ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

2011.05.25. 08:34 |

Azóta nem láttam, és nem is hallottam felőle semmit. Talán jobb is így, csak felkaparná a sebet.

Sziasztok! Egy tinilány történetét olvashatjátok. Én:15 [most17] Ő:18 [most 20] Személyesen elég visszahúzódó voltam fiúk terén, így 15 évesen [tudom vicces], de interneten próbáltam keresni a boldogságot. És amikor azt hittem megtaláltam nagyon boldog voltam. Egy társkeresőn ő írt először nekem levelet, megnéztem az adatlapját, szimpatikusnak találtam, de képen annyira nem tetszett. Váltottunk pár levelet, amiben kiderült, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körünk. Utána áttértünk az msn-re, ahol sokáig és sokat beszélgettünk. És egy szép őszi napon találkoztunk. Amikor először megláttam, azt hittem, hogy menten összeesek, olyan jól nézett ki. Meghívott teázni, utána elmentünk a Margitszigetre. Nekem eközben volt egy távkapcsolatom, és hihetetlenül szerettem, de én vágytam a testi dolgokra is, a tettekre, amit tőle sajnos nem tudtam megkapni.Ő hazakísért, nagyon udvarias és kedves volt. És elcsattant köztünk az első csók. Én nem akartam még...mégiscsak az első találkozó, de annyira jó volt, hogy nem tudtam ellenkezni. Felértem a lakásba és már is kaptam tőle egy sms-t, hogy nagyon jól érezte velem magát, és hiányzom neki. Ez a csók jelentette az járásunk kezdetét. Szakítottam miatta a távkapcsolatommal. Vele egyszer sem vesztem össze, és azt éreztem, Ő az igazi. Persze tudtam, hogy úgysem 15 évesen fogom megtalálni életem párját, de hát a szerelem elvakított. Nagyon szerettem. Két és fél hónapig voltunk együtt, de az utolsó hét számomra kínzás volt. Mindig írt sms-t, de azon a héten nem írt, nem keresett sehol és sehogy sem. Már a hét első napján éreztem, hogy valami nincs rendben. Én írtam neki hét közepén egy sms-t, annak ellenére, hogy többen is azt tanácsolták, hogy ne tegyem, de nem bírtam magammal.Ezt írtam neki:Hiányzol, miért nem keresel? Úgy érzem mintha már nem szeretnél. Egyedül ültem a szobámban és vártam a válaszra...ami meg is jött. Sírva olvastam az üzenetet, miközben kiléptem a szobámból. Édesanyám jött velem szemben és kérdezte mi a baj. Nem tudtam megszólalni csak kezébe nyomtam a telefont, aminek az elején az sms volt. Ez állt benne: Beszélnünk kell, pénteken átmegyek. Órákkal később válaszoltam neki, hogy nekem a péntek nem jó. Így vasárnap jött át, hozzá kell tennem, hogy pont Mikulás napján. Nem volt pontos idő megbeszélve, hogy hányra jön, így időben elkészültem. Éreztem, hogy a hasamban egy iszonyat nagy görcs van. Kicsíptem magam, hogy lássa mit veszít. Írt sms-t, hogy itt van, de nem kar feljönni, inkább én menjek le a lépcsőházba. Hát lementem, és beengedtem a kapun. Köszönésképpen egy puszit nyomott a nyakamra, aminek én kellően nem örültem. A párbeszéd így hangzott: Ő: Gondolom tudod miért jöttem. Én: Sejtem, de azért mondd. Ő: Szakítani jöttem. Én: [lehajtom a fejem, szememben már a könnyek] Miért? Ő: Már nem Szeretlek. Hetek óta kételyeim vannak. Én: Jól van, akkor ennyi, Szia. Rettentő sok érzés kavargott bennem. Egyszerre haragudtam is rá, meg nem is. A "Szia" kimondása után egyből megfordultam és eljöttem, még csak vissza se néztem. Úgy éreztem magam, mintha kitépték volna a szívem. Egy évig kellett ahhoz, hogy újra tudjak szeretni. Azóta nem láttam, és nem is hallottam felőle semmit. Talán jobb is így, csak felkaparná a sebet. Üdv: A

 

 

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (1/5)

Ott is aludt nálam. Mondjuk már az se tetszett, hogy nem volt az az össszebújós típus, de persze mindenki más.

 

