz onnan kollégiumba.Egyre többet feladtam Cs.ért de egyre távolodtunk.Hihetetlen de jó formán az a 10 hónap amit együtt voltunk zömében folytonos veszekedésről szólt.Belefáradtam,sokat nagyon sokat küzdöttem a családommal,hogy ne tiltsanak.Bárhogy is lett vége,nekem örök emlék marad a szívemben,ahogy elém áll,hogy ne fújjon a szél és ahogy bemászik az ablakomon hozzám,ahogy csókolt és ahogy simogatott.November végén szakítottam,jó formán,az otthoni nyugalom végett,de nem bírtam tovább a két tűzközöttiséget és 17évesen nem volt más választásom.Decemberben próbálkozott még kibékülni,de akkor végleg összetörtem darabokra a szívét.Egy évig rettenetesen szenvedtem.3 év elteltével megkeresett,mindketten épp akkor jöttünk ki 1 komoly kapcsolatból.Barátok lettünk.A 2009es @rc kiállítást még együtt néztük meg.Cs novemberben rosszul lett,komába esett.2010 márciusában,27 évesen elhunyt.

http://www.gyertyalang.hu/gyertyagyujtas/erteeg.php?erteeg=6276

Rita

Ó jaj

A kép innen

A történetem elég egyszerű. vagy lehet hogy mégsem...

Mikor suliba jártam volt egy srác.. más akkor is tetszett, de nem vett észre aztán végelett a sulinak körülbelül 2éve elballagott. Felvettem vele a kapcsolatot egész jóba voltunk.. mondta hogy talizzunk(valentin nap elötti pénteken) ugyis lett, taliztunk, összejöttünk majd másnap bejelenti hogy neki nemkell csaj és szakít(msn-en keresztül).. eltünt mindenhonnan msn-ről letörölt majd a tegnapi  nap látom Facebook-on hogy bejelölt..visszaigazoltam ráírtam megkérdeztem mizu vele mondta semmi.. megint talizzunk.. hát én a hülye fejemmel persze hogy megint taliztam vele. csókkal indít kézenfog és elmentünk sétálni.. leültünk egy padra az ölébe ültem.. a következőő képpen zajlott a párbeszéd
-Ahh hallod nagyon áll rád [fiúú]
-*Kacérpillantás [én]
-Gyere a bokor mögéé
-Nem!
-De gyere legalább kapd be..
-Neem!
-Akkor csak verd ki
-Neem!
-Miért?
-Mert másnap meg bejelented hogy bocs mégse..
-Dehogyis már megváltoztam
-Akkorse
-Akkor gyereát jövőhéten
-Oks
Majd érzékeny búcsút vettünk, hazajöttem, a gépem bekapcsolva hagytam.. hazaértem, msn-en ez az üzenet vár:
csá , bocs nemkellesz mert éretlen vagy. helószia , ne keress ne hívj se semmi, bocsi :D
néztem csak a képernyőt, elmosolyodtam és egy könnycseppet ejettem csak.. az illatát még érzem a hajamba.... hát nemaranyos?(:

Az új barátnő megveri a régit, mert az elrontotta az ő kis játszópajtását.

Kép innen

Icipici tündér történet, icipici hibával. Tündérek nincsenek,történet igen.
Történetem végét mesélném el csak, a többivel senkit nem akarok untatni.Volt egy lány(most már 22 és volt egy fiú most már 18), ne ítéljetek, a kor nálam is sokat jelentett.Addig. Szokványos: lány szeret fiú, fiú már nem szeret lány...De elfelejti közölni.be szép három év...
Én korrekt embernek tartom magam, amit megígérek tartom magam ahhoz, még akkor is ha első dühömben mondtam ki. Ez pedig az volt, hogy mivel nagyot csalódtam az exben emberileg így elvesztette helyét a szívemben az általam ismert emberek közül, tehát nincs most már köszönés, egy légtérben való tartózkodás.
Szakításunk után fél év múlva találkoztam az exemel és új barátnőjével, akivel két héttel korábban jött össze, mint ahogy velem végzett.
Nos a dolog elég érdekesen zajlott, nem igazán jöttem rá azóta sem a lényegére, értelmére.
Éppen haza fele tartottam szokásos test kínzásomról...relaxáció képen tomboló zenével a fejemben.
Egyszer csak felvigyelek arra, hogy mögöttem igencsak iparkodik valaki. zene ki a fülből, és az új nő... mögötte az ex bandukol.
Nem szívesen csevegek sötétben sötét alakokkal, így nem igazán érdekelt mit is akar. Nos őket ez nem igazán hatotta meg.. Márpedig itten beszélgetés lesz, ha kell erőszakkal is.Nos az erőszak megvolt, csak halkan jegyzem meg nem lett jó vége. A beszélgetés lényege az volt, hogy én elrontottam az exemet és neki, paszulyom tudja mennyi időbe került megjavítania( úr isten egy géppel jártam és nem vettem észre???)Megjegyeztem, hogy ne haragudjanak mennem kell, ugyanis elég sietős. Uccu neki akkor erősebben mondja el ne izguljak. A fiú  a háttérben hallgatott csendesen, szemét ránk meresztve...Szépen kértem a drágát, hogy vigye el kába nőjét. Ő nem szól bele intézzük el mi.
Én úgy voltam vele ezt már akkor elintéztük mikor szakítottunk, milyen naiv is voltam...ők nem.
Nos eleget hallgattam a csacsogást, kicsit meg is untam, meg elegeltem a testi fenyegetésemet, bántalmazásomat. Jó gyereknek neveltek a szüleim, ne verekedj gyermekem mondták mindig, az nem lányoknak való, na de akkor a hárpia mi?? Veszett fejsze nyele ezt nem tudtam meg, de azt igen, hogy gyanús alaknak hátat ne fordíts ugyanis úgy repül a nyakadba ahogy elő van írva. Mire felfogtam hogy itten tépázás lesz,mégpedig az én káromra, már vége is volt a dolognak, csak valami miatt sajgott az arcom.
Na de sebaj, akkor mi  is van, most én jövök?? Nem nem azt a kedves nem engedi, ugyanis akkor kezem lábam bánja.
Hogy is van ez?? Most intézzük vagy ne?? Soha nem tartoztam a verekedős egyének közé,inkább az üljünk le és beszéljük meg híve vagyok, na de ilyen embereknél mit érnék el észérvekkel?
Nem és nem értem a történteket, ugyanis lány nem keresi fiút, köszönni sem köszön( büszkesége,ígérete nem engedi), egy helyen nem tartózkodnak, mivel a lány kifordul a helyről ahol ők vannak

