Este dizsi a kollégium ebédlőjében. Néhány lámpa villog, Modern Talking. Nem megyek le, mert sznob vagyok, csak Queen a zene.
Sziasztok Szakítósok,
22 évvel ezelőtti történet…
14 éves voltam. Ő, Jusztina (álnév) 13. (Ne röhögjetek)
Tanulmányi versenyre mentünk vonattal. Egymással szemben ültünk, bámultam. Nem is nagyon rejtegettem az érdeklődésemet, csak néztem. Eminens tanulóként nem vettem részt az osztályos, falkában elkövetett csöcsörészésekben, nem nagyon tudtam, miként kell bánni a csajokkal… Ő olvasott, és azt vettem észre, hogy egyre nyíltabban bámul ő is engem. Jó három órán át bűvöltük egymást, mint a kígyót.
Másnap a tanulmányi verseny ünnepélyes megnyitója, nagy gyűlésterem, úttörőegyenruha, nyakkendők, zsinórok, övcsatok, minden, ami kell, egy mai gyűjtőnek biztos orgazmust okozna… Addig mesterkedtem, amíg elintéztem, hogy mellette ülhessek. A megnyitó 2 órája alatt eljutottam addig, hogy a kisujjammal becserkészve szép lassan rátettem a kezére a kezem… És megfordult a keze, és belekulcsolódott az enyémbe! Abban a pillanatban nem érdekelt már a tantárgyverseny eredménye.
Másnap írtunk. Ritka összefüggéstelen szöveget produkáltam, de élveztem a badarságot, azt, hogy totál marhaságokat írok össze, valahogy el akartam ütni azt az unalmas három órát, újra szerettem volna látni…
Este dizsi a kollégium ebédlőjében. Néhány lámpa villog, Modern Talking. Nem megyek le, mert sznob vagyok, csak Queen a zene... :)
Hatágyas szobákban vagyunk elszállásolva. Egyszercsak kopogás, és Jusztina bejön vigyorogva: -Jössz táncolni! Nem kérdezi, felszólít…A másik öt srác hangosan ujjong, hogy egy csaj jött értem. Nagyon menő vagyok. Persze, hogy megyek. Kínos a zenére toporogni, odasúgom, inkább sétáljunk. Nem sokat tudtunk a csókolózásról, ez inkább másnap látszik meg, a szánk körül tiszta piros, össze-vissza nyaltuk egymást….
Hazáig ismét vonatozás, ezúttal összebújva.
A következő napokban a szüleim nem ismertek rám. Nem ettem, állandóan a telefonon lógtam, nem érdekelt a tanulás, addig, amíg meg nem beszéltem velük, hogy abba a városba megyek tanulni, ahol Jusztina lakik. Sikeres volt a felvételim, vágtatok Jusztináék házához, a szülei kedvesek, bármit csinálhatunk, bárhová mehetünk, amíg bridzseznek. Ők pedig sokat játszottak. A lakásuk irtó furcsa volt, tele dobozokkal, üres polcokkal… Megtudtam, hogy egy hónap múlva kivándorolnak Németországba… Pfffff.
Egy levél két hétig ment. Írtunk szorgalmasan egymásnak, és vártuk a nyarat. Így telt el két év. A második nyáron találkoztunk néhány napra. Idegen volt már, furcsa ruhákat viselt. Egy náluk rendezett házibulin félig a fésülködő tükörből figyelve, kirakott. Mondta, hogy már nem úgy érzi, amit kéne, ugye, megértem… A buliban pedig ott volt a másik kiszemelt, láttam, nem voltam vak. Megértettem, balhéval úgysem szerzem vissza… Kifordultam az ajtón, egy srác épp indult a buliból, elmentem vele csavarogni. Két hétig stoppoltunk, parkokban aludtunk, talán még koldultunk is. Mire visszatértem a lakásba, visszament Németországba.
Hát ennyi….
lenne, ha nem folytatódott volna nagyon viccesen. Kb. 17 év múlva, jópár csajozás, szakítás (néhányat beküldtem nektek) után, boldog házasságban, épp gyermeket terelek a Millenárison, amikor belefutok Jusztina régi barátnőjébe. Alig ismertem meg. Ő is két gyermek mellett álldogál. Beszélgetünk, megérkezik a férje is, régi iskolai ismerős, cseverészünk. Befut a feleségem is mellénk, bemutatom, a régi –új ismerősök nagyon meresztik a szemüket, aztán kibökik, szakasztott úgy néz ki, mint Jusztina, akivel nemrég találkoztak…. A régi fényképek ugyan megvannak, de hát mennyit változik egy 13 éves lány??? Nem ismerném meg….
Aztán néhány nappal ezelőtt Jusztina bejelölt ismerősnek a wiw-en. Visszajelöltem, és megnéztem a fényképeit. Most én meresztettem a szememet. A feleségem mosolya kicsit más, de egy kis hunyorítással simán elmennének ikertestvérnek...
Szex nem volt (egyszer kiverte a farkam), óvszert nem vettünk, teszkó nem létezett, és a szakítás táján a katonaság is messze volt még... :)
Az utolsó 100 komment: