értékellek mint embert

Úgy kiábrándultam öt és fél év szerelméből, mintha átmosták volna az agyam. Ennek a sztorinak a folytatása.

Sziasztok. Talán még emlékeztek egy télen beküldött sztorimra. Én voltam/vagyok a lány, akit a szeretője úgy szeretett, mint az anyukáját. Gondolom ütésre emelkednek a vascsövek... nem fontos. Azt hiszem, annak a sztorinak úgy lett vége, hogy megmondtam T-nek, hogy hagyjuk ezt az egészet, és visszatértem Z-hez. Akkor hát itt folytatnám. Z-vel aránylag minden szép és jó volt. Sosem mertem elárulni neki, hogy miket tettem, azt hiszem, szégyelltem is. Ugyanakkor a figyelmetlensége, leszaromsága kitartott, és még mindig megvoltak azok a ködös távolba révedései, amikből sugárzott, hogy valamit (vagy valakit) vár. Aztán egyszercsak beütött a krach: a volt menyasszonya hazajött külföldről. Két éve ment ki… összejött valakivel, összeházasodtak, gyereket szült… és most itt van férj és utód nélkül, hogy hát ő itthon szeretne inkább dolgozni. A csaj egyébként egy topmodell alkat, de kegyetlenül buta. Tudom, elég sztorit hallottam róla Z-től, az ő idézem: „gyönyörű menyasszonyáról”. Először csak volt anyós hívta föl Z-t valami szívességért, hogy ez mi volt, a mai napig nem derült ki. Aztán mikor srác elment hozzájuk (az utcánk végén laknak), ez a leányzó nyitott neki ajtót. Állítólag nagy volt a megdöbbenés. Annak viszont örültem, hogy ezt mégis elmondta nekem, nem mástól kellett megtudnom, ergo biztosan nincs takargatnivalója. Később két hétre Tesómmal kimentünk külföldre, ez volt márciusban. Közben Z-vel hellyel-közzel tartottuk a kapcsolatot. Egyszer T. is fölhívott iskolai ügyben, de semmi több. Mikor eltelt ez a két hét és hazamentünk, másnap este találkoztam Z-vel. Volt nagy öröm, bódottá, juhé, újra találkozunk, stb. Sétálgattunk a városban, amikor mesélte, hogy hát volt asszonyjelölttel megint találkoztak, ezúttal szervezetten, ugyanoda mentek, ahova régen jártak, és a hölgyemény megkérdezte tőle, hogy ugye már nem haragszik rá? Akkor és ott csak arra tudtam gondolni, hogy ez így baromira nem lesz jó, ugyanazokat a taktikákat alkalmazza, amiket én annak idején, hogy visszaszerezzem. De aggodalomra még mindig semmi ok, hiszen elmondta… később, mikor már kettesben voltunk, azért előadtam neki normális keretek között, hogy félek, hogy elveszítem. Magamban megátkoztam a pillanatot, amikor szóba álltam T-vel, tisztára akartam mosni a lelkem, de tudtam: ha vallok, mindent elveszítek. Z. megértette az aggályaimat, és biztosított, megesküdött (kérés nélkül, magától) a szemembe nézve, hogy amiatt a csaj miatt köztünk nem lesz vége semminek, szeret engem, és nem akar elveszíteni. Mivel még mindig nyersen őszinte, és soha nem hazudna azért, hogy esetleg jobban érezzem magam, hittem neki, és megnyugodtam. Utána még hogy találkoztak-e, arra nem emlékszem. Minden kezdett visszatérni a régi kerékvágásba, takarékon, de dúlt a szerelem… aztán egy felhős szombat délután T. rámírt fácsebukon, hogy mi újság velem, meg mettomén… rövid úton leépítettem, hagyjuk egymást. Aztán jött az április… világ életemben rühelltem ezt a hónapot, akkor mindig minden elromlik. Úgy is lett. Z. egyre ritkábban jött föl msn-re, akkor is csak késő este, és nem maradt sokáig. Gondoltam oda se neki, sokat dolgozik, fáradt, mit nyaggassam még én is. Nagymamája is kb. életveszélybe került, próbáltam mellette állni amennyire lehetett, de egyre jobban magába fordult (hittem én ezt akkor), olyannyira, hogy a végén engem is teljesen kizárt az életéből. Tudta, hogy odáig voltam a hosszú, szögegyenes hajáért, levágatta két millisre. Akkor már biztos voltam benne, hogy valami nagyon nem oké, hétvégén otthon voltam, el is beszélgettem vele erről. De nincs semmi gond velünk, csak neki most ez a baja, az a nyűge, amaz a gondja, de a kapcsolatunkat ez nem fogja befolyásolni. Jórendben. Z. után csöndben sírtam, T-vel felszínes beszélgetéseink