értékellek mint embert

A fájdalmat nem lehet mérni - tartja a népszokás, pedig egy szakításban hirtelen el tudjuk veszíteni a súlyunk jelentős százalékát. Múlt héten DG kérdezte, hogy mennyire viselt meg az a szakítás. Mondtam 10 kiló. Volt honnan - jegyezte meg, de mivel ő is hirtelen dobott le néhány kilót a kutyájával együtt, így nem okozott ez problémát számomra. 25 kiló az sok, gombócból is, ahogy a nagymamám mondta régen, pedig gombócból soha sem lehet elég sok, nem úgy házasságból. Mai történetünk roppant durva, sokkoló és szívszaggató.

Az én történetem egyetlen pozitívuma: 25 kg fogyás

Egy nagy nemzetközi eseményen dolgoztam, amely nyilvánosságot kapott Magyarországon. Szóval, foglalkozott vele a média.
Élménybeszámolóra hívtak mindenfelé. Mentem is becsülettel, mígnem Vas megyébe vetett a sors egy kis rádióhoz. Vallottam: mindenhova el kell menni, ahova hívnak.
Na szóval, az én későbbi nagy Ő-m ott dolgozott asszisztensként. Azonnal felfigyeltem rá, ő meg rám. Mondhatnám, a dolog kölcsönös volt. Telefonszámcsere, sms-ek, gyakoribb látogatások Vas megyében, aztán várost vált és hozzám költözik, majd esküvő. Mindez 14 hónap alatt - mint a mesében.
Ugyan környezetem kissé csodálkozott a hatalmas tempón (korábban inkább faltam a nőket, volt, hogy több vasat is a tűzben tartottam), de én mindenkinek azt mondtam: nem tévedhetek. Sokan averziójukat fejezték ki azért, mert választottam 12 centivel magasabb volt nálam, nem érdekelt. Én jártam 12 centivel a föld felett...
Éltünk egymás mellett nagy-nagy boldogságban. Szereztem neki egy jó állást egy multinál, sokkal többet keresett, de - én ezt vettem észre - ez sem változtatta meg.
Első házassági évfordulónkat Madeira szigetén ünnepeltük meg. A napjaink boldogságban teltek - én így láttam.
Két éve éltünk együtt. Közeledett a második házassági évforduló. Azt tervezgettem, hogy Egyiptom, vagy Dubai lesz belőle. Októberben lett volna mindez. Szeptemberben el kellett utaznom három napra.
Mire hazaértem, üres volt a lakásom. Eltűnt onnan minden mozdítható. Egy levél volt az asztalon, ezzel a szöveggel:
"Szia!
Meguntam ezt a kapcsolatot. Meguntalak Téged is. Elválok tőled. A bíróságon találkozunk. Ne keress."
Ha van olyan, hogy földbe gyökerezik az ember lába, akkor ezt az érzést éltem át. Azonnal telefon neki - a hívott szám nem kapcsolható. Egy óra múlva: ezen a számon előfizető nem kapcsolható.
Telefon anyóséknak. Hebegnek, habognak, hallom, hogy falaznak. Este 8 óra van. Autóba vágom magam, irány Vas megye, a szülői ház.
Az após ellenségesen fogad, mondja, menjek el, mert nem akar látni. (Vele sosem volt szívélyes a viszony...) Ott szobrozok a kocsiban reggelig a ház előtt. Hiába. Az én feleségem eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
Reggel após elmegy dolgozni, én bemegyek és anyósom szemébe nézek. Mondja el, mi történt. Elmeséli, hogy a lánya sokat panaszkodott rám, hogy lusta vagyok (szeretek pihenni), kövér vagyok (+10 kg), unalmas vagyok. Megtudom, hogy az én kedves feleségem fél éve kavar egy svájci palival, akit a fallabda pályán ismert meg. Megtudom, hogy amíg én a három napos kiküldetésben voltam, nejem mindent eladott, amit el lehett, és lelécelt Svájcba az új palijával.
Hazavezetek, remegek az idegességtől. Próbálom összerakni a képet. A mozaikdarabok lassan a helyükre kerülnek. Az én drága nejem az augusztusi portugál nyaraláson is csalt, mert ott volt a svájci ember is, aki "véletlen" ugyanabba a turnusba kapott besorolást. Én rendszeresen aludtam délután, addig ő a parton napozott - ezt mesélte nekem. Pedig egy emelettel lejjebb csalt meg engem. Én meg vakon bíztam benne.
Egy hét telt el. Ekkor kaprtam egy e-mailt., a nejem jelentkezett. Hűvös volt, számító és hideg. Azt mondta, nem akar nagy cirkuszt a válásból, rendezzük le gyorsan. Csatolva egy ügyvéd által írt szerződés, kié, mi. Ha gyors lesz a válás, nem járok rosszul.
Megundorodtam az egésztől. Gondolkodtam: húzzam-e el a dolgot? Csakhogy egy ügyvéd barátom azt tanácsolta: ne. A nők mindenre képesek, majd azt mondja, hogy vegzáltam, vertem, pedig ez nem igaz. Csakhogy én is láttam már karón varjút.
Nem húzom tovább, a válás 3 hónap alatt lezajlott. Kaptam egy összeget, amit azonnal felajánlottam az akkor nagy árvíz károsuljainak javára. (Undorodtam attól, hogy pénzt fogadjak el tőlük.)
110 kg-os testsúlyom 85 kg-ra csökkent. Néhány napig a depresszió jelei mutatkoztak rajtam, de kilábaltam belőle. A lakásomat újrarendeztem. Az életemet is.
Soha többé nem fogok megnősülni. Nem bízom meg a nőkben - ezt gondoltam.
Ma már nős vagyok, feleségemmel szeretjük egymást és 2 pici gyermekem van. Voltaképpen hálás is vagyok az első feleségemnek.
Ui: nem tudom mi van vele. Szülei is Svájcba költöztek. Vas megyében abban a házban már új lakók élnek.
Ennyi volt a történetem.

