értékellek mint embert

Ma kaptuk meg a levelet, hogy szeretettel meghívnak minket a Goldenblog díjátadójára, ahol átadják a kategóriadíjakat és kihirdetik a főnyereményt. Az egészben csak az a kellemetlen, hogy a valamiért a mainstream (azaz szakmai zsűri nélkül, kizárólag közönségszavazásos rendszerben működő) kategóriában indított szakítósblog már a július 16-i részeredményeknél  sem volt az első ötben, és augusztus 6-i állás szerint sem vagyunk jobbak Nou San Trafford-nál. Vl lepattintott, hogy nem lesz itthon, tehát egyedül kell mennem (mondjuk ez mégiscsak egy szakítósblog, így illik), úgyhogy kedves olvasók, ha nem szeretnétek, hogy blogger casualba rittyentve feszengjek a Fine Cut Bodies zenéjére a West-Balkánban, akkor kérlek, szavazzatok még egy utolsót ránk (rám)!

Tudnivalók:

- egy nap, egy gépről, egyszer lehet szavazni

- az egyes a legjobb, egyest kell adni annak a blognak, amit a legjobban szeretsz (nekünk)

- aTOP10-be való bejutáshoz a legközelebb a Szakítósblog áll, kábé 300 pontra lenne szükség ehhez

- az első helyen és az utolsó helyen álló blog közötti különbség 5000 pont. Abban már nem vagyunk biztosak, hogy ezt sikerül behozni.

SZAVAZZ MA ÉS HOLNAP IS A SZAKÍTÓSBLOGRA! (katt)

Végetért a Sziget, de az alapszabályok nem változtak: nem ismerkedünk interneten, nem regisztrálunk társkeresőn, nem osztjuk meg zenéinket, gondolatainkat msn-n a másikkal, ha csak animált gifekre futja. Note: a fodrász randi előtt jó ötlet.

Kedves szakítsóblog.
Annyi marhaságot leadtok mostanában, amibe bőven beleférhet az én sztorim is, de ezt majd eldöntitek.

Fájdalmas a tudat, de sikerült úgy szakítani valakivel, hogy sose láttuk egymást :-)
Internetes ismeretség volt természetesen, egy kétéves kapcsolatom után pár héttel szántam rá magam hogy regisztráljak egy társkeresőn.
Nem vártam túl sok mindent az egésztől, de gondoltam ártani nem árthat. Úgy gondoltam rá mint egy jó bulira. A Kedves csini volt, meg helyes meg minden. Intelligenciáját bő szókinccsel és olvasottsággal erősítette. Gondolom sejtitek, hogy rengeteget lógok a neten.  Rákerestem a nicknevére, semmi eredmény. A velem társalgó személyiség a társkeresőn kívül nem hagyta nyomát a rendszerben.

Itt jegyezném meg, hogy a netes társkeresés nemcsak a magamfajta lúzerek kiváltsága. Bőven megfordulnak ott fehér lovas királyfik és kiszabadításra váró királylányok.

Ő választott engem, nem fordítva, és én pedig felbátorodva beleadtam apait és anyait. Óvatoskodó természet volt, szemmel láthatóan élvezni akarta a kétoldalú udvarlás szertartását. Meg aztán voltak még riválisok mindkét oldalon a ringben. Tapogatóztunk, ismerkedtünk. Küldtem fotót, kaptam fotót. Hasonló volt az érdeklődési kör, könnyen ment a beszélgetés. Később felvettük egymást msn-re, és a társkeresőről kikerülve is napi kontaktust tartottunk. Egymásra köszöntünk az iskolában, a munkahelyen, otthon, elmeséltük éppen mivel ténykedünk. Olyan élvezetes volt, hogy teljesen befészkelte magát a gondolataim közé. Egyre többször került szóba személye, ha a való világból szalasztott ismerőseimmel beszélgettem, akik mind jobban nyomtak a személyes találkozó felé. Nekem se lett volna a dolog ellenemre. Ha sétáltam néha már úgy éreztem Ő is mellettem lépked, ami annál is könnyebben ment mert végül mobilszámot is cseréltünk, bármire jó lehet alapon. Innét kezdve már az sms-ek is szorgosan jöttek és mentek.

Mai posztunkban barátságból lesz szerelem, vagy legalábbis valami ehhez hasonló, amiben sok az utazás, a féltékenykedés és félrekúrás. De ki szopat kit?

Sziasztok!

