ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

2009.07.07. 10:29 |

Az ártatlan megcsalás így változhat tízéves horrorsztorivá, amiben a férfi elveszíti mindenét a gyerektől az autóig, de soha nem lehet már boldog. Az utóbbi idők legkeményebb sztorija.

Úgy döntöttem, leírom ezt a történetet, véleményeket várok, hogy mennyire vagyok hülye és bunkó. Tíz év eseményeit persze nehéz leírni röviden, de azért megpróbálom.
Most 35 éves vagyok. 1999-ben kezdődött. Volt feleségem, (A. – vele 15 éves koromban ismerkedtem meg), és volt egy munkahelyem, ez persze tipikus. Nos, ezen a munkahelyen megismerkedtem egy kolléganővel. (Innen gondolja hozzá mindenki, amit akar, de dúlt a szerelem, végtelen nagy részemről, szerintem részéről is, már ha van olyan, hogy szerelem.)

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (3,1/5)

 

Sziasztok!

Az én történetem elég nevetséges.

Én 38, gyerekét egyedül nevelő apa, ő 22. Munkahelyet váltottam, ott ismertem meg. Kb. 3 hónapig kerülgetett, bennem az ösztön a (bocs) tinik ellen Mosolygó arc:) Aztán egyszer a városban véletlen -?- találkoztunk, nagy beszélgetés hogy ő mennyire gyerekpárti stb... Vén hülye beveszi, kapcsolat.
Első három hónap valahogy elmegy. Gyerekkel elvan. 4. hónap elkezd, jönnek a problémák. Gyerek kórházban, én szabin és mellette. ( ja, gyerek nincs még három éves). Két nap után telefon: mikor megyek haza. Mondom gyerek, kórház, műtét, várjon. Hiszti 1.0 indul.Na itt kellett volna kivágnom talán Mosolygó arc :)
Két hétig mosolyszünet. Gyerekkel haza, hideg fogadtatás, Hiszti 2.0. Este kérdés: mi lenne, ha csak szeretők lennénk. Vén rája gondolata: miért ne? Egy peoblémával kevesebb. Reggel ébredés Hiszti 3.0: ő csak kurvának kell nekem, milyen mocsok vagyok Mosolygó arc :). Ez egy hétig ment. Itt kellett volna másodszor kivágnom? Mosolygó arc :) Hétvégén Hiszti 4.0: soha nem megyünk sehová. Csak halkan jegyzem meg: minden héten kirándultunk, hosszúhétvége minden hónapban. Plusz nyaralás.
Pénteken lányt kirak. Szombaton 10 sms hogy beszéljük meg. Negatív. Vasárnap büdös köcsög, hétfőn egyéb is vagyok. Ok: ő csak szerető akart lenni mellettem. Hát nagyjából ennyi.

Tesco megvolt, gumit nem vettünk.

István

Ny.M.ország Mosolygó arc :)
 

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (3,6/5)

Persze a netes profil oldalán volt egy zavaró mondat: „Nem azért vagyok itt, mert bármi bajom lenne” Azért ez akkor is kicsit furcsa volt, de átléptem a dolgon.

A kép innen

Sziasztok!

Sokáig vaciláltam, hogy megírjam-e a sztorimat, végül úgy döntöttem leírom. Bár könyvecskében is megírtam (van bennem némi írói ambíció), de itt most megpróbálom nem 50 oldal terjedelműre nyújtani, bár hozzáteszem, nem lesz rövid!:) Vidám sem…

A történet még 2004 borús ősz végére, tél elejére tekint vissza. Akkoriban járt hozzám egy barátom netezni. Persze a neten különféle társkeresőn csajokat is nézegetett. Az egyik ilyen alkalommal közösen nézegettük a leányzókat és akkor láttam meg őt. Azonnal elvarázsolt, tudtam, hogy nekem kell. Regisztráltam, írtam. Semmi reakció. Volt egy weboldala megadva, ahova ellátogatva végülis sikerült felvenni a kapcsolatot Jázminnal (persze nem ez a neve, de az igéző szemei miatt így neveztem el).Mindketten 18 évesek voltunk. Persze a netes profil oldalán volt egy zavaró mondat: „Nem azért vagyok itt, mert bármi bajom lenne” Azért ez akkor is kicsit furcsa volt, de átléptem a dolgon. Nem nyújtom hosszúra a dolgot. E-mailezés, majd msn, nem akart velem találkozni (mint később kiderül, nem jöttem be a kép alapján). Így végül úgy került sor az első találkozásra kb 5 hónappal az első e-mail váltás után, hogy elmentem a ballagására. Random. Hát én ilyen improvizatív gyerek valék. Na egyből megváltozott a dolog, jött sms a nemlétező telefonjáról, majd hívott. Blabla. Persze utána is volt, hogy elküldött, de a 7. randi után lényegében „megtört”. Összejöttünk egy szép nyár délelőtt-koradélután. A kapcsolatról most nem írnék, mert itt elsősorban a szakításokról van szó, de annyit tudni érdemes, hogy több mint 3 évig tartott (2008 november elején lett vége) én nem csaltam meg őt, azt hogy ő igen, tessék eldönteni. Jázmin egyébként nem egyszerű eset, de valahol én sem, úgyhogy problémák voltak bőven, de bennem hálaistennek van alkalmazkodóképesség is, így általában ezeket megoldottuk, már ameddig persze nekem volt komoly bajom, mert én szerettem őt annyira, hogy ezeken átlépjek, megoldjam magamban.

Tehát a végjáték:

Október havában jártunk, amikor is éreztem, hogy nem minden olyan gömbölyű, mint amilyennek kellene, hogy legyen. Kérdezgettem Jázmint, hogy mi a baj, van-e valaki más a képben, vagy mi történt? Persze jöttek a válaszok, nincs semmi baj, csak fáradt a sulitól, hasonló szövegek. Mivel nekem is volt 1 évvel azelőtt némi problémám vele, a csókjából tudtam, hogy itt bizony komoly baj van. November elején megelégeltem a dolgot és azt mondtam, hogy na de márpedig most megbeszéljük! Csaptam a képzeletbeli asztalra. Meg is beszéltük, minek a vége az lett, hogy nem tudja, hogy mi van. Itt kezdődött maratoni fogyó és nem alvó kúrám. 2 hónap leforgása alatt 18 kilót vesztettem a tömegemből (hozzáteszem, most vagyok az ideális súlyomnál 192/88 J a jólét megteszi áldásos hatásait). Ezt követte egy következő alkalom, kb 3 nappal később, hogy ugyanmár mégis átbeszéljük a dolgokat. Ekkor jött az igazi feketeleves. Lakásokat nézegettünk a neten, mondván ő és családja szeretne elköltözni. Míg ő kiment a mosdóba én bejelentkeztem az előttem , a monitoron „tornyosuló” msnjébe. Kíváncsi vagyok, nem számítottam semmire, az érdekelt, kikkel szokott beszélgetni. Míg nem volt a gépnél, kapott üzenetet egy „úriembertől”, mely több volt mint érdekes. Ezek után megnéztem az egész beszélgetést, ami már felettébb lehangoló volt. Kb úgy éreztem magam mint William Wallace a Rettenthetetlenben, mikor lekerül Robert of Bruce fejéről a sisak. Visszajött, csak nézte a monitort és nem mondott semmit. Nem akart megbántani. Az igazi, gyáva szöveg… Persze a történetnek még közel sincs vége. Akkor eljöttem. Felajánlotta, hogy én döntsek mi legyen. Opcióim: barátok vagy nem! Zseniális! 3 év leforgása után 1 hét (!!!!!!!!) alatt idáig jutunk. Képzeljétek el a képet, hogy egy csütörtöki napon még vidáman szaladgáltok olyan Gálvölgyisen a mezőn, virággal a kezetekben, majd 1 hét múlva a Francia forradalom korszakát idéző Guillotine lóg a nyakatok fölött. „Mesés” fordulat. Mindezt több mint 3 év után! Bravo! Persze mikor ezeket az opciókat felajánlotta, megzörgette, hogy találkozik a régi barátjával! Vele 2,5 hónapot járt azelőtt 1 évvel, hogy velem összejött volna. A srác kidobta egy kisebbségi, pénzt a teste árulásával kereső „hölgyeményért”, 4,5 évig SEMMIT nem lehetett hallani róla (pedig Jázmin érdeklődött utána), most pedig fény övezve hazalátogat Svájcból és az én Jázminom, mintha a 4,5 év meg sem történt volna a karjaiba hullik. Persze jött a szöveg: Nem merte keresni, nem volt ideje keresni és hozzá hasonló frappáns szövegek. De most hazajött átkapcsolt egy gombot és 4,5 év után szerelmes mint az ágyú. Hát ez így szokott lenni. J

Így az msnes hódoló (ő egy 3. volt a képben) is kb 2 másodperc alatt le lett írva. Nekem kb 3 nap volt a „törlési” szakasz.

Mi a tanulság? Neten tényleg ne ismerkedj, mert ha egy lány szép és a neten ismerkedik, akkor ott valami komoly bibi lehet.

A Nincs semmi bajom szöveg…. Mostmár láthatjuk, hogy talán mégis.

Hát ez az én történetem… Azóta eltelt 7 hónap, de még mindig rettenetesen megalázottnak és elárultnak érzem magamat…

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (2,9/5)

Ő egy magányos farkas(ember) típus, aki nem tud vagy inkább nem akar tartós kapcsolatban élni. Nem vezet sok jóhoz ha összezárunk egy kapcsolatfüggőt egy örök agglegénnyel.

A kép innen

Szervusztok!

Úgy érzem, nekem is meg kell írnom a magam történetét. Valójában azért, mert bízom benne, hogy ő is olvasni fogja.

Véget ért a mi határozatlan idejű kapcsolatunk - ami már magában értelmetlen, mert minden kapcsolat határozatlan idejűnek indul, kivéve ha életünk végéig boldogságban élnénk együtt, de itt erről szó sem volt.
Egészen komoly evolúción ment át ez a kapcsolat a maga tíz hónapja alatt. Úgy kezdődött az egész, hogy mindenféle gondolkodás nélkül leszólítottam egy szórakozóhelyen. Izgalmas egyéjszakás kaland lett belőle. Azt hittem, soha többet nem fogom látni, de mégis felhívott másnap. Aztán többéjszakás kalanddá fejlődött. Hosszasan ecsetelte éjszakánként, hogy ő nem lehet az én pasim, mert annak nem lesz jó vége. Hát, ez nem volt túl biztató, de mégsem küldött el. Mivel nem lehetett a pasim, hát lettünk szeretők. Ez így hónapokig tartott, és megelégeltem a bizonytalanságot. Sikerült megbeszélni, hogy ez mégiscsak egy kapcsolat és tartson addig ameddig jól érezzük magunkat. Ezután jött az érdemi rész. Kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog kapcsolatban éltünk, éppen csak a szerelem hiányzott. Sokminent tanultam tőle (a photoshop, a krumplifőzelék és a motorok rejtelmeit). De idővel unalmas, érzelmektől mentes és semmitmondó kapcsoltat lett belőle. Ő egy magányos farkas(ember) típus, aki nem tud vagy inkább nem akar tartós kapcsolatban élni. Nem vezet sok jóhoz ha összezárunk egy kapcsolatfüggőt egy örök agglegénnyel. Mivel azt hiszem nem rajtam múlt a boldogságunk, ezért nem tudtam kimondani, hogy hagyjuk abba, pedig már a szám szélén volt, amikor egy este hirtelen azt mondta, hogy vége és ha élhet közhelyekkel, akkor legyünk barátok inkább. Lényegében az utóbbi hónapokban is azok voltunk. Megbeszéltük az élet apró dolgait és egy ágyban aludtunk. Semmi szex. Sajnálom, hogy vége, mert sok mindent szerettem benne, de lehet, hogy tényleg barátok leszünk idővel. Igazából nem tudom, miért voltunk ilyen sokáig együtt.
Tanulság: Bármi lehet egy leszólításból. Sosem fogom megérteni a férfiakat.

További szép nyarat!

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (2,7/5)

Megkérdezte mennyiért lakhatna nálam, erre mondtam neki egy igen baráti árat, főleg mivel tudtam, hogy együtt él a barátnőjével annak lakásában, ezért úgyse gondolja komolyan.

A kép innen

Sziasztok!
Ebben a történetben ugyan végül nem szakított a párocska, amire talán azt is mondhatnánk, hogy milyen kár, mert az év leglúzerebb szakítós sztorija lehetett volna. De azért így se rossz.