voltak. Közben róla kiderült, hogy egy csoporttársunk elég csúnyán kihasználta (érdekesség, hogy ezt a csoporttársat ugyanúgy hívják, mint voltmenyasszonykát), ő most lelkileg rottyon van, csak én maradtam neki (he?!), satöbbi. A végén azt vettem észre, hogy Z-vel egyre jobban eltávolodtunk egymástól, T-vel pedig egyre közelebb lettünk. Megint. Nem kéne. Z-ért harcoltam, küzdöttem ahogy tudtam (bár egyik alkalommal iszonyatosan leittam magam, amit tudom, hogy utál, de… na mindegy, nem fogok magyarázkodni). Utána hétvégén tök jól elvoltunk, mintha minden rendben lett volna. Biztos voltam benne, hogy ez már mindig így lesz, nem állhat közénk se volt nő, se volt szerető. Azt követő héten pedig tavaszi szünet miatt otthon voltam. Hívtam minden nap, hogy találkozzunk… de ő nem ér rá, ő dolgozik, ő fáradt, talán majd holnap. Na, holnap se. Soha se. Húsvét hétfőn végre elértem, hogy összefussunk, megmondtam neki, hogy attól félek, el akar hagyni engem. Addigra már a közös baráti társaságunk minden tagja győzködött, hogy hagyjam a francba, nem ér annyit az egész, de én kötöttem az ebet a karóhoz, miszerint nekem márpedig vagy Z. lesz a majdani férjem és a leendő gyerekeim apja, vagy senki. Visszatérve: hát igen, gondolkodott rajta, hogy szakítani kéne, mert nekem (!!!) így lenne a legjobb. Megkértem, hogy ezt hadd döntsem el én, nagylány vagyok már. Higgadt vita zajlott köztünk (ha szeretsz, nem hagysz el, ilyesmi bölcsességek). Oké, együtt maradtunk. Hosszú három óra volt, mire ezt így eldöntöttük. Megegyeztünk, hogy én nem keresem, majd ő hív (mondjuk szerdán), kicsit egyedül akar lenni. Természetesen, semmi gond. Valamiért mégse voltam nyugodt. Persze szerdán nem telefonált, se sms, se msn, se semmi. Tudtam nagyon jól, hogy Z-vel ezt a játszmát elvesztettem, legjobb lesz, ha hagyom magam sodródni az árral, T. ragaszkodott hozzám, azóta rájöttem, hogy ő volt az, akit elküldtem, és visszajött. Nem érdekel, hogy miért. Két hét múlva Z. születésnapjára küldtem neki egy sms-t, nem válaszolt. Próbáltam nem arra koncentrálni, hogy elemi félelmeim igazolódtak be: másfél hónappal előtte tett szent ígéretet, hogy soha nem megy vissza ahhoz a nőhöz, most meg tuti vele van… de nem, biztos nem. És most jön a hab a tortán, dobpergést kérek, köszönöm: eltelt négy hét és nem beszéltünk egymással semmit. Nem kerestem, tartottam magam (csodáltam is, hogy így kibírom), aztán május 21-én, pontosan hét évvel a megismerkedésünk után kilépek otthon az utcára, és mit látok? Z. autója ott parkol a lakótelep másik végén, ahol mint már említettem, excsaj lakik. Kimentem a parkba Tesómhoz és a barátaimhoz, megpróbáltam Z-t fölhívni… telefont kinyomta. Ha akkor fölvette volna, csak annyit kértem volna, hogy ha már úgyis a városban van, találkozzunk, szeretnék mondani neki valamit. Csak annyit akartam, hogy tudja: megcsaltam nem egyszer, nem kétszer, de már annyira nem is bánom. Mindketten hazudtunk a másiknak. Nem az fáj, hogy nem szeret, mert ezek után úgy kiábrándultam öt és fél év szerelméből, mintha átmosták volna az agyam. Nem az fáj, hogy átvert, mert én is őt. Nem… egyedül az fáj, hogy ő, aki világgá kürtölte magáról, hogy milyen őszinte és egyenes jellem, gyáva volt elém állni és a szemembe mondani, hogy ennyi volt, mondott amit mondott, csak szavak voltak, üres szavak. 25 éves felnőtt férfi így vet véget egy kapcsolatnak… oké, pofámat befogom, 23 éves felnőtt nő leeresztette a kocsi mind a négy kerekét, és vagy fél liter pisit belelocsolt a járgányba a tetőablakon… jobb ez így, örülök, hogy szabad vagyok. Egyetemi napokon kegyetlenül berúgtam, T. vállán bőgtem vagy egy óra hosszat, azóta valahogy még közelebb állunk egymáshoz (azért ezt a módszert nem ajánlanám pasizáshoz). Tanulság: a gyáva ember mindig gyáva marad. Aki egyszer megcsalt, az meg fog csalni újra. És a kedvencem: aki odáig van magától, hogy milyen őszinte, az fog a legjobban átbaszni.