Régóta olvasom a blogot, egyszer-egyszer hozzá is szólok. Sőt meg is említettem már, hogy nekem is van egy történetem. Most rászántam magam, hogy monitorra vessem. :o) Nem igazán extra történet, inkább a kíméletlen hozzászólások, vélemények miatt írom le, hajt a kíváncsiság. Én 30-as éveit taposó női szereplő, ő persze a fiú, 1,5 évvel fiatalabb.

Nem kis hazánkban élek, augusztus végén lesz 5 éve, hogy külfödön (Európában) kaptam állást. Az akkori eseményeket tekintve mentőövként is jött ez a munka, menekülnöm kellett a saját életem elől. Rengeteg veszteség ért, többek között anyu halála, melyet követett apué kiköltözésem második hónapjában. Szóval lelkileg teljes romhalmaz voltam, mikor már új lakhelyemen megismertem az exemet. Ő is magyar, aki 3 éves kora óta az egyik skandináv országban élt, előttem 3 hónappal érkezett L. városába. 2,5 éves kapcsolatunk kezdődött egy fantasztikus barátsággal, röpke idő alatt legfőbb támaszommá vált G., edzőtársammá, cinkosommá, nem beszélve arról, hogy ramaty halmazállapotomhoz ellenére is képes volt könnyekig megnevettetni. 3 hónapos ismeretség után elmentünk hétvégére Párizsba és az akkor már levegőben lógó esemény megtörtént, összejöttünk minden szinten.

A koleszos világnál nincsen betegebb és szürreálisabb könyezet, mondom ezt úgy, hogy én csak lelkes látogatóként csöppentem bele ebbe a világba. A szerelmi háromszöget azzal megkavarni, hogy az ellenséges barátnők folyosótársak? Ez csodálatos, komolyan.

Kedves szakítósblog!

Unalmas perceimben olvastam egy az én történetemhez hasonló sztorit, és ezen felbuzdulva meg szeretném osztani a többi olvasóval a sajátomat:)

Szóval egyetemre járok, és ott volt szerencsém megismerni egy srácot, Ádámot (álnév). Igazából akkor már két éve ismertem, de egy zh alkalmával sikerült észrevennünk egymást (mellém ült, én segítettem, meglett neki a kettes...). Aztán jött a szokásos ismerkedés: séta, beszélgetések, együtt tanulás, bulik. Már az elején megkérdezte, hogy ugyan mikor jövünk már össze, de én ennél kicsit bonyolultabb vagyok és több időt akartam, meg szerintem ő sem volt teljesen biztos a dolgában, ez így ment 2 hétig.

A pénz miatt - legyen elég ennyi mára, képet sem teszek be, mert a vízilabdás fiúk majdnem ikszeltek az ausztrálok ellen. Pörögjetek a Szigeten, de nem hiszem el, hogy senki nem ismerkedett, szedett fel valakit, és csak bambán vonultok a világzenei színpadról az MR2-re, mint mi tegnap, hogy elérjük az utolsó számok között a Vad Fruttik híres szakítós-slágerét. Ne hülyéskedjetek, írjatok szigetes sztorikat.

Nem minden az, aminek látszik.

Jó pár éve, még a főiskola elején megismerkedtem egy nálam nyolc évvel
idősebb, elvált nővel. A családi vállalkozásában jó fizetése, lakása,
autója volt, ezzel szemben én éppen albérletben laktam, ösztöndíjból és
alkalmi munkákból próbáltam eltartani magam. Szimpatikusak voltunk
egymásnak, nagyokat beszélgettünk, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
Nekem a tapasztalata, neki nyilván a "fiatalos lendületem" imponált: naná,
hogy összejöttünk.

Rövid kapcsolat is lehet olyan fájdalmas, hogy a levélíró elgondolkodjon azon, soha többet ne kezdjen nőkkel. Kegyetlen világban élünk, ahol a szívek roppannak, miközben eszünket veszítjük. A levélíró kérdésére válaszolnék: lépj tovább, szevasz.

Innen loptuk

Kedves Szakítós blog!

Két hetes kapcsolat után, ami mint utólag kiderült egyoldalú volt, csak én szerettem a lányt viszonzást nem kaptam, jött egy ilyen levél, amit most az arra adott válaszlevelemmel együtt nevek nélkül idézni fogok:

"Kedves *** !

Kedves olvasóink, ez olyan sztori, ami valószínűleg valamelyik film forgatókönyve lesz majd, mert elég jól van megírva, jók a dialógok ebben a csodás szituációban. Kik játsszák a szereplőket?