Igen, a szakítósvideón én magyarázom keresztbeállt szemekkel, hogy mennyire nincsenek bennem lezárva a kapcsolataim. Nahát, ki gondolta volna ezt rólam? Szabad szombaton dolgozóknak küldöm, és persze mindenkinek aki szereti, a sztorit, amelyből muszáj vagyok idekopizni: "Először is számít a megjelenés, a kisugárzás, másodszor az ész, az intelligencia és harmadszor a szexuális kultúra"  Így és ez lenne a sorrend?

 

Véletlenül találtalak meg benneteket...
Érdekes, meglepő, fura sztorikat olvastam és mivel velem is kissé érthetetlenül történtek a dolgok, megosztom veletek a tapasztalataimat.

A sztori:

Netes párkeresőn ismerkedtünk meg.
Egy-két hétig leveleztünk. Bizonytalan, tétova voltam, nem reagáltam elég érdeklődéssel a célozgatásaira. Aztán elmaradtak a levelek.
Volt a pasasban valami, ami nem hagyott nyugodni, meg akartam ismerni személyesen is. Újra írtam neki. Kapok második esélyt - mondta, és ismét levelezni kezdtünk, de most a társkeresőtől függetlenül.
Már a levelekből kiderült, sok a közös téma, hasonló az értékrendünk, az érdeklődési körünk.
Találkoztunk.
Mintha mindig is ismertük volna egymást ... így a szex teljesen természetesen lett része az estének.
Nagyon, nagyon klassz volt...
Párszor találkoztunk, minden, igazán minden jó volt.
Úgy gondolta, egy jó kapcsolathoz 3 feltételnek kellene teljesülnie - az ő értékrendje, az ő elvárásai szerint.
Először is számít a megjelenés, a kisugárzás, másodszor az ész, az intelligencia és harmadszor a szexuális kultúra. Általában jó, ha két dolog többé-kevésbé jól összejön. Annak az esélye, hogy mindhárom szempont megfelelően teljesüljön, nagyon csekély, szinte reménytelen. Ő még nem találkozott ilyen nővel. Eddig...

