értékellek mint embert

A hajnali kézilabdás produkció annyira elkedvetlenített, hogy félálomban nem indítottam el a hetet, amin fokozott figyelmet fordítunk minden olyan szakításra, amely a Szigeten történik.

Innen loptuk

Kedves Szakítós blog,

az én utolsó kapcsolatom nemrég, azaz pontosabban egy hete, ért véget. Nem volt egy hosszú kapcsolat, de néha a rövid kapcsolatokban több érzelem van. Na szóval, mivel nem akarlak titeket egy hosszú levéllel/posztal untatni, a megismerkedésünkről csak annyit, hogy egyik csetoldalon történt, és eleinte csak barátok voltunk, mert épp válófélben volt (a kedves nej volt a hunyó, meg s szeretője), majd mikor lezajlott a válóper elkezdtünk járni (mert utólag én ezt nemtudom máshogy nevezni). Patrik eleinte olyan volt, mint , szerintem, a legtöbb férfi a kapcsolatok kezdetén: figyelmes, kedves, elvitt ide-oda szórakozni, stb.

Vasárnapra tartogatom az értelmetlen posztokat. Vagy csak én nem értem mi a poén?

 Innen loptuk a képet

Kedves Szakítós!

Közreadnám én is a rövidke kis sztorimat.
Szóval egy nem túl egyenes férfiúval sikerült összekavarnom magam. Én komoly(abb) kapcsolatot terveztem volna, ő nem. Konkrétan elég valószínű, hogy csak egy dolgot szeretett volna tőlem, de az nem jött neki össze. Ez nem rajtam múlt, hanem az ő... játékszere beadta az unalmast a gumióvszer említésére. Mondta, hogy "majd vigyáz, bízzak benne", én meg nem bíztam, ő meg lekókadt, menthetetlenül. Azt mondta, hogy ez a korral jár. 28 éves volt :)))
Ott aludtam nála, és reggel azzal búcsúztunk, hogy majd keres. Tényleg keresett! El is jött hozzám, és kifejtette, hogy ő nem szeretne ilyen kézenfogva sétálós- romantikázós kapcsolatot, de nem is csak egy éjszakára gondolt, és hogy találkozgathatnánk. (Igen, tudom, hogy ez mit jelent.) Nem tudom, milyen ötlettől vezérelve (valószínűleg azért, mert nagyon tetszett, bár ezt utólag így magam sem értem) beleegyeztem volna a laza kapcsolatba, lesz ami lesz alapon. "Mindössze" annyit kértem tőle, hogy ne kerüljön már mással is testi kontaktusba, amíg tart a mi "laza kapcsolatunk". Erre mit tudott mondani? Na mit? Valami ilyesmit:
- Dehogy k*félek mással! Hát KIVEL k*félnék?

Ezen ma már könnyesre tudnám nevetni magam, de inkább sajnálom szegényt, amiért ennyi idősen még a szüleivel lakik (mert az kényelmes), akik elől dugdossa a látogatóját, amiért Kolbásznak hívják a kutyáját (nyilván ezzel kompenzálni szeretne valamit), amiért lekonyul neki a gumi gondolatára is, és amiért ennyire sunyi jellemmel áldotta meg őt az ég. Plusz ehhez még lúzer is.

Ennyi. Jöhetnek a lehúzó kommentek, meg hogy MNK, de most inkább MIFASZ. :D Tudom, hogy én is hülye voltam, de légyszi, inkább ne engem szidjatok. Köszi :)

Ebből a sztoriból a világ legkínosabb Office epizódját is össze lehetne hozni: pisilni kell a kollégának, persze gyere fel hozzánk, úgy sincs otthon senki, aztán nyitod az ajtót, és fél perc is eltelik, mire észrevesznek. Tényleg van élő ember, aki ilyenkor azt mondja, hogy meg tudom magyarázni? 

Kedves Szakítósok!
 