Innen loptuk

Kedves Szakítósok!

Rövid, hatékony történet ez. Én besírtam rajta. A húgommal történt, de belekavarodtam én is, rosszkor rossz helyen lévén. Megengedte, hogy megírjam, persze nevek nélkül.

A húgommal egy lakásban élünk. Van benne két hálószoba, nagy nappali, tágas konyha, tehát ha magánélet kell, el lehet kicsit különülni. Így történt hát, hogy amikor bepasizott szegénykém úgy fél évvel ezelőtt, akkor a sopánkodó szegény fiú, akinek azért nem telik egy éttermi vacsorára, mert drága albérletben lakik - igen. Ott kötött ki nálunk. Nem állhattam a srácot ezekkel a mártír pózolásokkal, nem elég, hogy beköltözött, a rezsirészét a húgom fizette, pénze egy éttermi vacsorára valahogy még így se lett, pedig egy fillért nem fizetett. Én persze vertem az asztalt, a húgom viszont bele volt bolondulva, fizetett helyette, mondtam, hogy akkor legalább dobna össze egy ebédet, vagy takarítana ki vagy valami, de a primadonna úrnak persze ez se feküdt. Ki nem állhattam a hapsit. A húgom imádta, előtte próbáltam viselkedni, de szerintem tudta jól, hogy nem állhatom a srácot, ő se engem, elvégre nem ettem meg olyan szépen az önsajnáló sopánkodását.

One thing I can promise, friend: I'll never be back again
But I'm not really bitter babe
I wish you all the luck and all the love in the world,
good love in the world (good luck in the world)
But I know you'll never be satisfied
No, you still want me standin' by your side

"Anna Gavaldával három éve a Ludwig Múzeum felolvasóestjén is összefuthatott az ember, de azoknak, akiknek kizárólag filmekből áll a világ, csak most esett le, hogy echte hírességet szalasztottak el, ha nem voltak jelen az eseményen." - kezdi az Egyedül nem megy című filmről írt kritikáját Köves Gábor a Magyar Narancsban. Milyen bizarr felütés ez! Szerintetek Köves ott volt ezen a felolvasóesten és három éve várja az alkalmat, hogy beolvasson a filmbuziságba beszűkült tömegeknek? Vagy csak most szerzett tudomást az eseményről, anyaggyűjtés közben feldobta neki a Google, és önmagát ostorozza, hogy mindig lemarad ezekről a jó kis kulturális programokról? Ezen töprengek most. Anyhoo, ez onnan jutott csak eszembe, hogy pont azt a könyvet olvasom, amiből ezt a filmet csinálták, és az előbb volt benne egy tök jó rész, amiben arról a Marvin Gaye lemezről dumálnak a főhősök, amin ez a szóbanforgó szám is van, és gondoltam begépelem nektek ezt a részt.

Mp3: Marvin Gaye: When Did You Stop Loving Me, When Did I Stop Loving You*

- Szóval a Here, My Dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok, kedvesem. Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták. Azt mondják, hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben, nem tudom, hogy ez igaz-e, de az biztos, hogy Marvin nem lett volna az, aki, ha nem találkozik Annával. A nő a Motown egyik nagykutyájának, talán az alapítójának, Berry Gordynak a lánya volt. Az elithez tartozott, Marvin pedig vad volt, mint egy csikó, és áradt belőle a tehetség. Húsz éves volt, Anna pedig majdnem negyven, amikor találkoztak. Oké, villámcsapás, szenvedély, szerelem, eljegyzés és a többi... Anna indította el Marvint, ő tette sínre, ő segítette, sarkallta, bátorította stb. Ő volt a Pygmalionja...

- A kicsodája?

- Olyan guru, tanítómester, indítómotor... Sokat kínlódtak, hogy gyerekük legyen és végül örökbe fogadtak egyet. Telik-múlik az idő, már 77-ben vagyunk, és a házasságuk romokban hever. Marvin robbant, mint a bomba, sztár lett, szinte isten... és a válásuk, mint minden válás, mocskosra sikerült. El tudod képzelni, igencsak mesés összegekért folyt a harc. Röviden: dúlt a háború, és marvin ügyvédje, hogy mindenkit megnyugtasson, és rendezze a számlájukat, azt tanácsolta Marvinnak, hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek. Az ügyvéd győzött, és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte, hogy összecsap valami szart, hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától. Igen, csakhogy képtelen volt rá. Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet. Vagyis... Van aki képes rá, de ő nem volt képes. Pedig sokat gondolkodott rajta, és sokszor elmondta magának, hogy ez a legjobb alkalom. Bezárkózott tehát, és megalkotta ezt a kis csodát, amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat, a szerelmüket, az első megbicsaklást, a gyereküket, a féltékenységet, a gyűlöletet, a haragot... hallod? Anger, amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét... Nagyon szép ajándék, nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte, saját maga legmélyére, egy albumért, amin egy petákot sem keresett...