Másnap az ígérete ellenére nem hívott fel. Hívtam én, nem vette fel, sőt kikapcsolta a telefonját. E-mailre sem válaszolt, elérhetetlen lett.
Nem értettem az egészet...
Nem vártam örök hűséget, még betartandó ígéret sem volt.
Mondhatott volna valamit. Pl. Ezért, vagy azért, de ez nem működik, fejezzük be. Vagy különösebb indok nélkül csak annyit, itt a vége. Csak MONDJON VALAMIT! De ez a hallgatás, meglepő és érthetetlen volt.

Eltelt pár hét, aztán kaptam egy sms-t. "Nem tudlak törölni sehonnan. Hibáztam."
Felhívott, kérte találkozzunk, hisz neki is jár egy második esély...
Belementem. Vacsora közben sokat beszélgettünk miért tűnt el, mik a tervei, lehet-e közös jövőnk.
Reggel azzal váltunk el, hogy a délutáni-esti programot nekem kell kitalálni, háromkor hív.
Fél négykor felhívtam. A telefonja ki volt kapcsolva. Másnap újra eredménytelenül próbáltam elérni.
Két nap múlva kaptam egy sms-t: "Én lezártam. Tedd te is. Most."

No comment ....

Tegnap lement az első Valentine Break a Corvintetőn, szakadtak a szívek, pukkadtak a lufik, én minden eddiginél jobban megszenvedtem az éjszakát, de ez az én bajom. A szakítósblog negatív energiatere elnyelt azt hiszem.

Viszont kedvenc indexeseink elkészítették az első és egyetlen szakítósvideót, mindenki megkeresheti magát, sokan, sokfélét beszélnek, de legalább az el nem jövő olvasóink is megismerhetik a többieket. Különleges köszönet Egyed Petyának, Ádámnak és Maónak!

Tessék a képeket feltölteni indafotóra, és címkézni (szakitshabirsz), hogy mindenki örülhessen nekik.

Én egyszer a Katona József Színház helyett mentem a Radnótiba, pedig nem is voltam annyira készen, mint pl most, a tegnapi buli miatt, csak szimplán megkeveredtem. Ez a nap már úgyis a kutyáké, úgyhogy a karlócai béke után ma délután Adyról és Lisztről fogunk tanulni.

Egy-két hete tévedtem erre az oldalra és lelkes olvasóvá lettem. A mai poszttal kapcsolatban jutott eszembe ez a jó néhány éves történet és arra gondoltam, megosztom veletek. Szerintem igenis vidám sztori. Ha tetszik, van még ehhez hasonló egy-kettő, talán majd egyszer azokat is elmesélem.



Nagy szerelem és könnyes szakítás után barátaim vidításképp össze akartak boronálni egy ismerősükkel. Megadták neki a számomat és ő nem is volt rest kis idő elteltével így ismeretlenül is felhívni. Értékeltem a bátorságát, tetszett, hogy magabiztos. Bíztam a barátaim emberismeretében és a rövid telefonbeszélgetés alapján egész kedvesnek, szórakoztatónak, értelmesnek tűnt (már amennyire ez egy rövid beszélgetésből kiderülhet), így belementem, hogy találkozzam ezzel a vadidegen fiúval, mondjuk -. Péterrel. Megbeszéltük, hogy egy adott napon 16:00 órakor találkozunk a Liszt Ferenc téren Liszt szobránál négyesben a már említett barátokkal együtt. Barátaim késésben verhetetlenek, így nem csodálkoztam, hogy még nincsenek ott, mikor én pontban 16:00 órakor megérkeztem. Leültem hát a szobor előtti padra, és türelmesen várakoztam. Eltelt 5 perc, aztán még 5 perc, időnként lesimítottam a ráncokat a szoknyámon, elrendeztem kócos fürtjeimet stb., amikor is már kezdtem magamban duzzogni. Az rendben van, hogy a barátaim késnek, ezt már megszoktam, változni nem fognak, na de a randim hol késik??? Micsoda szemtelenség â013 gondoltam én â013 első randiról így elkésni. Eltelt még 5 perc, akkor már erősen gondolkodtam, hogy felállok és távozom, mert ugyebár ezt velem nem, amikor is odalépett hozzám egy fiú igen csak mérges, sőt dühös arckifejezéssel és azt kérdezte: Major Anna? Mire én: Igen, az vagyok. Mire ő: Ez pedig itt a hátad mögött ADY!!!