Kedves blogolvasók! Mióta „szakítottunk” a történet másik főszereplőjével, csak nevetgélek magamban – persze részben magamon, gondoltam leírom a sztorit, hátha más is viccesnek tartja, vagy talán mond rá valami érdekeset. Én (30 éves nő) és ő (26 éves fiú) az interneten ismerkedtünk meg, egy chat programban. Oké, tudom, már itt rosszul kezdődik, de tudok ellenpéldákat is hozni… szóval. Miután a chaten kellemeset beszélgettünk, felvettük egymást msn-re, és onnantól kezdve rendszeresen cseverésztünk. Érdekesnek tűnt a fickó, egyedi stílusa volt, 26 éve ellenére nem untatott, szórakoztatóan és intelligensen adta elő magát. Egy idő után felvettük a repertoárba a kamerát is. Folyamatosan bókolt mennyire szép vagyok, milyen kisugárzásom van, akkor is, ha csak ülök (persze ruhában) és nem csinálok semmit, hihetetlen erotikát sugárzok. Oké, mondom, egész helyes fiú, lelkes is, bevállalnám pár menetre, aztán meg még ki tudja. Egy darabig azért eltartott, mire találkoztunk, ezalatt több ilyen kamerás beszélgetésünk is volt, azt éreztem rajta, hogy tudja mi kell a nőnek, jól bánik a szavakkal. De persze meg is tudtunk pár dolgot egymásról. Az első randi ideálisan sült el, beszélgetés, a kb. 3 -4 órás találkozó utolsó harmadában már csókolózás, és hazafelé egy kapualjban az is kiderült, hogy a kémia is valószínűleg jól működne köztünk. De hazamentünk két irányba, szép emlékekkel gazdagodva, pár lelkes sms-t váltva mikor már otthon voltunk. A következő hétre ismét találkozót beszéltünk meg, ezúttal is kellemesen töltöttük az időt, beszélgettünk órákig, komoly témákról is, majd elindultunk. Az utcán leültünk egy padra, ott estünk egymásnak. Eléggé belelendültünk ismét, és közös megegyezéssel felmentünk hozzám. Nálam is folytatódott a csókparti, egy darabig azt hittem, legfeljebb petting lesz, nem volt az a rámenős fajta. Végül hosszas bevezetés után óvszert húzott, de maga az együttlét nem sikerült túl elnyújtottra…Nekem annyi idő pont arra volt elég, hogy iszonyúan felizguljak, de nem mentem el. Célozgatnom kellett rá, hogy én úgy érzem, még nem végeztünk. Aztán erre már tette a dolgát, közepesen jó volt. Összességében úgy éreztem, nem volt az évtized kúrása, de azért még lehet benne potenciál. Ott is aludt nálam. Mondjuk már az se tetszett, hogy nem volt az az össszebújós típus, de persze mindenki más. Másnap még 2 smst váltottunk, aztán 5 napos hallgatás. Mondanom sem kell, felbaszott rendesen. Elég jó nőnek tartom magam (igen, attól még néha felmegyek a chatre, aki nem hiszi járjon utána!!), és fel nem foghattam, hogy egy átlagosan kinéző, átlagosan (se) dugó 26 éves pasi, honnan veszi a bátorságot, hogy így eltűnjön a színről és szarjon a fejemre. Nem akarom sokáig húzni, a lényeg, hogy kb. még egy hónap eltelt anélkül, hogy pont került volna az ügy végére, de ez alatt az idő alatt bizonyos időközönként mindig jelentkezett, így sose tudtam végleg lezárni, és eltenni a fiókba. Ilyenkor jellemzően azt írta sms-ben, hogy _én_ mennyire eltűntem, és mi van velem. Arról szó se esett, hogy találkozzunk. Persze mikor már 1 hónap eltelt, nem is akartam vele találkozni, legfeljebb csak azért, hogy megszívassam. Végül ma lezárult a „románc” a következőképpen: msn-en megszólított, szokásos laza stílusában, mintha mi sem történt volna, és nem kb. 1 hónapja lett volna az utolsó randink. Nyilván nem voltam vele kedves, szűkszavúan válaszolgattam. Kérdezte mi a baj, vele van-e valami bajom. Elmondtam neki, hogy rendben van, hogy nem próbált randit kérni tőlem, miután lefektetett, de akkor ne is várja, hogy lelkesedjek, ha kegyeskedik valamit rámvakkantani. Erre elismerte, hogy igazam van, de jöttek azért kifogások is, először, hogy hó végéig már alig van pénze (és hó elején mi volt??), aztán, hogy mostanában csak aludni van ideje (épp másnaposságát próbálta szabadnapján kiheverni), úgyhogy most nem tud ígérni semmit, megérti, ha a büszkeségemet a történtek sértik, úgyhogy akkor inkább köszönjünk el egymástól. Bár ezt ő sajnálja, mert kedvel, és nagyon bájos vagyok… WTF?? Mondom neki, azért ne akarjál már ennyire hülyére venni, nem vagyok ilyen naiv. De nem volt neki kedvem kifejteni, hogy ha az ember kedvel valakit és akar vele találkozni, akkor 1 hónap alatt megtalálja a módját, na és nem pattintja le ilyen könnyen, stb… Persze nem bánkódom, már leírtam amúgy is a dolgot rég magamban, csak hát idegesített, most legalább lezárult, és koncentrálhatok arra, aki igazán érdekel. :)

 

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (3/5)

Dave és Heni sasolják a levelezésüket, mert megírtam nekik, hogy hat filmre érvényes magyarhangya bérletet nyertek, amelyet az ország 12 városában válthatnak be. De gyorsan nézzék meg, mi a teendő, mert holnap már vetítik is az első filmet.

Szolgálati közlemény vége.

Reggel: "Szerinted milyen idő lesz? Mit vegyek fel?" És este: "Borosta. Ma borotválkozzak vagy holnap?"

