Nehéz megszólalnom, hiszen jómagam vegetáriánus városi köcsög valék, valószínűleg iszonyú idétlenül viselkednék, ha elvinnének egy disznóvágásra, biztos én is fehérre súrolnám a disznó lábát. Történetünknek egyébként különlegessége, hogy nem klasszikus egy-az-egy-ellen szakítás, hanem az egész család bekapcsolódik a lekoptatásba. Ez még egy szakítóbulinál is durvább.

A fotó a Taxidermia című film forgatásán készült

Sziasztok,

Történetem nem hétköznapi, a szakítás sem volt az. Talán a lé kissé bő lesz, de megéri, ha jót akartok kacagni. És mentség vagy sem, de 22 éves voltam, magam is még kölyök.


Kiső úgy gondolta, hogy lángelméjét nem fizetik meg a munkahelyén (informatikus), és kilépett, anélkül, hogy lett volna másik munkahelye. Mivel a gimnáziumot külföldön végezte, végzettségét nem honosíttatta, így 8 általánosa volt papíron, amivel aztán nem nagyon vették fel sehová. (Pedig tényleg okos volt, pl. hazafelé egy 30 perces vonatúton Pécel felé elsajátította a php alapjait, estére már dolgozott vele.) És jöttek az igények: - kéne egy feltöltőkártya, hogy tudjak melóhelyet találni. Mondom rendben, a legkisebbet megveszem neki. De neki a 20 rongyos kell. Mondom én meg nem vagyok Mágnás Miska. Duzzogás, farokmegvonás, hiszti, aztán csodálatos békülés. :) Rezsi fizetés, nuku, kajafizetés nuku, anyjáék dafke nem támogatják, és hát én sem voltam azért halálra fizetve recepciósként. :) Aztán sikerült az akkori cégemnél elhelyezkednie, be is jött, és megint úgy tűnt,. hogy rendbejönnek majd a dolgok, és minden szép. De elkezdett költekezni, mondván, hogy most már keres, miért garasoskodjon. Addigra már tököm tele lett és már nagyon szabadultam volna tőle. Elvittem inkább hozzánk vidékre egy jó kis hazai disznóvágásra. A vágás előtti napon ebédelünk, ott az egész család, nagyapa, nagymama, nagybácsi, tesók, stb., mondván, hogy levittem az udvarlómat, hát megnézik. Aranysárga tyúkhúsleves az asztalon (sosem látott leveskockát), húsok garmada. Mindenki némán kanalaz, városi gyomornak isteni a hazai leveske, srácom is megízleli, és bókol nagyanyámnak, hogy milyen finom, és ő még ilyet nem evett. Nagyanyám a vidékiek szerénységével (ami szerintem kérkedés:)): ugyan kisfiam, ez csak ilyen szegényes kis húsleves, mire Doki: nembaj, ne tessék szégyellni, én is voltam paraszt! ---- Kanalak megállnak a levegőben, égek, mint a Reichstag, legszívesebben porrá válnék, Doki csak falatozik tovább. Nagybátyám szeme villanása nem sok jót ígért... :), persze szólni nem szólt. Másnap hajnalban beront nagybátyám, üvöltve, hogy keljél fiam Doki, mert szúrjuk a röfit, fogni kell a véres tálat! Emberünk ágyba hanyatlik, férfi lévén nem jól bírja az ilyesmit. Kimegyek, leszúrjuk, vér megvan, mehet sütni, már javában perzselünk, mire Doki kivánszorog. Nagybátyámnak több sem kell, lekapja a malac körmeit, úgy füstösen, koszosan a kezébe nyomja, hogy: - pucold meg, de hófehérre ám, mert ez a legértékesebb része a disznónak. Én nem szóltam, mert éreztem, hogy megérdemli, meg én is röhögni akartam egy jót. Emberünk nekilát, keféli, dörzsöli, szép tiszta, már majdnem végez, mire nagyapám meglátja: - Mit csinálsz, kisfiam? Válasz: hát pucolom a körmöt, Tibi mondta, hogy ez a legértékesebb... én nagyapámat még sosem hallottam röhögni, de akkor csak úgy zengett. Aztán felvilágosítottam Dokit, hogy szívatva van a tegnapi parasztos beszólásért. Ezután ő halálra volt sértődve, és haza akart menni. Nagybátyám kiengesztelésül megkérdezte, hogy kér-e egy harapás főtt májat, emberünk igent mondott, nagybátyám már vette is ki az abaléből a frissen főtt májat, lekanyarított belőle egy darabot és elfordult vele, mondván, hogy megsózza. Közben kivette a felső fogsorát, belerakta a májba, mint egy harapást, és átnyújtotta Dokinak. Az meg majdnem hányt. Megint meg lett szívatva. Hazamentünk, ő nem túl boldogan, én vidáman, és elhatároztam, hogy kivágom, mint tanácsi lakásból a hasas macskát, mert akkorra már teljesen világos volt, hogy én vele nem akarok semmit, szex már régen nem volt, másra meg nem jó :) Másnap este zuhanyzom, kiabál, hogy menjek be a szobába, mutat valamit. Bemegyek és a következő a látvány: emberünk hanyatt fekszik, lába a két füle mellett, farka a szájában, és csípőjét mozgatja fel-le, miáltal hát mondjuk ki, majd kisípoljátok, simán lesz***ta magát. És megszólal: na mit tudok? Mondom: hazamenni anyádhoz, kurva gyorsan, én többet hozzád nem érek. Még két napig (amíg megszervezte a hazafuvart) egy lakásban aludtunk és én inkább a padlóra ágyaztam. De miután másnap sűrű fitymacsattogásra ébredtem, és egy polaroid kép hullott a fejemre, ami nem engem ábrázolt lenge cuccban, hanem valamelyik excsaját, kivágtam, mint muzsik a taknyot. Nem is vártam meg, amíg elmegy, én léptem le hamarabb. De azóta jókat röhögök :))) És akárkinek elmesélem, szintén.


Nincs utóirat, nincs kioktatás, hogy vigyázzatok... csak annyi, hogy röhögjetek jót, ha én már pórul jártam egy ilyennel, és óvatosan a szépfiúkkal :D