Rideg történet 2009 első hajnaláról, amikor a hideg még élesen karistolja barázdáit a fiú arcába, aki egy nehezebb ajtónyitáskor simán szakít.

Sziasztok!!
Ez sem egy szokványos történet lesz. Tulajdonképpen nem is szakítottunk Józanon...
Minden csodálatosan kezdődött. Első szerelem mindkettőnknek. (19 évesek vagyunk) Régóta ismerem, általánosból. Tökéletes kapcsolat. Mai napig őrülten szeretem.
Jöttek a gondok. Nekem (lány) különböző lelki gondjaim vannak (alvási, evési zavar, halálesetet nem tudom feldolgozni, szexuális zaklatás). A barátom már régóta rágta a fülemet, hogy menjek orvoshoz. Nem mentem. Ehhelyett úgymond terapeutámnak használtam. És ebben ő összeroppant. Egyre jobban nem szerette azt az énemet, ami sosincs jól. Ez voltam mostanában. Egyszer még megszöktem orvoshoz menet is. Sok volt neki. Eljött a szilveszter. Minden jó volt fél 5-ig. Buliztunk, BÚÉK, stb. Többet ittunk, mint amihez szoktunk.(egyikünk sem nagy piás) Mi maradtunk ott utoljára. Csak ültünk egymásba karolva, és én éreztem, hogy majdnem elaludt. Elindultunk haza. Beszélgettünk. Én azt mondtam, hogy tök jó, még soha nem voltam részeg, de így is szeretem. Hazaértünk. Berakom a kulcsot a zárba, mire ő azt mondja, már nem szeret. Kiborultam, idegösszeroppanás. Berohantam a házba, gyógyszert akartam bevenni. Le kellett fogni. Kihívták apuval a mentőket. Még a kórházba mentünk, végig, fogta a kezem, és azt mondta, nem gondolta volna, hogy így reagálok. Miközben rámkötötték az EKG-t, akkor is fogta a kezem. Jólesett. Hazaengedtek, jött velünk. Úgy aludtam el, hogy mellettem volt, de felébredtem, mikor elment. Megbeszéltük, józanon beszélünk.
Tegnap (jan. 2.) elindultam sétálni, apuval, mert egyedül nem engedtek. Konkrét céllal mentem, de ő nem tudta. Elmentem, hogyha látni akar, megbeszéljük a dolgokat. Elmentem rendbe rakni az életem. De nem volt otthon. A tesója behívott minket. Beszélgettünk. Jó volt. Nagyon sajnálom a történteket, mert annak okoztam fájdalmat, akinek a legkevésbé akartam. Nem ezt érdemli!!! Ezt az értéket nem akarom elveszíteni!!! Eljutottam odáig, hogy amint lehet, én akarok az első lenni a dokinál! Magam miatt, családom miatt, miatta. De elsősorban magam miatt, mert csak így lehet. Változni akarok, és fogok is!! Fityiszt akarok mutatni az életnek, és megmutatom, hogy a szenvedések ellenére fel tudok állni!!! Már látom az alagút végén a fényt, és el is akarom érni!!!
És szeretném, ha ennek a fénynek őis része lenne. Szeretném újrakezdeni az életem, hogy még boldogabb lehessek, lehessünk együtt. Ezt a kapcsolatot én rontottam el, de nagyon fogok teperni, hogy visszakaphassam, és ő is visszakaphassa a régi énem. Akit megszeretett. Szeretném én is visszakapni önmagam.
Szerintetek van még remény? Nem figyeltem rá eléggé. Pedig őszintén szeretem. Várom a kommenteket, és köszönöm annak, aki elolvasta.
Dóri