Friss történet, néhány napos, fogadjátok szeretettel!
Középiskolás korunk óta voltam szerelmes Vikibe, akivel osztálytársak voltunk. Sokat barátkoztunk, sokat lógtunk együtt, egy ízben még csókolóztunk is, aztán valahogy mégsem volt a barátnőm. Valami olyasmi volt, hogy ő bulizni akar, élvezni az életet, én meg azt úgysem viselném el, legyünk csak barátok.
Érettségi után kissé szétsodort minket az élet, én megnősültem, nem volt valami sikeres házasság, vége is lett Mindazonáltal nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna Vikire. Minden áldott nap többször is eszembe jutott, mi lehet vele, milyen lenne találkozni, hátha most sikerülne. Aztán sikerült.
Beütött a hihetetlen faktor. Egy nyári délutánon az utcán szembejött. Ránéztem, ő visszanézett és a következő pillanatban egymás nyakában termettünk. sírva csókolóztunk a pesti utca közepén, miközben az emberek jobbra-ballra özönlöttek és én olyan boldog voltam, amilyen boldog ember nem is lehet, legalábbis kiérdemelten nem. Beültünk dumálni egy kávézóba, meséltem neki arról, milyen az életem, ő is elmesélte a sajátját. Ő is férjhez ment (gyűlöltem a pasast ismeretlenül is), ő is elvált már. Mondtam neki, hogy mennyire hiányzott, mondta, hogy én neki éppen annyira. Mintha csak egy napja láttuk volna utoljára egymást! Ugyanolyan gyönyörű volt, mint régen, olyan okos, szellemes, kedves és én ugyanolyan szerelmes, ha egyáltalán lehetséges ez.

A lányszív-lányszopat saga folytatódik: itt van Lady, a tegnapi bi-történet másik fele, hogy elmesélje a történetet a saját szemszögéből

Note: a levélformátum nem igazán tud formázásokat megjeleníteni, én kérek elnézést.

Helló világ! Lady vagyok. :-) A kis „szerelmi háromszög” másik női résztvevője.
Csak nem tudtam megállni, hogy ne bővítsem az ide vágó postot.

 

Hogy én milyen néven becézzem a drágát, kis gondot okoz. Szeretném, ha érződne, hogy egyrészt függő voltam felé, másrészt pedig rengeteg fejfájást okozott nekem.. és így utólag sem restell még erre rátenni egy lapáttal. Legyen ezért Poison, bár nem haragszom rá egyáltalán. Kettőnk kapcsolatát nem lehet pár mondatban vázolni, egy hosszabb lére eresztett kisregénynek meg jelen esetben nincs  értelme- azt inkább elteszem magamnak.
Kedves olvasók: senki nem maga dönti el, mikor esik szerelembe.
Amiért mégis írok az a sok tájékozatlan komment, hiába tudom, hogy nem kéne velük komolyan foglalkozni. Amit rólam írnak/írtok, szimplán nem érdekel.  Nem ismertek, nem is ismerhettek:-) Poison drága, a sok izgalmas részlet mellett nem írta le hol és mikor történt az eset, zömötök pedig hál istennek be van szűkülve Budapestre(Magyarországra).

Találgattok a monitorotok előtt, de egyrészt a fickók zöme mégis leszbi videókra veri a farkát, a női „bi & leszbikus” társkeresők döntő többsége pedig bizony a „kapcsolatban levő”, „házas”, „gyereke van” asszonyokból kerül ki, akiknek csak elenyésző része rúgná fel a kapcsolatát egy másik lány kedvéért. Tehát a hagyományos értelemben vett korrektséget és jóízlést elfelejthetjük.

Megtört a jég, megérkezett az első lányszopat - lányszív, igen, a történet szereplője két lány, és van benne sok szex, olvassátok tehát.

Lady válaszát itt olvashatjátok

Egy kis felnőtt sztori - ez volt a levél subjectje, a felnőtt tartalom kifejezésen egy csöppet mást értettem, mint ami következett: egyetem, diploma, házasság, egy gyerek, két gyerek, építkezés, ház, válás, szomorúság. Segítség: a levélíró nő, az ő a későbbi férjre utal.

Fotó: Csapd le csacsi!

Banális történet a miénk, ami közhely-számba megy manapság már. Sok éve találkoztunk. Én éppen befejeztem az egyetemet, és az első munkahelyemen kezdtem dolgozni. Neki még csak középfokú végzettsége volt, és pocsék munkahelye. Mindketten túl voltunk már jónéhány kapcsolaton, ő egy együttélésen is. Azonnal egy hullámhosszra kerültünk, rengeteget nevettünk. Ő szinte azonnal gyereket akart, de erről lebeszéltem. 

Összeköltöztünk, évek alatt több albérletet megjártunk. Építkezésbe kezdtünk, emiatt viszonylag hamar össze is házasodtunk (nem, nem hirtelen felindulásból :D). Eközben ő rábeszélésemre felsőfokú tanulmányokba kezdett, én napi 12 órát hajtottam, nem volt könnyű, de jó, ha félévente egyszer veszekedtünk. Végre elkészült a ház is. 

Volt már olyan sztorink, ahol a lány nem akart szexrabszolga lenni, most egy fiú sokallt be: neki nemcsak a szex mennyiségéből lett elege, hanem a helyszínek változatosságából is.

