Rövid, de életigenlő történet hétfő reggelre
A srác szülei kezdettől fogva ellenezték a kapcsolatunkat, ez vezetett végül ahhoz, hogy három év együtt járás után, az utolsó egyetemi évben pasi ezzel a szöveggel szakított velem:
-Ha rendeződnek a dolgaim és majd anyagilag függetlenítem magam 5 év múlva visszajövök érted és feleségül veszlek.
Ez 2 éve volt, azóta boldog házasságban élek..:)
Tanulság: gyávákra nem érdemes várni.
Sziasztok kedves Mindenki!Rendhagyó módon és komolyan segítségeteket szeretném kérni a történetemmel vagy inkább történeteimmel kapcsolatban, mivel úgy érzem, hogy a magánéletemben valami kezd nagyon rossz felé menni. Nagyon örülnék, ha pár hasznos tanáccsal tudnátok segíteni, vagy aki esetleg hasonló cipőben jár, az megosztaná élményeit velem, mivel sokat segítene, ha látnám a „kiutat” a helyzetből. Szeretném kérni a „vicces” kommentezőket és „elsőzőket”, hogy ha lehet, ezúttal próbáljanak meg komolyan, tanácsokkal segíteni, mert nekem ez nem olyan vicces, bár örülnék, ha nem így lenne.A szituáció tehát a következő. Adott egy 30-as férfi, rendezett családi háttérrel, anyagi biztonsággal és koránál fogva már némi „tapasztalattal” a háta mögött – a szexualitás és a párkapcsolatok terén. Ez lennék én. Nem „egy barátom” meg nem egy „ismerősöm mesélte”, hanem én magam. Ennyi idősen sok kollégám és barátom már családalapítást tervez vagy talán az első pár lépésen túl is van, lurkók szaladgálnak a kertben, de legalábbis anyuka hasa már sokuknál szépen gömbölyödik, vagy legalábbis tervez gömbölyödni.Sajnos az én esetemben nincs anyuka, akinek gömbölyödne a hasa. És ez az, ami egyre jobban aggaszt, meg is mondom miért…Párkapcsolati (szexuális) életem teljesen normálisan kábé 15 éve indult, természetesen megvoltak a szokásos „kamasz kapcsolatok”, „kicsapongások”, stb. Tudjátok biztosan ti is voltatok (vagytok) 20 évesek. Az elmúlt években csak komoly(nak) látszó kapcsolataim voltak 2-4 éves hosszúságokban, de mindegyiknek vége lett. Mindegyik kapcsolat egy idő után kihűlt, a vágy elmúlt, a közös beszélgetések beszürkültek kihalt belőlük az, amiért az ember belemegy. Tudjátok, biztos ismeritek az érzést, amikor éjszaka várod az SMS-t, meg a világ végére is elé mész 5 percért… És ez minden kapcsolatomban elmúlt és szakítás lett a vége valamilyen formában.Most is egy kapcsolatban vagyok 2 éve. Hatalmas tűzzel indult, külföldi utakat mondtam le és tárgyalásokat tettem odébb, éjszakákon át SMS-t vártam, hosszú perceket, mit perceket, órákat beszéltem telefonon. A két év azonban eltelt és összefutottam egy ismerős lánnyal, akivel bizony most (és először) olyan közel kerültünk egymáshoz, mint az elmúlt években nem.Nem, most itt nem az lesz a 1000000 Forintos kérdés, hogy hogyan szakítsak és jöjjek össze az „új” lánnyal, hanem az, hogy megijedtem. Megijedtem, mert ismét érzem, hogy a jelenlegi kapcsolatból kihalt a tűz. 1-2 hónapja már előbújt ez az érzés, de próbáltam elhessegetni, ajándékot vittem, figyelmes voltam, próbáltam elhitetni magammal, hogy most ennek nem lesz vége, így 30 felé vége a butaságoknak, megtaláltam az igazit. Most pedig, hogy „B” barátnővel közelebbről is „összeismerkedtem” sajnos gigászi erővel tört a felszínre az a kínzó érzés, hogy bizony, amit 1-2 hónapja érzek (vagy inkább nem érzek) az a szerelem hiánya. Ismételném, hogy nem „B” barátnő a problémák forrása, hanem az, hogy rájöttem (ráébresztett): nem vagyok szerelmes már, hiába próbálom/próbáltam hitegetni magam. „B” barátnő a későbbiekben - mint partner - szinte biztosan nem jön szóba, de a vele való „ismerkedésem” elsöpörte azt a visszatartó erőt, ami a szerelem hiányának érzését elfojtani próbálta bennem. (Itt megjegyezném – megelőzve a gonosz megjegyzéseket – hogy természetesen férfi vagyok, tehát „B” barátnőre is nyilván „nőként” gondolok, de hosszútávon gyakorlatilag nem PARTNER és nem PÁR nekem.)