Éppen egy minden energiámat és érzelmemet felemésztő 4 éves kapcsolaton voltam túl egy olyan sráccal, akivel az égegyvilágon semmiben sem passzoltunk össze, csak szerettük egymást... Mikor vége lett, átértékeltem az életem. Elhatároztam, hogy soha többet nem adom fel önmagam egy kapcsolat kedvéért, és legközelebb jobban megnézem, kinek adom oda a szívem, bármekkora is a szerelem. Soha többet vasárnapi tv előtt döglés - a párom szellemi társ is legyen. Elvégre 24 éves, felnőtt, dolgozó nő vagyok!

T.-vel édesanyám barátnője ismertetett meg, aki hallotta sirámaimat, és végigasszisztálta előző kapcsolatom évekig tartó agóniáját. T. idősebb volt nálam 2 évvel, művelt, önálló egzisztenciával rendelkezett, szeretett koncertekre, kiállításokra is járni. Mindehhez még egy normális és ápolt külső is társult... mi kell még? Tíz perces beszélgetés után egyértelmű volt, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak. Ha nem is szikrázott körülöttünk a levegő, de bármiről tudtunk beszélgetni, s kiderült, hogy hasonló az életfelfogásunk is. Megbeszéltünk egy második randit pár nappal későbbre, de tíz perc után visszajött, hogy nem kísérném-e el, készül a Művészetek Völgyébe... Így kezdődött. Nemsokára bemutatott a szüleinek, jöttek a közös hétvégi családi ebédek, ottalvós karácsonyi buli a családi nyaralóban (együtt a szüleivel, hugicájával, a család barátaival)... Egy év után megkért, költözzek hozzá. Tervezgette a közös jövőnket, én meg doromboltam az elégedettségtől. Voltak azonban dolgok, amik szöget ütöttek a fejembe: konyhájában kint függött az öröknaptár, benne az összes volt barátnő születésnapjával; ha levettem egy könyvet a polcról, szinte biztosan ott volt a belső oldalán egy pár sor szerelmes üzenet valamelyik elődömtől... A csúcs az volt, mikor egy hétvégi takarítás során az ágy mögött porszívózva egy összegyűrt levelet találtam attól a férjes, kisgyerekes asszonytól, akit - mint később kiderült - miattam hagyott el. Pocsék érzés volt. Mikor kérdőre vontam, azzal felelt, hogy ez már a múlt, és csak én fújom fel a dolgokat... Kezdtem tényleg paranoiás lenni, annyiszor vádolt vele. Kimagyarázta azt is, ha üzleti megbeszélésről éjfél környékén ért haza, ha a barátnőimnek túl hevesen tette a szépet... Hittem neki, mert folyton a családalapításról beszélt, megtervezte a házunkat, minden hónapban virággal, apró ajándékkal emlékezett meg megismerkedésünk évfordulójáról...

Egyik nap aztán iszonyúan belázasodott. Vacogva, tűzforrón feküdt az ágyban, mozdulni sem tudott. Órákon át borogattam, főztem neki a teát, mértem a lázát, tudósítottam állapotáról aggódó anyukáját... Miközben ott ugráltam körülötte, elhaló hangon hálálkodott, és szerelmet vallott. Majd megkért, hogy vegyem ki a mobilját az aktatáskájából. Röpültem érte, én hülye. Kinyitva a táskát egy felbontott borítékot találtam, benne a kedvenc énekesének CD-jével... A boríték névre szólóan, de a munkahelyére volt címezve, feladója pedig a régi nagy szerelme... Az illető nővel azért ért véget a kapcsolat, mert a hölgy férje rájött a dologra... Ledöbbenve vontam kérdőre, mire hidegen rám nézett - ez 40 fokos lázzal nem kis teljesítmény volt tőle! :) -, és közölte, hogy inkább szakítsunk. Bumm!

Mit ne mondjak, összeomlottam. Abban az időben rettentően túlhajtottam magam a munkában, alig voltam 44 kiló, ez pedig végképp betett. Négy napra kórházba kerültem, egyszer sem látogatott meg. A kórházból kikerülve felhívtam, lerázott, mint kutya a vizet.

Két hét múlva anyámnál hívott fel, egy anyagi természetű kérdés miatt, amikor is végre megtettem azt, amit már hónapokkal előbb meg kellett volna: elküldtem a jó büdös francba.

Sokáig lábadoztam. Fél év is eltelt, mire összeszedtem magam, hála az orvosoknak és a családomnak. Egy szép napon gyönyörű képeslapot kaptam: Isten éltessen névnapom alkalmából - aláírás nélkül. És akkor leesett: én is bekerültem az öröknaptárba. :) Fogtam a csodás küldeményt, a sorai alá röviden és velősen leírtam, mit gondolok erről a fajta magatartásról, és bedobtam a postaládájába. Ez volt az utolsó, mikor hajlandó voltam "szóba állni" vele. Egy év múlva megismerkedtem az igazival. Férjhez mentem, van egy gyönyörű kislányunk, és végre híztam 6 kilót. :)

T.-ről azt hallottam, hogy megnősült, fia született, majd elvált. A vállalkozása tönkrement, a fiát nem ő neveli... Ja, és pár hete bejelölt az iwiw-en. :):):)

Praise