Egy este, több csajozás. Klasszikus, de ritka eset, amikor a csaj barátja mondja ki a végső döntést. Ezzel csak egy baj van, kedves olvasóim: igenis mondjuk már meg, esetleg finoman jelezük, ha van valakink.


Na, akkor jöjjön a fiúszív-lányszopat helyzetek magasiskolája. Nem kapcsolat, de a lekoptatás ott van a szeren. Az egész gyakorlatilag egy este alatt lezajlott, és igazából csak a vége miatt nem lehet filmet csinálni belőle. Nevek, helyszínek nélkül, nehogy felismerjenek.

I. felv.
2007 Nyár, nyári tábor, sok srác, még több csaj, meg is tetszett az egyik, oda is mentem hozzá, oltári mákom volt, hogy ő is zenészpalántának készült, így nem okozott különösebb gondot lyukat beszélni a hasába. Persze az egyhetes tábor alatt túl sokra nem jutottam, számát elkértem, egyszer-kétszer röviden találkoztunk (zenész-zenész találka, mit csinálnak? zenéket csereberélnek.). Aztán eljött a szeptember, ilyenkor mindig jazz-fesztivál van (5 napon át, minden este 8-tól 1-ig), és lévén jazzbuzi vagyok, sikerült kiügyeskednem két sajtójegyet. Volt egy jópajtásom akivel terveztük, hogy megyünk, de közben ugyebár bejött a képbe a hölgyemény, így a jegy az övé lett (mármint nálam volt a jegy, csak gondoltam ő jön el velem).
Meg is beszéltük, hogy a nyitókoncert előtt találkozunk a városban, és nagyon jó lenne ha esetleg kocsival tudnék jönni, mert akkor nem para, hogy későn ér haza (17 volt, ilyen tekintetben keményvonalas, szigorú szülőkkel). Én, hosszas telefonálgatások és egyebek után szereztem egy Trabantot (halványzöld, közepesen leharcolt, egy élmény), úgyhogy megbeszéltük hogy fél 6-ra érte megyek a megbeszélt helyre. Északkeletre születtem és Délnyugatra járok egyetemre, csak hogy érezzük, úgy rohangáltam aznap a városban, mint a mérgezett egér. 4-kor végeztem, 3/4 5-re haza is értem (ez nagyon jó időnek számít), felmartam a kocsit és a lehető legköcsögebb dugók adta lehetőségekhez mérten téptem befelé a városba. Késtem 20 percet, de szóltam neki telefonon, mondta jó, semmi gond. És most jön a király. Nem volt egyedül, mi több a vele levő sráccal eléggé párkapcsolati testtartásban ácsorogtak. Erre megkérdezi tőlem a srác, hogy ugye nem baj, ha a lány ma nem tud velem jönni, mert nekik becsúszott egy koncert mára, és hogy ott kéne segítenie, stb.
Hát erre ugye mit tud mondani az ember, tipikusan az a helyzet, hogy úgy nyúlják le a csajod, hogy nem is a tiéd. Mondtam á nem, semmi gond, de azért kurvaanyádatköcsög, anyukám, te meg, hogy nem bírtad kinyögni, hogy palid van, hát köszi szépen. Nem is lányszopat, fiúszopat egy másikat. Elég megalázva éreztem magam, hogy nem is a csaj, hanem a barátja koptat le, hát mindegy, a városból 10 perc alatt kirobogtam a koncertre, majd beültem az egyik páholyba.

II. felv.
A koncert zseniális volt, a zene idejére a szarok-mindenre életérzés nyert bennem teret elég erősen, aztán jött a szünet. Kimentem elpattintani egy cigarettát az erkélyre, éppen ott álldogált a páholyhoz tartozó hostess lányka is. El is kezdtünk beszélgetni, addig-addig, míg szóba került az autó, mondtam neki, hogy ha gondolja, hazaviszem. Koncert után megvártam, majd mikor beült, mondta, hogy még nem haza kéne menni, mert van egy kis dolga egy másik helyen, ahol félállásban dolgozik. Mondta, hogy nem két perc lesz, úgyhogy menjek vele, én ráértem, úgyhogy miért is ne. És akkor Tankcsapda: "belépek és vastag füst fogad a helyen, halkan szól a jazz is, hogy az idő jobban teljen...", szóval kicsit alvilági életérzés, de nagyon bejött a hely. Az ajtóval szemben egy asztal mögött ült egy nagyonkopasz nagyonkigyúrt köpcös fószer, hát nyilvánvalóan a góré. Már arra vártam, hogy "öcsi akkor te most szépen elhúzol", de nem, ehelyett Gyere, ülj ide, kérsz valamit inni, stb. Szóval meglepő volt. Ültünk így hárman, a kopasz, a hostess, meg én, kértem egy kólát, merthogy ittasan azért mégse furikázunk, aztán leült mellénk a kiszolgáló csaj is, aki mint kiderült, a főnök nője. Na üldögélünk üldögélünk, közben a hostess csaj is elintézte amit akart (valami pénzért jött), aztán ők hárman úgy gondolták, hogy egy békepipa azért dukálna, úgyhogy a hostess hozzám fordult: Ha nem baj, akkor mi most betépnénk kicsit, ha gondolod csatlakozz. Amúgy sem vagyok egy kifejezetten fűnyíró valaki, de egyrészt hulla voltam, másrészt vezetés előtt nem tartottam túl szerencsésnek. Úgyhogy ők hárman békésen elpöfékeltek, majd mikor végeztek, indítványoztam, hogy a távozás hímes mezejére kéne lépni, mert kurva késő van. Beültünk a kocsiba, suhantunk hazafelé Budapest kivilágított utcáin, fel a hegyre. Megálltam a ház előtt, és hát nem történt semmi, ezért nem is lett belőle film, a forgatókönyv szerint ugyebár felkísérés-szeretkezés-hazamenés lett volna, hát a valóságban az első kettő kimaradt.

És akkor a kínzó kérdés: milyen már, hogy valaki a palijával koptattat le egy srácot? (hozzátéve, hogy ez a tett akkor indokolt, ha én gátlástalanul tolakodom, ott vagyok mindenhol, és nem lehet lerázni, és a palija garantáltan ízekre cincál, ha találkozunk, és persze ezen kondíciók egyike sem teljesült, szóval nem értem.)

Maestro