És most itt ülök, erősen vegyes, de alapvetően rettenetesen kínzó érzelmekkel, mert nem látom a kiutat. Tisztában vagyok vele, hogy a lelkiismeretemmel nehéz lesz elszámolni (hiszen ne kerteljünk, jelenlegi barátnőm bizalmát kijátszottam), de nem ettől félek a legjobban. Hanem – és akkor jöjjön az egymillás kérdés -, hogy ez hova vezet? Mit rontok el, hogy az elmúlt évtized során nem tudok tartós kapcsolatban maradni? Miért veszik ki mindegyikből a tűz pár év után és miért nem jutok oda, hogy nekem is kis lurkók rohangáljanak az udvarban vagy legalábbis komolyan azt tervezzem, hogy rohangálni fognak, és mi kézen fogva mosolygunk anyukával? Miért tud más évekig – évtizedekig – egy életen át kapcsolatban maradni és nekem miért esnek szét a kapcsolataim pár évente, amikor mindig azt hiszem, hogy „na majd most?”. Szeretném leszögezni, hogy korrekt ember vagyok, szándékosan nem keresem a „bajt” és mindig igyekszem egy kapcsolatban megfelelően részt venni, kedveskedni, takarítani, stb. És mégis, mindig ide jut a dolog: eltelik pár kellemes év és rájövök, hogy számomra „kiürült” a kapcsolat.Lehet persze mondani, hogy nem találtam meg az igazit, de ebben sajnos nem hiszek már. A többi ember miért találta már meg ennyi idősen? Őket mi tartja össze olyan hosszú ideig?Sajnos most nagyon el vagyok keseredve, mert komolyan előretört abbéli félelmem, hogy egyszerűen valami baj van velem és képtelen vagyok valakit kitartóan, hosszú ideig szeretni. Nem szeretném 2-3-4 éves szakaszokban leélni az életemet, majd egyedül megöregedni és arra gondolni, hogy miért nem sikerült nekem, amikor annyi mindenkinek igen…Üdvözlettel,harminciksz
Este dizsi a kollégium ebédlőjében. Néhány lámpa villog, Modern Talking. Nem megyek le, mert sznob vagyok, csak Queen a zene.
Sziasztok Szakítósok,
22 évvel ezelőtti történet…
14 éves voltam. Ő, Jusztina (álnév) 13. (Ne röhögjetek)
Tanulmányi versenyre mentünk vonattal. Egymással szemben ültünk, bámultam. Nem is nagyon rejtegettem az érdeklődésemet, csak néztem. Eminens tanulóként nem vettem részt az osztályos, falkában elkövetett csöcsörészésekben, nem nagyon tudtam, miként kell bánni a csajokkal… Ő olvasott, és azt vettem észre, hogy egyre nyíltabban bámul ő is engem. Jó három órán át bűvöltük egymást, mint a kígyót.
Másnap a tanulmányi verseny ünnepélyes megnyitója, nagy gyűlésterem, úttörőegyenruha, nyakkendők, zsinórok, övcsatok, minden, ami kell, egy mai gyűjtőnek biztos orgazmust okozna… Addig mesterkedtem, amíg elintéztem, hogy mellette ülhessek. A megnyitó 2 órája alatt eljutottam addig, hogy a kisujjammal becserkészve szép lassan rátettem a kezére a kezem… És megfordult a keze, és belekulcsolódott az enyémbe! Abban a pillanatban nem érdekelt már a tantárgyverseny eredménye.
Másnap írtunk. Ritka összefüggéstelen szöveget produkáltam, de élveztem a badarságot, azt, hogy totál marhaságokat írok össze, valahogy el akartam ütni azt az unalmas három órát, újra szerettem volna látni…
Este dizsi a kollégium ebédlőjében. Néhány lámpa villog, Modern Talking. Nem megyek le, mert sznob vagyok, csak Queen a zene... :)
Hatágyas szobákban vagyunk elszállásolva. Egyszercsak kopogás, és Jusztina bejön vigyorogva: -Jössz táncolni! Nem kérdezi, felszólít…A másik öt srác hangosan ujjong, hogy egy csaj jött értem. Nagyon menő vagyok. Persze, hogy megyek. Kínos a zenére toporogni, odasúgom, inkább sétáljunk. Nem sokat tudtunk a csókolózásról, ez inkább másnap látszik meg, a szánk körül tiszta piros, össze-vissza nyaltuk egymást….
