Sok otthoni probléma, gyakran beteg, és mind e mellett hihetetlen szeszélyes.

Keresed, de nem találod az igazit? Szakíts magadnak új szerelmet!

Üdv! Egy fiú vagyok és már egy ideje bele-bele olvasok ebbe a blogba. Nem tudom idevaló sztori e, nem tudom az érintettek magukra ismernek e, de azt hiszem ez annyira már nem is olyan lényeges. Fél éve szakítottam akkori párommal. Az egész régen indult, 19 voltam ő 16 volt akkor 7 évig voltunk együtt (2 hét híján pontosan 7 évig). Igazából nehéz is felidézni bármit is. Szép volt jó volt, nem is veszekedtünk, csak időnként voltak kisebb összezörrenések - lehet, talán pont e hiányzott. Az első igazi krízis a 4. év után jött. Én akkor dolgoztam ő épp az egyetemet kezdte. Betelt nála a pohár, hogy nem lépünk tovább, csak egy helyben toporgunk. Ja, csak magam sem tudtam, hova tovább, leginkább hogy miből. Persze ez neki mindig könnyebb kérdés volt - vagy én voltam túlságosan realista, vagy vele szaladt el a ló, kitudja. Akkor úgy döntöttem, hogy vele maradok, mert miért ne, hisz akkor még szerettem. Aztán abbahagytam a melót és újra egyetemre mentem - többek között az ő unszolására is - belevágtam és rá is ment minden pénzem, a szülők nem állnak túl jól, meg aztán így nem igazán van beleszólásuk a dologba. Elkezdődött az egyetem, döcögve ment (3év kihagyás után). És jött a 2. krízis. Talán én fásultam bele a dologba, talán ő is csak nem mondta, de kezdtem elfáradni, ezt ő is látta, veszekedtünk, megint számon kért, hogy akkor döntsem el mit akarok. Én egy hétig nem kerestem. Gondolkodtam és megint mellett tettem le a voksot. Aztán teltek az évek és egyre inkább éreztem úgy, hogy nem fog megvárni - én terveztem, próbáltam félretenni, suli mellett dolgozni, vagy legalább irányítani a jövőm, ez rengeteg energiát vett el. Ő egyre türelmetlenebb lett. Közben hugával vettek egy lakást Pesten. Én maradtam falun, a hét kb. felét töltöttük együtt ahogy azelőtt. De őt egyre jobban húzta a város. Az államvizsga időszakban jutott az egész a holtpontra (3+2 es bolonyai rendszereben tanulok szóval még még tanulok). Nekem nem volt időm, tanulta, dolgoztam, ideges voltam, mert ott hon is nagy súly volt rajtam, szinte szét szakadtam. Ő pedig szépen megvárta míg lediplomázok és egy este fogott és kirakott. Még kb. egy hónapig próbálkoztam, de nem volt foganatja - nagy világmegváltó álmaiba nekem nem maradt hely. Ez padlóra küldött, egy félig befejezett egyetem, szinte nulla pénz, kevés munka, szűnni nem akaró otthoni problémák. Totál végem volt, csak a fú, az alkohol, lógás, eszméletlen rezignált heverés. Ez ment majd 3 hónapig. Épp hogy a átcsúsztam a köv szemeszterbe és a hatás még mindig tart. Mert hülye voltam és meggondolatlanul beleugrottam egy új kapcsolatba. De most szinte belehalok annyira rossz. Az új párom nehéz eset. Sok otthoni probléma, gyakran beteg, és mind e mellett hihetetlen szeszélyes. Volt hogy egész hónapban csak skype-on vagy Facebookon üzengetett, néha. Alig látom, néha nem is keres. Én már a szakítás gondolatával játszom 2-3 hete. Most mindezek után nem tudom mi lesz, elfáradtam....