A fiú befejezte a kapcsolatot régesrég, a lány is túl volt rajta, nem is olyan soká...és most szembesült azzal a ténnyel, hogy bár fél év bőven eltelt már, még mindig ő a téma a fiúnál és a
lánynál...

Így lett vége egy olyan történetnek, ami a pelenkás korban kezdődött, tetőzött a nagykorúság idején, és vége lett egy amúgy gyönyörű szép augusztusi napon.

Köszönöm hogy leírhattam.



Sajnos nincs tanulsága a történetnek, lényege sincs. De gondoltam leírom, hátha így máshogy látszik a történet.

Rövid, akváriumos sztori.

Kép innen

Sziasztok!
 
Annyira tetszik a blog, hogy gondoltam megírom nektek legfrissebb élményemet, ami egyben a legdurvább lekoptatós szöveg, amit nőként kaptam eddig.
Egy hónapja történt, hogy megtetszett egy pasi a munkahelyemen (nem dolgozunk egy területen, csak az épület ugyanaz!!), gondoltam bepróbálkozom nála, tudatom vele, hogy élek. Vevő volt rám, sokat chateltünk, írásban flörtöltünk és egy hét után (!) eljutottunk oda, hogy elmentünk közösen kávézni. Már itt gyanús lehetett volna a dolog. Csendben volt mint a kuka, rólam szinte semmit nem kérdezett, ha rajta múlik állunk ott mint két szobor (pedig chaten nagy szájhős volt), és ha beszélt is akkor is csak az akváriumáról tudott beszélni. Én nem vagyok nagy akváriumos... Teltek a hetek, nem jelentkezett. Gondoltam, hogy nem jöttem be neki és leépített.
Két hét után ismét színre lépett, mintha mi sem történt volna, hát legyen, ismét akvárium a téma. Elszontyolodottan közölte, hogy valamitől sorra halnak meg a halai és hogy milyen jó, hogy NINCS barátnője, mert az is MEGHALNA mellette. Ettől annyira padlót fogtam, hogy azóta egy pszichopata gyilkost látok benne, és jó nagy ívben elkerülöm!
 
Tanulság, ha már sántít az első találkozás, ne próbáljunk meg jópofizni utána sem, mert még azt hiszik nem értünk a szép szóból...
 
Üdv!

A levakarhatatlan ex, akit mint a mesében, kidobnak az ajtón és visszamászik az ablakon.

kép innen

Egyszerűen nem tudom lekoptatni az exem!

Az ex barátommal honfoglalón ismerkedtünk össze és pár hónap chatelés és telefonálgatás után találkoztunk. Szép volt, jó volt, de semmi extra. Ő(26) visszahúzódó negatív figura én (21) inkább a mindig pörgök típus vagyok. Két és fél év után jött a felismerés benne, hogy ő más lányokra is vágyik és kezd ellaposodni a kapcsolatunk. Nekem ez már sokkal hamarabb bevillant, de épp halálra dolgoztam magam, így nem volt annyira feltűnő. Mondtam neki tartsunk szünetet (1 hónap) lássuk mi lesz utána. Sajnos ez semmin nem változtatott, ezért október környékén azt mondtam legyen vége. Kértem, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Összefutottunk egy teázóban és lezártuk a három évet. Szerintem minden nagyon korrekt volt. A fájdalmon kívül úgy éreztem, hogy nagy kő esett le a szívemről.
 
Januárban telefonált, hogy fontos lenne, ha beszélnénk. Nagyon megijedtem, hogy újra szeretné kezdeni az egészet, mert én nem akartam. Végül telefonon beszéltünk, ahol bevallotta, hogy nem tud hazugságban élni, ezért tudatja velem, neki már régóta más barátnője van (tehát már a szakításunk előtt is volt). Mondanom sem kell, hogy megfordult velem a világ és az egész múltunkat megkérdőjeleztem. Jó tanácsként még hozzá tette, hogy ne keveredjek alkalmi, testi kapcsolatba, mert az nem lenne jó nekem. Mondja ő! Olyan mérges voltam rá, hogy egy egész házat le tudtam volna bontani. De ezen is túltettem magam.