értékellek mint embert

 Csak ennyi:

Legjobb lekoptató duma: Nekem most nincs pénzem sms-re. Szerintem ez a világcsúcs. Ennél köcsögebb nincs.
Másik: Nem tudtalak hívni se és sms-t üldeni se. (mert lerohadt a kezed...ez is jó)

 Ilyen leveleket nem szoktunk közölni. Most is gondolkodtam rajta, de ha egy pici esélye is van annak, hogy ez igaz, akkor a blogon a helye.

Nem egy tipikus szerelmi történetet szeretnék megosztani veletek, hanem egy búcsú történetét.
A legfájdalmasabb búcsút. Megosztom veletek névtelenül, mert így mindenkinek elmesélem és mégsem mondom el senkinek, akit igazán érdekelne.
Nem egy pasitól kell elválnom, nem is egy nőtől, hanem valakitől, akinek a nemét sem tudom, maximum csak érzem.
Valakitől, aki most csak 3 hetes, 5mm, akkora, mint egy borsó és Lilinek neveztem el.

 Ezek a 15 évesek csodálatosak. Miért nem őket kutatja a Kondrad Lorenzbe bújt Csányi Vilmos?

Mindenesetre, kedves volt tőle.. :)

Én - (Lány, 15, Budapest)
Ő - (Fiú, 15, Veszprémi, de Pesten koleszos)

 

Egy barátom lakásában voltunk póker partin, ittunk, a végére már nem olyan lightosan. Először ő csak egy fiúnak tűnt, akivel unalmas csevegésbe kezdek, ha épp nem csinálok semmit, vagy pia után nézek. Elég látványosan nyomult rám már akkor is, de nem olyan durván, csak udvariasan, de határozottan. Mivel volt barátom, figyelemre se méltattam. Amikor már kellően kiütöttem magam, ő kikísért a teraszra levegőzni (ezalatt csak rá támaszkodtam mert menni már nem tudtam..) majd felkísért az emeltre a fürdőbe, ahol kihánytam magam. Másnap reggel mellette ébredtem az ágyban, ruhában, és ő már ébren volt. Kérdeztem történt-e valami, azt mondta hogy mivel elájultam ha akarta volna se történhetett volna semmi. Elkérte a számom, találkoztunk párszor, majd úgy döntöttem ott hagyom a barátom, és összejövök vele.

 Gondoltam folytatom, hátha lesz egy 1 a 2-ben felállásban részem.

Helló szakítósblog. Nem állom meg, hogy ne meséljek én is. Előre szólok, jó hosszú lesz.

Voltam mindkét oldalon. Volt, hogy leráztam én is (amit azóta meg is bántam, hogy mindezt dugás nélkül, pedig már annyira megtett mindent szegény . . . ) és volt, hogy engem ráztak le. Néhány évvel ezelött még a netes társkeresésben láttam fantáziát. Rengeteg levelet küldtem szét több-kevesebb (inkább az utóbbi) sikerrel. Általában az esetek 90%-ában a címzett még a fáradtságot sem vette, hogy visszairjon.

Mennyi tanulság a párhuzamos szerelmekhez, életekhez, kapcsolatokhoz és történetekhez.

Üdv!
Először is a klasszikus
tiszteletkörök: szinte a kezdetektől olvasom a blogot, van is néhány érdekes
történetem, de sosem írtam, és talán egyszer kommenteltem. Szeretem olvasni,
mert tanulságos tud lenni.

Az én (mi) sztorink is talántanulságos lehet másoknak. Először is néhány alap. Én valék a pasi a
történetben, 30as éveimet taposom, pár éve boldog házasságban élő, szerelmes

Néha egy-egy éjjel mindketten kimentünk az M5-ös autópálya melletti hipermarketekhez, és a kocsiban összehoztunk valamit. 

Üdvözlök mindenkit!
Lehet meglepő, de azt mondom, nem ritka történet, csak nem szoktuk az ilyeneket közszemlére tenni.
Nem mesélem el az elmúlt 2 és fél év minden történését, csak a főbb eseményeket.