Hatalmas, gyönyörű arany betűkkel virított Ady neve a szobor talpazatán. Egyszerűen kipukkadt belőlem a nevetés. Nevetnem kellett saját hülyeségemen, és tudatlanságomon. Tudálékosan és szépen lassan, hogy megértsem, elmagyarázta, hogy Liszt kérem szépen a tér közepén ül. Ezt minden nyolc éves gyerek tudja (csakhogy visszakapcsoljunk az előző poszthoz). Persze nem mentség, hogy számomra logikusnak tűnt, hogy ha szemben a Jókai téren, Jókai ül a tér szélén - messziről el lehetett olvasni a talpazatán lévő betűket, stíröltem is várakozás közben -, akkor szemben vele a Liszt Ferenc téren, csakis Liszt állhat. Meg sem néztem a szobrot. Ráadásul akkoriban még nem is volt trendi a tér, és belvárosi létemre nem nagyon jártam arra. Így aztán duzzogva üldögéltem Ady lábainál, türelmetlenül várakozva az én vakrandimra. Nos ez a fiúcska egyáltalán nem tolerálta tudatlanságomat, eme orbitális tévedésemet. Kioktatásom végére megérkeztek a barátaink is, és hogy oldjam a fagyottá vált hangulatot próbáltam saját butaságomat viccesen előadni, de számára ez egy cseppet sem volt vicces. Sőt egyenesen sértette, hogy én ezzel szórakoztatom a barátaimat, ahelyett hogy szégyellném tudatlanságomat. Így hát mielőtt összejöttünk volna, szakítottunk is. Igen csak rövid idő elteltével felállt és azzal, hogy ez nekünk bizony nem megy (sic!), ott is hagyott. (Tudom, tudom, egyszerűen csak nem jöttem be neki és ez egy jó apropó volt, hogy távozhasson. Amúgy nem értettem, hogy mi nem megy nekünk, hiszen nem is jártunk, el sem kezdődött.) Ahelyett, hogy értékelte volna az öniróniát, azt hogy vállalom, ha hülye vagyok, és tudok még magamon nevetni. Voltunk vagy huszonyegynéhány évesek. Na bumm. Adynál vártam rá Liszt helyett. Ez legyen a legnagyobb tévedésem. Engem mindenesetre a mai napig röhögés fog el, ha a Liszt Ferenc térre tévedek. Nincs az a szobor az országban, a világban, aminek ne olvasnám el a talpazatán lévő nevet, szöveget. Ezt legalább elérte. Amúgy még aznap elzarándokoltam és leróttam tiszteletemet Lisztnél a tér közepén. Ott ült és ül még ma is, időnként látom - csendesen, békében arra várva, hogy fiúk-lányok a lábainál randizzanak. Itt a vége fuss el véle.


MajorAnna


PS: Azóta nem hagyom, hogy barátok, ismerősök vakrandira rábeszéljenek. Magamtól is ki tudom fogni a sótlan, ámde rém beképzelt, tudálékos alakokat. Megy ez nekem egyedül is.

