értékellek mint embert

Így leszünk mindannyian Bolygó szívzsidók: Az igazság az, hogy azóta sem gyógyult meg a szívem, hiába randiztam más srácokkal

Nem is tudom, hol is kezdjem. Talán a legelején.

Én 17 éves lány, ő 18 éves fiú volt akkor (tavaly)

Nyári munkám során kezdődött a történetem, amit most azért osztanék meg veletek, hogy lássátok, néha megesik az ilyesmi is. Az, hogy valakit annyira szeretsz, hogy talán ki sem tudod fejezni, ugyanekkor tudod, mennyire nem illetek össze és mennyire nem érdemel meg téged.
Mint már említettem nyáron kezdődött, tavaly, 2008.júliusában. Egy nemzetközi szintű focifesztiválon dolgoztam akkor, és az a bizonyos srác is. A munkakörünk eltérő volt, mégis majdnem mindennap találkoztunk. Eleinte nagyon nem volt szimpatikus, kissé még beképzeltnek is tartottam. Viszont ahogy telt az idő egyre jobban tudtam, hogy ő kell nekem. Nem voltam közömbös számára én sem. Tehát megbeszéltünk egy randit, ahol én elég hülyén viselkedtem, az első randis „ne csókolózz vele” szabályt elég hamar megszegtem... De hát istenem, van ez így. Nagyon jól éreztük magunkat.

 Van úgy, hogy azt hisszük, pedig nem. Van, amikor nem hisszük, és mégis. Mindig máshogy van, ez a kurva nagy baj.

Sziasztok!
Az én történetem 5 évre nyúlik vissza. Akkoriban még nagyban buliztunk, így ismertem meg N-t, aki egy ismerősöm rokona volt. Volt köztünk 5 év korkülönbség, én akkoriban voltam 24 (lány), ő meg 19. Külsőleg nagyon vonzott, pont az esetem volt. Családi körülményei miatt mondhatni hamar felnőtt, komoly gondolkodása miatt nagyon tetszett nekem. Kiderült, hogy pár házzal arrébb lakik, ez vicces volt, mert előtte sosem láttuk egymást. Összejöttünk. Aztán ahogy kezdtem megismerni, rájöttem, hogy nem őt keresem. Ezt nem részletezem, de nem voltunk közös hullámhosszon, így kb. 2 hónap elteltével befejeztem ezt a kapcsolatot, és megmondtam neki, hogy úgy érzem, nem alakultak ki a szükséges érzelmek. Őt sajnáltam, mert őszintén megszeretett engem...

Olyan történetünk van, mintha valaki próbálgatná írói vénáját. Döntsetek.

"Kellemetlen!" Mondta Micimackó, amikor elszállt a fék lejtmenetben...

A bosszúdugás( ang: Revenge Fuck ) szörnyű bűnébe estem.

Kellemetlen!

Szörnyen kellemetlen.

Bármit megtennék, hogy visszakapjam "M"-et!

Erre a legnagyobb faszságot követem el, ami csak elképzelhető.

Szakításunk óta sokadik sampion kategóriás pornocsillag "barátnőm" filmjeivel vígasztalom magam...

Mostanság leginkább Carmella Bing filmjeire egykezezek, miközben utójáttékként mindíg belenézek a Choke-ba, ami hihetetlen, hogy csak egy év késéssel jutott el a gépemre.., valamint Faucoult okoskodásait olvasgatom a szex-ről ( tetszik amúgy..), egyébként pedig haldoklom és vágyódom vissza "M" életébe, és...és...

.....Óh! Ez szörnyen kellemetlen!

Lefeküdtem valakivel, akivel nagyon nem kellet volna.

" Úgy megijedtem, amikor átöleltél. Engem sosem ölelnek át a pasik"

A Picsába! Ez kellemetlen. Jaj! ez nagyon kellmetlen!

"- Mit szeretsz a szex-ben a legjobban?

- A szopást! Szopós kurva vagyok.. "

ÓH! ez nagyon kellemetlen!!

Azt hiszem ezek a szavak semmilyen körülmények között nem hagyhatják el egy magára valamit is adó nő száját.

Sem akkor, ha részeg, sem akkor ha imponálni akar a kényelmetlen testhelyzet miatt, sem...sem...... SOHA!

No! ehhez vegyük még hozzá, hogy óvszer nélkül, tökrészegen, blablabla... ..

A legundorítóbb forgatókönyv!!

Soha nem csináltam mégcsak ehhez hasonlót sem.