Namost miközben írom ezeket a sorokat, épp a "csajosbuliban" van, el lehet képzelni milyen állapotban vagyok.

Sziasztok! Gyanítom a sztorim hosszabb lesz mint tervezem, lustáktól előre is elnézést (bocsi, de ezekután már csakazértis elolvasod, hogy bebizonyítsd, hogy de te nem...) A történet az év elején kezdődött, amikor elindultam világot látni. Történetesen megpályáztam egy légiutas-kísérő állást egy légitársaságnál, felvettek, képzés másik országban, munka meg egy harmadikban. Konkrétumokat nem fogok írni, mivel szégyellem, hogy mekkora barom voltam és nem csípném, ha valaki kisakkozná. Én fiú ( legyek B ( igen, mint barom...), ő lány, legyen K ( igen, mint kurva. Egy szó mint száz, B és K egy borongós téli napon egymásba botlott a munkát megelőző pár hetes képzés első napján. B új életet akart kezdeni, új munka, új ország, szakítás után, picit még mindig sebtapis szívvel. Legfőbb célja, hogy sikeresen elvégezze a képzést, letegye a vizsgákat, és elkezdje a munkát. Aztán ahogy meglátja a lányt a folyosón elhaladni dobban egyet a szíve. Aztán a lány ránéz, mire megáll a szíve egy másodpercre és amikor újraindul teljesen más dimenziókba kerülve kezd el gyorsabban dobogni. B meg van veszve K-ért. Telnek a napok, eltelik 2 hét, mire K szobatársát kivágják a kurzusról egy kis csalafintaság miatt. B és K elkezd egyre több időt együtt tölteni, elmennek pár randira, amik felhőtlenül sikeresnek bizonyulnak és B minden alkalommal csak annyit vesz észre, hogy egyre jobban várja a következő találkozót. B teljesen belehabarodik a lányba. A célok átalakulnak. A legfőbb cél már nem az, hogy letegye a vizsgákat ( valahol tudja, hogy úgyis sikerül), hanem az, hogy a lánynak is sikeresek legyenek a vizsgái és együtt kezdhessenek új életet. B egyre többet segít tanulni a lánynak, amit persze nem sajnál, hiszen tanulás közben egyre több csók csattan el, egyre többször és egyre hosszabban és egyre érzékiebben érinti meg a lányt, ami nem marad viszonzatlanul. Ugrunk, B és K sikeresen levizsgázik, elutaznak az új országba és eldöntik, hogy pár hét ismeretség után közös albérletet keresnek, úgy hogy szerelmi légyott még nem is történt. A 3. napon megtörténik. Az idő megáll, az ősrobbanás megismétlődik, azzal a különbséggel, hogy ezúttal lila köd veszi körül a világegyetemet a keletkezés után. B és K szerelmes. Szép helyekre mennek együtt, felhőtlen napokat töltenek együtt, amikor dolgoznak csak arra várnak, hogy viszontláthassák gondolataik tárgyát nap mint nap, minden este. Legalábbis B így gondolja, és úgy érzi K is... A balfasz... A kapcsolat olyan, mint egy hullámvasút, de a rosszabb napok is szépek, a jók meg felejthetetlenek. De B-nek mindig van egy rossz érzése az egésszel kapcsolatban, de annak az érzésnek az egyik felét ő temeti el tudatosan, a másik felét meg a szerelem. Hívások, amikor K eltűnik a fürdőszobában, rendszertelenül jelentkező sms áradatok, meg pár olyan jel, amit csak az nem vesz észre, aki keménydroggal tömi magát éjjel nappal. Márpedig Hölgyeim és Uraim, a szerelem a legdurvább drog szerény véleményem szerint. Az első érdekes sztori egy este alakul, amikor K elmegy bulizni. B felajánlja neki, hogy értemegy ha nincs aki hazahozza. Így B fennmarad, nem iszik bort, pedig imádja, és gyakorlatilag várja szerelmét vissza. A szerelme azt mondja nem marad sokáig, max 2-3 óra. A 2-3 óra letelte után B próbálja elérni K-t, de siker nélkül. Amikor K jelentkezik, megkéri párját, hogy menen érte. Az a majom felöltözik, elindul, majd a lépcsőházban szól a telefonja, hogy mégse, mert K maradna még 2 órára mert a pajtik nem engedik el. B továbbra is vár. És vár. 2 óra elteltével, arra számít, hogy lassan elindulhat szerelméért, aki egyszer csak beesik az ajtón és arra nem képes, hogy egy ribanc sms-t küldjön, hogy aludj te barom ne várj rám, mert majd hazavisznek... Az eléggé ittas K lelkesen elkezdi mutogatni az este fotóit, csak arra nem emlékszik, hogy van egy, amin egy pilótával smárol. B nyel egyet, tudja hogy értelmetlen elkezdeni, majd másnap beletölt 2 kávét K-ba és kedvesen megkérdezi, hogy ez mégis mi a jó megtermett ló***z akar lenni. K először azt hazudja nincs is ilyen kép ( persze hogy éjjel kitörölte...), majd amikor B közli, hogy a saját szemével látta előjön azzal a sztorival, hogy a vaku 2x villan, mire a pilóta az első villanás után azt hitte már nem lesz a képen és váratlanul megcsókolta. K nem számított rá, csak fél másodpercig tartott, egyből elhúzta az arcát és a véletlen műve. B megkajálja. Az idő tovább halad, és egy pár hét múlva, ami még optimista mércével mérve is igen-igen szarnak nevezhető, egy újabb lilaköd-bomba pottyan le az égből. B tökéletesen megbízik párjában, imádja, a seggét kinyalja. Aztán ahogy oszlik a lila köd feltűnik neki, hogy valami megint gyanús. Párja túl sokat kommunikál fércbúkon, túl idióta időpontokban, túl sokáig. Amikor egyik nap B szabin van és párja hajnalok hajnalán indul dolgozni, a hülyéje, mint minden alkalommal, felkel párjával, kávét készít neki, uzsit csomagol neki, és szerelmes pillantásokat vet párja felé. Párjának első dolga, hogy bekukkantson fércbúkra. B agyát elönti a szar. Megvárja, amíg párja távozik, majd mivel elég önkÍvületi állapotban van, megpróbál belépni párja fércbúk oldalára. Van egy tippje a jelszóra, ami sajnos működik is. B elkezdi olvasni a legutolsó üzeneteket, amik a be nem zárt chat ablakok archívumai. B agyát elönti az ipari hugyoslószar... Nem nyálaz át minden üzenetet, csak 2 aktív chat ablakot talál és 3 üzenetet. 1. versenyző: kopaszodó, középkorú, túlsúlyos lófaszjóska, aki K-t a hó végén vakációra invitálja pár napra egy városba. K ezt lelkesen elfogadja. 2. versenyző: egy pilóta, aki kétértelmű mondatok között flörtölget K val, hogy mik történnek és miket szeret görkorizás közben. ( K eljár néha görkorizni) 3.versenyző: egy 30-as srác, aki már találkozott K-val és újabb randi reményében kezdeményezett beszélgetést. 4. versenyző: egy 28-as srác, aki másnapra beszélt meg vele randit ( a fedősztori az K-tól, hogy egy kolléganőjével mennek csajos buliba. Namost miközben írom ezeket a sorokat, K épp a "csajosbuliban" van, el lehet képzelni milyen állapotban vagyok) 5. versenyző: egy kolléga, aki 5-6 napja találkozott K-val, együtt töltötték az estét az óvárosban. Sorokon keresztül taglalják, hogy az első csók és az első csók után 1 másodperccel bekövetkező első tipi-tapi mennyire jó volt. B, mint Barom összeomlik. Másnap, azaz ma, megtervezi hogyan tovább és lezárja magában az utolsó pár hónapot. Várja haza az egykor még kedvesének nevezett nőnemű franctudjamit, hogy kaján vigyorral az arcán megkérdezze, milyen volt az estéje...