Sziasztok! Huszas éveim végén sok időt pazaroltam egy olyan hapsira, akiről már az elején kiderült: döntésképtelen. Elmesélem a történetet. Interneten keresztül ismerkedtünk meg. Sokáig leveleztünk, amikor találkoztunk, már szinte mindent tudtunk a másikról. Nem tűnt fel, hogy én választok időpontot, programot és beszélgetőtémát a randihoz. Kedves volt és aranyos. Találkozgatni kezdtünk, és egy hónap múlva már együtt voltunk. Minden szép volt és jó. Az sem tűnt fel, hogy a szexet mindig én kezdeményezem, mivel mindig kapható volt. Úgy fél év után felvetettem, hogy költözzünk össze. Örült neki, kerestünk egy lakást (mindketten albérletben éltünk, szigorú főbérlővel, jobb volt lelépni). Amikor lakásnézőbe jártunk, akkor láttam először, hogy nem túl határozott ember. Amire azt mondtam, hogy jó, arra ő is azt mondta. Ami nem tetszett, az neki sem. No, ez még lehet szimpla véleményegyezés, gondoltam. Találtunk lakást, összeköltöztünk. Itt kezdődtek a gondjaink. Reggel: "Szerinted milyen idő lesz? Mit vegyek fel?" És este: "Borosta. Ma borotválkozzak vagy holnap?" Valamint a napközbeni smsek: "Valalmelyik este Béla átjönne meccset nézni. Szerinted mikor lenne jó?" Szerintem akkor, amikor meccs van... Én döntöttem el, mikor mit csináljunk, mit együnk, milyen ruhát vegyen fel. Én választottam a dezodorját, borotválkozószereit. Én jelentettem be a fodrászhoz. Még az öccse szülinapi ajándékát is én vettem meg, mert "Te nő vagy, jobban tudod, mi kellhet neki." Hangsúlyozom, hogy nem azért döntöttem mindenben én, mert azt akartam, hanem mert ő azt kérte. Amikor a kapcsolatunk második évében végre ráeszméltem, mit is művelek, megpróbáltam az önállóság felé terelgetni. A z öltözködési kérdéseire azt feleltem, hogy nem tudom, vegyél fel mait akarsz. És hasonló stílusban reagáltam le mindent, hátha akkor majd elkezd saját döntéseket hozni. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, teljesen kétségbeesett, és egy nap elém ált a következőkkel: "Mostanában azt érzem, hogy nem támaszkodhatok rád úgy, mint régen. Valami történt. Megismertél valakit?" Elmondtam neki, hogy mi van a dolog hátterében. Akkor még jobban kétségbe esett. Sírva fakadt, könyörgött, hogy legyen ismét minden a régi, mert ő ugyan egy kicsit határozatlan, de jó volt neki minden úgy, ahogy volt. Sőt, élvezte, hogy leveszem róla a döntések súlyát. Felvetettem, hogy ezesetben hiába várnék arra, hogy valaha is megérje a kezem, magától biztosan nem jutna ilyen döntésre, maradna minden ahogy most van. Ami ezek után jött, elképesztő volt. Letérdelt, és elzokogta a leánykérést: "Ha azt szeretnéd, akkor összeházasodunk! Miért nem szóltál előbb, hogy ezt szeretnéd? Elveszlek, amikor akarod! Csak rajtad múlik! Ha azt mondod, hogy holnap, akkor holnap!" Aznap döbbentem rá, hogy addig is mindig minden csak rajtam múlott. Minden döntést nekem kellett meghoznom. A teljes felelősséget én vállaltam a kapcsolatunkért. Még az is az én döntésem volt, hogy ebből egyáltalán kapcsolat legyen. Írhatnám azt is, hogy szakítottunk, de én szakítottam, ő meg bólogatott hozzá. Meg sem próbált ellentmondani. Soha semmiben. No jó, egyszer felvetette, hogy "Szerinted nem próbálhatnánk meg együtt maradni még egy kicsit?" Egyik eddigi kapcsolatomban sem éreztem magam domináns félnek. Számomra ez teher. Ha valami elromlik, nem közösen viseljük a felelősséget, hanem csak én. Nem írom, hogy nem tudnék egy ilyen döntésképtelen embert szeretni, hiszen szerettem. Évekig. De többé nem szándékozom senki anyukáját eljátszani. Egyszer elég volt. A.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (5/5)

Van egy olyan zenekar, hogy Csíbor (itt olvashattok róla), felvettek egy hétszámos EP-t, amit ingyen le lehet tölteni, soundcloudon hallgatni, youtube-on megnézni, stb. Mi a Taxi című számukat ajánljuk figyelmetekbe, ami egy elromlott kapcsolat történetet foglalja össze, úgyhogy végülis profilba vág.

02 Csibor - Taxi by Csibor

 

Egyszer vége szakad, vagy te szakítod el
Éppen olyan ez, mint a rántott sajt.
Amikor zavar, már a sok csavar
A villádon és rég mást akarsz.
Hát ott hagyod a nődet,
Azt hiszed, tőle volt már ilyen szar.
Aztán szívod a fogad: ki visel el téged majd?

Eléred a pontot, mikor azt mondod,
Mikor bevallod: nem vitás,
Neked épp elég itt, még kielégít,
De nem kell tőle semmi más. Hát…

Nem kell senki már.
Nem kellesz senkinek se már.
A nőd is mást talált.

Ugyanazt kérdi, te ugyanazt mondod,
Ugyanaz a vita hónapok óta.
Kibékültök, keféltek egyet
És kezdődik újra a régi nóta. Hát…

Nem kell...

