Hmm.

Sziasztok.

Azért írok be a fórumba, csak így munka közbeni magányomban, hogy az egyik mostani storymat megosszam veletek.

Magamról annyit, hogy sok pasim volt, tudom, nem tagadom, átlagosan évente 60 pasim szokott lenni, de ennek nagy része csak kaland, buli utáni egyéjszakás kapcsolat, és csak kevéssel alakul úgy a helyzet, hogy komolyabbnak lehessen tartani. Igazából nem tudom, mit (kit) keresek, épp 29 múltam, nem szeretnék gyereket szülni, de tudom, hogy fogok, de nem akarom, hogy olyan legyek, mint a sok lúzer, aki nem élte ki magát!

Szóval megtaláltam Balázst. Magas volt - hozzám képest -, a Broodway egyik szórakozóhelyén ismerkedtünk meg. Nem hagytam, hogy fizessen nekem, és a sörtől (azt is szeretem ám, csak nem a fájdalomcsillapítóra inni!) való lealjasulás után a mosdóhelyen megtörtént, aminek meg kellett történnie, de azt hiszem a többiek nem vettek belőle semmit észre. Minimum 19 centi! Ez volt a követelmény azokkal a pasikkal szemben, akik szóba jöhettek! És sokszor sikerem is volt!! Balázzsal is.

Randizgattunk, élveztük egymás társaságát. Ennyi volt a kapcsolatunk, ami 2 hónapig tartott.

Aztán jött ez a se veled, se nélküled szitu, amikor egymás agyára mentünk sokszor, de kellettünk egymásnak kölcsönösen, mert nem volt társaságunk és nem akartuk az éjszakákat egyedül tölteni. Volt úgy, hogy az utcán megfogta a fenekemet, annyira laza volt, én ekkor levettem a magassarkúmat, és elkezdtem őt püfölni, mégis hogy meri ezt, ne nézzenek már a többiek ribancnak!

Azért szakítottam vele, mert nem hívott vissza telón, amikor párszor rácsörögtem. Ha fontos lettem volna neki, visszahívott volna. Azóta azért könyörög, hogy folytassuk, mert én voltam számára az igazi. Bárhogyan próbálom kerülni, megalázni, nem sokat ér, mert szereti, ha alázzák. Gondolataimban egy ostorral csitt-csatt ütögetném és lenyilaznám!

Lehet, hogy valaki idegbetegnek mond és utálnak a munkatársaim is - vagy csak jót röhögnek rajtam a hátam mögött -, pedig csak szangvinikus vagyok, Szabolcsból származom, és ha szórakoznak velem, vagy valami úgy történik, ahogyan nem szeretném, azaz nem tudom a markomban tartani a lényeget, elfog a kétségbeesés, és akár ki is ugorhatok az ablakon! Első emelettől fölfelé!

Elkeserítő, hogy ha kimegyek az utcára, napi sok alkalommal azzal a megszólítással fogadnak a férfiak - kortól és társadalmi rangtól függetlenül - hogy: "Megduglak!" Pedig én nem olyan nő vagyok. Talán azért csinálják ezt, mert cicababának tartanak, de sohasem lehetek elég szőke!!!!!

Karolina