Megosztotta velem, hogy több srác is nyomult rá, és ha akarta volna, akkor lehetett volna "valami".

Sziasztok Életem első igazi kapcsolatát és a lezárását szeretném elmesélni nektek. Kicsit lehet, hogy összevisszaság lesz, de még mindig a hatása alatt vagyok.. Én 24 éves fiú vagyok, ő 21 éves. Egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg, mert én sajna túlságosan introvertált vagyok ahhoz, hogy élőben leszólítgassak lányokat, így is két sör kellett ahhoz, hogy egyáltalán írjak neki egy levelet. Válaszolt, aranyosnak tűnt, a képei alapján külsőleg is pontosan az esetem volt. Pár levél után msn cím elkérés, majd ott hetekig beszélgettünk, már akkor elég furcsa volt, hogy sok érdeklődést nem mutat irántam, én kérdezgettem a hobbijáról, a kedvenc kajájáról, meg a hasonló ismerkedéskor szokásos dolgokról, ő szinte sosem kérdezett vissza. Figyelmeztett, hogy ő most egy bulizós, haverkodós korszakát éli, és hogy én túl komolyan gondolok mindent, és neki nem erre van szüksége. Találkozgattunk, én persze szerelmes lettem nagyon, de ő kijelentette: szeret, de nem tudja eldönteni, hogy szerelmes-e, vagy csak úgy, mint barátot. Ez engem mozzanat engem végig befolyásolt sajnos. De aztán ő is szerelmes lett belém. Szép hónapokat éltünk át ezek után, együtt karácsonyozás, átbeszélgetett éjszakák, eljegyzési gyűrüket nézegettünk, megbeszéltük, hogy mi lesz a gyerekünk neve, összeköltözést emlegettünk, ilyesmik. Jó volt. Tisztában voltunk vele, hogy ez nem mostanában lesz, de úgy tűnt, hogy még jó sok időt fogunk egymás társaságában tölteni. Az elején említett bulizós korszakáról annyit, hogy kb. egyetlen olyan barátja, barátnője sem volt, akivel elment volna akárhova is, de velem sem akart soha. Én féltékeny voltam nagyon, mert úgy gondoltam, hogy ő sokkal jobb nő, mint én pasi, és nem azért, mert nem bíztam meg benne, de rosszul esett, hogy sokaknak tetszik, és ő meg még szerette is hülyíteni őket. Igen tudom, büszkének kellett volna lennem. Ez sokat ártott, és végül is ettől jött el az a pont, amitől elkezdtünk lecsúszni a lejtőn. Mióta ismertem soha nem volt el szórakozni, de elment egy szülinapi bulira, ahol rájött arra, hogy ő másnak is tetszik, rengeteg barátja van (nincs amúgy), meg, hogy ő egy hatalmas partyarc, és ezek után nem is nagyon akart velem találkozni, plusz megosztotta velem, hogy több srác is nyomult rá, és ha akarta volna, akkor lehetett volna "valami", meg hogy velem nem érzi magát felszabadultnak. Én pont az ellenkezőjét éreztem egyébként, csak vele voltam felszabadult. Többször szakítás szerű dolgokat csináltunk ez alatt a pár hét alatt, visszatért a "nem tudja, hogy szeret" állapot, amire is én, hogy ráijesszek, hogy érezze, hogy elveszíthet, elmentem hozzá az utolsó nála hagyott dolgaimért, amiket kitett az udvarra, hogy ne kelljen látnia:D Aztán valamire rájöhetett, mert megkeresett, és pár napra visszatértünk a régi szép időinkhez. Eltelt egy hét, de szar volt, nem akart találkozni, nem ért rá, stb. Megelégeltem, írtam neki egy szerintem nagyon szép levelet, amiben elbúcsúztam tőle, megköszöntem neki mindent, persze blöff volt, azt vártam, hogy majd ez megint elgondolkodtatja kicsit. De sajnos most nem úgy sült el a dolog, ahogy képzeltem, mert simán azt mondta, hogy oké. Vagyis annyit válaszolt, idézem: "szia". Válaszoltam én is, hogy ez azért nem volt szép ennyi idő után, mire is egy szó szerinti kurva anyámat kaptam. Msn-ről törölt, fészbúkról letiltott:) Személyesen már nem sikerült látnom. Persze nem tudtam hagyni, megkerestem újra, ezúttal emailben, hogy tudja, én még mindig vagyok, de azt írta, hogy soha többet nem akar látni. Kissé felhúztam magam, és egy nem túl kedves levelet küldtem neki, néhány bazdmeggel, meg a kérdéssel, hogy akkor miért áltatott végig eljegyzéssel, meg ilyenekkel. A reakciója pedig az lett erre, hogy ő még mindig szeret, de meg fog veretni az apjával, és féljek:DDD Egy főiskolára járó, felnőtt nőről beszélünk. Jelenleg is várom az apukát, még nem jött. A tanulság: egyrészt ne legyél szerelmes, másrészt, akármennyire is hiányzik valaki, ne tartsatok neten kapcsolatot, ja és ha egy csaj gyakorlatilag kimondatja veled, hogy szeret, te kimondod, majd azt mondja, hogy ő is téged, másnap pedig, hogy lehet nem kellett volna ezt, abban a pillanatban hagyd ott.