Hiába menekülsz előlem édes, röpülök utánad,
Ha levágod a szárnyam, gyalog megyek.
Tépd ki tőből mind a két lábam, van két jó karom.
Az egyikkel leintek egy taxit és megmondom a sofőrnek:
„kövesse azt a piros autót, mellyel a kedvesem próbál meg kereket oldani előlem”…

Bosszant téged, amire régen
Még azt mondtad: milyen édes!
Amikor nyűgös, csak ő a bűnös,
Azt gondolod, ez mindenre képes. Hát…

Nem kell...

… És ahogy száguldunk utánad szűk utcákon át, az ülésre téved a tekintetem
És zavartan fordulok a sofőrhöz elnézését kérve,
Amiért szárnyaim, s combjaim csonkjából patakzó vérem bemocskolja a huzatot.
De ő csak legyint: „Ugyan már fiatalember! Én is voltam fiatal, tudom mi az a szerelem.”

Nem kell...

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (5/5)

Semmi más dolga nem lett volna, mint ha kell (akár egy cukorbetegnek) élete végéig naponta szedni egy gyógyszert.

Menekülj a borderline lányoktól! A szerdai blogban olvastam azt a lányt, aki „kimentett” egy fiút a – kevesek által felismert – borderline-os lány érzelmi zsarolásából. Álljon itt az én történetem, hozzátéve, hogy amit most leírok, az csak átfogó történet, részletezni nincs elég hely. A fiú (én) 35, a lány 27 éves. Én (jöhetnek az epés megjegyzések, de csak az szólaljon meg, aki nem csinált, és sosem fog ilyet csinálni) bár feleségem van, találkozom a lánnyal. A találkozás sorsszerű, elkerülhetetlen. Az első pillanatban csodaszépnek, okosnak tartom, megnyerő modorú, kedves, csodás a hangja, káprázatos a szeme, őrült szexuális kisugárzással: egy főnyeremény. Nagyjából az ötödik találkozásunkkor konkrétan rám mászik. A péniszemen „gyakorol” alig volt kapcsolata, mondja: és innentől kezdve a találkozások észt veszejtően erotikusak. Szinte élvezi, ahogy tanítom, lassan lelkileg is közel kerülünk egymáshoz: persze, hiszen hetente 2-3 alkalommal találkozunk, de csak 1-2 órára, és csak a szexről szól. Klasszikus szerető…. Eltelik 2-3 hónap, s még nem vagyok belé szerelmes. Amikor jön, örülök, beszélgetünk. Eközben lassan észreveszek furcsaságokat: hogy szeretkezés közben felveszi a telefonját. Hogy csak pasik hívják. Hogy állandóan panaszkodik mindenkinek, miközben pasik esemeseit mutogatja, akik hosszú üzenetekben értetlenkednek, miért ilyen? De ez nem különösebben érdekel: a lány csodaszép, nem csoda, hogy a pasik meg vannak őrülve. Igaz, furcsa, hogy ezeket nekem mutogatja, de mondjuk, féltékennyé akar tenni.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (5/5)

A magyarhangya egy új és különleges filmforgalmazó csapat: hat alkalomra szóló bérletükkel hat friss, fiatalos filmet lehet megnézni - országszerte egyetlen egy alkalommal (per film természetesen). Akik voltak a Valentin-napi szakítósbulin, azok tudhatják is, hiszen néhány kiválasztott számára levetítettük a Life of fish című szívszaggató chilei filmet, amely a Mint hal a vízben címet kapta a magyar mozikeresztségben. Szóval ezt a szuper szakítósfilmet is meg lehet nézni, de lesz olasz melodráma, görög bolondozás, meg szerb gördeszkás film, bővebben itt olvashattok a filmekről. Ez pedig a hat filmet összefoglaló, ún. antrailer:

A lényeg: két bérletet játszunk ki a szakitos.hu-n regisztráltak között a random.org segítségével, tehát mindenki egyenlő esélyekkel indul azért, hogy ingyen nézhessen meg hat filmet.

Itt tudtok regisztrálni, ha még nem tettétek meg, a játékot vasárnap éjfélkor zárjuk, hétfőn értesítjük a nyerteseket, kedden már mehettek is moziba! Juhuhu!

Sok coachsurferes szállt meg nálunk. Általában tavaszi szünetet töltő erasmus diákok voltak, fiúk- lányok vegyesen.

A történet ugyan nem velem, hanem egyik közeli barátommal esett meg, vagyis inkább a közeli barátom csajával, mert itt a lány volt a szenvedőbb alany. Eddig csak b kategóriás romkomokban vagy kertévék sajátgyártású szappanoperáiban láttam hasonló dolgokat (meg persze a szakítós blogon), így gondoltam megosztom veletek is, derüljetek vagy háborodjatok fel. Szóval a srác S. lakótársam volt pár éve, akkor kezdett el dolgozni. Az iskola utolsó hónapjai megviselték, és eléggé padlón volt. Ennek akkor senki nem tulajdonított nagy jelentőséget, mindenkivel előfordul, hogy kimerül kicsit és inkább otthon marad, mint léhaságokkal múlatja az időt bárokban. Úgy tartottuk mi is meg ő is magáról, hogy egy kiadós dugáson kívül a szerelem hiányzik neki – a srác igazi hősszerelmes típus – mivel kedvenc szórakozóhelyinek lányfelhozatalán kevésbé érzelmes módon már túl volt. Szóval a fiú ült otthon és kesereg, mert nincs barátnője, azon hogy nem talál magának csajt…micsoda ördögi kör. Eljött a tavasz, és hősünk S. előtt – aki ugyan valóban sokat dolgozott, de szabadidejében a sarki hamburgeresnél nem jutott messzebb – egy új világ tárult fel. A lányok házhoz jöttek. Nem telefonon rendelt kurvát, nem is az internetes társkeresőket felfedezve fél-pszichopata módon első randira kis szutykos konyhánkba hívta a lányokat, hanem sok coachsurferes szállt meg nálunk. (Közösségi oldal, ahol alkalmi szállást/idegenvezetőt találhatsz Európa városaiban ingyen és biztonságosan). Általában tavaszi szünetet töltő erasmus diákok voltak, fiúk- lányok vegyesen. Néha négyen-öten is egyszerre, a nyaraló, hazalátogató lakótársaink szobáiban, kanapén, matracokon aludtak össze-vissza. Nappal várost néztek, esténként sokszor együtt sörözgettünk. Így S.nek nem is kellett messzebb mennie a konyhánál, hogy lányt találjon. Ráadásul nem is az unalmas helyi bigék voltak, hanem néha egzotikus, sokszor amerikai vagány csajok, akik az európai vízumuk heteit használják ki utazgatásra. Egy hónap kísérletezgetés után S. találkozott álmai szerelmével M. amerikai lánnyal. Pár napot tölt csak nálunk a társaság, de a szerelem a második nap után már kiteljesedett és rózsaszín pillangók hadaként lengte körül a srácot és állítólag a lányt is. A lány elment, vissza Amerikába. S. lelkesedése napok múlva sem lohadt, izgatottan újságolta egyik jóbarátjának – Találkoztam az igazival! A világ legszebb lányával! – mire a földhözragadt jóbarát csak annyit kérdezett – Ehhh már megint? Mi barátok örültünk, végre S. talán visszatalál önmagához, az elnyújtott hamburger-sör -porno diéta nem tesz jót senkinek hosszútávon. Azért aggódunk is picit, mivel azelőtt egy olasz lányba volt szerelmes, és úgy tervezgette hátralévő életüket, hogy a lány fél éven át szinte egy levelére sem válaszolt max csak annyit, hogy „haggyáááámá!!!”. De az aggodalom eloszlott, amikor láttuk, hogy a közösségi oldalon S. „szíve hercegnőjének” falára írt üzenetre a lány megválaszolta; igen ő is szívesen sétálna vele a holdfényben szívük ösvényein. Megtalálták egymást, hurrá. Az elkövetkező hónapokban skype, levelek tömkelege, S. is jobb kedvében volt, csak gyakorlásképp meghajtott még pár lányt, de a szíve már csak M.ért dobogott. M. ősszel ideutazott, hogy két hónapot Európában tölthessen, pontosabban S. szobájában. Jobb is, ha ki is jöttek, és egymás szájából is kimásztak a csaj csak keblét égető szerelemről tudott beszélni, de arról legalább hosszan és részletesen. Lejárt a két hónappal együtt a vízum is, együtt utaznak vissza Amerikába a karácsonyt és az újévet ünnepelni. S. boldog, mindig is Amerikába akart költözni, már csak azért is mert az a hamburger hazája, és elképesztő variációban árulnak mogyorós csokikat a helyi wal-martban. Aztán még egy kör, a lány jött ismét pár hétre. Felmerül, hogy ez így nem tartható, marad a házasság. Szigorúan a papírokért mondogatta S., ez a legegyszerűbb. Valóban az, előfordult már ilyen. Szóval házasság Amerikában. S. egyre csak halogatta a kiutazást, aztán többször (állítólag) megvette a jegyet, de mégsem ment. Párszor eltűnt néhány napra, aztán hétre (telefon kikapcsolva, letagadtatja magát otthon, munkahelyen), aggódtunk, lehet mégsem csak a szerelem hiányzott neki. Majd egyszer hónapok multán S.-nek tényleg megy a gépe, mondta is mindenkinek, rákövetkező nap van az esküvő. Az esküvő napján M. tömören rám köszönt chaten: S. nem ment el az esküvőjére. Kellemetlen. Elmondta S. már napokkal azelőtt eltűnt megint, senki sem találja, a repülővel sem érkezett meg, talán nem is volt olyan járat. Én sem beszéltem vele már régebb óta, elköltöztünk már mind a lakásból én a városból is. Próbáltam nyugtatni M-et, biztos közbejött valami, hívni fog. Végülis nem annyira nagy dolog, biztos lehet gyorsan új időpontot kérni majd a megfelelő bürokratikus szervnél. Kiderült igenis nagy dolog, mert a csajnak volt fehér ruhája fátyollal, esküvői tortája, összetrombitált rokonsága, kibérelt bálterme. Csupa olyan dolog, ami egy „csak a papírokért” esküvőkön ritkán szokott előfordulni. Kínos. Gyorsan én is körbekérdeztem. Megtutam, látták egy másik városban munkát és lakást is keresni az ottani haverok. Mások úgy vélekedtek, már Ruandában bujkál önkéntesként. Szerintem a szobájában ült, sört ivott, és próbált nem gondolni erre az egészre, majdcsak elmúlik. Nincs mit tenni, várunk. Pár hét után S.-t előszedték valahonnan, meggyőzték, menjen ki a csajhoz, hozza rendbe még jegyet is vettek neki, lehet tényleg csak a szerelem hiányzik neki. S. el is megy két hétre, minden szép és jó megint. M. jön majd februárban, és M. jön is meg az esküvői meghívó is. A meghívón az egyik idézet így szól „ez egy fiatal kedves pár története, akik nem akartak soha semmi mást, csak összeházasodni” ezt szerintem S. azért vitatja, mert csak a vízumért, praktikus okokból, ismételgeti nekem telefonon. Elmentem az esküvőre, már csak azért is, mert egy ennyire potenciálisan botrányos esküvőt nem lehetett kihagyni. Vártuk is, hogy a csaj vietnámi veterán apja – aki úgy néz ki, mint egy texas ranger, Chuck Norris kebelbarátja – majd a vámon valahogy átcsempészett sörétes puskával lövöldöz a mezőkön át rohanó vőlegény után. Nem történt ilyen, már csak azért sem, mert a srác családjának a falujában rendezték az esküvőt, hátha a nagynénik előtt nem lép meg a fiú. Szóval a történet igazából happyenddel végződik. Az esküvő is jó volt, S. is komolyan vette, nem felemás zokniban jött. És hiába nézték furcsán a srác rokonai, akik úgy tudták „nem igazi esküvő” ez, a szerelem halhatatlan erejéről ömlengve tósztot mondó, könnyező amcsi rokonságot – legalább már tudható honnan örökölte M. a giccsre való hajlamot. És S. hiába vesztette el kétszer – egyszer a franciasalátában – a jegygyűrűjét a fogadás alatt, a szerelem ugye mindent legyőz. üdv r.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (4/5)

