Persze a netes profil oldalán volt egy zavaró mondat: „Nem azért vagyok itt, mert bármi bajom lenne” Azért ez akkor is kicsit furcsa volt, de átléptem a dolgon.
Sziasztok!
Sokáig vaciláltam, hogy megírjam-e a sztorimat, végül úgy döntöttem leírom. Bár könyvecskében is megírtam (van bennem némi írói ambíció), de itt most megpróbálom nem 50 oldal terjedelműre nyújtani, bár hozzáteszem, nem lesz rövid!:) Vidám sem…
A történet még 2004 borús ősz végére, tél elejére tekint vissza. Akkoriban járt hozzám egy barátom netezni. Persze a neten különféle társkeresőn csajokat is nézegetett. Az egyik ilyen alkalommal közösen nézegettük a leányzókat és akkor láttam meg őt. Azonnal elvarázsolt, tudtam, hogy nekem kell. Regisztráltam, írtam. Semmi reakció. Volt egy weboldala megadva, ahova ellátogatva végülis sikerült felvenni a kapcsolatot Jázminnal (persze nem ez a neve, de az igéző szemei miatt így neveztem el).Mindketten 18 évesek voltunk. Persze a netes profil oldalán volt egy zavaró mondat: „Nem azért vagyok itt, mert bármi bajom lenne” Azért ez akkor is kicsit furcsa volt, de átléptem a dolgon. Nem nyújtom hosszúra a dolgot. E-mailezés, majd msn, nem akart velem találkozni (mint később kiderül, nem jöttem be a kép alapján). Így végül úgy került sor az első találkozásra kb 5 hónappal az első e-mail váltás után, hogy elmentem a ballagására. Random. Hát én ilyen improvizatív gyerek valék. Na egyből megváltozott a dolog, jött sms a nemlétező telefonjáról, majd hívott. Blabla. Persze utána is volt, hogy elküldött, de a 7. randi után lényegében „megtört”. Összejöttünk egy szép nyár délelőtt-koradélután. A kapcsolatról most nem írnék, mert itt elsősorban a szakításokról van szó, de annyit tudni érdemes, hogy több mint 3 évig tartott (2008 november elején lett vége) én nem csaltam meg őt, azt hogy ő igen, tessék eldönteni. Jázmin egyébként nem egyszerű eset, de valahol én sem, úgyhogy problémák voltak bőven, de bennem hálaistennek van alkalmazkodóképesség is, így általában ezeket megoldottuk, már ameddig persze nekem volt komoly bajom, mert én szerettem őt annyira, hogy ezeken átlépjek, megoldjam magamban.
Tehát a végjáték:
Október havában jártunk, amikor is éreztem, hogy nem minden olyan gömbölyű, mint amilyennek kellene, hogy legyen. Kérdezgettem Jázmint, hogy mi a baj, van-e valaki más a képben, vagy mi történt? Persze jöttek a válaszok, nincs semmi baj, csak fáradt a sulitól, hasonló szövegek. Mivel nekem is volt 1 évvel azelőtt némi problémám vele, a csókjából tudtam, hogy itt bizony komoly baj van. November elején megelégeltem a dolgot és azt mondtam, hogy na de márpedig most megbeszéljük! Csaptam a képzeletbeli asztalra. Meg is beszéltük, minek a vége az lett, hogy nem tudja, hogy mi van. Itt kezdődött maratoni fogyó és nem alvó kúrám. 2 hónap leforgása alatt 18 kilót vesztettem a tömegemből (hozzáteszem, most vagyok az ideális súlyomnál 192/88 J a jólét megteszi áldásos hatásait). Ezt követte egy következő alkalom, kb 3 nappal később, hogy ugyanmár mégis átbeszéljük a dolgokat. Ekkor jött az igazi feketeleves. Lakásokat nézegettünk a neten, mondván ő és családja szeretne elköltözni. Míg ő kiment a mosdóba én bejelentkeztem az előttem , a monitoron „tornyosuló” msnjébe. Kíváncsi vagyok, nem számítottam semmire, az érdekelt, kikkel szokott beszélgetni. Míg nem volt a gépnél, kapott üzenetet egy „úriembertől”, mely több volt mint érdekes. Ezek után megnéztem az egész beszélgetést, ami már felettébb lehangoló volt. Kb úgy éreztem magam mint William Wallace a Rettenthetetlenben, mikor lekerül Robert of Bruce fejéről a sisak. Visszajött, csak nézte a monitort és nem mondott semmit. Nem akart megbántani. Az igazi, gyáva szöveg… Persze a történetnek még közel sincs vége. Akkor eljöttem. Felajánlotta, hogy én döntsek mi legyen. Opcióim: barátok vagy nem! Zseniális! 3 év leforgása után 1 hét (!!!!!!!!) alatt idáig jutunk. Képzeljétek el a képet, hogy egy csütörtöki napon még vidáman szaladgáltok olyan Gálvölgyisen a mezőn, virággal a kezetekben, majd 1 hét múlva a Francia forradalom korszakát idéző Guillotine lóg a nyakatok fölött. „Mesés” fordulat. Mindezt több mint 3 év után! Bravo! Persze mikor ezeket az opciókat felajánlotta, megzörgette, hogy találkozik a régi barátjával! Vele 2,5 hónapot járt azelőtt 1 évvel, hogy velem összejött volna. A srác kidobta egy kisebbségi, pénzt a teste árulásával kereső „hölgyeményért”, 4,5 évig SEMMIT nem lehetett hallani róla (pedig Jázmin érdeklődött utána), most pedig fény övezve hazalátogat Svájcból és az én Jázminom, mintha a 4,5 év meg sem történt volna a karjaiba hullik. Persze jött a szöveg: Nem merte keresni, nem volt ideje keresni és hozzá hasonló frappáns szövegek. De most hazajött átkapcsolt egy gombot és 4,5 év után szerelmes mint az ágyú. Hát ez így szokott lenni. J
Így az msnes hódoló (ő egy 3. volt a képben) is kb 2 másodperc alatt le lett írva. Nekem kb 3 nap volt a „törlési” szakasz.
Mi a tanulság? Neten tényleg ne ismerkedj, mert ha egy lány szép és a neten ismerkedik, akkor ott valami komoly bibi lehet.
A Nincs semmi bajom szöveg…. Mostmár láthatjuk, hogy talán mégis.
Hát ez az én történetem… Azóta eltelt 7 hónap, de még mindig rettenetesen megalázottnak és elárultnak érzem magamat…