Hazáig ismét vonatozás, ezúttal összebújva.
A következő napokban a szüleim nem ismertek rám. Nem ettem, állandóan a telefonon lógtam, nem érdekelt a tanulás, addig, amíg meg nem beszéltem velük, hogy abba a városba megyek tanulni, ahol Jusztina lakik. Sikeres volt a felvételim, vágtatok Jusztináék házához, a szülei kedvesek, bármit csinálhatunk, bárhová mehetünk, amíg bridzseznek. Ők pedig sokat játszottak. A lakásuk irtó furcsa volt, tele dobozokkal, üres polcokkal… Megtudtam, hogy egy hónap múlva kivándorolnak Németországba… Pfffff.
Egy levél két hétig ment. Írtunk szorgalmasan egymásnak, és vártuk a nyarat. Így telt el két év. A második nyáron találkoztunk néhány napra. Idegen volt már, furcsa ruhákat viselt. Egy náluk rendezett házibulin félig a fésülködő tükörből figyelve, kirakott. Mondta, hogy már nem úgy érzi, amit kéne, ugye, megértem… A buliban pedig ott volt a másik kiszemelt, láttam, nem voltam vak. Megértettem, balhéval úgysem szerzem vissza… Kifordultam az ajtón, egy srác épp indult a buliból, elmentem vele csavarogni. Két hétig stoppoltunk, parkokban aludtunk, talán még koldultunk is. Mire visszatértem a lakásba, visszament Németországba.
Hát ennyi….
lenne, ha nem folytatódott volna nagyon viccesen. Kb. 17 év múlva, jópár csajozás, szakítás (néhányat beküldtem nektek) után, boldog házasságban, épp gyermeket terelek a Millenárison, amikor belefutok Jusztina régi barátnőjébe. Alig ismertem meg. Ő is két gyermek mellett álldogál. Beszélgetünk, megérkezik a férje is, régi iskolai ismerős, cseverészünk. Befut a feleségem is mellénk, bemutatom, a régi –új ismerősök nagyon meresztik a szemüket, aztán kibökik, szakasztott úgy néz ki, mint Jusztina, akivel nemrég találkoztak…. A régi fényképek ugyan megvannak, de hát mennyit változik egy 13 éves lány??? Nem ismerném meg….
Aztán néhány nappal ezelőtt Jusztina bejelölt ismerősnek a wiw-en. Visszajelöltem, és megnéztem a fényképeit. Most én meresztettem a szememet. A feleségem mosolya kicsit más, de egy kis hunyorítással simán elmennének ikertestvérnek...
Szex nem volt (egyszer kiverte a farkam), óvszert nem vettünk, teszkó nem létezett, és a szakítás táján a katonaság is messze volt még... :)
Kedves Szakítósok!Az én sztorim, nem annyira drámai, nincsenek benne lekoptatásos szövegek ilyesmi, de szerintem elég érdekes. Szóval én külföldön élek.Az első komolyabb kapcsolatom(nevezzük R.-nek a fiút), egy nyáron kezdődött.Ő is ugyanott lakott ahol én, ugyanabban az országban.Elmentem Angliába 2 hétre egy táborral, ott ismertem meg.Minden jó volt , ilyesmi , az utolsó előtti nap megkérdeztem hogy akkor ezt most hogy gondolta, a nyár végén amikor újra találkozunk folytatjuk- e még(merthogy 1 hónapig nem tudtunk találkozni, mert én jöttem Magyarországra, ő meg ment máshová).Először azt mondta h csak mostanra szóval eléggé kiakadtam, mert nagyon megkedveltem... Másnap odajött , és látta hogy milyen rosszul vagyok, szóval leültünk beszélgetni, és a végére tényleg jól lettem. Aztán később este elmondta , hogy gondolkodott, és hogy nagyon sajnálja és folytatni akarja szeptemberben, mert ő is nagyon megkedvelt.Szóval itthon minden nap beszélgettünk, webcamera, telefon.Már alig vártam hogy találkozzunk. Augusztusban elmentem 1 két hetes táborba , ahol nem tudtam beszélgetni vele. Közben rájöttem, hogy lehet hogy mégse kéne vele lennem, mert a táborban , volt 1 fiú aki nagyon nagyon kedves volt és aranyos, de nem jöttünk össze, én nem vagyok egy ilyen megcsalós típus..A tábor