Folytatódik a melltematika, a szakítóbuli másnapján egy szilikoncicis történettel köszöntöm minden kedves olvasónkat. De mit emeljek ki ebből a sztoriból? A kezdetben gátlásait vásárlásmániával levezető visszahúzódó lányt, vagy a 25 hónap alatt 20 kilót hízott fiút, a hévízi lepukkant szállodát, a Lánchídon befékező Puntót? Valaki mondja meg, hogy miért olyan fontos a karlócai béke?

A karlócai békéről a Wikin

Kétfelvonásos történet az enyém (nem dráma, bár anno annak éltem meg.)

Azonos jellegű munkahelyen dolgoztunk mind a ketten, ennek megfelelően sokat beszéltünk hivatalból telefonon egymással. Elkezdett udvarolni, hogy milyen szexi a hangom, meg a szokásos. Az az igazság, hogy akkoriban (ez 1995-ben volt) nagyon sok férfi akart lefektetni, én meg roppant gátlásos voltam 22 évesen. Mindenkinek nemet mondtam. Először neki is, de nagyon ktartó volt, gondoltam, próba, szerencse.

Találkoztunk, virág, vacsora. Mivel ő a szüleivel lakott az én minigarzonomban voltak az együttlétek, amelyek - miattam - nem maradtak túlságosan emlékezetesek. Gátlásaimat nehezen oldotta. Vásárlásmániámmal nem tudott (nem akart) mit kezdeni. Elég az hozzá, hogy pár hónap múlva szakítottunk. (1996 tavasza)

Ő akkor fejest ugrott egy kapcsolatba, ami 2 évig tartott egy nála idősebb nővel. Két évig nem is beszéltem vele (munkahelyet váltottam), majd 25 hónap után felhívott. Panaszkodott, hogy nem jó a nővel, hogy fogadjam vissza, hogy kezdjük újra.

Amikor megláttam, majdnem elájultam. 20 kilót hízott. Ennek ellenére melléálltam, segítségemmel elkezdett fogyózni. Abban a 25 hónapban nekem is voltak kapcsolataim, már nem voltam gátlásos. Néhány idősebb barátom segített, hogy ne legyek az. Szóval, újrakezdtük.

Fűt-fát ígért, hogy Amerikába visz nyaralni,. mondtam, hogy nekem Héviz is jó lesz. Na el is mentünk oda. Természetesen a város leglepukkantabb szállójába foglalt, mondván, a zaj nem érdekes, dugni fogunk úgyis. Amikor a szobát megláttam, közöltem, hogy én itt nem. Ő ottmaradt, sértődötten lefeküdt aludni, én átcaplattam egy másik szállóba. Reggel utánam jött, bocsi, édes vagy, imádlak, a szokásos.

Akkoriban nem volt melóm, egy szoláriumban vállaltam állást, ott voltam pultos. Ezt nem akartam neki elmondani, mert ő a magasan kvalifiklát diplomás ember biztosan otthagyott volna. Mindig kérdezgette, mit is csinálok, én meg azt hazudtam neki, hogy egy biztosítónál dolgozom.

Néhány hét elteltével egy volt iskolatársam vitt bele egy jó buliba. A lényeg, hogy fél év alatt nagyon sok pénzt kerestem. Viszonyunkat ez nem változtatta meg, mindent ő fizetett, én nem erölködtem.

Elhatároztam, hogy megoperáltatom a melleimet. Nagyobbat akartam. Közömbösen felelt, mikor felvetettem. "Ha akarod" - ez volt a válasza.

A műtét jól sikerült, a kapcsolatunk meg változáson ment át. Szilikonos cicababa lettem a szemében, mindenféle partira cipelt el, mutogatott, feszített, hogy milyen jó nője van. Korábban ezt soha nem tette. A virágok elmaradtak, szex volt, néha kaja, mozi és a partik. A barátainak csorgott a nyáluk, én meg nem szégyelltem, amim van.

