értékellek mint embert

Az internetfüggők mindig abba buknak bele, hogy csak az interneten tudnak ismerkedni még akkor is, amikor a csajuk ott áll a hátuk mögött.

Kedves Szakítósok!

A sztori, amit írok, nem túl rég történt, még nagyon friss.:D
Egy kis háttér infó, hogy könnyebben emészthető legyen a történet: A volt párommal, több, mint 3 évig voltunk együtt, egyikőnk sem egy egyszerű ember, mindig is voltak gondjaink.

A megismerkedésünkről csak annyit, hogy nem volt egyszerű becserkészni.

Vigyázat nyál veszély: nekem ő a tökéletes pasi, egyszerűen hihetetlenül jóképű, karizmatikus, okos meg minden, szóval imádom izé, imádtam.

Rideg történet 2009 első hajnaláról, amikor a hideg még élesen karistolja barázdáit a fiú arcába, aki egy nehezebb ajtónyitáskor simán szakít.

Sziasztok!!
Ez sem egy szokványos történet lesz. Tulajdonképpen nem is szakítottunk Józanon...
Minden csodálatosan kezdődött. Első szerelem mindkettőnknek. (19 évesek vagyunk) Régóta ismerem, általánosból. Tökéletes kapcsolat. Mai napig őrülten szeretem.
Jöttek a gondok. Nekem (lány) különböző lelki gondjaim vannak (alvási, evési zavar, halálesetet nem tudom feldolgozni, szexuális zaklatás). A barátom már régóta rágta a fülemet, hogy menjek orvoshoz. Nem mentem. Ehhelyett úgymond terapeutámnak használtam. És ebben ő összeroppant. Egyre jobban nem szerette azt az énemet, ami sosincs jól. Ez voltam mostanában. Egyszer még megszöktem orvoshoz menet is. Sok volt neki. Eljött a szilveszter. Minden jó volt fél 5-ig. Buliztunk, BÚÉK, stb. Többet ittunk, mint amihez szoktunk.(egyikünk sem nagy piás) Mi maradtunk ott utoljára. Csak ültünk egymásba karolva, és én éreztem, hogy majdnem elaludt. Elindultunk haza.

 A legőszintébb szerelmeslevél a legnehezebb helyzetben lévő sráctól, aki a barátjába szeretett bele. Fiúszopat, fiúszív.

Innen loptuk

A történet már évtizedes, a helyszín egy kisváros, ő L., meleg gimnazista fiú (18), én K., hetero pályakezdő fiú (24). Röviden: homokos srác reménytelenül beleszeret egy heteróba, na és az ezzel járó kavarás. Miért írom a Szakítósra? Mert a kis csöpögősségen túl még mindig ez a legszebb, legőszintébb szerelmes levél, amit kaptam. Kedves mai modern lányok, akik dekára méritek a férfiakat: hol van már a romantika? Hol van már Tatjána levele? Ez a kis búza megmutatja, íme:

"Kedves K.!

Elég furcsa, hogy egy fiú ír Neked levelet, de remélem, ha elolvastad, rájössz, miért volt erre szükség. Ez a nagy vallomások levele. Sokat gondolkoztam, de jobb, ha kiírom magamból, talán megszűnik a belső nyomás, amitől hónapok óta szenvedek.

Ki vagytok éhezve már remélem, ezért egy megrázóan erős történettel indítanánk, amelyben a férfi nem adja a képet, mert koszcsík maradna a helyén. Talán még soha nem adtam ötöst sztoriea, de ez egy tökéletes magyar rögvalóba ágyazott love story, úgyhogy ezennel elindult 2009 szakításokban újra gazdag esztendeje.

Innen loptuk

Kedves Kollégák!

Gondolom nem én éltem át egyedüliként az idén sem ezt az édesbájos jelenetet, vagy hasonlót!

"Több térre van szükségem", mondta az én életem 4 évig (most
már volt) párja a nagy családi Karácsony végén, a közös vakáció előtt.
Összecsomagolt, kezembe adta a kulcsokat, meg a nála lévő cuccaimból egyetlen
könyvet, akkurátusan zacsiba rakta a kávéfőzőt, majd közölte, ne féljek,
kapcsolatban leszünk, mert az új laptopom számlája nála van, azt meg, ugye ki
kell fizetni:-)

Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

Holnaptól ismét a "rendes" posztoké a terep!

A kép innen

    A fotón egy gyönyörű nőt látok,

    bájosan mosolyog, szinte hívogat a tekintete,

    aztán eszembe jut valamikor nagyon szerettem Őt.

    Most nem érzek semmit, nem ver hevesebben a szívem,

    eltelt az idő, elmúlt a szerelem.

    
    ***********************************************

    Mástól tudtam meg, hogy megcsaltál

    Egy világ omlott össze bennem

    Nem is kéne többet hazamennem

    Közben érzem beszélnünk kellene

    Hibáztatom magam, amiért ez megtörténhetett

    Nem törődtem eleget veled

    Pedig annyiszor láttam szomorú a szemed

    Titkon arra vársz hogy kedveskedjek neked

    Mindig többet akartam dolgozni

    Könnyű volt mindent másra fogni

    Bocsáss meg kérlek én megváltozom

    érted mindenem feláldozom.
    
    **************************************************

    Könnyeket eresztettem érted, mikor elváltunk

    Te nem láthattad őket, nem érezhetted melegségüket

    Mert nem akartam, hogy még jobban fájjon

    Bevallom ezzel magam is védtem nemcsak téged

    Az idő eltelt a könnyek felszáradtak

    de minden csak nehezebb lett

    Feldolgozhatatlan, hogy elengedtelek.
    
    ***************************************************

    Könnycseppek szaladtak végig orcádon

    Melyeket én okoztam

    Átkozom a percet hogy akkor kimondtam

    Kimondtam, hogy nem szeretlek

    Törékeny tested remegett

    Átfutott rajta a döbbenet

    Másra vágytam nem éreztem fájdalmat

    Magamban kinevettelek

    Eltelt az idő, rájöttem hibáztam

    Késő már a bánat tudtam, hogy nincs bocsánat

    Legalább most boldog vagy mással, én pedig boldogtalan

    Egy egész életen át hibáztatom magam.
    

    *******************************************************

    Jól gondold meg, mit és hogyan teszel

    Mert a rossz élmények soha nem vesznek el

    Megbújnak hátul a szív legbelső zugában

    Meghúzzák magukat néhány pillanatra

    Időnként észre sem lehet őket venni

    De örökre soha nem fognak eltűnni

    Amikor sokan vannak előjönnek

      megmérgezni a szerelmet, elpusztítani a szeretetet

    tönkretenni a lelkeket.

    ************************************************************

    Boldogtalanság, fájdalom

    Mindkettőt magaménak tudhatom

    Borzasztó az érzés, hogy többé nem láthatlak

    Feldolgozhatatlan a tudat, hogy elveszítelek

    Többé közeledben nem lehetek

    Gyötör a kilátástalanság mi lesz most velem

    Hogyan élem így az életem

    Talán lesz valami, amibe kapaszkodhatok

    Örök életre boldogtalan nem maradhatok.

Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

A kép innen

Üveges szemű, tompa kábultságban

ráz hidegen a gondolat

mert izzadságod leheli bőröm

amely napok óta étlen-szomjan

várja az édes órák érkezését

mert bársonyként suttog hangod

öleli körül reszketeg alakom

ahogyan vad indák gyűrűznek

szikár hegyek rideg talaján

úgy fut szerteszét belőlem

is ez az örökös aggódás

amelyből bizarr képek születnek

és nem tudom mikor jön el

az a kínból született perc

amikor a tudatára ébredek

hogy a távolság közöttünk

már áthidalhatatlan és ez

lesz tragédiám utolsó színe

ahol a szereplők búcsúznak

a rendezőt mardossa az önvád

mert az érzések halottak maradtak

csak a nézők rémült arcát idézi

a másnapi sajtó. Én jól tudom milyen

mély álomból egyedül ébredni

párnát markolni üresen gyötrődni

mert szeretlek és te nem érted meg

hogy ennél többet már nem tehetek.
 

Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

A kép innen

Tudom, hogy egy nap túllépek rajtad és

Nem lesz minden utca sápadt, mintha napkitörés

Idején járnám az utat, ami miattad

Lett beláthatatlan.

Ledobom majd a vaspáncélt, ami

Úgy szorítja a mellkasomat, mintha ma is

Azt várnám, hogy megérkezz

De már nem jössz értem.

Minden nap forró levegőt

Kell belélegeznem és úgy lépnem

Tovább, mintha tudnám

Merre tovább.

Lassan elvesztem az eszem,

Felperzselődnek a percek,

Bárcsak látnék egy kicsit messzebb,

Mint a többiek.

Azt hiszem, van kiút

Az alkonyodó horizonton gyúlt

Fel, és a hűvösödő levegőben nagyon sóhajtok.

Az önpusztításba zuhanok.

Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

A kép innen

 

Unott vagy és kissé durva

Miért csak melletted mindenki furcsa

Keresed, ki az újabb áldozat

Ez a legújabb változat? 

Volt, hogy adtam, bármit kértek

De azt hiszem, már mindent értek

Bármennyire jártatom a számat

Nálad ez semmit sem használhat 

Szívd a vérem, ez csodás érzés

Van még bennem néhány kérdés

Majd eljátszom, hogy jólesik

Mikor a kést épp belém teszik 

Amit játszunk, egy furcsa játék

Amit kaptam, az mind a másé

Hazudhatnék, de nincs kedvem

Búcsúzzunk el, szépen csendben! 

Bármit beszélsz, bármit mondasz

Hamisan szól minden mondat

Hegyekké nőtt büszkeséged

Nincs senkire szükséged 

Egyedül vagy, de senki sem bánja

Titkolhatod, de mindenki látja

Nem érdekel, hogy mit hiszel

Tudom így is, hogy minek nézel 

Ez olyan, mint egy bolondok háza

Csak nem tudni, hogy ki van bezárva

Fejedben sok ködös gondolat

Tartalom nélküli forma 

Minden pénzem a barátod

Már nem keresel, de nem bánom

Lassan önmagadba szeretve,

Ráncos magányban mész a mennybe

Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

 A kép innen

Lepke voltam, táncoló,

Az ô lénye: napelem.

Fájt az élet. Neki fájtam én.

Így lekoptatott röviden. 

Befôttszagú kedvesemet

Nem hatotta végzet, gyász

Egy vidor hippiforma tag lett

Nála nemrég már az ász.

 

Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

 A kép innen

Értékellek, mint embert, de te túl jó vagy hozzám,

nem érdemellek meg, ormótlan a formám.

Maradjunk barátok, hisz nagyon tisztellek,

nem akarlak elveszíteni, mint egy számológépet. 

Kapcsolatunk csodás volt és olyan szépreményű.

Úgy összetartoztunk, mint két Heart2heart fésű.

Emlékeid bennem élnek, soha el nem dobnám.

Képeiddel most is tele a fotofalls állvány. 

Hajad fürtjét ma is őrzöm, mint ezernyi szent kelyhet.

Ohh, sosem dobnám ki őrzőjét, a befőttesüveget. 
 

De tudod, mit kedvesem, hagyjuk a maszlagot.

Kidoblak téged most, mint egy ugróállatot.

Tudom, hogy megcsaltál, te álszent kis ringyó.

Szememben annyi vagy, mint egy fogpiszkálótartó 

Gyűlöllek s elhagylak, nem nézek vissza, Kati.

Nem hat meg sirámod, ennyi, meg egy bambi.

Megtarthatod mindkét szett Moufles duplakesztyűt

Én inkább most jól beverek egy kiló tepertyűt.