Egy közös ismerős mutatott be minket egymásnak. Én akkor 20 éves voltam, túl egy 4 éves kapcsolaton, nem igazán akartam semmi komolyat. Aurél akkor 26 éves, csodaszép férfi. Köztudottan nagy nőcsábász, bár állandó barátnője is volt. Ennek tudatában voltam. De hihetetlenül vonzott benne valami. Elkérte az elérhetőségeimet. Beszéltünk msn-en, sms-ben pár hétig. Majd feljött hozzám, boroztunk és hihetetlenül jót szeretkeztünk. Ott aludt, reggel még egyszer egymásnak estünk, majd elbúcsúztunk. Gondoltam: ennyi volt. De nem, keresett, néha jött, máskor találkoztunk titkos helyeken. Én egyedül élek, egyetemre járok, magam osztom be az időmet, tehát tudtam alkalmazkodni. Ő heti egyszer- kétszer írt sms-t, hogy jönne. Lehet, durván hangzik, de jó volt ez így nekem. Szabad voltam, nem ellenőrizgettek, nem kellett mindent megbeszélni. A találkozókon kívül néha váltottunk egy-egy üzenetet vagy írtunk pár sort e-mailben. Nem igazán voltam a szeretője - ezt nem a magam mentegetésére írom - inkább szexpartner. Volt kulcsa a lakásomhoz, ha korábban érkezne, mint én, ne kelljen a portán dekkolnia. Valamiféle bizalmi viszony alakult ki a 2 és fél év alatt: Ő tudta, hogy bízhat bennem, nem fogom soha kellemetlen helyzetbe hozni, én tudtam, hogy számíthatok rá. Túlzott elvárásaim nem voltak. Egy dolgot tartottam szem előtt, hogy amennyire lehet, egymással szemben legyünk korrektek.

 Pedig minden jól indult.

Az egyik haverom mutatta meg az oldalt, és megigértem neki ha dobnak, akkor a történetét felrakom...Szóval lécci rakjátok fel...Köszi
Magamról azt kell tudni, hogy kb fél éve vezetek blogot, és aktívan sportolok...A két dolog összehozta a csajokat, mivel egyik meccsen megfogott a csaj, és ezt beleírtam a blogomba, majd egyszer arra eszméltem, hogy kommentelte...Majd elhívtam egy randira, ami nagyon is jól sikerült, de utána jött a suliszünet, nameg mivel egy szinte lakatlan elzárt faluban lakik, így a net is megmurdelt náluk egy darabra...De az ember kreativitása nem ismer határokat...Szóval telefon, és elhívtam egy vegyes röpi kupára...A kupa elött 2 nappal bocsi, de nincs kedvem dumával passzolt, és a barátnői sem jöttek akkor el...Szóval új csapatot kellett kiállítanom...Majd jött a tavasz, és egy sulipartyt szerveztem...És megint valahogyan előjött, igaz MSN-re mindig rejtve lép fel...Szóval taliztunk ( barátként, tudjátok a szokásos szar állapot), és megkértem, hogy dobjon szét pár meghívót a sulijukban...Abban maradtunk hogy eljön a partyra, csak nem tud még milyen felsőt választani...Eredményképpen nem tudom miért nem jött el, a társai (akikkel nincs jóban már pénteken tudták, a party pedig szombaton volt) hogy nem fog jönni....De miért?? Nem tudott ruhát választani?? Nem jöttek a barátnői ??? Nem tud táncolni ???? Na mind1, de akkor akartam elmondani hogy fontos számomra, és nem tudom mi nem működött korábban, és hogy kezdjük előről....Na ezt kb megírtam a blogomba, majd tegnap rámírt MSN-en (milyen személytelen), hogy mit érzek iránta, meg nem abban maradtunk, hogy csak barátok maradunk?? Én megmondtam az érzéseimet, és a következő nagyon szánalmas választ kaptam....(Ha ügyesen nézitek minden szappanoperás elemet tartalmaz :D ):

 Az EP-választás miatt sem lankadhat figyelmünk, mert az emberek szeretnek és szakítanak továbbra is.

Hetedik nap.
Depressziós hete volt. Mint máskor, mint annyiszor, nem jobban, csak úgy,
a semmiből jött, de ezúttal nyomasztó hangulata megmaradt. Rosszkedve
olykor napokig, máskor röpke órákig tartott. Hullámutazás, végletek embere
ő. Iszonyú energiákba került ezeknek a lecsillapítása, elviselése. Indok
akadt bőven: hol lakáshitelének drasztikus emelkedése, vagy baráti
kapcsolatainak szűkülése, épp sok a munka, máskor alig, hideg az idő, vagy
a meleg napsütés a bökkenő. Számomra mindig egy út maradt, és biztos
voltam benne, szívből tettem: a bajban (is) mindig vele lenni, lelkileg

Megismerheti-e egymást igazán két ember, akiknek különböző az anyanyelvük?

A kép innen

A kérdés azóta motoszkál bennem, amióta egy kedves rokonom egy német lányt feleségül. Megtanulhatsz akármilyen tökéletesen egy idegen nyelvet, de azokat az apró rezdüléseket, amik anyanyelvvé teszik az anyanyelvet, sosem fogod tökéletesen érezni. Vagy sosem fogod tudni, hogy ugyanúgy rezdültél-e, mint Ő. Ugyanazt érezted-e, mint Ő?