Az egyik kezével a homlokom ragadta meg, a másikkal a tarkóm, de úgy, hogy mozdítani sem bírtam a fejem.

Sziasztok! Az én sztorim kicsit mocskos, kicsit megalázó, de az öröm, hogy "szabadultam", mindkét érzésnél erősebb. Neten ismerkedtünk meg (nem ér azonnal kiröhögni). Egy darabig minden ment a maga útján, szép volt, jó volt. A szex nem volt egy nagy durranás, de élveztem, és úgy láttam, ő is, ennyi elég. Pár hónapja jártunk, amikor jött a szülinapja. A harmincadik szülinapja, hogy pontos legyek. Ajándékkal felszerelkezve csengettem be, illően felköszöntöttem. Kicsit furcsa volt, hogy milyen izgatott lett, amikor megérkeztem, és hányszor elmondta, hogy mennyire várt. Megvacsiztunk, borozgattunk, kicsomagolta az ajándékot (egy könyv volt, ezen máig röhögök, ha eszembe jut). Majd szépen lassan elkezdett közeledni. Remegett az izgalomtól, és csak akkor értettem meg, miért, amikor a fülembe súgta: "Azt szeretném, hogy ma a száddal..." Ja, ennyi? Nem a kedvencem az oboa, hogy klasszikusokat idézzek, de ritkásan belefér. Mosolyogtam, kifektettem, ahogy kell. Amikor már épp elértünk volna a lényeghez... nem tudom, hogyan is fogalmazhatnék, szimplán leírom, ami történt. Az egyik kezével a homlokom ragadta meg, a másikkal a tarkóm, de úgy, hogy mozdítani sem bírtam a fejem. Aztán elkezdte ő diktálni a tempót. Amúgy se ízlik a mélytorok, de ezt az élmény teljesen elvette a kedvem mindennemű orális szextől jó időre. Azt hittem legalábbis. Szólni nehezen tudtam volna neki teli szájjal, és olyan gyorsan vége lett, hogy talán nem is értem volna a mondat végére. Utána elmondtam neki, hogy ez nekem nem volt jó, megalázónak éreztem, mintha csak használna. Meglepődött, és napokig sajnálkozott. Pár hétig minden rendben volt, aztán (ne kérdezzétek, hogy sikerült), megint belefutottam egy ilyen fej-a-satuba szituációba. Megint szóltam neki, és akkor kitört a botrány. Azt vágta a fejemhez, hogy ő bezzeg szépen mosolygott, amikor bemutattam anyámnak, pedig az is elég megalázó dolog (nem értem). Én meg nem vagyok képes arra, hogy úgy szeretkezzek vele, ahogy az neki jó. Hogy nekem mi jó, az nem került szóba, úgyhogy a veszekedés végén csak arra maradt erőm a sok védekezés és hárítás után, hogy közöljem vele: "Sajnálom, drágám, igazad van. Te jobbat érdemelsz nálam. Sokkal jobbat. Remélem, egyszer megtalálod!" És kifordultam az ajtón. Azóta rájöttem, hogy nem csak ebben az egy dologban próbálta rám kényszeríteni az akaratát, hanem több másban is. Csak ez volt a (itt már lehet röhögni) legfeltűnőbb... Azóta jobban figyelek, kivel állok le. :)

Jó alaposan kimostam a számat, és arra gondoltam, hogy ha ez a csókolózás, akkor többet nem akarok ilyet.

Sziasztok! Az én említésre érdemes szakításom kb. 10 évvel ezelőtt történt, 15 évesen. Eddigre a korombeli lányok nagyrésze átesett az első csókokon, vagy szexuális élményen (vagy legalábbis ezt mondták). Nálam ez ekkor következett be, leglábbis a csók része. A fiúval egy rendezvényen ismerkedtem meg, egész nap körülöttem legyeskedett, csapta a szelet. Alapvetően ismertem már a suliból, de még nem kerültünk közelebb egymáshoz ez előtt. Este hazakísért, és a házunk előtt megcsókolt. Életem legrosszabb csókja volt, úgy lefetyelt a számON (!), mint egy szomjas kiskutya. Próbáltam minél hamarabb elhúzódni, de azért nem akartam megbántani, hogy az első csókomat nem éppen így képzeltem el. Elbúcsúztam tőle, majd bementem a házba, jó alaposan kimostam a számat, és arra gondoltam, hogy ha ez a csókolózás, akkor többet nem akarok ilyet. Fél órán belül jött tőle egy sms, hogy jól érezte magát velem, és akkor holnap találkozzunk, amire én visszaírtam neki, hogy szerintem ezt ne eröltessük, nem szeretném vele folytatni. Még egy darabig próbálkozott, de nem volt bátorságom megmondani neki, hogy "Fiam, béna vagy...." Még én is az voltam... :)

Másnap közölte, hogy már nem bízik bennem, és nem hisz többé az ígéreteimben. Bennem se.