Mindig tesztelt és ezt soha nem bírtam. Éreztette, hogy nem vagyok egy magasan kvalifikált nő. Például nem tudtam, mikor volt a karlócai béke. Mondom neki, ez miért is fontos? Mondja: általános műveltség. Alázott rendesen, mások előtt is. "Őt csak dugom, a melle jó, amúgy sötét mint az éjszaka" - ez jött le az egészről.

Közöltem vele, hogy otthagyom, mert csak egy darab húsnak tekint. Akkor beijedt, hogy elmegy a cicababa. Két hétig normális volt, virág, kedvesség, stb...

A harmadik héten kocsival mentünk át a Lánchídon. Megint előjött belőle a tanárbácsi, megkérdezte, ezt ki tervezte? Nem tudtam. Mérgesen közölte, hogy Clark Ádám, ezt a 8 évesek is tudják, sötét vagyok, szálljak ki.

- Mit mondasz?
-Szállj ki a kocsiból, vége. Elegem van abból, hogy buta vagy és nem akarsz semmi tudást felszedni.
- Itt szálljak ki most? Legalább vigyél haza...
- Nem. Szállj ki. Vége van.

Ekkor kiszálltam (bele kellett volna egy nagyot rúgnom a magassarkúmmal a Puntójába), de még ekkor is úrilány voltam és nem tettem.

Hazabuszoztam.

Aztán két hónappal később elmentem dolgozni külföldre. Megtanultam rendesen angolul. A férjemet és 2 kisgyermekemet imádom. Boldog vagyok.

És tudom, hogy mikor volt a karlócai béke!
1699-ben.

tegnap volt a várva várt valentine break, ha ott voltál, tedd a mondanivalód kommentbe. ha van fotód, akkor szakítshabírsz címke az indafotón, mert oda kell tenni, aztán a jobb hasábban ott lesz jól.

ESTE KILENCKOR TALÁLKOZUNK A CORVINTETŐN

A JELSZÓ: ÉRTÉKELLEK MINT EMBERT

Amíg a város vöröslő szívekbe öltözik és az utcákat ellepik a rózsák, otthon a szerelmes párok az Igazából szerelmet nézik, addig rengetegen vannak, akik ebből az ünnepből kimaradnak. A diszkrimináció ellen újra szakítósbulit rendezünk Valentine Break néven. A bulira egy titkos jelszó (értékellek mint embert) bemondásával lehet bejutni, különben 2500 HUF-ba kerül a jegy.

A bulin megvalósítjuk régi álmunkat: lesz darts!
Jegyezd meg, a Valentin-nap is csak egy lehetőség a szakításra!

Helyszín: Corvintető
Időpont: 2008. február 14-én 21:00-tól zárásig
Zene: Anima dj's

ESTE KILENCKOR TALÁLKOZUNK A CORVINTETŐN

A JELSZÓ: ÉRTÉKELLEK MINT EMBERT

A ma délutáni rövid annyira nem rövid, inkább durva. Nekem a "huszas vagy párizsi" is vadonatúj volt, most meg spánielfül? Milyen ilyen szavak vannak még?

