Huhh, mai óránkon azt tanuljuk meg, hogy tudjuk elengedni a másikat, ezért talán a levélíró szólhatna az exének, hogy olvassa el a mai posztot.

Sziasztok!

Egy időben nagyon "mozgalmas" életet éltem, és vannak olyan momentumok, amire nem vagyok igazán büszke. Ez is azok közé tartozik.
Akkoriban kezdtem el észrevenni és élvezni, hogy mennyire érdeklem a férfiakat. Egy nálam 9 évvel idősebb pasival futottam akkoriban (én 21 voltam), jó egy évig. Élveztem, hogy jól néz ki, okos, sikeres, kellemes beszélgetőpartner... de nem szerettem őt. Elengedni viszont nem tudott, pedig tisztában volt a kicsapongásaimmal; mindre fény derült, nem igazán tudok és szeretek hazudni. Hogy kompenzáljon, próbálta aláásni az önbecsülésemet; azt éreztette, egyedül ő az, aki elvisel és akinek talán-talán megfelelek (persze csak ha összeszedem magam). Néha talán még el is hittem neki, oylan meggyőző volt.

Aztán megismerkedtem valakivel. Teljesen elvarázsolt, de külföldön dolgozott, és én tartottam egy távkapcsolattól, próbáltam magam teljes erőmből lebeszélni róla. Játszani viszont nem akartam vele, mert tiszteltem mint embert.... El is küldtem, hogy ne kezdjünk bele semmibe, meg hogy az Extől se tudok megszabadulni, mert csak legyint rá, ha én szakítok vele, és hagyom magam rábeszélni, hogy hülyeséget csináltam, felejtsem el az egészet.
Aztán egyik nap kivitt anyámékhoz az Ex, mert nálam azon a hétvégén nem volt autó, én ott maradtam őnáluk, az Ex meg elhúzott a dolgára. Egyszer csak kaptam egy telefont: az Új pasi hívott, hogy üljünk be egy kávéra, beszélgetni. Azt mondta, nem erőltet semmit rám, amit nem akarok, valóban csak látni szeretne és hallani a hangomat. Két utcával arrébb felvett, nehogy anyám szívinfarktust kapjon a "gyorsváltástól", és beültünk egy helyre a belvárosba. Tényleg nem történt semmi, csak jól éreztem magam egy olyan emberrel, akiben megvolt mindaz, amit az Exben szerettem, csak a gonoszság az, ami hiányzott belőle, előnyére. Nem akart azért összetörni, hogy ne legyen erőm elhagyni őt.

Neki is őszintén megmondtam akkor, miért vacillálok annyira. Megértőnek bizonyult. Mikor hazavitt, még a ház előtt beszélgettünk egy kicsit, nem is hívtam be. Épp fordult ki a parkolóból, amikor megláttam az Ex autóját közeledni. Iszonyú mérges volt, és hatalmas letolásra számítottam. Már nem akartam védekezni és veszekedni, ezért csak annyit mondtam, amikor kiszállt:
- Jó, hogy itt vagy! Úgyis szerettelek volna megkérni, hogy pakold össze a cuccaidat és hagyjál engem békén ezentúl!

Furcsa, hogy ezek után még ő akarta visszakönyörögni magát hozzám. Az ő helyében nem lettem volna többé kíváncsi a képemre. Hogy a történet mégis happy enddel végződjön, elárulom: évek óta az Új pasival vagyok. Ha akkoriban könnyen bele merek lépni az ismeretlenbe, nem okoztam volna ekkora fájdalmat se Neki, se az Exnek, és magamnak se. Merni kell változtatni.