Sziasztok!

az elmúlt hónapok turbulens történetét osztom meg veletek. Ha szektás lány kerül a közeletekbe, azonnal dobjátok! Az ilyen kapcsolatokból csak megaláztatás és fájdalom születhet!

Néhány hónapja jelent meg egy lány az életemben. Első pillantásra szimpatikusak lettünk egymásnak, tulajdonképpen szerelem volt villámütésre. Mindezek ellenére nehezen indult a kapcsolat. Számára azért, mert én egy hitetlen voltam ( = szektán kívüli), nekem meg azért, mert elég hamar kiderült, hogy fanatikus. Mindezek ellenére győzött a szerelem. Mindent elsöprő, lángoló érzelmek, egyre gyakrabb találkozások, egyre szorosabbra fűződő kapcsolat. Amúgy a szektán kívül teljes volt a harmónia. Azonos értékrend, közös érdeklődési kör, szóval idillinek tűnt a kép. Még a házasság is felmerült.

Még szektákhoz is elmentem vele. Rettenetes volt. Üvöltöző prédikátorok, a földön csúszó-mászó és görcsökben rángatózó hívek. Többször is elkísértem, de nem lett jobb. Pedig megpróbáltam. Én még ezt is el tudtam volna fogadni, de ő másképp gondolta.

Előbb az apróbb kis szekálások jöttek. Nem tehettem ezt, vagy azt. Rossz (nem szektás) zenét hallgattam. Moziba jártam. Aztán a kínzások. Nem foghatom meg a kezét, vagy egy ideig nem ölelhetem meg. Előre bejelentette mindíg, hogy beszélnünk kell és rossz dolgokat fogok hallani. Ilyenkor tudtam, hogy újabb megvonások jönnek. Válogatott kínzásokkal gyötört. Megalázott. Lenézett, mint mindenkit.

A legszebb az volt, amikor közölte, hogy már nem szerelmes. De ha belépek a szektába, akkor ismét az lesz. Ez volt az a pont, amikor meg kellett állapítanom a tökéletes agyhalált.

Most persze mindenki azt kérdezi, hogy miért maradtam mellette. Ezek a fanatikus agyviharok tartottak amíg tartottak, azon kívül meg egy végtelenül szeretetreméltó, kedves lány volt. Csodálatos volt vele, sokfelé jártunk, nagyon szeretett.

A végét borítékolni tudtam, de mégis reménykedtem. Az Agapé szeretetet jelent, azt hittem, hogy ez fontos neki. De a szekta mindennél fontosabbnak bizonyult. Napokig zokogott. Amikor kilökött, akkor is zokogott.

Csak inteni tudok mindenkit, hogy ne kezdjen semmilyen szektással. Azóta megismertem több embernek a történetét, akik hasonló cipőben jártak, mint én. Ezek az emberek mindenkin átgázolnak, nem érdekli őket semmi, csak amivel fanatizálják őket. Gyakran a szektájuk küldi ki őket, hogy flörtöljenek, ezzel is térítsenek. Vigyázzatok!

Ez hát az én történetem.