Éppen egy hosszabb magányos időszakomban voltam, nem is nagyon ismerkedtem, csak a munkával, meg a kondizással foglalkoztam. Elkezdett járni az edzőterembe két 20 év körüli lány, egy vékony szőke és egy formás barna. Pár hét után megismerkedtem velük, egyre szimpatikusabb lett nekem a barna lány, Réka. Vagány ruhákat hordott, mindig nagyon ápolt volt, de mégis olyan szerény, visszahúzódó stílusa volt. Nehezen szántam rá magam, de végül elhívtam randizni. Kiderült, hogy meglepően értelmes, az apjának jól menő vállalkozása van, ő is ott dolgozik. Két-három randival később - amiken már a csókolózásig eljutottunk - elhívtam a lakásomra, nem is nagyon titkolt szándékokkal. Készültem rendesen, hangulatvilágítás, bor, édesség, zene, gyertyák, ahogy kell. Azt nem mondom, hogy fülig szerelmes voltam, de már alakult az érzelem. Kilenc körül befutott Réka, nagyon jól nézett ki, kezdtem magam szerencsésnek érezni, ami azért ritkaság nálam. Ittunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, sokat csókolóztunk, végül a kezeink is elindultak felfedezőútjukra. Hamarosan már mindketten alsóneműben voltunk, ekkor egy ölelkezés közben elindult a kezem a melltartója kapcsa felé. Ezen a ponton azonban ellenállásba ütköztem, kicsit meg is lepődtem rajta, mert a nadrágnál egyáltalán nem tiltakozott. Mivel más ruhadarab nem volt, ezért a bugyiját vettem le, ellenkezés nélkül. Nagyon tetszett, amit láttam, ez valószínűleg látszott is rajtam, mert rólam is lekerült a naci és viharosan egymáséi lettünk. Miután kicsit kipihentük magunkat, késznek éreztem magam egy újabb körre. Mivel zavart a melltartója a teljes műélvezetben, ezért kikapcsoltam és levettem róla. Ekkor szembesültem a címben szereplő jelenséggel. Olyan melle volt, mint a pápuai asszonyoknak: teljesen lapos, lógós, nagy mellbimbóval. Gondolom ismeritek a ceruzatesztet, nos az ő melle egy mobilt is megtartott volna. Nem vagyok egy mellfetisiszta, egészen apró mellű és kifejezetten nagymellű barátnőm is volt már, de ilyet még nem tapasztaltam. Így utólag szégyellem kicsit, de elfogott az undor és valószínűleg az arcomon is látszott. Réka az álláig felhúzta a takarót, de nem szólt semmit. Befeküdtem mellé a takaró alá, egy idő után azért a régi jó reflexek működni kezdtek, meg ugye hátulról minden porcikája vonzó volt... Szex után felvette a bugyiját és a melltartóját, úgy beszélgettünk tovább, végül összebújva még el is aludtunk kicsit. Hajnalban vittem haza, telve ambivalens érzésekkel. Tetszett, szimpatikus volt, jó volt az ágyban, de minduntalan a spánielfülek jutottak az eszembe. Pár napig nem tudtunk találkozni, ezért volt időm gondolkodni. Végül úgy döntöttem, hogy inkább a szakítás, mert nekem ez így nem fog menni. A következő randin boldogan a nyakamba ugrott, elmondta, hogy milyen jó volt neki legutóbb. Én meg nehéz szívvel mondtam neki, hogy gondolkodtam és inkább hagyjuk abba. Teljesen összezavarodott, picit sírt is, végül megkérdezte, hogy miért? Én meg a kegyes hazugságot választottam, azt mondtam, hogy nem vagyok szerelmes, így meg nem akarok járni vele.

Évekkel később kiderült az edzőteremben, hogy egy másik srác is eljutott idáig Rékával, de ő sem tolerálta a melleit. Azért abban egyetértettünk, hogy jó az ágyban. Meg egy darabig sógornak szólítottuk egymást. :)

Szóval, ha Réka írná a levelet, akkor az lenne benne, hogy milyen prosztó szöveggel koptatta le egy fiú...

Ha nyolc hónap után nem lehet karácsonyozni, ha négy hónap után nem lehet tenerifézni, akkor két hónap után lehet meglátogatni?

 

Sziasztok!

Ebben a sztoriban én (lány) vagyok a hülye, aztán kíváncsi vagyok, ti
(értsd: kommentelők) mit hoztok ki belőle.

A helyzet: kb. két hónapos kapcsolat, úgy, hogy az országhatár két
oldalán lakunk, de azért áthidalható távolságra. Lazán vettük, olyan
értelemben, hogy nem beszéltük meg, ki hány gyereket akar és hasonlók.
Ő is járt nálam, én is nála, olyankor jól voltunk, legalábbis
szerintem, közben sms, mail, ilyesmik.

