Soha ne költözzünk vidékről Pestre férfi miatt, fpleg egy érthetetlen bunkó miatt ne.
Kezdhetném én is a szokásos körfutásokat, de nem teszem, mert attól tartok, így is hosszabb lesz a sztori a kelleténél. A lényeg: MNK, MPG, voltunk Tescoban, mindketten pakoltunk, gumit ő vett amíg kellett, katona asszem nem volt. Nyomás elsőzni, utána tessék végigolvasni.
Bocsánatot kérek mindenkitől, de nem tudom rövidebbre fogni.
Történetek egy lány életéből. Itt kérdeznénk rá, milyenek a rendőr apukák? Hogy viselik, ha ilyen félreküldött smssel találkoznak?
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, h leírjam e történeteim, hát íme. Ígérem rövid leszek.
Akivel először jártam
Na neki nem tudtam rendes nevet adni se... Egy hétig jártunk, rendőr apámnak ismerős volt a fiú neve. Hát kiderült nem véletlenül, azonnal szakítottam.
Az áldozat
Amíg nincs tapasztalatunk, ne is várjunk többet, mert csak bízunk abban, amiben nem lehet.
Hat éves, eljegyzésbe torkolló kapcsolatot fogok összefoglalni, melyből én (a női szereplő) léptem ki, már idestova két éve. Igyekszem rövid lenni, bár ez nem fog sikerülni, olvassátok végig, mert tanulságos.
Miért szakítottam a vőlegényemmel? Mert olyan féltékeny volt, mint Othello, olyan fukar, mint Harpagon, és szintén Molière tollára illő hipochondriával is meg volt áldva. Miért csak hat év után szakítottam vele? Mert semmi tapasztalatom nem volt a férfiak terén, amikor 21 évesen megismertem. Honnan tudtam volna, hogy ő nem normális? Mert alapból jószándékú vagyok, és elfogadom mások hibáit, mert tudom, én sem vagyok tökéletes. Illetve tényleg szeretett, érzelmi biztonságot adott, és tudtam, hogy másra rá sem néz. És mert túlságosan elfoglaltak a tanulmányaim (két egyetemen összesen három szak párhuzamos képzésben, nappali tagozaton). Mentségemre legyen mondva, amint kettőt ezekből befejeztem, szinte azonnal kinyílt a szemem.
Az apa közvetítette ki a srácot a lánynak, 5 év után jött is a baj.
Szakításom hiteles és remélhetőleg rövid történetét szeretném megosztani veletek.
Előrebocsátom, hogy nem vagyok szép, soha nem is voltam, de a stílusom, az alakom, a közvetlen, csipkelődő modorom miatt mindig a jó nő kategóriába tartoztam. Nagyon könnyen ismerkedem, de csak egy szintig. Közel csak kevés embert engedek magamhoz.
(Ex) párom hasonló mentalitású, nem egy klasszikus férfiszépség, de vonzza a csajokat. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy ilyen létezik: az utcán leszólította egy lány, hogy többször látta már és szeretne vele megismerkedni.
Szuper történet a kocsit fel nem fűtő köcsögről. Jó hétvégét!
Hat éves, eljegyzésbe torkolló kapcsolatot fogok összefoglalni, melyből én (a női szereplő) léptem ki, már idestova két éve. Igyekszem rövid lenni, bár ez nem fog sikerülni, olvassátok végig, mert tanulságos.
Miért szakítottam a vőlegényemmel? Mert olyan féltékeny volt, mint Othello, olyan fukar, mint Harpagon, és szintén Molière tollára illő hipochondriával is meg volt áldva. Miért csak hat év után szakítottam vele? Mert semmi tapasztalatom nem volt a férfiak terén, amikor 21 évesen megismertem. Honnan tudtam volna, hogy ő nem normális? Mert alapból jószándékú vagyok, és elfogadom mások hibáit, mert tudom, én sem vagyok tökéletes. Illetve tényleg szeretett, érzelmi biztonságot adott, és tudtam, hogy másra rá sem néz. És mert túlságosan elfoglaltak a tanulmányaim (két egyetemen összesen három szak párhuzamos képzésben, nappali tagozaton). Mentségemre legyen mondva, amint kettőt ezekből befejeztem, szinte azonnal kinyílt a szemem.
