Szóval hétfő este még írja, h velem akar lenni, hiányzom, szeret. Miután elaludtam, küldött még egy sms-t éjszaka, amit csak kedden reggel láttam meg.

A kép innen

Sziasztok!

Az én (22) történetem: éppen egy nagy csalódás/ szakítás után voltam, nemrég kezdtem el az új munkahelyemen dolgozni, amikor megismerkedtem Attilával(25). Először csak munka, ami az első pillanattól kezdve jól ment, majd munka közben/ alatt/ után sok beszélgetés. Az összes kolléga sutogott, h lesz itt valami, de akkor mi még csak nevettünk ezeken. Eltelik így 3 hónap, a munka egyre jobb, a barátság egyre szorosabb, mikor is elmentünk együtt bulizni. Nagyon sokat ittunk, majd valahogy nála ébredtem...Iszonyat lelkiismeretfurdalás, kérem, h maradjunk inkább barátok, de neki ennyi nem volt elég, szóval pár nap huzavona után beleegyeztem a "járásba". Az első pillanattól fogva nagyon jó volt vele, rájöttünk, h már hetek óta szerettük egymást, egy hónap után összeköltözés. A munkában közben mindketten egyre sikeresebbek voltunk, nagy nehezen még arra is rávettem, h fejezze be a főiskolát, elintéztem minden papírt, beszéltem a tanárokkal, közben munka mellett csináltam a 3 nappali tagozatos szakomat. Kevés szabadidőnk volt, de nagyon jól megvoltunk. Tervek ezerrel, mondta, h diploma után elvesz, közös háziállat beszerzés, lakásfelújítás, nyaralás külföldön, egy- egy hosszú hétvége belföldön, tényleg jó volt. Így telt el 20 hónap. Közben vettünk még közös autót, közös bútorokat.
Ezután érdekesebb...
Tudtam, h ez a nyár húzós lesz a munka miatt, de mindig igyekeztem megértő lenni, keveset nyavajogni.
Kedd: hazaért a 3 napos munkából, 2 szeretkezés közben főzök neki, együtt vagyunk egész nap, nevetés, vidámkodás, szerelem, gondolom én...
Csütörtök: megint el kellett utaznia és tudtuk, h nem találkozunk csak következő kedden. Ölelkezés az autó mellett, szeretlek- szeretlek, nem akarok elmenni- én se akarom, h elmenj- párbeszéd zajlott le. 10 perc csókolózás még.
Hétfőig sms- és telefonhegyek, kivel mi van, szeretlekhiányzolveledakaroklenni írja.
Úgy volt, h kedden találkozunk, elmegyek abba a városba, ahol éppen dolgoznia kellett. Hétfőn készülődök, kozmetikus, szép ruha, ilyen hülyeségek...Már nagyon hiányzott, alig vártam, h újra lássam.Szóval hétfő este még írja, h velem akar lenni, hiányzom, szeret. Miután elaludtam, küldött még egy sms-t éjszaka, amit csak kedden reggel láttam meg: Nem akarom folytatni, ne gyere...
Felhívom, mi van? viccelsz? mert nem jó vicc...
Nem viccelt...
Kértem, h találkozzunk, a válasz nem, ne menjek oda, ahol ő van, majd találkozunk csütörtökön...ő már nem szerelmes 2 hónapja belém...
Csütörtökig csak sírtam, és közben nagyon mérges voltam rá. Hogy viselkedhet valaki így? Voltak problémák, de mindig megpróbáltuk megbeszélni őket, a szakítás sose volt lehetőség (nekem)...
Még kedden elkezdtem összepakolni, mire visszajött, már a nagyját elvittem.
Találkozás csütörtökön: ülünk a padon, ő sír, sajnálja, h így lett vége, én nem szóltam semmit...
Mikor írom ezt a levelet, akkor volt pont 3 hete ez...
Munka továbbra is együtt, bár kértem 2 hét szabadságot. "Kicsit" nehéz most az együtt dolgozás, de ez van. Eléggé csalódott vagyok, nagyon fáj és nem értem ezt az egészet...Ha kérdezem, nem mond semmit, csak annyit, h sok a munkája, nincs ideje ezzel foglalkozni...Tök jól esik...
Hogy képes erre????

üdv.