után, Balatonon is voltam egy hetet ahol velünk jött az egyik haverom haverja, akit már láttam 1 párszor dumáltunk is. Kiderült , hogy szinte ugyanolyanok vagyunk ugyanazt szeretjük, ugyanazt csináljuk, és hozzá még a pasi is nagyon helyes volt.Nagyon megkedveltem és össze akartam volna jönni vele, de mivel nem élek itthon, nagyon nehéz lett volna, és ezt neki is megmondtam , megértette, nem erőltette, mondta hogy azért még találkozzunk, mert barátnak is nagyon jó vagyok, és nem szeretne elveszíteni.Amikor visszaérkeztem külföldre , azon a napon, késő este volt, meg már nem volt erőm találkozni senkivel, úgyhogy, gép elé ültem és elkezdtem beszélni, R.-el.Kérdeztem, hogy milyen volt a nyara, mondta h sok új emberrel találkozott és , hogy jó volt.Először mondta , hogy titkolni szeretné a kapcsolatunkat a suliban... Erre kérdeztem, hogy ennyit jelentek neki? erre nem írt semmit... Mondtam h lehet h nem kéne folytatni, és ő meg írta, hogy igen ő is ezen gondolkozott. Mondtam, hogy beszéljük meg másnap, mondta , hogy jó. Másnap a találka előtt 1 órával írt 1 sms-t hogy mégse tud menni, és majd megbeszéljük. Na már ez eleve furcsa volt. Aztán estefele, mikor épp otthon voltam megint, lecsekkoltam a Facebookomat és kiírta hogy Egyedülálló...Hát erre nekem is ki kellett írnom, mert másképp ciki lett volna.Nagyon mérges lettem, hogy HOGY LEHET ÍGY VALAKIVEL SZAKÍTANI? pedig már nem is szerettem. Azóta kerülöm, mert ez annyira bántott , hogy megbeszélés nélkül/előtt kiírja, és így akarja közzétenni, hogy már nem vagyunk együtt... Szóval szerintem ez elég szánalmas. De mégis annyira bánt hogy nem beszéltük meg. Azóta kerülöm , és ha keresne se akarnék vele lenni többet, csak nagyon rossz érzés, hogy ilyen bunkó volt, és hogy nem jelentett neki semmit az az 1 hónap...
Ha esetleg valaki magára ismerne a történetben, az szívás.
Sziasztok.
Ez az egész történet kicsit bonyolult, de ki szereti az egyszerű dolgokat? Az egész dolog 2006 decemberében kezdődött, amikor én még ártatlan kislány voltam, és 1 éve volt barátom, akitől igazából undorodtam, mert úgy nézett ki, mint egy bálna. Ez van. Hogy-hogy nem, de felvettem MSN-re egy srácot, aki a bátyám osztálytársa volt, és akinek már 4 éve volt nője, aki szintén a bátyám osztálytársa volt, és egyben egy hatalmas kurva is, aki minden héten félrekefélt. Szóval MSN-ezgettünk, és végül találkoztunk egy délután, és persze elcsattant egy csók is. Mivel 16 éves voltam, egyből belezúgtam a srácba, és persze össze akartam vele jönni, amitől ő egy kicsit megijedt, gondolom semmi ilyesmit nem tervezett. Én vágyakoztam utána, Ő elvolt a nőjével, pedig tudta, hogy nem hűséges a csaj. Találkozgattunk, smárolgattunk, egyszer-kétszer átmentem hozzá, megujjazott, filmet néztünk, ilyesmi. Persze nekem is meg volt még a barátom, és tudta is, hogy találkozok ezzel a sráccal, de csak, mint barátok. Persze aztán kiderültek a dolgok, és pont Karácsonyra esett a szakításunk. Ezzel egy időben a smárolópartnerem (akit hívjunk a Másik srácnak) is kicsit vívódott köztem, és a nője között, persze a nő mellett döntött, szóval végigbőgtem a Karácsonyt, mert 2 pasit is elvesztettem, de csak az egyik után sírtam. Nem a pasim után. Nem tudom, hogy történt, de szilveszterkor átmentem a pasimhoz, persze megbeszéltük, hogy ez az utolsó nap, amit együtt töltünk, és még mielőtt átmentem hozzá, megint csak a Másik srác szájában találtam magam. Mondtam már, hogy nem volt büszkeségem? Nos, a pasimnak még ennyi sem, merthogy