A szakítósblog fénykorát idéző csodás történet!

A kép innen

Hello minden Szakítós!

 

Igazat megvallva, nem vagyok rendszeres olvasótok, de néha kifejezetten jó elmerülni a színes sztorik kavalkádjában.

Sok történet van a hátam mögött, mégis úgy döntöttem, Veletek egy nem kifejezetten szakítós - utólag nagyon szórakoztató - történetet osztanék meg. :)

 

Történt az, hogy én (nő/24), egy kitartó barátnőm unszolására, regisztráltam magamat egy társkereső oldalra. Munka, tanulás, mit ad Isten, hónapokra megfeledkeztem a friss regisztrációmról - meg a jelszavamról is. Ismételt aktiválás után sikerült belépnem, kaptam is csomó levelet. Nem volt egyszerű válogatni. (Mondanom sem kell, a kép nélküliek, és a 20 éve készült, érettségi tablóképpel villantók kizárva.:))

A sok egysoros levélke után kifejezetten kellemes volt Tibi (28) üzenetét olvasni, képen helyesnek tűnt, kedves sorok, benne minden lényeggel. Aztán szokásos: levelek, msn, telefonszámcsere, egyre inkább szimpatikusabb lett. Hamar sort is kerítettünk az első találkozóra, program egyszerű: egy népszerű budapesti sétálóutca éttermében iszunk elvileg egy kávét.

DE! Tibi úgy gondolta, segít a kávénak lecsúszni egy levessel, főétellel, sőt borral!, persze szerinte udvariatlan lenne, ha nem ennék semmit, ezért választottam salátát, majd desszertet. A társalgás elég monoton volt, az egész ,,ebédeljünk úgy, mintha vacsoráznánk" dolgot betudtam annak, hogy ha már élőben unalmas figura, imponál a pénzével.

Befejeztük, elmegy mosdóba, jön 5 perc. Már rendezte a számlát, mehetünk. Udvarias lány módjára megköszöntem szépen a meghívást, hirtelen sietősebbre vette a tempót, s hiába nem arra parkolt, gyorsan bementünk egy eldugottabb mellékutcába. Kérdezem, minek ez a nagy sietség, várják valahova? Nem, dehogy, csak nem szeretné, ha a pincérek, esetleg a rendőrség is utánunk jönne, ugyanis ,,elfelejtett" fizetni. Jobbik esetben elküldöm a francba, de ettől nagyjából a lélegzetem is elállt. A vadiúj társkereső oldalról megismert partnerem egyből bűnözőt faragott belőlem. Következő volt a reakcióm: sietnem kell, puszi arcra, köszi nem kell hazadobnod, felszállok egy buszra, szia.

Otthon vártam némi magyarázatot valamilyen formában, amit aznap este meg is kaptam e-mailben: sajnálja, nem volt nála elég pénz, és nem is akart erre költeni.

Na ezek után plane nem értettem! Először én egy szimpla sétát javasoltam, de az ötletem le lett szavazva. Pár hétig még kaptam néha egy-egy sms-t, nem megyek-e autókázni. A válaszom nagy büdös semmi volt, így sajnos a mai napig nem tudtam meg, vajon egy benzinkútról hajtottunk volna tovább fizetés nélkül, vagy eleve a kocsit lett volna lopott. :)