A korkülönbségből adódik az ősi urban legend, hogy idősebb nővel mindig jobb a szex. Az állandó huzavonából, hogy ki van kivel, mindkét fél jól járt, mert a szex az jó volt. Egyébként régi szabály: az utolsó szexbe mégiscsak belead apait, anyait az ember, tehát mindig jó. Az igazán profik mindig az utolsó szexre készülnek.
Kedves Szakítós!
Az elmúlt két évben hatalmas rutinra tehettem szert a szakításban. Egy kapcsolat, s legalább ötven szakítás a mérleg. Az elsőnél az ég a földdel összeszakadt, de aztán az ismétlődések során egyre inkább képződött egy teflonréteg rajtam.
Gondoltam, megírom, tanulságul. Hátha más nem lesz ennyire marha..
Két és fél éve ismertem meg Zoltánt, s első látásra, istenigazábólâ026 Kölcsönös volt az elragadtatás, fergeteges humor, olvastunk egymás gondolataiban, befejeztük egymás mondatait, vagy egyszerre mondtuk ugyanazt. Csakhogy volt egy gáz: fiatalabb volt nálam, én elvált, két gyerekkel, ő független. A korkülönbség miatt nem is képzeltem, hogy komolyan összejövünk, de szerelmes voltam, így belementem titkos kapcsolatba.
Eleinte a szerelem jelének vettem, hogy mindent tudni akar rólam, mindent kontrollál, s féltékeny. Az első szakításunk (akkor persze még nem számoztam) egy el nem mondott â013 s számomra teljesen jelentéktelen â013 névnapomra kapott e-mail miatt történt, amit egy pár héttel később, az illetőről faggattatván teljesen gyanútlanul elmeséltem. Őrület következett, a hazugribanc nőkről szóló előadásokkal, csak lestem, nem értettem az indulatkitörést. Kirúgott, én meg nem akartam elhinni, hogy ezértâ026 Kérdeztem is, hogy â01Erám untál?â01D, mert annyira pitiánernek, kitaláltnak éreztem az indokot. â01ENem tudok többé megbízni benned!â01D hangzott a szakítómondat. Hüledeztem, győzködtem, hogy abszolút ártatlan vagyok stb. Lepattantam róla. Összefont karral hidegen ismételgette a mondatot. Hát akkorâ026 padló, szenvedés. Pár nap múlva, a nálam hagyott holmik miatt találkozás, teljesen visszaváltozott hangulat, férfi bűbáj, kedvesség, kibékülés. Újra Zolcsi Vítaâ026 Szerelem, lángolás, eszméletlen szeretkezések.
Aztán megint történt egy apróság, ami kisiklatta. Megkérdezte, hogy egy közismert személy (akit személyesen ismertem) bejön-e nekem férfiként. Mondtam, hogy laza, közvetlen, egy hullámhossz, stb. de nekem, mint férfi: nem az esetem. Na erre megint atom robbant. Hogy miért hazudok?! Miért nem vagyok kíméletlenül őszinte. S hiába mondtam bármit: látja, hogy titkolózom, tagadok, terelek, hazudok. Neki ilyen nő nem kell! Újfent hátas. Átélt igaz depresszió. VÉGLEG vége!
