A kapcsolat mindig befektetés, egy bölcs tanácsadó szerint mindig azt kell mérlegelni, hogy a befektetésért cserébe eleget kapunk-e. A kedves levélírónak üzenjük, hogy néhány hetet se érdemes manapság várni, nemhogy tíz hónapot! Ebben a drámai pillanatban nem okoskodnánk, mert ugye mi is sokszor megjártuk ezzel a megértő hozzáállásunkkal. Durvább dolgokat nem mondunk, olvassatok!

Az én sztorim szerintem pontosan ennek a blognak a lapjaira való.

Egy baráti társásggal mentünk valami szórakozóhelyre. Ott beszélgettem hosszabban a lánnyal. El sem akartam hinni mi történik: issza a szavaimat, táncolni hív meg ilyenek.

Szám elkérve, még aznap este. Csak nagy sokára találkoztunk. Kiderült hogy egyszerre 2 városban tanul, és ezért nagyon elfoglalt. Valamint kiderült az is hogy "most ért véget egy komoly kapcsolata" és még nem akar komoly kapcsolatot. Mondom OK! És ennek fényében jártam el. 2 hetente sikerült vele megbeszélni egy-egy teázást, vagy valami más semleges programot. Amire én lelkiismeretesen készültem. Igazi lovag módján viselkedtem: álltam a cehhet mindenütt, én nyitottam ajtót előre, és a viszlátpuszinál soha nem volt több. A születésnapomra nem sikerült elhívni, de nekem elég volt hogy már volt programja a barátnőivel. Nem zaklattam, szóval igyekeztem eljárni, ahogy minden sugallja hogy hogyan kell. Végül egyetemisták vagyunk de a téli szünetben nem sikerült vele találkát megbeszélni. Úgyhogy januárban sikerült átadni neki a karácsonyi ajándékát, valami méregdrága parfümöt. Na akkor szájoncsókolt. Hazamente üvöltöttem a boldogságtól. 5 hónap alatt tudom szánalmas eredmény, de én tutira akartam menni.

Későbbi találkán már a saját lakásán Ő smárolt le. És kezdett úgy kinézni a dolog, hogy végre vezet valahova. Életemben először végre azt éreztem hogy szerelmes vagyok. Eddigre sikerült odáig tornázni a dolgot hogy hetente találkozzunk. Ekkor is tartottam magam ahhoz, amit mondott; intimebb helyzetben ha voltunk és mondta hogy ott ne akkor ott nem.

Aztán megint nyár lett és én már 10 hónapja hajkurásztam őt. Mindketten Pestre kerültünk nyári gyakorlatra. Úgy alakult, hogy a lakás, ahol laktam üres volt. Hát felhívtam magamhoz. Első ilyen alkalommal csak a légkondi érdekelte, egy puszit nem sikerült kicsikarni belőle. Persze megint jót dumáltunk, de ez visszalépés volt.

2 nap múlva megint üres a lakás de most úgy hogy egész estére. Felhívtam megint. Megint a légkondi elém került. Aztán kitalálja, hogy masszírozzam meg. (Gondoltam ez jót jelent.) Megmasszíroztam úgy ahogy tudtam, és már éppen térnék át a masszírozásról a sokkal intimebbre, amikor eltol magától. Jólvan, mondom, türelem. DE ekkor szakad a cérna: â01E Mit csinálok rosszul?â01D Szegezem neki.

"Jajj dehát tudod, hogy nem akarok komoly kapcsolatot." És utána megértően: "De ma amúgy sem lehetne." Megismétlem 10 hónap után egy üres lakásban egy hátmasszírozás után.


Akár itt be is lehetne fejezni. De megjegyzem ez az a mondat, ami végig fog kísérteni egész életemben. Aznap este valahogy undorító volt a csaj. De másnap megpróbáltam helyrehozni. Találka a Margit szigeten, hogy miért? Erre jön a link szöveggel, hogy miért nem működhet ez. Persze minden mondatát azonnal tudom cáfolni, de helyzet menthetetlen. De nem lehetett meggyőzni. Hogy mi volt a bajom máig nem tudtam tőle kicsikarni egy épkézláb választ. De a barátnője is megerősítette hogy nem pasizott közben, csak barátnőkkel bulizgatott.


Szóval így úszik el egy befektetés: idő, érzelem, pénz (baromi sok).