tudta, hogy a szilveszter délutánt kivel és hogyan töltöttem. Ez a kedves Másik srác megint vívódott köztem és a nője között, és persze megint a nő nyert, ki más. Így utólag nemis csodálkozom, miért hagyná ott a 4 éves kapcsolatát egy 16 éves fruskáért. A barátommal még kb. áprilisig húztuk, majd végleg vége lett, bár utána még 1 évig ő volt a legjobb barátom. Aztán megszakadt a kapcsolatunk, róla több szó nem esik. A Másik srácra irtóra haragudtam, hazudott, átkúrt kétszer, de igazából még mindig szerettem őt. Nem tudtam őt utálni. Elkezdtünk ímélezni, néha találkozgattunk, néha smárolgattunk, esküdöztem, hogy már nem érzek iránta semmit, közbe belezúgtam egy srácba, akit a neten ismertem meg (Ő lesz a Netes srác), összejöttem 2 hétre egy illetővel, majd vége lett, és így eltelt egy év. 2008 januárjában kezdtem randizgatni egy harmadik sráccal, akit szintén a netről ismertem, összejöttünk. Először baromira nem volt szimpi, és olyanok voltunk, mint a tűz és a víz, ő ilyen hülye intellektüel jogásznak készülő izé volt, én meg, nos, nem. Nem tudom megmondani, miért voltam vele, hiszen ha mélyen magamba néztem volna, láthattam volna, hogy egyáltalán nem vagyok belé szerelmes. Talán féltem beismerni. Az elején persze minden tökéletes volt, aztán egyre többet veszekedtük, közben megcsaltam a Másik Sráccal, álmodoztam a Netes srácról, ilyesmi. A pasim megalázó volt, és undorító ember. Nagyképű, másokat lenézős, és külsőleg-belsőleg (van ilyen szó?) egy visszataszító ember. Most jön a Netes srác, akivel találkoztam 2009 márciusában (Ő külföldön lakott, ezért nem jött össze eddig a tali). Szóval vele is megcsaltam a pasim. Ekkor már rég nem voltam jókislány. Ártatlan meg főleg nem. Tehát volt egy pasim, akit nem szerettem, volt a Másik srác, akit hol szerettem, hol nem, és volt a Netes srác, aki miatt véget ért a kapcsolatom márciusban. A pasim nem tudott arról, hogy találkoztam vele, de én éreztem a találkozó után, hogy képtelen lennék folytatni ezt az egészet. Szóval 13 hónap után szakítottunk. Ő igazán szeretett engem, bár utólag kiderült, hogy állítólag ő is megcsalt. Nem garantálom, hogy ez igaz, de abszolút nem fájt, mikor megtudtam. Ráadásul a blogjában büszkélkedett ezekről, nos, ennyit az intelligens emberekről. Eközben (talán egy kicsit hamarabb) a Másik srácék is szakítottak. Bírtok még követni? Mert még nincs vége. Szóval ott álltam egyedül, elkezdtem átjárogatni a Másik sráchoz, aki ugye szintén egyedül volt. Ő valamennyire megvigasztalt, sokat beszélgettünk, áradoztam neki a Netes srácról, szidtam az exemet. Közben kiszerettem a Netes srácból, aki még messzebb költözött. Amúgy ekkor már úgy gondoltam, nem tudnék járni a Másik sráccal, sőt egyetlen pasival sem akartam járni. Bár volt pár randim egy sráccal, volt köztünk pár smár is, de aztán több nem lett belőle. Az élet elég fura tud lenni, mert egyre közelebb kerültem a kedves Másik sráchoz, olyan volt már az egész, mintha jártunk volna, és már volt szex is (merthogy addig nem volt.) . Ő egyelőre nem akart járni, neki állítólag idő kellett, és nem akarta magát újra elkötelezni, meg hogy én nem járnék jól vele, mert hát jól ismerem milyen, és én nem lennék mellette boldog, blablabla. Nos, boldog vagyok mellette. Jelenleg is, és a kapcsolatunk pár hónapja hivatalos. A történtek ellenére bízok benne, és imádom őr. Szóval ennek a rendkívül bonyolult és talán értelmetlen történetnek végül heppiend lett a vége. Ha esetleg valaki magára ismerne a történetben, az szívás.