A rövidség kedvéért csak a fukarság miatti kínszenvedésekből nyújtok egy kis ízelítőt. (Az alaptalan féltékenységét felidézni máig is túl fájdalmas és megalázó.) Ehhez először fel kell deríteni kettőnk anyagi viszonyait. Mivel én az átlagosnál hosszabb ideig jártam egyetemre, és a tanulás a fentiek miatt nagyon igénybe vett, kapcsolatunk alatt munkám és jövedelmem nem volt. Rendszertelenül vállaltam el fordításokat, de az ebből befolyó jövedelmet teljes egészében a tandíjamra fordítottam. Egyébként szüleim támogattak, akik épphogy a nemzetgazdasági átlagbért megkeresik. (Édesanyám pedagógus.) Volt vőlegényem egyedül annyit keresett, mint szüleim együttvéve. Ennek ellenére ő használt ki engem anyagilag, és nem én őt, ezért közgazdasági Nobel-díjra lehetne jelölni.
Soha nem mentünk el közösen nyaralni, minden nyári szabadságát a nagyszüleim balatoni nyaralójában töltöttünk. Ez természetesen, mint családtagnak, neki nem került pénzébe. Ha közösen mentünk volna valahova, akkor fizetnie kellett volna, természetesen csak a saját részét, soha nem vártam volna el, hogy az én részemet is állja. Az nyilvánvaló, hogy nem jártunk szórakozni: pénzbe kerül, illetve a féltékenység miatt sem lehetett. Időnként elmentünk moziba. Hat év alatt kaptam öt csokor virágot, az eljegyzési csokrot is beleszámítva. De ez engem nem zavart különösebben, nem vagyok direkt anyagias, a szívből jövő ajándéknak sokkal jobban örülök, mint a drágának. A csokrokat kiszárítottam és megőriztem. A szakítás után persze mentek a kukába.
Kimegyunk a folyosora, kerdezi h emlekszek-e. Mire? Hat a pentekre. Hat nemigazan, csak arra h kegyetlen sok tomenyet ittam. Beut a krach, csaj bevallja h vele smaroltam.
Na ugy dontottem megirom az en tortenetemet is. Az ekezetek hianyaert elnezest, laptop.
A sztori foszereploje, en, Akos, jelenleg 20 eves him, kezdete pedig az elso gimnaziumi ev. Vagjunk is bele. Elso komolyabb kapcsolatbol kikeveredve, (golyataborban jottem ra h nekem nem az a csaj, leginkabb perpillanat egy se mert fontosabb a sport) friss gimnazistakent elveztem az eletet. Kozos borozgatosak haverokkal, bulik, stb. Eljovendett a golyabal ideje, nemi alapozas utan belevetettuk magunkat a buli forgataba. A nemi alapozasnak azert eleg eros hatasa volt a szervezetemre, elotte nemigazan ittam, max apammal egy-egy sort neha. A lenyeget kimondva: seggreszeg voltam. Alkoholmamoros allapotban elkezdtem tancolni egy csajjal, sotetbe es az alkohol hatasa alatt egesz jo csajnak tunt, megvolt rajta minden ami kell, smaroltunk, aztan haverok hivtak h menjunk mar at a kocsmaba inni valamit, mentem veluk, csaj ottfelejtve. Hajnalban teleportalas haza, kovetkezmenyek, de ez a sztori szempontjabol lenyegtelen.
Hetfore sikerult kikergetni a kalapalo torkpeket a fejembol, gyanutlanul baktattam az iskola fele, nem is sejtve h az az ominozus pentek mennyire meg fogja hatarozni a gimnazista eveimet. Jo szokasom volt koran elindulni a suliba, mivel elotte mindig osszeszedtuk egymast a haverokkal. 7:20 korul megerkezunk, lecuccolunk a terembe. Odajon hozzam egy osztalytarsam (Agi), barna haj, szep szemek es eszmeletlen igenytelen oltozkodes (kinott fiuruhak, kesobb lesz magyarazata), a 2 honapos iskolaido sikerult megutaltatnia magat az egesz osztallyal, h beszelni szeretne velem. Mondom legyen. Kimegyunk a folyosora, kerdezi h emlekszek-e. Mire? Hat a pentekre. Hat nemigazan, csak arra h kegyetlen sok tomenyet ittam. Beut a krach, csaj bevallja h vele smaroltam. Elkuldom a francba, eleg bunkon, h az a csaj normalisan oltozkodott. Csaj sirva el.