A baj akkor kezdődött, amikor megbeszéltük, hogy melyik nap érkezik,
melyik vonattal, ám az érkezése napján egyszerűen eltűnt a föld
színéről. Telefonja kikapcsolva, e-mailre nem válaszol. Kimegyek a
vonathoz, sehol, kimegyek a következő vonathoz, továbbra sincs sehol.
Egy éjszakát végigparáztam, elképzeltem, hogy félholtra verve hever
valahol, vagy halálos beteg, vagy túszul ejtették egy szupermarketben,
mittomén.

(Így utólag persze egyértelmű, hogy el kellett volna felejtenem a
csávót ott helyben, de lévén hogy ragaszkodtam hozzá, mit ne mondjak,
szerettem, egyszerűen nem fordult meg a fejemben, hogy ez a szakítás
egyik formája lehet.)

Hajnalban, nagyjából semmi alvás után feltettem magam egy vonatra, ami
elvitt a határig, onnan stoppoltam a városig, ahol lakott. Felhívtam
egy utcai telefonról, felvette, azt mondta, kirabolták, elvitték a
telefonját, útlevelét, mindent. Furcsa volt, hogy az e-mail címét is
ellopták? De azért továbbra sem fordult meg a fejemben, hogy nem mond
igazat, naiv voltam, lehet kövezni.

Kiderült, ő éppen néhány várossal arrébb tartózkodik, mondtam, ha már
itt vagyok, legalább találkozzunk, felültem megint a vonatra,
odamentem. Felhívom, azt mondja, munka kellős közepén van, néhány óra
múlva találkozzunk, megbeszéljük a helyet és időpontot, még azt is,
melyik villamossal jutok oda.

A megfelelő időben ott vagyok, ő sehol, hívom, nem veszi fel.
Dekkoltam egy parkban egy másik országban, hullafáradtan, éhesen
(pénzem amúgy volt, de nem ment le a kaja a torkomon). Közben egy
vadidegen ürge többször felajánlotta, hogy aludjak nála, valahogy nem
volt kedvem.

Akkor már este volt, tíz felé, én hívogattam a barátnőmet, aki abban a
városban lakott, gyakorlatilag az egyetlen embert, akinél meghúzhattam
magam másnapig, ő sem vette fel. Már majdnem belenyugodtam, hogy padon
alszom, amikor sikerült elérni a barátnőt, azt hiszem, nem kicsit
leptem meg, de megértette.

Miután hazaértem, jó néhányszor kerestem a csávót telefonon, mailben,
nem egyébért, de nem akartam neki annyira megkönnyíteni, hogy az
egészet magyarázat nélkül megússza. Aztán kaptam tőle egy smst,
miszerint ő megijedt tőlem. Valószínűleg qrva ijesztő egy barátnő, aki
aggódik érted. Szörnyű.

Üdv
egy olvasó

Kitartok elhatározásom mellett, szórom a rövideket rátok. Mert fel lehet készülni szép nagy monológokkal, de tulajdonképpen felesleges, mert úgyis valami hülyeséget fognak rá válaszolni, akkor meg úgyis rögtönözni kell.

kedves Szakíthabírsz!


Az én kedvenc szakítós történetem se nem hosszú, se nem bonyolult, ellenben vicces (vagyis eddig mindenki, akinek elmeséltem, eléggé kinevetett). Egyetemi kapcsolat, megélt vagy 3 hónapot is a dolog. Én (lány) rájöttem, hogy ez részemről nem épp az, aminek lennie kellene. Fiatalember bájos, kedves, szavam nem lehetett, egyszerűen nem volt meg a vibrálás, gondoltam ne erőltessük. Sms megy, beszélgetni kellene, találkozó, én nagymonológ (nembennedvanahibaténylegneharagudj). Halál komoly arccal a következő néhány mondatot mondta:

Az smsed után három ötletem volt, hogy miről akarsz velem beszélni:

Szakítasz velem
Terhes vagy
Nemi beteg vagy
A harmadik pont elhangzása után gondolatban megveregettem saját vállam.

üdv, d