Szeretheted bármennyire a másikat (nem kétlem, hogy a kapcsolatunk első két évében odavolt értem ő is), a rossz szex tönkretehet mindent. Ha a szex nem működik, más sem fog.
Kedves Szakítós-Szerkesztőség és -Olvasók!
Lecsóba bele: történet főhősi struktúráját jómagam (férfi, akkor 21), M. (nő, 22) alkotja. 2001. júliusában jöttünk össze. Egymásba szerettünk, összeköltöztünk, szóval szokásos. Majdnem minden klappol, csak éppen a szexuális igényeink nem igazán vannak egy szinten. Értsétek: nekem kell a változatos szex (inclusive orál vice-versa), ő meg egy pózt ismer/szeret, és no orál. Úgyhogy három-négy hónap elteltével ez kezdett egyre kellemetlenebb lenni számomra. Persze amikor szóba hoztam ezt eleinte csak néha, később már gyakrabban, én voltam a hibás, mert nem hozom őt eléggé tűzbe, és perverz vágyaim vannak.
Éltünk, éldegéltünk, igazából nagy semmittevésben. Nem csináltunk szó szerint semmit. Szinte soha. TV-ztünk, néha mozi... Őszintén szólva nem igazán volt kedvem bármit is csinálni vele, pedig szerettem őt, de a különböző szexuális beállítottság nagyon megnehezítette a mindennapokat. Eleinte egyébként egy kedves, szerény, szorgalmas leányzó volt, és azt hiszem, pont ezt szerettem benne. Na jó, amúgy csinos is volt, amit a lelki változása azóta rendesen megkoptatott rajta.
Eltellik másfél év, az a gyatra szex, ami köztünk volt, kezd rendesen ritkulni. (ja, igen, közben volt már egy pózváltás is ám! - amire azt reagálta - így másfél év után - viccesen, hogy "na jó, de a csillárról nem fogok lógni"; ő ezt baromi viccesnek találta, én viszont kiábrándítónak, hogy ennyi idő után a grillcsirke-pózból eljutottunk egy másmilyenbe... - hihi, ezt a szót egyébként a jelenlegi páromtól tanultam (ő most már a menyasszonyom, de ez most nem a szakítósra tartozik, legalábbis nagyon remélem))
Éreztem hogy valami nincs rendben, megkérdeztem mi a gond. Kiderült, hogy ő "elfelejtett" szakítani a pasijával, meg nem is tudja hogy akarja-e ezt.
Hali!
Mint előttem sokan mások megírom most én is a saját történetem. A szereplők Laura és Ákos (én). Tiniszerelemként indult, osztálytársak voltunk gimiben. Elég sokáig kerülgettük egymást, konkrétan az érettségi
banketten történt meg az első csók, négy átflörtölt év után. Mindkettőnknek volt akkor kapcsolata, égő pofával álltam másnap(osan) oda a barátnőm elé, hogy vége, sajnálom, ez meg ez történt a banketten, így
már nem akarom veled folytatni. Sikerült normálisan, balhé nélkül rendezni a szakítást, azóta is baráti viszonyban vagyunk. Másnap találkozás Laurával, séta, kávéház. Éreztem hogy valami nincs rendben,
megkérdeztem mi a gond. Kiderült, hogy ő "elfelejtett" szakítani a pasijával, meg nem is tudja hogy akarja-e ezt. Két szék között a földre effektus, de nem lettem különösebben ideges, kapcsolatilag amúgy se
volt minden rendben az exszel, így csak előbb lett vége. Laura azért parkolósávra került, nem szeretem hogyha hülyének néznek.
Költözés Pestre, egyetem, stb, eléggé kiment a csaj fejemből, mígnem a ZP-s záróbulin összefutottunk. Mi van veled, stb, az albimban kötöttünk ki, és nem kártyáztunk ;) Reggel mire felkeltem már nem volt, de
legalább volt reggeli és egy cetli, rajta egy telefonszámmal. Délután telefonálás, másnapra (szombat) egész napos program szervezése. Kissé szkeptikusan álltam hozzá, emlékeztem a múltkori húzására, de nem
fogom egy bimbódzó kapcsolat elején lerohanni, hogy ugyan, van-e pasid? Hiba volt. A program jó volt, Gellért hegyes, mászkálós, tapizós, nyáladzós. Kérdeztem lesz-e a múlt estének folytatása. Haza kellett
mennie, nem firtattam. Utána rendszeresen találkozgattunk, néha sex, de semmi extra. Haza sose engedte kísérni magát, gyanús volt, aljas módon követtem. Sokra nem mentem vele, nem várta a piros ferraris
macsó a ház előtt.
Közeledett a születésnapja, kitaláltam mi lenne hogyha a bandával "szerenádot" adnánk (zenekarban játszottam akkor) Sok extra nem volt vele, szövegírás, hangszerelés, színpadnak meg vittünk egy platós IFA-t
(nem, nem az alsólétráspaszkonyi TSZ-nek vagyunk a zenekara, ez csak poén volt, meg haver nem kapta meg a pickupot, amúgy is kicsi lett volna) Szóval ott állunk az IFA-n, szomszédok hülyén néznek,
belekezdünk. A dalban benne volt a neve is, ezen bukott le. Lejön egy mókus hogy mit énekelgetünk mi a csajának, zavarjuk őket a dugásban. Mondom, ja oké haver, ezer bocs, csak azt mondd meg mióta vonatozol
a csajban. "Hát olyan két hónapja", jött a válasz. Mondom én közel egy éve kezdtem, szerintem nyertem, na jó szórakozást. Laura azóta nem keresett, én se őt :)
Tanulság? Higgyünk a macskáknak, okosabbak nálunk, ahogy a népi mondás tartja amelyik macsek már egyszer megszívta a főzőlappal az többet nem próbálkozik.
A a csaj nyáron kitette a pasi szürét ezzel a dumával: nem akarom az idődet huzni. khöhhh a hapsit kicsit hidegzuhanyként érte de ez van.
sziasztok!
no elolvastam it sokmindent. hümmm volt egy két valóban vicces sztori, de volt olyan is amiben magamra ismertem-.-
1.sztori
szereplők:
volt legjobb barátnő
ex- 4,5év járás
új pasi
én
az exel már kisezerszer próbáltam megszabadulni, de az a gyökér minidg visszasirta magát-.- a fene az áldottjó szivembe :'D persze féltékeny volt jajjj szörnyű volt az utolsó 2 év csak én hülye naiv picsa voltam, aki azt hittem senkinek se fog kelleni -.- na hát végre kiszabadultam egy nyaralás erejéig. uhh egy adonisz is volt a buszon. és mit ad Isten, összehavrkodunk. hát össze is jöttünk. ezt elmondtam telon az akkor még legjobb barátnőmnek. a kis ribanc meg szaladt a pasimhoz -.- a srác felhivott. lerendeztük. bár rohadt nagy lett a számlám -.- na hazajövök. kivirágozva..erre a csaj közli velem h összejött az exemmel. na azóta nm vagyunk legjobb barátnők. őcséém azért van bőr a képén -.- [jo ugyis kiraktam volna a srácot, de nekem ellett volna ezt lerendeznem vele, nem a kis ribinek pletykáznia, persze azért tette mert igy megvigasztalhatta-.- ]
ja srác azóta is találkozgatni akar velem, a csaj szerencsére leszál rólam -.- huuhhh :'D
2.sztori
hát voltam olyan hülye h beszerelmesedtem egy pasiba, aki röpke 200km.re él tőlem. nem is szerelem, hanem az az erős vonzódás. tuti ismeritek. ja persze neten ismertem meg. na emberek, az ilyen alakokban ne bizzatok :'D találkoztunk. csók. azt a végén kiböki h jajj mégse, mert távkapcs. hát b+ na jó a következő héten nem is keresett. persze sikerült tényleg nem szándékosan egy fesztiválra mennünk. na koptatni akartam, de mikor megláttam képtelen voltam nemet mondani. hát meg is volt minden ami egy fesztiválon illik. és utolsó nap ismét közli velem h ugyebár ez ennyi volt. na hát remek hangulatot varázsolt az est további részére. ugy éreztem magam mint egy olcso szajha. pocsék megalázó érzés volt. néhány héttel később közli velem h összeszedett vmi helybelo lotyót. hát már tul vagok rajta, szivfájdalom nélkül nézem a képeit. de azt a megalázó helyzetet nem fogom neki elfelejteni.