Kidobni is csellel sikerült, elvágtuk a net kábelt és fb nélkül unatkozott és megörült ezért hazament.

Sziasztok! Egy-két hónapja olvasom a blogot, reméltem találok egy, az enyémhez hasonló brutalitású sztorit, de nem. Az enyém elég durva, brazil szappanoperát megszégyenítő, és abszolut hihetetlen. Nem közvetlenül az én történetem, ezért no helységnév és no név. Sokat gondolkodtam hogy megírjam, de ki akarom írni magamból és sok tanulsággal szolgál. Adott egy srác, pár évvel a diploma Tiszántúlról elköltözött Dunántúlra mert ott kapott munkát. Nem ismert senkit, ezért neten keresgélt embereket. Ott ismerte meg leendő fleségét (vascső). A csaj pár hónap alatt odaszivárgott a srác lakásába, 3 hónap körül jöttek az első bajok. A srác nem volt szerelmes, a csaj állítólag igen. Lassan kiderült a csaj gyógyszerfüggő és kemény drogos, függő típus, csimpaszkodik a másikon és mindenen ami neki kicsit is jó. Jöttek az elvonók,detoxok, a srác megpróbálta kihúzni a szarból, mert a csaj csak azt hajtogatta hogy neki ő kell ahhoz hogy végre normális legyen. A csaj hónapokig nyaggatta, hogy neki szörnyű gyerekkora volt, és csak a srác segitett eddig neki, és töle függ mindenne, és ha elvenné feleségül, akkor normális lenne az élete végre, és számára ezen múlik minden. Nos amikor nyaggatást mondok itt úgy kell értelmezni, hogy addig sír, nyávog, üvölt,fenyeget, eretvág, ütlegel, erőszakoskodik, stb. minden éjjel, és nem hagyja egy percre nyugodni a srácot amíg azt nem mondja neki oké, csak hagyjál már. Egy év után elvette(vascső), azzal az érzéssel élt a srác, ha nem jön össze legfeljebb elválunk....(vascső) Házasságkor a csaj 21(vascső), srác 25. A srác persze gyenge jellem, folyamatos terror alatt volt tartva, próbálta megjavítani a csajt,mert nem bírta elhinni hogy ennyire el lehet cseszve valaki, felelősség és kötelességtudat játszott nála. A házasságra a csaj szinte erőszakkal vette rá, titokban kellett tartani, nehogy bárki lebeszélje a srácot ( minden hozzátartozó tudta hogy nem komplett a csaj), pár ezer Ft-os béna gyűrűvel az első időpontra beugrottak a városházása és kész. A csaj akarta így, hogy minél előbb meglegyen, és innentől kipukkadt a lufi. Csaj naponta kidobta a srácot, naponta imádta, naponta eret vágott és naponta terhes volt, naponta gyógyszerezett, naponta minden volt amit csak el bírtok képzelni. Igy teltek el évek. Hogy miért nem menekült el srác? Mert gyáva volt, az ország nyugati felében nem volt családja, nem volt támasza, és a közben felhalmozott hiteleiktől totál anyagi csődbe került és pénze nem volt menekülni. A 6 évig tartó "házasságban" a csaj többször megcsalta, azzal hogy "én most szerelmes vagyok, de te vagy a férjem, veled akarom leélni az életem, de hagyj élni, mert nekem nem megy a normális házas élet" aztán jött az "én rájöttem hogy leszbikus vagyok, és undorodom tőled, és minden férfitól". A srác meg hagyta hadd csináljon amit akar, leszarja, csak legyen néha egy kis nyugalma, kezdett beletörődni hogy ez ilyen szar, és nem bír menekülni, zombi ként élt éveket. A 6 év utolsó 2 éve volt a szakítás! Srác kapott munkát egy Pest melletti kis városban, ideköltözött, így hagyta el a csajt, majd a csaj hamarjában utána jött, ő nem tud nélküle élni, ő belehal....A két év napi pár órás alvással, folyamatos veszekedés, csapkodással telt, a csaj néha elment haza, de mindig visszajött, nem értette meg sosem azt hogy vége. Amint egyszer felfogta másnap reggel reboot-olt az agya, és mintha misem történt volna játszotta a minta feleséget, estére persze újra terror lett, miden éjjel ugyanazokat a problémákat ismételgette hangosan a srác fülébe órákon át, nem hagyta aludni, sem élni. Közben a hitelek csak gyarapodtak ,mert a csaj ki tudja hova költött irdatlan összegeket, majd elfelejtett törlesztőket is fizetni. Ja és a csaj az össz. 7 év alatt egy évet dolgozott folyamatában, többet nem. Otthon volt mert pánik beteg, depressziós, és a világ szar, és őt mindenki utálja, és amúgy is mindig beteg volt, és semmi nem volt jó neki. Az utolsó évben fb függő lett, mert ott nem kellett emberekkel kommunikálnia élőben, ami nem ment neki, bárkivel állt szóba 10 percen belül halálosan megsértett mindenkit. Az utolsó év végén jöttem be én a képbe, a srác munkahelyén találkoztunk, egy hónapig kerülgettük egymást, valóban szerelmesek lettünk. Én nem tudtam mindent a srác bajairól csak úgy felületesen. Lassan derültek ki a