Anastaciával való kapcsolatom csak megerősített ebben. Sajnos. Ketten egy kulturális háromszöget alkottunk. A szülei oroszok voltak, de ő már Izraelben született. Én viszont sosem mozdultam ki itthonról. És, hogy a háromszögből négyszög legyen, még egy negyedik kultúra is közbeszólt, hiszen angolul beszéltünk egymással. Bonyolult, de gyönyörű alapállás.

Az első találkozásunkra csak foltokban emlékszem. Botrányosan részeg voltam ugyanis, és nem is nagyon érdekelt, hogy épp kit szedek fel aznap. Menő dj voltam, minden nő engem akart. Hetente háromszor-négyszer fürödtem a népszerűségben. Minden nőt kihasználtam, aki a közelembe került. Az első szex - vagy inkább részemről csak dugás volt - után nem érdekelt tovább senki. Megvolt, mehet, jöhet a következő. A feleségem pedig otthon várt minden hajnalban. Egy igazi angyalarcú gyilkos voltam

Amennyire emlékszem elsőre benne se láttam mást, mint az este kellemes befejezését. Az aznapi prédát, akire talán emlékezni se fogok. Nem tudom mi történt azon az éjjelen. Rengeteget ittam, de egy kép nagyon erősen beleégett az agyamba: ott állt mellettem a dj-pultban, rámnézett, és a gyönyörű-szomorkás tekintete azt mondta: "Tényleg boldog vagy? Velem az lehetnél..." Nem egy angyal tekintete volt, hanem rögtön az istené... katarzis...

Sokat ittunk. Nem csak én, ő is. Hajnalban közös taxiba vágódtunk be, és nála kötöttünk ki. Eredeti izraeli teát főzött, ami az én finnyás európai számnak annyira rossz volt, hogy azonnal kijózanodtam. Fáradtak voltunk, részegek, idegenek, és mégis másfél órán át beszélgettünk. Nem tudom, miről. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy én is beszéltem. Lehet, hogy csak ültem, és hallgattam őt. Őrülten vonzott hozzá valami. Egy fél világ választott el bennünket, de mégis úgy éreztem, hogy ezerszer találkoztunk már. Úgy éreztem, hogy annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy szinte eggyé váltunk. Azonnal beleszerettem.

Megtörtént az is. De úgy, ahogy addig még soha. Csak az érdekelt, hogy neki jó legyen. Őt háromszor juttattam el csúcsra, magamat egyszer sem. Úgy éreztem, nem vagyok rá méltó mellette. Pár óra alatt őrült szerelembe estem, és minden mozdulatommal azt követeltem, hogy ő is azonnal szeressen belém. 

Hogy is mondjam szépen, Ő hátulról elkapta a ***éimet és attól féltem letépi, a férfiak most megértenek remélem, ököllel vertem a fejét, hogy kiszabaduljak, azelőtt így még nőt nem ütöttem meg (azóta sem), végül elengedte, de a sztorinak még nem volt vége.

A kép innen

Kedves Szakítós, Tisztelt Blogolvasók!

Először is meg szeretném köszönni nektek a múltkori kommenteket, ilyen őszinték csak a legjobb barátaim szoktak lenni, és bennük ezt sokra becsülöm, szóval köszönöm nektek. Cserébe megosztom veletek a történet végét (utózöngéjét) és az eggyel azelőtti szakításom történetét. Sajnos így a levél nagyon hosszú lesz, előre is bocsánat érte, remélem lesz türelmetek végig olvasni.

"A DVD-im nála vannak" címmel megjelent történet vége, röviden:
 Természetesen végül nem találkoztunk. A DVD-ket közös ismerősön keresztül visszakértem, a lányt igyekeztem elfelejteni, szerintem mára egész jól sikerült is. Néhány hete kaptam egy telefont egy ismeretlen sráctól. Illedelmesen bemutatkozott és kb. 3 percen keresztül osztott engem, mondván látta az egyik SMS-em a lány telefonjában, és amikor én azt írtam, akkor ők már régen (!) együtt voltak, és nem érti, miért írogatok én ilyeneket a barátnőjének. Levegőt sem kaptam a meglepettségtől, és mikor átváltott fenyegetésre, szó nélkül letettem. SMS-eket csak a randik legelején írtam neki, később inkább felhívtam vagy mailt írtam. A srác őszintének tűnt, oka nem volt hazudni, a neve alapján rákerestem a neten, Ő volt az a srác akivel azon a bizonyos bulin sokáig táncolt. Örülök, hogy felhívott, így már minden világos...

Az egy éve lezárult kapcsolatom története (igyekszem röviden):