- És tetszett neki?

- Kinek, Annának?

- Igen.

- Nem, gyűlölte. Őrjöngött, és még sokáig azzal vádolta Marvint, hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé. Hallgasd: This is Anna's song... Ugye, milyen szép? Ugye elismered, hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne...

- Igen...

- Mire gondolsz?

- Te hiszel benne?

- Miben?

- Hogy az első szerelem mindig az utolsó is?

- Nem tudom. Remélem nem.

Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt.

------------------------------------------------------------

Anna Gavalda: együtt lehetnénk (Magvető, 2006)
Magyar fordítás: Tótfalusi Ágnes

* Bal gombbal rákattintasz, bejön az oldal, ott kis várakozás után a "Click here to start download..." szövegre klikkelsz és már indul is a letöltés. Az MP3 fájlokra csak illusztratív célból linkelünk, nem akarunk senkit meglopni ezzel. Lelkesen támogatjuk az eredeti cédék, kazetták, bakelitlemezek és egyéb hanghordozók vásárlását.

A korkülönbségből adódik az ősi urban legend, hogy idősebb nővel mindig jobb a szex. Az állandó huzavonából, hogy ki van kivel, mindkét fél jól járt, mert a szex az jó volt. Egyébként régi szabály: az utolsó szexbe mégiscsak belead apait, anyait az ember, tehát mindig jó. Az igazán profik mindig az utolsó szexre készülnek.

Innen loptuk

Kedves Szakítós!

Az elmúlt két évben hatalmas rutinra tehettem szert a szakításban. Egy kapcsolat, s legalább ötven szakítás a mérleg. Az elsőnél az ég a földdel összeszakadt, de aztán az ismétlődések során egyre inkább képződött egy teflonréteg rajtam.

Gondoltam, megírom, tanulságul. Hátha más nem lesz ennyire marha..

Két és fél éve ismertem meg Zoltánt, s első látásra, istenigazábólâ026 Kölcsönös volt az elragadtatás, fergeteges humor, olvastunk egymás gondolataiban, befejeztük egymás mondatait, vagy egyszerre mondtuk ugyanazt. Csakhogy volt egy gáz: fiatalabb volt nálam, én elvált, két gyerekkel, ő független. A korkülönbség miatt nem is képzeltem, hogy komolyan összejövünk, de szerelmes voltam, így belementem titkos kapcsolatba.

A szerelemben sajnos mindenkit meg lehet vezetni, egy bedobott törökországi nyaralás pedig mindenki számára maga a crazy love. A csávó egy hal, hogy nem merte a csajnak megmondani a tutit. Tényleg szurkoljunk a lánynak, hogy túlélje ezt a szitut. Pár nappal a nagy családi találkozás után lépte meg ezt a féreg.

Innen loptuk

Sziasztok!

Az én sztorim még igen friss, ám egyben nagyon tanulságos, bár lehet kicsit hosszúra sikeredett.

Az egész kicsivel több, mint fél évvel ezelőtt kezdődött, és eleinte teljesen elutasítottam a dolgot. Nem arról volt szó, hogy ne lett volna vonzó, okos és szimpatikus számomra immár ex-emberem, hanem elég nagy korkülönbség állt közénk az ő javára.

Aztán teltek a napok és egyszer csak azt éreztem, valami megmozdul bennem. Jól esett, hogy valaki végre igazán udvarol, úriemberként viselkedik velem és a tenyerén hordoz úgy, hogy mégsem éreztem eközben, rám akarna telepedni. Jobbnál jobb közös programokat szervezett, bemutatott a barátainak és nem mellesleg a szex is remekül működött. Nem zavart az előélete sem, mert tudjuk, mindenkinek van múltja.
Gyönyörűen alakult a kapcsolatunk, a Párizsba tartó repülőjáraton kérte, hogy éljek vele, mert neki igazi társ kell, olyan, mint én, akitől gyereket szeretne.