Sziasztok! Ami nálunk megesett, amit én műveltem, csak ritka nagy barmok esetében történhet meg. Még az 1X1 is bonyolultabb agymunkát igényel, mint a mi történetünk felfogása. Három évig voltunk együtt. Sok hülyeséget csináltam, de mindig megbocsájtott. Tökéletes volt. Én nem. Minden előzmény nélkül lett vége. Azért, mert megszegtem egy neki tett ígéretet. Nem tettem meg valamit, ami pedig - most már látom - életbe vágó lett volna a kapcsolatunk szempontjából. Neki fontos volt, nekem kevésbé. Nem is gondolkodtam. Mentség nincs, szándékos szószegés volt. Nem hittem, hogy baj lesz belőle. Amikor megtudta, sírt. Másnap közölte, hogy már nem bízik bennem, és nem hisz többé az ígéreteimben. Bennem se. Ő mindig megtartotta, amit ígért. Nem számított, hogy valami apróság, vagy fontos dolog. Elhagyott. Volt egy játékunk, amire azóta is sokat gondolok. Ha esőfelhők gyülekeztek az égen, és mi épp túráztunk valamerre, megkérdezte: "Esni fog?" Azt feleltem, hogy nem. Ekkor mindig rám mosolygott és adott egy puszit a homlokomra: "Megígérted!" És hiszitek vagy sem, egyszer se áztunk meg. Azt mondogatta, varázserőm van. Biztos vagyok benne, hogy az után az eset után már nem működött volna. Ahogy a kapcsolat se. Megszegtem a szavam. Oda a varázserő, oda a lány. Hónapok óta nem térek magamhoz, hogy hogy lehettem ekkora barom... Z.

Ez a tárolósdi nem az én stílusom, még az ágyneműket is kidobtam, és alig várom a lomtalanítást, hogy a közös kanapé eltakarodjon.

 

Cicu, te mit csináltál vele? - kész szerencse, hogy 2011-ben nem én vagyok az első elvált a korosztályomban, lehet tájékozódni. Nézd, itt van, mutatja. Itt döbbenek rá, ez a tárolósdi nem az én stílusom, még az ágyneműket is kidobtam, és alig várom a lomtalanítást, hogy a közös kanapé eltakarodjon, szívem szerint az ágyat is leküldeném a csatornába. Exférjnek bezzeg nincs ilyen problémája, évekkel ezelőtt elhagyta a gyűrűjét, pont, amikor én kifogytam az enyémből, de eme szerencsétlen események mélyre szántó szimbolikájába most ne bonyolódjunk bele.

 

A gyűrűnek át kell alakulnia, de mivé?

 

Csináltass belőle fülbevalót! - mondja a másik, de nem hordok fülbevalót, minek vesződjek, költsek valamire, ami nem kell? A többiek tanácstalanok, vagy szeretik a pasijukat, ezért bele se akarnak gondolni, nincs egy jó történet, muszáj leszek magam megírni.

 

A gyűrűt bizony nem egy ékszerész, hanem pénz segítségével fogom átalakítani, itt rögtön felhördül a női kórus. Csillapításukra megígérem, a vastag és nehéz aranyat nem rezsire, kajára fogom költeni, - nálam benne lenne a pakliban, hogy később bánjam, mint vad kutya - hanem valami igazán komoly, maradandó, értékes, - nem csak pénzben kifejezhető értékre gondolok - tárgyra.

 

De mire?

 

Ha az elváláskor eleve nem tetováltattam volna fel egy jelentős A/4-es emlékeztető mintát az oldalamra, az jó megoldás lenne a gyűrű árából, de még egy ilyen nagy állomásért sem fogok két matricát ragasztani a bőröndre. Így ez a kiváló ötlet elúszott, a fene tetováltasson egyet az elválásnak, egyet a gyűrűnek, ennyi erővel rég telibe varrathattam volna magam mindenféle csip-csup ügyekkel.

 

Az életből fokozatosan kopik ki egy évtizedes kapcsolat, először még az új ruhadarabok is megbélyegzettek, eleinte az óhatatlan találkozásokkor elfojthatatlan a kérdés, új inged van? De ezek az események pár hónap után érdektelenné válnak, egyre több új ingünk van, egyre kevesebb közünk egymáshoz, így megy ez. A múlt kopik, tíz év sem higany, szépen kimosódik a szervezetből, az úristen, ennél a kurva életnél még az a kurva élet is jobb volt izzadt ébredések megszűnnek, és aki lépne előre, annak az ingek mellé jönnek új elfoglaltságok. Vagy melléjük visszajönnek a nagyon régiek, és az élet kurvasága lassan, de teljesen elmúlik.