36 év erényessége folyt el 3 aktus során, 2 üveg borban feloldva...

Azt hiszem "M" olvassa a blogomat.

Sosem hazudtam neki, és én a mai napig a "véletlen meglátjuk egymást és az egész ujraindul ugyanazon a hőfokon, mint a legszebb időkben..." ábrándjait kergetem, miközben Ő talán...

.....talán a legrémesebb rémálmaimat éli és pokolian jól szórakozik...

És természetesen megbántottam a másik felet is.

Igazi bunkó módjára slisszoltam ki hajnalban a lakásból, és aztán kibaszott kényelmetlen magyarázkodásba és filozofálgatásba voltam kénytelen bocsájtkozni "Én és Ő ", csakis a borban gyöngyöző ( hmm...inkább pimpósodó..) kapcsolatáról, múltról és jelenről, "mindketten hibát követtünk el, hiszen te is mást , meg én is... ( és közben rá kellet jönnöm, hogy ezek a banális panelek, mennyire fedik amúgy az életet és a valóságot....)

Kellemetlen! Szörnyen kellemetlen!

A picsába!

Itt viszhangzik a fülemben áldott emlékű dilidokim mondata!

" Az élet amúgy baromi egyszerű. Vannak ilyen frankó, praktikus dolgok, amiket meg kell tanulni, mert egyébként az egész egy nagy katyvasz, de amúgy semmi titok nincs az életben. "

Nagyon sokat kell még tanulnom.

Saját vesztembe rohanok.

Nem tudom elmondani mennyire szeretem "M"-et.

Nem tudom elmondani mennyire sajnálom, hogy azt tettem, amit tettem, mert csúnyán visszaéltem egy bizonyos helyzettel...és azt a látszatot keltetem, hogy nem élek vissza mások hiszékenységével.....

Kellemetlen! Nagyon kellemetlen!!

( Nagyon álszent vagyok?? Legalább az első kör után lekophatam volna, nem?? De mindjárt 3??!! )

Picsába!

Egy valóban hihetetlen történet, amelyben a hátmasszírozást teljesen céltalanul használja eszközként a fiú, aki vagy perverz módon a húgához vonzódik, vagy még nagyobb baj van vele. A család címkét is megkapta a sztori, illik rá.

Sziasztok!

Látom eljött Örkény Egyperceke ideje :))

Hát itt az enyém

Pár éve megismerkedtem egy fiúval, és nagyon szépen indult a kapcsolatunk. Moziba jártunk, éjszakába nyúló beszélgetések, közös filmek...tudjátok. Amikor odajutottunk hogy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz, egy hátmaszírozás után kinyögte hogy tulajdonképpen Ő úgy szeret engem mint ha a húga lennék.

Szerintetek? Most már csak nevetek rajta :))

 Van tanulság is: nem szabad szigorúan ragaszkodni az ideákhoz, nem szabad belelátni a másikba.

Kedves Szakítósok!
Mióta a könyvet olvasom, azóta azon töröm a fejem, melyik sztorimat írhatnám le. Az első, amit leírok, valamilyen szinten kapcsolódik az egy/kétszavas szakítós szövegekhez, bár igazából inkább lekoptatás.
Általános iskola 4. osztályában történt az eset. Úgymond beleszerettem egyik osztálytársamba, Gáborba. Írtam is neki a kis cetlit: "Szeretlek." Ő erre: "Szarom le!" (pedig én igazán lelkesen vittem neki a házifeladatot, amikor beteg volt).

 Igazából nem sokat értek a miértekből, és annyira tele van öres helyekkel a sztori, hogy felteszem, hátha megtudunk részleteket is

Hát megirom én is a történetem.

Én 27 éves vagyok. 2008. júl.28-án kezdett dolgozni nálunk egy kedves fiatal lány 24 éves aki nekem rögtön megtetszett. Neki volt barátja akivel már 8 éve együtt van a pasi 26 éves. Igy sokáig nem történt semmi bár én egy kicsit kedvesebb voltam vele mindig mint másokkal. Később egyre nyilvánvalób lett, hogy én se vagyok számára közömbös és a kapcsolatában sincs minden rendben. Novemberben már az első csókra is sor került közöttünk akkor én nagyon boldog és szerelmes voltam és úgy tünt szépen lassan alakulnak a dolgok bár ő még mindig együtt lakott a barátjával. Én nem nagyon akartam sürgetni a dolgokat igy az első igazi randinkra januárban került sor mint ahogy az első együttlétünk illetve az egyetlen is ekkor volt.Január 22.-én elküldte a barátját, de mivel nem volt hová költözni később vissza ment hozzá mig február 2.-án közölte nem tudja azt igy tovább csinálni és a barátjával szeretne maradni.