dolgok. Alig tudtunk találkozni, a srác nem tudott elszabadulni, gyakorlatilag be volt börtönözve. Egy hónapig ment ez mialatt kidobta a csajt kétszer úgy rendesen, és visszajött két nap múlva, pénz nélkül és lehetetlen volt visszaküldeni. Kidobni is csellel sikerült, elvágtuk a net kábelt és fb nélkül unatkozott és megörült ezért hazament :) Sajna a srác túl erőszakmentes, nem volt képes a hajánál fogva kiráncigálni az ajtón, pedig azt kellett volna. Volt hogy el akart jönni otthonról hogy végre velem legyen pár napot, és ott hagyja a csajt, majd kezd magával valamit. De amint a kulcsot a kezébe vette, a csaj letépte róla a pólót is, rácsimpaszkodott, ő bizony nem engedi sehová, a kulcsot elvette, eldobta, nem engedi ki a lakásból. Én ezalatt a hónap alatt csak azt láttam hogy a srác engem szeret, imád, én is őt, de bármikor ígéri sosem tudott jönni és mindig volt kifogás. Őrlődtem, kezdtem bizonytalan lenni, féltem és fájt. leírhatatlan amit én is szenvedtem az egészben, nehéz volt elhinni hogy valóban nem bír eljönni, és mennyire fél a csajjtól (persze vascső ilyenbe belemenni) A végjátékban annyira elmérgesedett minden, hogy a csaj szétverte a lakást, ütötte a srácot, kést rántott, hadonászott vele, a srác kimenekült a lakásból, halál félelemmel rohant éjjel a kis városban közben velem beszélt telefonon, hogy késsel kergeti a csaj és nem bír vonatra szállni ,mert otthon van a tárcája, és nem tudja most hová menjen. Pár óra múlva visszament a lakásba, a csaj az esküvői ruhájában várta, bizonygatva hogy ő a felesége és nem hagyhatja el, és nézze meg milyen szép......Pár nap múlva fel bírta pakolni egy vonatra, hazaküldte, és átjött hozzám pár napra,mert nem bírt a lakásában megmaradni. A csaj visszajött, de a srác nálam volt, a szomszédjánál cövekelt le, aki közös kolegánk volt, addig nem megy el amig a srác haza nem jön, mert mondania kell neki valamit, valamint érdeklődött a srác kapott-e már fizetést? hmm... A szomszédok vettek neki haza jegyet, és elhozták Pestig hogy a srác találkozzon vele és megmondja nem megy vissza a lakásba többet. Mondtam a srácnak ne menjen, hagyja megdögleni az utcán vagy tök mindegy, úgyis azzal fog előállni hogy terhes vagy halálos beteg. A srác úgy gondolta ha nem találkozik vele, sose megy el innen, hát mit ad isten tényleg azt adta elő a csaj hogy halálos beteg......A srác visszaküldte a Pest melletti lakásba, mer lekéste hazafelé az utolsó vonatot, és visszajött hozzám. A csaj nem ment el a lakásból még egy egész hónapig, a srác pedig addig nálam lakott. Egy hónapig hivogatta hogy mikor jön haza? mit főzzön? és most hol van? Aztán átváltott abba hogy ő pénz nélkül jött ide és lejárt a vonatjegye, és mit csináljon? Mikor rájött hogy a srác valóban elhagyta és nem ad neki pénzt se kaját, és nem megy oda többet elhatározta hogy haza költözik, de csak a cuccaival együtt. De ő beteg, és nem bír egyedül. De ő neki kell a komódja is, anélkül nem megy, de még a matrac is, meg mittudomén mi még...és ez így ment hetekig. Pénz és étel nélkül ült a lakásban egy hónapot, közben a porcicát is megette(a fb-os barátai küldtek neki néha ételt meg pénzt meg cigit, piát) , mire szervezett magának fuvart és mindent elvitt. Minden bútort és lakástextilt. Cserébe az edények maradtak, de csak azért ,mert mindegyikben felismerhetetlen penészes barna kimoshatatlan szutyok volt, a lakás pedig egy cigányputrinál is mocskosabb volt. Pár hét múlva még telefonált hogy kéri az edényeket is :) Pár hónap múlva ismét, hogy ugye akkor csak meg volt zavarodva a srác, és most már megnyugodott és lehetnek újra együtt. Sokáig nem mondtuk el neki hogy én vagyok, de mikor már nem volt tétje elmondta és akkor adta fel végre a csaj. A válás lezajlott simán, mi boldogok vagyunk egy éve együtt, tökéletes az összhang. A srác visszanyerte valódi énjét és erejét, nem akkora tutyimutyi ha nincs terrorban. Összeköltöztünk, telefonszámot cserélt és munkahelyet, mindent hogy ne találja meg a csaj még egyszer. Maradtak a milliós hitelek amiből nem tudott volna kijönni ha én nem segítek neki, azóta az ügyvéd intézi hogy a csaj fizesse a felét szépen. A csaj konkrétan őrült, a srác egy balfasz volt, én meg idióta hogy ebbe belementem, de kettőnk számára minden jól alakult végül. Ahogy visszagondolunk az egészre a srác el sem hiszi hogy ez vele történt, és mennyire elrontotta, és mennyit szenvedett, olyan mint egy szürreális rossz álom. Z.