Szóval történt, hogy egy haverom felhívott egyik délután, beszélgettünk mindenféléről, mondtam neki, hogy lakótársat keresek. Megkérdezte mennyiért lakhatna nálam, erre mondtam neki egy igen baráti árat, főleg mivel tudtam, hogy együtt él a barátnőjével annak lakásában, ezért úgyse gondolja komolyan.

Aztán este összevesztek a csajával, ami másnap reggel is folytatódott. A vita anyagias jellegű volt, és mivel a srác a csajnál lakott, illetve valahogy ennek elszámolása is részévé vált a vitának, szóval a faszi indulatosan odavetette a lánynak:
- Jól van, ha ennyire baszott anyagias vagy, hát tudd meg, hogy 20 ezerért lakhatnék akár a Sz.-nél is!
Mire az volt a válasz, hogy oké, akkor lakjál nála, estére vidd el az összes cuccodat, helló.

Úgyhogy másnap a srác újra felhívott, elmesélte a történetet, meg hogy akkor tényleg meghúzhatja-e magát nálam. De aztán végül a délután folyamán többszeri próbálkozásra végül kibékültek, mindenesetre én még egy ideig kuncogtam magamban a történeten..

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (1,5/5)

"Összeültünk vl-lel, és arra jutottunk, hogy most annyit fogunk nyaralni, fesztiválozni, pihenni, hogy a szakítósblogot is csökkentett módra kapcsoljunk. Nem tudnánk együtt élni azzal a tudattal, hogy míg az egyikünk a horvát tengerparton tesped, a másik nyomatja a szuper posztokat, és fordítva. Ezentúl is lesz napi poszt - egyetlen egy darab, terveink szerint továbbra is reggel hatkor, mert velünk ellentétben vannak emberek akik korán kelnek, és szeretik a reggeli kávéhoz olvasni a posztokat, és mi az olvasókért vagyunk, hogy örömet szerezzünk nekik - a magunk módján." - ezt írtuk tavaly, és ez idén sem lesz másként.

A kép innen

Délutáni poszt nem lesz, de lesz sok más izgalom:

- lehet, hogy lesz valamiféle novellapályázat (ld még olvasóliget)

- lehet, hogy lesz valamiféle hirdetési modell (ld még sült galamb)

- lehet, hogy lesz valamiféle szakítóstérkép (ld még bad karma)

Amint tudunk valamiről valamit, jelentkezünk.

Jó pihenést!

Valljuk be őszintén egyedül lenni nem jó. De olyan emberrel lenni sem,
akit nem szeretünk tiszta szívünkből.

A kép innen

Sokat gondolkodtam kiírjam-e magamból ezt  a történetet.
2001-ben kezdődött....
Már régóta rosszul éreztem magam a házasságomban de végre kezdtünk
egyenesbe jönni anyagilag. A lányom is már 8 éves volt és jó volt
nézni ahogy napról napra nőtt. Mindkettőnknek jó állása volt, jól
kerestünk. Az anyagiakra nem lehetett panaszunk. Megvettük az első új
autónkat.
És ekkor találkoztam Vele. Egy multinacionális cégnél dolgoztunk, első
látásra beleszerettem. Jó volt nézni ahogyan a szövegszerkesztéssel
"bénázott", néha segítettem is Neki. Persze közben megindult belül a
lelkiismeretem. Nagyon zavartak az érzelmeim, nekem feleségem és
lányom van ezt én nem tehetem velük. Nem ezt ígértem kb. 9 éve.
Képtelen voltam  kezdeményezni, néha bevittem a városba kocsival a
szombati műszak után. De semmi sem történt. Mint egy taxi, semmi több.
Pár héttel később hétvégén apósomnál voltunk, és sokat gondolkodtam.
Mit szeretnék az élettől, szeretnék-e még így leélni évtizedeket. A
következő héten elhívtam vacsorázni. Fantasztikus két hónap
következett. Persze  a lelkiismeretem még erősebben dolgozott. Tudtam,
ha elhagyom a családom akkor a lányom mennyire fog hiányozni. November
végén bejelentettem otthon hogy vége. Soha egy hangos szó nem hangzott
el közöttünk, de ekkor 2 órát veszekedtünk. Elmentem otthonról és
sétáltam pár órát és azon gondolkoztam képes lenne-e a feleségem
teljesen tönkretenni, bosszúból? Legjobban a lányom elvesztése fájt.
Maradtam. Bár ne tettem volna...
<!-more--> Március közepén fejeződött be a kapcsolatunk. Sokáig telefonált a
munkahelyemre. Valahányszor letettük a telefont azt hittem belehalok.
Naivan úgy gondoltam elmúlik, elfelejtem. A multinál sokszor 14 órát
dolgoztam és sok vasárnapi műszakra is köteleztek. Eltelt az első év.
A multitól kiléptem és találtam egy olyan munkahelyet ahol a 8 órás
munkaidőt be is tartották. A feleségem mindent kitalált, hogy
ellenőrizzen. Ha 5(!) percel később értem haza jelenetet rendezett. A
lányommal állandóan az "Elvált nők klubját" nézték. Sokat gondoltam
Rá, néha (pár havonta) felhívtam. De képtelen voltam találkozni Vele.
Egyszer a körúton felhívott a mellettem levő villamosról. A Vígszínház
mellett tudtam leparkolni, kb. 20 percet beszélgettünk.
Pár évvel később meghalt Édesanyám és ez nagyon megviselt. Elkezdtem
gondolkozni az élet értelméről, miért vagyunk itt a földön. Ekkorra
már az "ellenőrzés" megszűnt és sokszor csak azért sétáltam egyet a
városban hátha összefutunk.
Közben egy kollégám meghívott iwiw-re. Őt kerestem minden belépéskor.
Ahogy múltak az évek már képes lettem volna mindent feladni miatta.
Már egyáltalán nem érdekelt a pénz. De azt sem akartam, hogy mindent
feladok és Neki már nem kellek. Közben a nejem megtalált az iwiw-en és
jelenetet rendezett. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni. Pár hét múlva
egy kollégám accountjával megtaláltam. Kb 20 perce regisztrált. Írni
nem tudtam mert ugye kitöröltem az accountomat. Napokig törtem a fejem
a megoldáson, megkértem egy másik kollégámat segítsen. Az ő címéről
írtam, egy teljesen semleges levelet. Elkezdtünk levelezni. Külföldön
él, férjhez ment 2 éve. Az összes adatot kicseréltük amit csak
tudtunk. Email címek, telefonszámok stb. Elkezdtünk telefonálni.
Otthon bejelentettem, elválok. Elköltöztem. Beadtam a válókeresetet.
Naponta 6-8 órát beszéltünk telefonon, tervezgettünk. Mindent
megbeszéltünk, a legszemélyesebb dolgokat is. Úgy tünt kész a
váltásra, de az utolsó pillanatban visszalépett. A telefonok elkezdtek
ritkulni, nem lehetett elérni. Közben év végére a vállás befejeződött.
Már nem hívtuk egymást. Tavasszal elkezdtem sportolni és nyár végén
ismét felhívtam. Heti egy alkalommal  elég jókat beszélgettünk.
Október végén sírva(!) bejelenti, hogy elintézte a férjének a
munkavállalásit és átköltöznek egy másik országba. "Én nem szerettem
volna így élni" mondta. Egy hét múlva indulnak.
November elején megkérdezte haragszom-e rá. Azt válaszoltam csak saját
magamra haragszom, hogy megint hittem Neki. Nagyon rosszul esett, hogy
szinte az utolsó pillanatban mondta el. Mindig az járt az eszemben,
hogy egyszer majd együtt leszünk.
Erre ő azt válaszolta "az hittem egy jót beszélgetünk, majd hívlak".
Én meg azt hittem pár hét múlva felhív, hogy megérkeztek jól van stb.
Karácsonykor kezdtem kiborulni, itthon ülni egyedül nézni a telefont
és várni mikor csörren meg végre. meg különben is a karácsony egyedül
nagyon rossz tud lenni. Üres a lakás, csönd van, tv-t nézni sincs
kedvem. Küldtem a férjének egy emailt amiben gyermekáldást,
boldogságot és anyagi biztonságot kívánok nekik. Január vége felé
kezdtem megnyugodni és szégyelni magam a levél miatt.
Most június vége van, lassan 8 hónapja nem hallottam róla semmit.
Tudom erre szokták mondani, hogy kutyaharapást szőrével. de
valahányszor ránézek egy lányra, azon gondolkodom tisztességes-e
járnom vele amikor másra gondolok. Ennyi év után is eszembe jut Ő,
ahogyan megsimogatta az arcomat és a szemembe nézett. Milyen csinos
volt a lenyugvó nap fényében, fehér pulóverben, fekete nadrágban,
miközben hosszú haját fújta a szél. Valahányszor a Vígszínháznál járok
az utolsó találkozásunk jut eszembe.
Azért van a rengeteg csalódás mert szinte mindenki játszik a másikkal.
Mással randizik, él mint akivel szeretne. És amikor rákérdeznek évek
múlva nem kellene-e esetleg összeházasodni, gyereket vállalni,
építkezni(jó sok hitellel) akkor esnek pofára sokan. Mert a másik csak
átmeneti kapcsolatnak képzelte az egészet, amíg nincs jobb addig jó
lesz ő is. És közben elméleteket gyártanak, hogy a papír nem tart
össze, nincs pénzünk a gyerekre stb.... Persze az igazat soha nem
mondják el az emberek egymásnak.
Valljuk be őszintén egyedül lenni nem jó. De olyan emberrel lenni sem,
akit nem szeretünk tiszta szívünkből.