 

Így jött vissza a motor, ami azért nem jöhetett vissza eddig, mert aki nem motorozik, de sokszor aki igen, az is félt. Most nem félt senki, vagy aki szeretne félteni, már a csomagban kapja a motort, úgy nincs vita. Motoros csajba belezúgni, vagy a csajom motorozni akar, a két érzés távolról sem ugyanaz.

 

A motorral viszont akkor elment a bukósisak, a gerincvédő, a kesztyűk, csizmák, mert fontosabbak voltak a repülőjegyek, az új szerelem fontosabb volt a réginél.

 

Így ment el most a gyűrű, és jött az árából a gyönyörűszép, régi-új (ugyanaz a márka, mint a régi volt) bukó. Egy kezdőbetűt azért felmatricáztam rá őrangyalnak. 

Túl voltam egy hat és egy két éves kapcsolaton, két költözésen mikor megismertem.

Sziasztok! Nos az én történetem meglehetősen egyszerű..... arról szól, hogy hajlamosak vagyunk nem felismerni az igazi értéket.... hogy rossz időben rossz dolgokat teszünk... és pont azzal a lénnyel, akitől a legtöbb szeretetet és törődést kapjuk. Túl voltam egy hat és egy két éves kapcsolaton, két költözésen mikor megismertem Őt igazán..... a szokásos munkahelyi stressz sem volt éppen építő jellegű. A lényeg, hogy gyakorlatilag káosz volt az életem de ennek ellenére beengedtük egymást. Furcsán tökéletesen működött közöttünk az összhang...mintha egyszerre rezegtünk volna. Ő teljesen nyitott volt felém és én is jól éreztem magam a bőrömben. Azonban a lényeget nem ismertem fel...... azt hogy megtaláltam...... megtaláltam azt a nőt, akinek végre nem a műköröm vagy a legújabb divat volt a fontos. Nem a fehér Jaguár és nem az elit éttermek látogatása. Az igazi, belső értékekre figyelt. Igen... talán lehettem volna én...talán jók lettünk volna együtt...... de ekkor a szívem még zárva volt. Képtelen voltam figyelni rá. És az előző csalódásaim miatt a szerelemnek még a gondolatától is menekültem. Ez lett végül a szakítás oka. Elküldött....... Körülbelül egy héttel később megkeresett...... szomorú volt és arra kért beszéljük meg....talán helyrehozható. Mai napig sem tudom miért de nemet mondtam. Egy két hónappal később persze rendeződtek a dolgaim. A múltból hozott szemét leülepedett........................ ekkor ismertem fel milyen kincset tékozoltam el. S most úgy áll a dolog, hogy valószínűleg helyrehozhatatlan. A fájdalomról nem beszélnék ha megengeditek. Ezután persze következett a jó magyar szokás......: önpusztítás! Ez eltartott egy ideig. Mára elegem lett az önsajnálatból és rendbe szedtem az életem. Egy kis képzelőerővel e történetre illeszthető egy régi, kedvenc bölcsesség: " Soha nem felejti el a leckét az, akit a gyötrelem tanított emberségre "

Odacsörtettem a pulthoz, valami italért, és mit látok? Az én drágám ül fehér bikiniben a pult szélén...

Sok évvel ezelőtti a történet. Én túl a 30-on, és túl egy váláson, a lány 30-on innen, és házasság előtt. Baráti társasággal nyaraltunk Törökországban, ott ismerkedtünk meg. Hazaérkezés után sok randi, buli. Szép lassan mindent elmesélt magáról. Vidéki lány, Pesten tanult, itt ragadt, stb. Egy multinál dolgozik, titkárságvezető, jól keres. Lassan fél éve jártunk, elég jól éreztük egymást. A szüleinek 3 hónap után lettem bemutatva, igazán megkedveltek. Verdikt, bútorozzunk össze. Nagyobb volt a lakásom, ő költözött hozzám. Ez valamikor január elején volt. Eltelt 3-4 hónap. Egyik este jött haza, és elmondta, egy hónapra ki kell mennie a főnökével valami projekt (ez olyan szép szó egy multinál) Angliába. Semmi gond, amikor akarja, kimegyek hozzá. Amikor ezt kimondtam, láttam az arcán, hogy valami nem stimmel. Hétfőn elutazott, még a reptérre sem kellett kivinnem. Eltelt két hét, napi sms-ek, telefonok, hogy szeret, és hiányzom. Megkérdeztem, akar-e látni, mert akkor kimegyek hozzá. Nem kell, mert hamarabb végeznek, így nemsokára újból együtt leszünk. Rendben. Szóltak a barátaim, ha már átmenetileg szingli lettem, menjünk ki Mallorcára valami céges jutalomútjuk van, csak a repülőjegyet kell fizetnem, a szálloda a cég számlájára megy. Akkor gyerünk! Hívtam a kedvesemet, de ki volt kapcsolva. Ezért küldtem egy sms-t,hogy 10 napig Mallorcán vagyok, de hívhat bátran. Másnap repülő, becsekkolás a szállodába, welcome drinkek ipari mennyiségben. Este 11-felé egyhangú szavazás, menjünk valami hangulatkarbantartó helyiségbe, ahol vannak lányok is. Elég hamar megtaláltuk a számunkra megfelelőt. Belépve a bárba szolid félhomály, táncos lányok hegyekben a pultnál lengén öltözött lányok várták a klienseket. Odacsörtettem a pulthoz, valami italért, és mit látok? Az én drágám ül fehér bikiniben a pult szélén... Nagyot röhögtem,mert erre igazán nem számítottam. Mondtam neki: - T. azt tudod, hogy a főnököd nagyon becsapott??? Ez ugyanis nem Anglia... Rögtön elsírta magát,kérte, hogy beszéljük meg, 2-kor végez. Ebből már nem kértem, utálok hazudozásokat hallgatni. Annyit mondtam, szóljon, mikor jön haza, vigye a cuccait. Így lett. A kulcsot bedobta a postaládába, ahogy illik. 200 sms, hogy szeret, beszéljük meg. Mielőtt megköveznétek, hogy nem voltam hajlandó beszélgetni, tisztázzunk valamit. Sosem volt bajom a kurvákkal, ha én nőnek születtem volna, a hátamra lenne szerelve a matrac, hogy bárhol kirúghassák a lábam egy menetre. Ami zavart, az a 9-10 hónap hazudozás. Hozzáteszem, fogalmam nincs,mit tettem volna,ha az elején elmondja,hogy kurva, mindenesetre tisztességesebb lett volna. A következő év szilveszteri buliján találkoztunk. Mikor meglátott, jött köszönni, én meg vettem a kabátomat, és lefaroltam. Ennek a sztorinak egy tanulsága van: Addig jár a korsó a kútra, amíg megbasszák a vízhordó lányt...

