Engem legjobban mégis a "szalagos" szalmakalap akaszt ki.

A kép innen

Kedves Szakítósok, Tisztelt Bíróság!
 
A boxeralsós történet (http://szakitshabirsz.blog.hu/2009/01/31/boxeralsos_kepeket_kuldozgetni_magamrol) hatására írok, ugyanis ezek szerint nem csak nekem volt hasonló élményem, bár az én esetem, úgy érzem, talán még intenzívebben kiváltja a világból kirohanós ösztönt.
 
Tehát, a borzalomdráma színtere: egy netes társkereső. (Tudom, tudom. De akkoriban még ifjú voltam és bohó.) Elkezdtünk levelezni, majd msn-ezni egy fiatalemberrel, akiről rövid idő után kiderült, hogy nem egészen az én esetem, de hát úgy voltam vele (és most tegye fel a kezét, akinek nem fontos a külső, aztán szórja az mnk-t): elég jóképű ahhoz, hogy ne adjam fel végleg a reményt, hátha rejtezik még valami érdekes titok lelkének bugyraiban megbújva, ami elég vonzóvá teheti számomra az urat.


Nos, a titokra nem kellett sokáig várnom, ugyanis egy msn-ezés alkalmával átküldött magáról pár képet- olyanokat, amiket konzervatívabb körökben provokatívnak titulálnának. Ezzel talán még nem is lett volna baj, de mind közül a legjobb az volt, amely őt ábrázolta paradicsomi állapotában, miközben a lényeget egy szalagos szalmakalap takarta. Kommentár hozzá az úrtól: „találd ki, mi tartja a kalapot.'
 
Szerintem érthető, ha ezek után végképp elvesztettem érdeklődésem a fiatalember lelki csipkéi iránt…
 
Bort, csokoládét, békességet mindenkinek!