Na igen én is eljutottam idáig, h kiöntsem nektek a szívem búját:). Na jó ez így túlzás, a történetem idén lesz 8éves, szóval elég poros, de az óta se találkoztam ilyen szituációval az életem során, mint 18 évesen. Igen, most 26 éves vagyok, és nem lehetek sikeres ember..

A történetemben központi szerepet játszik a szex… 

Vagyok én, a 4. Osztályos gimnazista, voltak barátnőim, de a női lélekhez annyi közöm volt, mint egy marék molylepkének (most se sokkal több, de legalább pár sablont megjegyeztem az évek során, és próbálkozok) Szóval vagyok, én, aki minden héten lejárogat a barátaival egy bizonyos helyre sörözni, csocsózni és nem utolsósorban ismerkedni, mondjuk ki „macsósan” csajozni. Akkoriban nekem ez annyit tett, h sörrel a kezembe álltam a pultnál Lacika barátommal, és mikor megláttunk egy számunkra „dream girl” kategóriába tartozó csajt akkor egyszerre kortyoltunk bele a nedűnkbe Néha össze is vesztünk azon, h kire mosolygott az illetékes kolleganő. Tudom nyomi voltam, és ez senki mással nem fordult elő.  

Szóval, ezeket a tényeket ismerve megint lementünk a cimboráimmal a kedvenc helyünkre ugyanazokkal a célokkal., de ezen a pénteki napon rengetegen voltak, mindenhol sztk keretes egyetemista osztotta az észt. Azért próba szerencse alapon megnéztük a csocsóasztalokat, de mindegyik foglalt volt, kivéve 1-et ahol két aranyos leányzó „játszadozott”. Nem volt mit tenni megkérdeztem, h beszállhatunk e, mire azt a választ kaptam, h Barni barátom és én igen. Lacika addig elment kártyázni egymagával.. Felgyorsultak az események, a játék hevében összekovácsolódottunk, és hamarosan kölcsönös vonzalom, szimpátia alakult ki. Szerencsére a leosztás is jó volt, mivel a számomra közömbös leányzóra lecsapott a barátom így nekem „maradt” az elejétől fogva szimpatikus csocsóbajnok Edina. 

Ugrás. Összejöttünk, ahogy lenni szokott minden kapcsolat elején ismerkedés stb.

Szép kerek történet, megválaszolt kérdésekkel, és levont tanulságokkal. A szabadság, a buli és a tetoválás fontosabb, mint a ház és a szerelem. Ez van.

Munka helyemen ismerkedtünk meg. Csinos lány, szemében csillogás, szerelem?! Összejöttünk. 8 hónap csodálatos együttlét veszekedés zéró, boldogok vagyunk. Ő fülig szerelmes, én is imádom. Okos, kedves, odaadó, egyszóval gyönyörű. Koleszes mivel a szülei Szlovákiában élnek és koreait tanul az egyetemen. Örülök nagyon, hogy nem kell a szülőkkel jópofiznom hétvégenként, s mivel azok 400 kilométerre laknak, így ő sem utazik haza túl gyakran, legfeljebb negyedévenként.
Eldöntjük, hogy közös jövőt építünk, és mivel külföldről kapok egy visszautasíthatatlan ajánlatot, egyszervagyunkfiatalokmostutazzunk címszó alatt, megbeszéljük én erre ő arra (Koreába ösztöndíjjal) és fél év múlva találkozunk, gazdagabban, de ugyanilyen szerelmesen, s onnantól el sem hagyjuk egymást mindhalálig. Egy évből 4 hónap lesz, majd 3 hétre rá még plusz 10! Rengeteget beszélünk telefonon, interneten, és bár sokan intenek, hogy a távolság megöli a szerelmet, én bízok benne, hogy nem. 14 hónap külön lét alatt még csak meg se csókolok mást (mert egy barom vagyok a haverok szerint), és neki sincs volt senkije, gondoltam akkor. Megismerem közben a szüleit, akik rendes emberek és kölcsönessen megkedveljük egymást. Hazajön és... Nem a régi. Szeret, állítja, de megváltoztam. Többiek szerint nem.

Már látom a kommentekek: hol ebben a szakítás, he? Hát én se nagyon találtam, legyen mondjuk az, hogy a levélíró meg Eszter valójában jártak, és most ezen a szakítás utáni barátkozás témával szenvednek, és akkor egy kicsit profilba vág a sztori. Note: a kedves szöszikkel mindig vigyázzatok!