A viszony (tökéletesen hétköznapi okok miatt) konfliktusokkal terhelődött, ezzel nagyjából párhuzamosan nyitottunk mindketten a külvilág felé.

Üdv! Tervben van, hogy az egyik legdurvább szakításomat megosszam veletek, de kell hozzá a másik érintett fél is – ugyanis barátságban maradtunk és érdekesnek találjuk, ha egy poszton belül mindkettőnk szöges ellentétben álló nézőpontját leírjuk. :) Addig azonban be kell érnetek egy másik eseménnyel. Szinopszis olvasni nem tudóknak: Volt egy csajom, megcsaltuk egymást, aztán ő jobban engem, mint én őt, megsértődtem és szétváltunk, de azért tovább dugtunk, amikor a végén meg velem csalta meg az új pasiját, akkor úgy éreztem, elégtételt vettem és végleg vége lett. Kifejtős verzió: Egyes részleteket a diszkréció miatt nem osztok meg, koncentráljunk a végére (tapsot kérek). Annyit célszerű tudni, hogy elkötelezettségünk egymás iránt minden téren annyira erős volt, hogy nem követeltük meg a szexuális hűséget, nem féltettük a kapcsolatunkat. Így aztán nem egyszer volt alkalmam két nő közé kerülni, de a hatosban játszott vetkőzős activity is simán jó pornófilmtéma lenne. Mondhatnám, hogy fiatal korom a mentségem az eseményekre, de inkább az a hit, hogy majd én okosabb/szerencsésebb leszek mint bárki más a történelemben. Nem így lett, a szemem kinyílása vezetett a szakításhoz. A viszony (tökéletesen hétköznapi okok miatt) konfliktusokkal terhelődött, jött az ultimátum, vagy megváltozik, vagy vége. Ezzel nagyjából párhuzamosan nyitottunk mindketten a külvilág felé, immár nem csak szexuálisan, nekem egy nálam jóval idősebb, intelligens és nagyon szép üzletasszonnyal, neki egy nála jóval fiatalabb, elvont stílusú kisfiús emberkével. Én hittem abban, hogy a kaland az kaland de a szerelmünket mindez nem törheti meg (na ja, lehet alákeverni a fújjogást). Normális ember a kapcsolat végét látná, én akkor hittem abban, hogy ettől leszünk erősek, mert levezetjük a feszültséget de attól még szeretjük egymást. A szemem akkor nyílt ki, amikor bulizni ment a pasijával, együtt tértek haza, azt hitték, alszom, és ahelyett, hogy mellém feküdt volna (ahogy azt meg is beszéltük előre), a kisszobában vetette magát a fickóra. Udvariasan megvártam, amíg a félreérthetetlen hangok elcsitulnak, (kéretik a balek szót minden helyzetben talpig úriemberre cserélni egy pillanatra) átmentem, közöltem a tényállást, asszonyka sírva könyörgött, de nem volt visszaút. Két héten belül elköltöztem. Utóélet: még kb. egy éven át randiztunk és szexeltünk csökkenő intenzitással. A legvégén megpróbált visszacsábítani, mondván hogy a rokonságának nem mondta el a dolgot, csináljuk vissza. Egyre nem számított: tudtam, hogy terhes egy alkalmi pasitól és úgy véltem, be akar ugrasztani hogy aztán az enyémnek címezze a gyereket. Életem egyik legizgalmasabb szexe lett belőle, amelyet természetszerűen a popsijában fejeztem be, tekintettel a körülményekre. Ezt követően még egyszer-kétszer kihasználtam a vérmérsékletét; utolsó alkalommal egy fesztiválon hurcoltam a sátramba, mással járt ugyan, de ha szexről van szó, nemigen tudott nemet mondani (mint utólag megtudtam, annál is sokkal kevésbé, mint együttlétünk alatt hittem volna), szóval azzal az elégtétellel zártam le az egészet, hogy velem csalta meg az aktuálisat és így éreztem, hogy a kör bezárult, az univerzum kiteljesedett. Röviddel később szert tettem egy nagyszerű barátnőre, aki mellett megtanultam, milyen egy rendes kapcsolat, de ez már másik történet.