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (3,6/5)

Erre persze jött a válasz, hogy ő rám nem kíváncsi és ne zaklassam, mert ő amúgy is többet ért el az életében mint én.

 

Már 8éve ismerem a férjem, egy éve házasodtunk össze és van egy gyönyörű kisfiúnk. A párom előttem együtt élt egy nővel 7éig akinek volt már egy gyereke. A párom persze ennyi év alatt megszerette a kisgyereket. Nem volt soha sem jó a kapcsolata az exével, de a nő a gyerekkel manipulálta. Így maradtak együtt ilyen sokáig. Eleinte még jött is hozzánk a kisgyerek, akit én tökéletesen kiszolgáltam, sőt együtt hármasban mentünk strandra, vidámparkba stb... Legutóbb akkor töltött nálunk egy hetet amikor már megszületett a közös kisbabánk. Szemtelen volt, és csúnyán bánt a kicsinkkel is. Ugye bár az ex nevelt gyerek már egy tinédzser. Követelőzött, Ide oda akart menni, ahogy mindig.Anyósom egyértelműen kijelentette, hogy többet nem jöhet hozzánk és a férjem most már koncentráljon a saját családjára. Most a drága ex még mindig hívogatja a családtagokat, írogat a férjemnek arra hivatkozva, hogy a gyerek akarja látni!?? De az ő számán hívja mert a gyereknek ellopták a telefonját, persze ez volt a szöveg 2éve is. Megelégeltem és írtam a nőnek, hogy hagyja békén a szeretteim, mert mi már egy család vagyunk, nem férnek ők bele. Erre persze jött a válasz, hogy ő rám nem kíváncsi és ne zaklassam, mert ő amúgy is többet ért el az életében mint én. Hát igazából arról inkább nem is írok mi az a semmi amit ő elért, és milyen nő is ő valójában. Mert szégyen amit művelt egész életében! Tudom butaság volt de erre is reagáltam, de én csak a tényeket írtam neki semmi trágárságot. Erre ő: Tudtommal nem én kurv@lkodtam! Én tisztességgel dolgoztam, sok helyen napi 14-16órát, míg ő külföldön űzte az "ipart", míg az én férjem nevelte a gyerekét. Félek, hogy még 10év múlva is a gyerekkel manipulálva örökké része lesz az életünknek!?? A férjemet ezek után felhívatta a gyerekkel, hogy még engem hozzon ki rossznak.Utána beszélt a nővel... A nagy baj, és csalódás számomra, hogy a férjemnek hiába mondta mit írt nekem, ugyan olyan nyájasan beszélt a nővel mint mindig. Még az sem hatotta meg a férjem, hogy még az veréssel is fenyegetett a drága ex. Márpedig ha nem volt elég 8év arra, hogy lezárják ezt a sztorit egyszer és mindenkorra, még úgy sem, hogy itt a mi kisfiúnk akire így sem jut elég idő amit az apjával töltsön, akkor lehet soha nem is számítottam igazán... :( Lehet mégis a férjem egy hazug és én csak egy pótlék vagyok, voltam...

SZERINTÜNK: (2/5)
SZERINTETEK: (1/5)

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz

süti beállítások módosítása