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (4,7/5)

 Ha jól értem, büdös volt a fiú. És még így is célba ért.

A pénteki kötelező feszültség-levezető túráink alkalmával esett meg velem ez a két kis szösszenet. Nem kifejezetten szakítós, de lekoptatósnak megteszi.

Miki volt az első, akinek azon a helyen áldozatul estem.
Kedves volt, szép szemekkel, félrészegen kifejezetten megnyerő humorral, bár filmek terén kissé fura ízléssel (Tom Selleck, szerintem nem alakított Oszkárdíjast a Magnumban)…
De ezeken az ici-pici problémákon könnyen átsiklottunk és máris azon kaptam magam, hogy a nyelve -2 cm-re volt a számtól, és éggencsak kellemesen csókolt:) a kötelező számcsere után filmbélien búcsúztunk… Mondjuk, az nem tudom, milyen, de Miki szerint olyan volt. Egyszerűen leszállt a buszról.

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (4,6/5)

Engem ne várjon senki soha, ha ez ezzel jár.

sziasztok,

már régóta olvasom a blogot, és azóta érlelődik bennem, hogy én is megosztok pár történetet a nagyközönséggel.
pár hete egy kisebb baráti összejövetelen megszavaztuk a két legérdekesebbet, utólag talán már tudok rajtuk nevetni, bár akkor elég szarul esett mindkettő.

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (4,5/5)

Benzinkutas playboy és a sörös dobozos csaj pornós találkájából lett, ami lett

Sziasztok!!!

Rengeteg ilyen sztorit, tudnék mesélni, de most már, hogy ismerem ezt a kis oldalt ígérem le fogom írni az összes történetemet, mert nagyon jók!!
A mostani nagyon vicces!
26 éves lány vagyok és éppen 2 barátommal Velencére tartottunk, és a balatoni úton megálltunk tankolni. Én megláttam a playboyból kilépett kutasfiút, aki még a poénokat is vette. Az öltözékemről annyit, hogy mezben homokosan, egy soproni dobozos sörrel a kezemben próbáltam lány létemre udvarolni. Majd vissza szálltam a kocsiba mert kezdtem úgy érezni, hogy mega égő amit csinálok, és a barátom mondta, hogy kérjem el a számát!:D
Elkértem, álmomban nem gondoltam volna, hogy felfog hívni, felhívott. Mint kiderült, 23 éves, és Tárnokon lakik.
Ezzel még nem is lett volna probléma, egy két hétig sms-eztünk, meg beszéltünk telefonon, majd eljött a nagy randi napja, amire igazából nem nagyon volt kedvem elmenni, mivel 23 meg stb... de hát gondoltam, egy esélyt megérdemel a dolog!:)
Elmentünk a Margitszigetre sétálni, tök jókat nevettünk, meg dumáltunk, de igazából bennem sem mozdult meg úgy igazából semmi extra, mintha öcsémmel sétálgattam volna!
Majd írtam rá két napra egy üzenetet neki, hogy 'Na mi van ilyen szar volt?' Két napra rá kaptam a választ: 'Jó fej vagy, de ennyi. Ne haragudj. Jó éjt'
A barátnőm mondta rakjam fel ide!
De télleg vicces volt a szitu!!!

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (1,3/5)

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz

süti beállítások módosítása