Csak szerelemesek vagyunk egymásba és hiszünk abban, hogy mi ketten vagyunk egymásnak az élet maga. Vagyis lehettünk volna.
Elkésett szerelem
10 év ismeretség. Másfél év együtt. Sokáig plátói, aztán berobban egyszercsak.
Nincs visszaút, egy csók és semmi más. Meg a visszafolytott vallomások
áradata. Ma éjjel együtt, aztán soha többet. Nem találkozunk, nincs helyünk
egymás életében, elfelejtjük.
Másnapra más fényben tűnik föl. Nincs jövő, de találkozzzunk. Sok rövid
találka. Titokban, lopva. Minden szép. Egy saját kis világ, csak ő meg én.
Mesés. Távol a munkától, távol a magánélettől, csak beszélgetések
végeláthatatlan, meg ölelés. Merthogy család, persze. Eszméletlen ideje.
Tényleg úgy gondoltam, hogy összeházasodunk, gyerekeink lesznek, és élünk boldogan, míg a világ s még két nap.
Kedves Szakítósok!
Nemrég kezdtem el olvasni a blogot, de mostmár mondhatom, hogy állandó olvasótok lettem.
Na de térjünk a tárgyra. Előrebocsátom, h kicsit hosszú a történet.
Gyönyörű fővárosunktól cirka 800 km-re kezdődött a történet. Adott egy 17 éves lány és egy 16 éves fiú. Akkor még Erdélyben éltem a családommal, ott volt a baráti társaság, és az élet maga volt a tökély. Újév napján jöttünk össze és egy pár hét múlva már a szüleim is ismerték, szerették, mert illedelmes, jól nevelt, stbstbstb. Egy év maga volt a megtestesült tökéletesség. Buli, kirándulás, nyáron folyton bringatúrák, esténként barátokkal lógás (ugyanabból a társaságból voltunk mindketten) sátortáborok, és az első együtt töltött éjszaka (neki az első). Szóval, mint a nagykönyvben. Aztán következő évben érettségi előtt állva segít a tanulásra koncentrálni, együtt szaladunk esténként, a cigit is letesszük együtt, mert úgy nagyon jó (később kiderült, h ő végig cigizett a hátam mögött). Szóval még mindig jónak tűnnek a dolgok. Aztán úgy hozza az élet, hogy családostul kitelepedünk Pestre érettségi után. Utolsó napok kihasználása, folyton együtt. De már kezdődtek a „bajok”. Tudom, h undorító, de belenéztem a telefonjába és az egyik legjobb barátnőm üzenetét találtam, miszerint szereti, és alig várja, h elmenjek már tőle, a sráctól (legyen, mondjuk Máté) vagyis Mátétól, hogy végre odamehessen hozzá.
Gyorsan kérdőre is vontam, hogy m’ a fasz van?
M. állítólag a hatásomra elkezdett konditerembe járni-épp, amikor nekünk péntek délután az utolsó testnevelés óránk volt, láttam is nem egyszer súlyzókkal izzadni.
