Sziasztok!
Én is régóta olvasom a blogot... :)
Megpróbálom röviden összefoglalni a sztorimat. 21 évesen jöttem össze egy nálam pár évvel idősebb fiúval. Együtt voltunk 2 éven át, ő egy kicsit jobban beleadta magát a kapcsolatunkba, mint én. Akart eljegyzést is kb. egy év után, de finoman lebeszéltem róla, mert én még nem tudtam, hogy mit is akarok tőle, ill. akarok- e egyáltalán valamit hosszú távon. Amikor rájöttem, hogy nem, nem ő lesz az igazi (kicsit sok volt benne a nyál, meg a nagy bánatos kutyaszemek, amikkel leste minden kívánságom- hát igen, a nőknek semmi sem jó...) meg is mondtam, hogy nem biztos, hogy ezt szeretném folytatni, sőt, biztos, hogy nem. Erre maradék férfiasságát levetve elkezdett könyörögni, sírni, hogy ne csináljam ezt vele, mert öngyilkos lesz... egy ideig hatott ez a duma nálam (vascső... olyannal nem szabad együtt maradni, aki fenyeget és zsarol...) Aztán amikor már teljesen elviselhetetlenné tettem a kapcsolatunkat (tudom, hoyg én voltam a hunyó, de már nem szerettem...) akkor végre szakítottunk. Utolsó próbálkozás részéről: csak egyet szexeljünk méég, naaa...(tegyük jóvá a legutolsót, ami ugye az érzelmek teljes hiánya miatt finoman szólva is borzalmas volt...) Persze nemet mondtam. Utolsó találkozás, visszaadjuk egymásnak a másiknál hagyott cuccait. Ekkori próbálkozása: csak egy koncertre menjünk el utoljára, ha már szex nem lesz... Nem akartam oda sem menni vele.
A reakciója: egy ütés az arcomra, rúgás a hasamba, majd miután próbáltam bekúszni a kocsimba, az ajtó hozzám csapkodása. Végül (hátha sikerül meggyőznie, hogy mégiscsak jó lenne az a koncert) leköpte a kocsim ablakát.
Hát, így sem sikerült meggyőznie. 1 hétig mokkával a szemem alatt közlekedtem, nehéz volt elhitetnem, hogy csak elestem. :-(
Annyit sikerült elérnie, hogy a kapcsolatunk "elejének" (kb.másfél év)  szép(-nek tűnő)  emlékét is bemocskolta ezzel a viselkedéssel.
Tescoban voltunk, gumit közösen vettünk és nem volt katona, mert ahhoz talán nem volt elég jó fizikuma. Az én 50 kilómhoz elég erős volt :-/