Sziasztok, a történetem nagyon friss ezért kérlek titeket, h segítsetek megoldani a helyzetet.

Én egy 22 éves srác vagyok, a történetben szereplő lány (a neve legyen Eszter) velem egyidős. Eszter és én egy általánosba jártunk, tehát innentől datálódik az ismeretségünk, mondhatni együtt nőttünk fel. Aztán az általános után 1évig nem láttuk egymást, majd egy tök véletlen folytán egy társaságba keveredtünk megint, és egyre többet beszélgettünk, sokat nevettünk a régebbi időkön.  Megmondom őszintén jó volt újra látni őt, és ahogy éreztem ez kölcsönös volt. (9éve ismertük ekkor már egymást!) 

Lerövidítem a sztorit (mielőtt anyázás áldozatává válnék). Eszter nekem nagyon tetszett, cserfes, szép arcú, kedves szöszi volt, de minél jobban megismertem (újra) rá kellett döbbenem, h hiába ez a szép külső, amiért annyi pasi a lábai előtt heverne, ő visszahúzódó volt, és nem élt a testi adottságaivalJ. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és egyre bizalmasabb információkkal „ajándékoztuk” meg egymást, élveztük egymás társaságát, fél szavakból megértettük egymást sokat nevettünk.. Sokat sétáltunk, gyakorlatilag ez volt a kedvenc programunk, felfedeztük Budapest rejtett helyeit, esőben, napsütésben, éjszaka, hétvégén hajnalban. Nagyon élveztem, és azt éreztem, h beleszerettem ebbe a lányba, amit az egyik találkozásunkkor be is vallottam neki. (2 naponta találkoztunk hosszú órákra, gyakorlatilag úgy viselkedtünk, mintha egy pár lennénk mindez 5hónapon át) Ő kicsit meglepődött, azt mondta, h jól esik neki ez, de nem tud mit kezdeni az érzelmeimmel. Én ezt elfogadtam, nem akartam kockáztatni a barátságunkat (!)

Tele van a szekrény csontvázakkal: elrontott, félbehagyott, tönkrement szerelmek, néha befigyel egy házastárrsal közös ingatlan, vagy három gyerek. Rita besokkalt a 15 éves kapcsolattól, nem ment neki a versenyzés, ezzel jól összetörte a levélíró szívét.

Sziasztok!
Kicsit kacifántos és elég terjedelmes történet jön â013 ezért előre bocs, de talán érdemes elolvasni. :-)
 
A háttér
Azt mindenképpen tudni kell, hogy a múlt nyáron véget ért 15 éve tartó kapcsolatom a feleségemmel, akinek az életében felbukkant egy gyerekkori szerelme és ez végképp taccsra tette a házasságunkat. Ezt nem részletezem, a lényeg, hogy megegyeztünk abban, hogy elválunk, ő elköltözik az új palihoz amikor az hazajön külföldről,  a három gyerekünket meg én nevelem tovább. Ezt a múlt augusztusban eldöntöttük,  de a gyerekek miatt belementem, hogy amíg a pali haza nem jön (2008 június), addig egy lakásban élünk. Természetesen nem akartam én pár nélkül maradni addig sem, így elkezdtem aktívan keresni az új Nőt.
 
A felfelé ívelő szakasz
Néhány kevéssé sikeres és inkább futó őszi kaland kategóriába tartozó affér után novemberben képbe került az egyik kolléganőm, aki már régen izgatta a fantáziámat Ő â013 nevezzük Ritának â013  igazi dögös, élettel teli, vagány de érzékeny és érzelmekkel teli nő volt. Nem könnyű eset, ez rögtön kiderült, de az első perctől tudtam, hogy Ő az a fajta személyiség, akire mindig is vágytam. Tényleg nagyon tetszett.

Egy céges rendezvényen volt alkalmam jobban megismerni, ahol egyértelművé tettem, hogy vonzódom hozzá és meglepetésemre nem rúgott ki azonnal, hiszen ő akkor még nem tudhatta, hogy én már csak papíron vagyok nős. Persze korrekt akartam lenni és elmeséltem neki a helyzetemet, de ez sem tántorította el szerencsére. Szépen kialakultak a dolgok, és szilveszterre annyira jóban lettünk, hogy végül is kettesben töltöttük az estét.
Utána egy több hónapos, számomra nagyon boldog időszak jött. Minden téren jól kijöttünk, voltak közös programok, munkaidőben is találkoztunk, (mivel egy helyen dolgoztunk), örömünket leletük egymás társaságában. Én teljesen szerelmes lettem, lila köd, kész.