Hali! Mindennap olvasom a szakítóst, mert én annyira fiatalon házasodtam, hogy egyszerűen hiányoznak az életemből az e fajta izgalmak. Sajnos sosem tartoztam a „körülrajongott” lányok körébe a középsuliban, eléggé zárkózott voltam, és a szűk baráti köröm sem járt még akkoriban szórakozni. Borzasztóan szerelmes voltam egy osztálytársamba, de ő ezt nem viszonozta, viszont teljesen el sem hárított, mintegy nevetségessé tett a többiek előtt. de ezúttal arról írok, hogy belém hogyan volt egy fiú plátóian szerelmes. A padtársam mutatott még be a folyosón M.-nak. 130 kilós, vállig érő, hullámos hajú férfi volt, nálam 16 évvel idősebb, a suliban dolgozott, nem kimondottan tanár, de inkább nem írom le a feladatkörét. A stílusáról annyit, hogy meg tudta rémíteni a fiúkat is már pusztán a megjelenésével. Viszont ha engem meglátott, a füle hegyéig elpirult. Többször beszélgettünk az irodájában. Én ugyan nem vagyok az a haverkodós fajta, de örültem, hogy van, akivel el tudok beszélgetni könyvekről, filozófiáról, no meg akinek szidhatom a nagy szerelmemet.
Négy fordulóban, de csak megvolt.
Sziasztok kedves Szakítósok!
A hagyomány kedvéért én is lefutom a kötelező köröket: régóta olvasom a blogot, de csak mostanra sikerült rávenni magam, hogy billentyűzetet ragadjak és bepötyögjem nektek az én (egyik) kis történetemet. :)
Eléggé kacifántos és hosszú sztori, de vágjunk bele!
1. rész
Ő fiú (Tamás), én lány, akkor 17 éves. 2008 nyarán vette fel velem a kapcsolatot, először csak msn-en beszélgettünk de nem túl sokat, aztán egyszer félig részegen felhívott és fél óráig csak nevettem, olyan őrülten szédített! Azóta nem volt olyan, aki ennyire meg tudott nevettetni :) Onnantól kezdve vagy 200 sms minden nap, részéről is, részemről is (szüleim örültek ám a számlának). Elképesztő módon az ujja köré tudott csavarni, szószerint olvadoztam az sms-eit olvasva. Sor került az első találkára, majd még néhányra, de én nagyon bizonytalan voltam, nem akartam még egy kapcsolatot mert éppenhogycsak túl voltam egy komoly kapcsolaton (amiben a szüzességemet is elvesztettem) és egy felejtő kapcsolaton, így a hátam közepére sem hiányzott egy újabb. Kínlódtam is rendesen, nem tudtam mit érzek, emiatt ő is szenvedett, mert fülig belém volt esve.
Egy este sétálni indultunk, ő pedig kitálalt: már kb. egy éve kinézett magának, de akkor volt túl egy komoly kapcsolaton, majd amikor pár hónap múlva lépett volna, kiderült, hogy nekem van barátom, így ő összejött az egyik barátnőmmel. Aztán egy filmezésen egy közös barátunknál ott volt ő is, és amikor beléptem a szobába, akkor döntötte el, hogy szakít a barátnőjével mert neki én kellek. Én voltam neki a Tökéletes Nő, az Istennő, a Múzsa, a Plátói szerelem, minden ami kell :D Rögtön szakított is lánnyal amikor megtudta, hogy az én kapcsolatomnak is vége lett, de addigra már elkésett... én fejest ugrottam egy felejtő kapcsolatba. Ő pedig nem tudott mást tenni, csak várt.
Miután mindezt elmesélte, mintha beütött volna a kétszázhúsz, remegni kezdtem, a szívem majd kiugrott a helyéről és forró volt az egész testem - épp csak a hajam nem állt égnek. Odaléptem hozzá és megcsókoltam, szinte a karjába ájultam! :) Egy perc alatt beütött a krecs, elbizonytalanodtam megint. Sokáig üldögéltünk még együtt, mondta, hogy nagyon fél a holnaptól, akkor hogyan fogok érezni... mondtam, hogy én is félek, de most csináljunk úgy, mintha nem lenne holnap. (óó, mily' romantikus!)
Egész éjszaka forgolódtam, alig tudtam aludni.
Másnap találkoztunk. Leültünk egy padra és elmondtam neki a döntésem: nem akarok most kapcsolatot, nem bírnám, túl sok lenne. Elkezdett győzködni, én meg félreértettem egy mondatát, azt hittem csak le akar fektetni, úgyhogy felálltam és otthagytam. Utána sms-ben még veszekedtünk egyet aztán másfél hónapig teljes csönd.