Ennyi röviden a történet tudom mindenki azt fogja mondani mekkora barom vagyok de én még mindig szerelmes vagyok belé és azt szeretném, hogy velem legyen ő azt mondja amikor épp szüksége volt valakire én éppen ott voltam.

 Rendkívül hosszú történet egy nyárról, egy szerelemről.

Az élet iróniája, hogy nem én vagyok a blog rendszeres olvasója, hanem az akivel nemrég szakítottam, sőt a blogról is tőle hallottam először.

Egyesek talán azt gondolják, hogy egyfajta revans, hogy itt írom le a történteket. Ebben talán van némi igazság, de ennél többről van szó, egyszerűen meg akarom osztani a történetet, talán némi tanulság levonható az esetből.

A történetünk egy nyáron kezdődött, az egyik – a legnagyobb – magyarországi könnyűzenei fesztiválon. Az vonzott a legjobban a kezdet kezdetén, hogy nem mászott rám azon a nyári meleg, bulizós, illuminált estén. Egyszerűen csak megismerkedtünk, buliztunk, jól éreztük magunkat. Néhány nappal a fesztivál után, megkerestem a srácot az iwiw-en. Már a fesztiválon láttam benne valamit, valami vonzott hozzá. Talán az, hogy erőt sugárzott magából, és az egyik legjobb haverja a buli közepette egész éjszaka fényezte az intelligenciáját. Így gondoltam miért ne keressem meg, a fesztiválon nem ismerhettem meg, hiszen bulizni mentünk oda, de ha fizikailag vonzott az első perctől kezdve, és mások az intelligenciájáról áradoztak, miért is ne.

Így történt hogy a fesztivál után másfél hónapig írogattunk egymásnak az iwiwen. Terveztük, hogy egyszer majd összefutunk, erre végül másfél hónap után sor került. Egy hónapig nem történt közöttünk semmi, még egy csók sem. Hogy miért? Mert nem akartam. Mert jobban meg akartam ismerni mielőtt bármi is történik… Aztán idővel összejöttünk.

A hét végén már csak rövidekre futja.

A kép innen

Sziasztok!

Mostanában divatba jöttek a Szakítóson az egyszavas, kétszavas, illetve szó nélküli szakításos történetek. Gondoltam, én is beleadok egyet a gyűjteménybe.

Egy barátnőmmel történt az eset. Fiú udvarolgat neki, ami eleinte tetszik, később kevésbé. Fiú kis időre eltűnik, talán megérezte a dolgot, vagy a lány hívására várt, vagy talán próbálta is hívni, de nem érte el, már nem emlékszem.

Mindenesetre kis szünet után a következő, mélyenszántó, fenyegetően őszinte  sms-t küldte a lánynak: "?"

Lány gondolkodott,  milyen magyarázat elégítené ki a fiú sértett önérzetét, majd, hosszas tépelődés és ráhangolódás után, a következő választ küldte: "."

És péntek délutánra már csak ez marad.

A kép innen

Hello!

Van nekem az egyszavasnál rövidebb szakításom is. Pár hónapig jártunk
együtt, már az elején látszott, hogy nem igazán passzolunk össze, de a
semminél jobb volt. A "szakításunk" úgy történt, hogy minden
megbeszélés nélkül nem hívtuk fel többet egymást, nem találkoztunk. Én
se őt, ő se engem, mindketten értettük hogy vége, teljesen felesleges
lett volna beszélni róla. Hát így. :-)

Üdv,
Tamás

Tanulság: interneten, kocka pasival (csajjal) nem ismerkedünk.

A kép innen

Hali!

Eddig legpoénabb szakítósmondat amit hallottam: Csajjal ugyanabban a World of Warcraft klánban játszottunk, bimbózó kapcsolat (értsd: egyéjszakás után nálam ragadt), egyszer csak feláll, lekever egyet "Faszér' viszed el a staffot te köcsög" Ajtón ki, ingame ignore. Volt egy jó 5 perc mire felfogtam, utána röhögőgörcs. A klánban meg legenda lett az ominózus bot. (Azóta se esett :P)
Tanulság: interneten, kocka pasival (csajjal) nem ismerkedünk.