3. sztori
barátnőm (21) és a pasija (36)
hát a csaj nyáron kitette a pasi szürét ezzel a dumával: nem akarom az idődet huzni. khöhhh a hapsit kicsit hidegzuhanyként érte de ez van :'D
4.sztori
na ez én vagyok és egy srác akinek a legjobb haverját néztem ki magamnak
(persze nem jöttem vele össze,mármint a haverral-.- )
na hát ez a srácot szétszivattam. sajnos de még ma is röhögök. pedig milyen kis szemétláda voltam :'D általában jártunk, és 2nap mulva előadtam h mégse kéne ... ezt ugy 4-5x ejátszottam vele, mikor közlöltem vele h visszamegyek az exemhez.. na szegény nagyon kiborult. én meg mint vmi szinésznő ugy alakitottam, még meg is sajnáltam magam. na agyerek nem beszél velem azóta... nem is értem miért ? :'D
5. sztori
egy honapot jártam a sráccal, hát e röpke idő alatt kiderült h a jofej srác a buliból egy nagy ovodás. na mondom jot hoztam én is haza :'D -.- hát a szakitásnem sokból állt. de azért megkérdezte h baráotok leszünk e, én: figyelj akivel barát akartam maradni azzal se ment. hagyju kinkább. szia. azt otthagytam :'D
6.sztori
tudjátok mi a legrosszabb szakitás, ami a görény fel se hiv. egyszerüen csak nem keres. hát volt egy ilyen. és a kis majom most megint hivogat h szeret. haha tollas a hátam báázz? :'D na szóval inkább összejöttem egy másikkal.
no remélem nem ugy olvassátok majd h húú ez uncsi :):) pápááá
Egy szokásos történet a sodródó a lányról, a reménykedő fiúról, a reménytelen jövőről és az őrjítő fájdalomról, ami megmarad a szívben.
Az én levelemben nem lesz sem érdekes lekoptató szöveg, sem igazán
megalázó szakítás, csak egy - számomra mindenképpen - érdekes és talán
néhány ponton vicces/tanulságos történet.Történt vala, hogy az idei tél végén megismertem egy lányt egy
gimnáziumban. Hogy hogy kerültem oda, az már nem is érdekes. Én 20
vagyok, ő 16. Részemről szerelem volt első beszélgetésre.
Megismerkedésünk napján, 1 órával az egymáshoz intézett első szavak
után, közölte, hogy a nap végén megvár a suli kapuja előtt, majd
ellibegett. Így is lett, nap végén találkoztunk a kapu előtt és
sétáltunk, beszélgettünk, körülbelül másél órán át, majd elköszöntünk.
Legjobb pornófilm evör: összezártak egy matekos csoporttal. Plusz pad alatti szerelem. A legszebb szerelmes sztori a szakítóson az utóbbi hónapokban.
Gimi harmadik, összezártak egy másik matekos csoporttal…előtte sosem láttam, aztán jött, elfoglalta a helyem, szemtelen volt,nagyképű,arrogáns,és elvesztem a szőke haj plusz kék szem párosításban…Végigkergettük egymást a városon,incselkedtünk,de apró érintéseken kívül semmi nem volt. Tudat alatt imádtam, de túl gyerekes volt, és túl sokan mondták, hogy ő még gyerek, és blabla. Népszerű volt, de utálták. Közben nyár,pasik,bulik,pápá szüzesség,miegymás.
Szeptemberben eljutottunk odáig,hogy fogtuk egymás kezét valamilyen órán…fél suli rólunk csámcsogott, tudatosult bennem, hogy szerelmes vagyok.Ő ettől megijedt, került hónapokig, csak arról beszélt hogy melyik kiscsaj milyen helyes. Reakcióként pár hónapra összeszedtem egy túlhelyespasit,erre megint visszajött az egymással incselkedős, finoman tapizós korszakunk, tudta hogy foglalt vagyok. Jogsit együtt csináltuk, amit ott leműveltünk,pettinggel simán felért. De még mindig semmi. Érettségi, rengeteget együtt, de csak haverok, csoporttársak. Érettségi után aktuális túlhelyespasi közli, hogy vége, már nemszerelmes.Nekem reakció egy hét nyaralás napi 1-2 pasi, rengeteg pia,tudatrombolás.Persze erről ő is értesült,(kezdtük az egyetemet ugyanott, csak más karon),annyira nem tetszett neki. Húztuk egymás agyát rendesen.