Aztán menetrendszerűvé vált a kibékülés - â01Enem tudok nélküled!â01D â013 â01Esenkit soha még ennyire..â01D â013 aztán az atom â013 â01Ehülyepicsaâ01D â013 â01Esoha többé!â01D. A nettó időben minden történésről, gondolatról tudni akart, s elszámoltatott a külön töltött (bruttó) korszakokról is. Kezdett horrorszerűvé válni az egész, bár egy-egy jó szeretkezés pompásan feledtette a szörnyrészeket. Lassan felszámolódott minden egyéb kapcsolat az életemben, a barátaim â01Erosszâ01D emberek voltak, a munkatársaim a foglalkozásunkból adódóan â01Eriherongyâ01Dok, az exférjem a legnagyobb tahó, semmilyen formában ne tartsunk kapcsolatot, a gyerekeket izoláltan vigye el, velem ne is találkozzon. Olyan helyre nem mehetek, ahol valamelyik volt pasim felbukkanhat, vagy akárcsak ismerőse, mert az hírvivő, s rögtön bepróbálkozók tömegét zúzza rám. Egyébként is legyek teljesen rideg-távolságtartó minden hímneművel, helyből, körbepörgővel rúgjam pofán, aki kedves velem. Közben persze voltak szép napok. Felvállaltuk a kapcsolatot, napközben leveleztünk, együtt ebédeltünk, s gyakran együtt is aludtunk. S közben forgott állandóan a kerék, fent-lent. Szakítottunk olyanért, mert nem ért el telefonon, s csak egy óra múlva tudtam visszahívni (ennyibe pont belefér egy menet). Szakítottunk, mert nem írtam a levelem végére: Szeretlek. (felkiáltójellel!!!!) Minden pillanatban imádni kellett, mindig csak őt! Ami egyáltalán nem esett nehezemre, mert odáig voltam minden porcikájáért, arcáért, hangjáért, humoráért.
De mégis kezdett egyre fullasztóbb lenni ez a ménkű nagy szerelem. Az érzelmi szauna egyre jobban megviselt, képtelen voltam hozzászokni a kitöréseihez. Nem használt türelem-figyelem, sőt mintha csak olaj lett volna a tűzre.
Tavaly nyáron szakítottam. Én. Nem bírtam a kettős mércét, hogy nekem már szinte semmi mozgásterem nem volt, neki meg ugyanolyan maradt a szabadsága â013 mert nekem eszem ágába sem jutott mondjuk eltiltani a hobbijától, ami mostanra a hivatásává is vált. Bezzeg én eltiltattam a gyerekkorom óta űzött szenvedélyemtől, azon indokkal, hogy ott túl sok férfival találkozom. (S meg is tettem. Teljes önfeladás. Madzagbohóc.) Szóval, szakítottam. Nem éreztem jól magam utána, nem volt felszabadultság, vártam, hogy majd jobb leszâ026
De mindenki unalmasnak tűnt utána. Egy idő után már fizikailag fájt a hiánya, ha eszembe jutott (márpedig ötpercenként eszembe jutott) tűszúrásokat éreztem a bőröm alatt.
Másfél hónap után jött a hír: látták egy nővel. Azt hittem belepusztulok. Telefon: igaz? Igen. Bár engem szeret. S még szerelmes is lesz belém nagyon sokáig. Értem. Próbáltam elfogadni, de nem múlt a fájás. Aztán a sors szólt közbe: egy napon az ország másik szegletébe utaztunk egyszerre, s a kocsim láttán majdnem lefutott a töltésről. Sms-t írt, telefonált, kibékültünk. Soha életemben nem éreztem még ilyen szomjúságot, ahogy őrá vágytam. Azt hiszem itt volt a csúcs. De minél magasabbra szárnyaltunk, annál pokolibbak voltak a sötét zuhanások. Innen már felgyorsultak a körök, szinte nem volt hét szakítás nélkül. Kivel találkoztam, mit mondtam, mit gondoltam. Pokoli zsarnokság, őrületes szenvedély.
Aztán elkerült az új hivatása kapcsán több mint száz km-re tőlem. Távkapcsolat. Távirányítás. Távellenőrzés. Távcirkuszok, többórás telefonbeszélgetések, több tízezres telefonszámlák. Most három hónapja â01Enem járunkâ01D, de telefonon többször kibékültünk-szakítottunk. Ha őt akarom, akkor minden férfit eltisztítok a közelemből, de úgy, hogy még ahhoz se vegye senki a bátorságot, hogy telefonon felhívjon. Ez a minimum. S minden külön töltött percről számoljak be (írjak feljegyzéseket, ha kell).
Így leírva baromi nevetséges az egész, átélni őrjítő.
Hát ennyi, kókuszdióhéjban.
(Ja, welkámszex szuper, s a kapcsolat stílusából következően az összes szeksz tulajdonképpen búcsúszex volt. Csak akkor ott nem tudtam, hogy ez az. A gumit ő vette.)
Az utolsó 100 komment: