ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

2008.01.30. 13:48 |

Elkoptatott közhely, hogy házinyúlra nem, de mivan, ha éppen kilépőfélben vagyunk? És jön a csapatépítő-tréning a multi nyelven mondott osztálykirándulás? Bónusz: bosszúálló technikák.

Üdv az olvasónak! :-)

Nos a történet egy ifjúkori botlásom utórezgéseiről szól, illetve arról, hogy mi módon probáltam leszerelni a szóbanforgó úriembert, több-kevesebb sikerrel. Annak eldöntését, hogy kettőnk közül ki volt a kevésbé korrektebb, Rátok bízom.

5 éve egy banknál dolgoztam, akkor már jó másfél éve; melette egyetemre is jártam. Az egyetemen nyertem egy féléves külföldi ösztöndíjat, de a banktól nem akartak elengedni fizetés nélküli szabadságra, így felmondtam. A felmondásom utolsó napjait töltögettem, amelyekbe még éppen belecsúszott egy hosszúhétvégét átfogó csapatépítő tréning.

Nos, aki már volt ilyenen, az szerintem javarészt kajánul vigyorog, mert ezek leginkább az osztálykirándulásokhoz hasonlóak, itt is van hivatalos program, meg ivászat a totális szétcsúszásig. :-)

Hát itt is ez volt, és szégyen-nem szégyen, nő létemre én is alaposan eleresztettem magam, az őszi félév vizsgaidőszakának végén jártam, meg már fél lábbal kint a bankból is....

S, hát sikerült összejönni egy látásból ismert kollégával - nevezzük Péternek - , sőt a következő macskajajos reggelen mellette ébredni. Előtte, és utána is én elvből nem kavartam soha munkahelyen belül senkivel, mert elég szerencsétlen dolognak tartom, még akkor is, ha éppen nagy a szerelem (vagy ha "csak" isteni jó a szex ;-)). Jelen esetben még 2 nap volt hátra a munkaviszonyomból, meg eléggé oldott hangulatban is voltam, gondoltam, most az egyszer belefér.

A Péterrel töltött éjszaka nem okozott maradandó élményeket, s késztetést sem éreztem arra, hogy bárminemű folytatást eszközöljek, meg aztán úgyis utaztam el fél évre külföldre.

Péterünk azonban másképp gondolta, s végig az úton hazafelé teljes erőből nyomult, sőt külföldön is egy jó ideig - pénzt és energiát nem kímélve - telefonált, sms-ekkel, e-mail-ekkel bombázott. Én leépítés céljából egyre szórványosabban reagálgattam ezekre - megjegyzem, a közös éjszakánkat követő napon teljesen őszintén megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit, nem vagyok bele szerelmes, és valószínüleg nem is leszek (arra nem tértem ki, mert nem akartam megbántani, hogy szexpartnernek sem tudnám hosszútávon elképzelni).

Az idő nagy úr, Péter lelkesedése 5 hónap múltán lelohadt, én megnyugodtam, hogy hú, végre pontot tehetünk ennek a történetnek a végére.

Múltak az évek, elvégeztem az egyetemet, dolgoztam; közben férjhez mentem (nem szerelemből, nem pénzért, névházasság volt, hogy a srác állampolgárságot kapjon; s mielőtt a turbómagyarok hörögni kezdenek, egy erdélyi srácról van szó :-)); éltem az életem, szerelmek/szeretők váltották egymást...

Tavaly, a cégnél, ahol dolgozom, kineveztek csoportvezetőnek, és az én korábbi helyemre vettek fel egy új kollégát.

Ki volt az? Na, ki? Persze, hogy ő. Péter. Ott voltam az állásinterjúkon, mint leendő felettes, már akkor infarktust kaptam, mikor a HR-es áthozta a jelöltek önéletrajzait, aztán mély letargiába estem, mikor átnéztem azokat, mert eléggé gyenge volt a felhozatal, így Péter jó eséllyel a lehetséges befutók közé került; s végül - mert nem csak én egyedül döntöttem ebben - kénytelen voltam megadni magam a sorsomnak, mert bár én ellene szavaztam, a másik kettő interjúztató mellette. Ő lett az új kolléga, nem mellesleg a beosztottam is.

Mit ne mondjak, nem éreztem túl jól magam a bőrömben, főleg azután nem, miután Péter hódítási szándékai és rohamai kiújultak.

Kínos volt, mert, miután látta, hogy nem fog célba jutni, s perpillanat 2 férfi is van az életemben (férjem, akivel nyitott házasságban élünk, illetve egy akkori szerető); kétszer is megzsarolt, először avval probálkozott, hogy összeugrasszon a férjemmel, miután ez nem jött be, avval fenyegetett, hogy elterjeszti a munkatársaim között (akik között volt pár olyan srác aki szívesen összejött volna velem, de én Péter után szigorúan tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy "házinyúlra nem lövünk", még csapatépítő tréningen alkoholos befolyásoltság alatt sem :-)), hogy ő meg én kavartunk, mikor még együtt dolgoztunk a banknál (hozzátenném, kellőképp feltupírozva az egyéjszakás kalandunkat többhónapos együttjárássá - messziről jött ember.....ugyebár azt mond, amit az arcbőre elbír).

Miután a második kísérletének sem engedtem, el is terjedt szépen ez a történet a cégen belül, szerencsére túl sokáig nem kellett feszengnem miatta, mert szinte mindenki, kívétel nélkül inkább velem szimpatizált, aki meg eddig sem kedvelt, az emiatt max mégjobban nem bírt. :-)

Bennem azért tüskeként megmaradt Péter szemétsége, s bár alapban nem vagyok bosszúálló természet, a lelkem mélyén vágytam arra, hogy legalább olyan kellemetlen helyzetbe hozzam, mint amibe miatta én kerültem.

Erre aztán alkalmam is nyílt, mégpedig egy csapatépítő tréning :-D keretében. Én, és néhány, hozzám közelálló kollégám napokkal korábban kieszeltük a haditervet, ami a következő volt.

Estére általában mindenki menetrendszerűen alkoholos befolyásoltság alá kerül, s én újra meg fogok botlani, látványosan kikezdek az egyik sráccal (Gergő), s még látványosabban el fogunk távozni az össznépi ivászat-mulatozás helyszínéről a szobám felé. :-D Mi ebben a nagy duranás?

1., Péternek kíváló lehetőség, hogy újfent ellenem intrikáljon a korábban kikosarazott cégen belüli lovagjaimnál, illetve ellenségeimnél.

2., Péter nem tudta, amit a kollégáim többsége igen, hogy Gergő a fiúkat szereti; kizárólag, szóval mégcsak nem is biszex. :-D

De mivel nagyon jó barátok vagyunk, így csókolódzni és ölelkezni hajlandó volt; különben meg ő is jót mulatott a dolgon, mert élvezte a be nem avatottak (ti. akik tudták, hogy ő meleg)  megbotránkozását/meglepődését, hogy most akkor mi van evvel a Gergő fiúval, jó útra tért, átváltott a lányokra?! (kár érte egyébként, iszonyú helyes és kedves srác)

Hétfőn, mikor újfent elkezdtünk dolgozni; Péter és a kétkedők megkapták a kegyelemdöfést, mert Gergőhöz bejött a barátja - s hát, aki eddig kétkedett, annak is egyértelművé vált, hogy ők ketten egy pár. Gergő és én, kacarászva, az iroda közepén meséltük el a szombat esti "mókánkat" Gergő barátjának; olyan hangerővel, hogy a lehető legtöbb kolléga hallhassa. :-)

Nem rekonstruáltam utólag, hogy Péter hány embernél égette be magát emiatt, de elég sok lehetett, mert rá két napra felmondott, és hála istennek végleg eltűnt az életemből.

Tanulság? Hát nem tudom, én ezek után sem fogok kikezdeni kollégámmal, bár az simán előfordulhat, hogy egy volt pasim, aki eddig nem volt, az hirtelen kollégám lesz, de ennek kicsi az esélye. Vagy akkor szakmabeliekkel sem kezdek. :-)

Én hiszek a holtomiglan, holtodiglan tündérmesében, úgyhogy legjobban mindig a tönkrement házasságok szomorítanak el. A válás egyáltalán szakításnak számít még?

 

Én 17 voltam, Szilvi 16, egy közös ismerősünk hozott össze egy egészen szimpla bulin, mivel ő akkor odavolt értem (nagyképűen hangzik, igen) de nem mert kezdeni, én meg nem tudtam kiről van szó, és ha tudom se biztos hogy mertem volna kezdeni akkoriban J Visszagondolva elég romantikus lehetett: szünetekben kerestük egymást (folyosón smárolásért kaptam nyíltszíni osztályfőnöki megrovást, kemény idők voltak), száz kilóméteres távolság ellenére a hétvégeket igyekeztünk közösen eltölteni. Akkor úgy tünt, olyan emblematikus figurái voltunk a középiskolának, annyira mintaszerűen ment minden, hogy többnyire el sem akarják hinni hogy mostanra vége lett.

Ami számomra különös volt: a családja. A nevelőapja nem volt egészen normális, Szilvi nem is tekintette soha családtagnak (valahogy mindig az apa nélük, csonka családban felnövő lányok találtak meg…), és hát a bátyjai is egészen zűrösek voltak. Nem ment könnyen az ágyban sem vele: nem elég hogy kezdő voltam (most az röhögjön, akinek elsőre úgy ment mint századjára J ) de ő korábban elég rendhagyó módon, kellemetlen emlékkel társítva veszítette el azt a bizonyost és nagyon sok türelemmel és szeretettel lehetett csak kellemessé tenni számára a dolgot…

Én elkerültem Budapestre egyetemre, neki még hátra volt az érettségi, és hát ment a szokásos szöveg: „biztosan találsz majd valakit, valaki majd rád pályázik, eszedbe se fogok jutni” stb. De valahogy nem volt kedvem ilyesmihez. Tudtam hogy szüksége van rám és úgy gondoltam, ha már ilyen ajándékot kaptam az élettől, akkor nem illik eljátszani az esélyt. Jó érzés tudni, hogy valakinek fontos vagy, valaki vár rád, és kizárólag csak rád. Lehet ezt önzésnek nevezni, birtoklási vágynak, kispolgári ódivatú és avittas berögzült csökevénynek, de akkor is jó volt. Ma már lehet másképp csinálnám, de utólag okosnak lenni könnyű.

Negyedévben összeköltöztünk Pesten, alig vártuk és örültünk a garzonnak mintha fél Portugália a miénk lett volna. Persze nem ment könnyen, valahogy meglepődött, hogy együtt lakva valakivel mennyire más oldalát ismeri meg – jelen esetben az enyémet. Kisebb zűrökkel átvészeltük, szépen haladt az „együtt élünk” projekt: Szilvi dolgozott, én egyetemre jártam és mellette dolgoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve egyik este feldobtam, mi lenne ha eljegyeznénk egymást. Másnap gyűrűvásárlás, hangulatos éttermi vacsora, mint a filmekben. Az egyetem után visszaköltöztünk a szülőkhöz közel Szombathelyre, ahol újabb közös albérlet, újabb munkahelyek vártak. Szinte természetesen jött, hogy összeházasodunk (lánykérés, második éttermi vacsora, stb.) mígnem kb. félidőben bedobta: ő nem is akarja ezt az egészet, és hagyjuk a francba. Érveltem, bizonygattam mennyire akarom és mennyire hányozna – utólag talán még giccsesen is hatna, ha visszanézném J

Veszély elhárítva, pár nap alatt átrágta magában és rájött hogy ő is ezt akarja – legalábbis akkor úgy tűnt, utolsó érvként pedig elhangzott, hogy „végülis el lehet válni, nem kötelező együtt élni, ha nem megy…”

Az esküvő meseszép volt: síró nagymamáktól a negyedik ugyanolyan étkészletig minden megvolt ami kötelező, plusz adott a következő 1-1,5 évre egy löketet a kapcsolatnak is. Ezután kezdődtek az igazi gondok: egyre megbízhatatlanabb lett, ha beszéltünk valamiről, sokszor az ellenkezőjét csinálta és elkezdte szórni a pénzt, pedig nem voltunk gazdagok, időközben lakást vetünk kezdő fizetésekre terhelt kölcsönből. Igazából sosem veszekedtünk, valahogy nem volt képes kimondani, ami bántotta, vagy amit szeretett volna. Nem csoda, a családjában erre nemigen volt alkalma. Csak valahogy lehetett érezni, hogy valami baja van, bár sose jött elő konkrétan semmivel. Ma se tudom min kaptunk össze, végül egyik este bedobta, hogy váljunk el, én pedig - sértett büszkeségből - nem akartam tovább folytatni.

Viszonylag hamar lement a válás, nem volt nagy felhajtás, meg tudtunk egyezni, de valahogy végig az az érzésem, akár telefonban, akár személyesen beszéltünk, hogy megbánta. A bírósági tárgyalás után alig egy hónapot kellett várnom, amikor valami mondvacsinált ürüggyel feljött, majd pár mondat után egyszerűen visszasírta magát. Nem adom utólag a macsót, nekem is hiányzott. Ha valaki ennyi éven keresztül a mindennapjaink részévé válik, attól elég nehéz függetlenedni. Újabb egy évet éltünk együtt, amit nem bánok, mert rengeteg jó volt benne, csak egy év múlva ugyanott folytatta, ahol a válás idején. Hazudozás, beteges költekezés stb. Végleg különköltöztünk, azóta mindenki él, ahogy neki tetszik.

Én például újra keresem az igazit J Ha minden igaz, akkor neki már van is valakije. Sok sikert.


Tanulságul csak egy közhelyre futja: bizalom, megértés, megbeszélni tudás, őszinteség nélkül nehéz bármilyen kapcsolatot hosszú távon működtetni. Valamint ne szégyeljünk tanulni. Különösen magunktól ne.

És akkor most kezdjünk új, nagyszabású projektbe :a webkettő szellemében segítsük egymást, gyűjtünk össze minél több egysoros lekoptató dumát, hogy mindig kéznél legyen valami, ha nem jut éppen eszünkbe, hogy pontosan mi is nem tetszik a partnerben.

helló!
 
olvastam, az oldalon, h keresitek a jobb fajta-féle lekoptatós dumákat :) írok pár nőit, nehogy az legyen, h nem szeretem a lányokat :D
 
- most vagyok túl egy nagyon komoly kapcsolaton
 
- lelkileg nem vagyok készen egy új kapcsolatra
 
- van barátom (közben tudod, h nincs és majd belehal, h legyen)
 
- nem szeretem, ha valaki őszinte velem
 
- én nem akarlak megbántani, de legyünk már barátok
 
- biztos nem jó helyen keresed (télleg trafóházban még nem ismerkedtem)
 
- te túl jó vagy hozzám
 
- ne haragudj, de külföldön akarok dolgozni
 
- most egy kicsit össze vagyok kavarodva és nem lesz időm írni
 
- bocsi, de van egy alakuló kapcsolatom (ezért fogdosnak a diszkóban Te meg hagyod?)
 
- miért nem tudtál keresni? / miért keresel folyton?
 
- én nem vagyok romantikus, bocs
 
- én hűséges vagyok, de most nem akarok komoly kapcsolatot
 
- én sose szeretnék barátot, mert annyira sokat csalódtam (15 évesen sokat csalódni?!!! ja már 11 évesen nem szűz a lány bocs)
 
- engem mindenki megcsal és átver, ja Te hűséges vagy... az meg olyan unalmas
 
- úgy szeretném már ha valaki szeretne, de ne Te :D
 
- én romantikus vagyok, de ne legyél már ilyen nyálas
 
- tényleg ne haragudj, de jobb lenne, ha most egy darabig nem keresnél
 
- persze, h akarok még Veled találkozni és nem is zavarsz meg teccel, de most nincs időm talizni (és valaha lesz?)
 
- jajj Te annyira aranyos/cuki/édes/kedves vagy... (amikor már így kezdik)
 
ja amúgy miért szakítanak minidg msn-en és sms-ben a nők ha szerintük ez kegyetlenség? és soha ne mondd egy lánynak szeretlek mert elszalad :) ...ma miért nem kell a hűség, a romantika és a szeretet
 
és még mesélhetnék ha érdekel Titeket fogok is :D üdv.


Milyen virágok jelzik előre a szakítást? A sárga orchideán már túlvagyunk, felírhatjuk még az egy szál fehér szegfűt zörgős papírban. Bónusz: a levél beküldője felajánlotta szegény ronda zsiráfot, írjatok, ha kell, összekötünk titeket.

Hello!

Nemrég akadtam a blogra, szupi minden, de most én jövök:
Adott volt egyszer az egyik nagyon kedves barátnőm unokatestvére. korban is oké volt, viszonylag normális is, szóval elkezdtek minket összeboronálni. Az egész úgy kezdődött, hogy a srác megvárt minket a sulink előtt persze motorral. Hát no comment, kicsit lerobbant MZ volt. (Semmi bajom sincs az Mz-kkel, nekem is van egy, de az legalább van olyan állapotban, hogyha beállok a járdára nem akarják azonnal a roncstelepre szállítani.) Persze büszke volt a kis motorjára meg minden. Utána egyre többet dumáltunk msn-en is, tényleg éjszakákba menően, és mitnemondjak: a srácnak gőze se volt a nő biológiáról. Ő már lassan 20 éves volt és nehogymár egy 16 éves kis csitrinek kelljen felvilágosítania. Azért elmondtam neki mindent amire kiváncsi volt. A végén már annyira belejött, hogy a házunk előtte parkban akart magáévá tenni (magyarul megdugni, na.) Ezt persze csak msn-en mondta. Egyik péntek este mikor hazajött a fősuliról (by vonat) szólt hogy itt áll a házunk előtt, menjek le. Lementem. Mondtuk hogy na akkor most sétáljunk. Fogta közben a kezemet. Na most nem egyszerű ezt leírnom: nem közepén volt kettőnk között a kezünk összekulcsolva, hanem kicsit maga felé húzva és mindig megnyomkodta kicsit a kezemet mintha szívdobogást akarna imitálni. (Ez már több mint kiábrándító) Na szóval az a lényeg, hogy sportttáskával meg mindennel felrángattam a városközpontba. Én jól jártam, mer legalább levegőztem, ő nem. Gondolom fájt utána a keze. Én felajánlottam hogy segítem vinni a cuccát, de ő nem hagyta. Ez van. Még jópárszor lementünk motorral (a fent említett Mz-vel) a közeli községbe ahol lakott. Mondtam neki egyszer hogy jöjjön már fel hozzánk. Feljött. Bemutatkozott az öcsémnek, majd mondta hogy menjünk. Én legalább reménykedtem abban hogy egy kicsit marad és nem kell megint a motoron lefagyoskodni hozzájuk. (Ilyen február környéke volt, hideg is, én meg szeretem a meleget.) Na aztán a kaput tényleg a nőnap tette be. A szokásos péntek este, jött vonattal, menjek le. Lementem. Ott áll sporttáskával a házunk előtt és elővette a nőnapi ajándékomat a kabátjából (!): egy harminc centis zsiráffpárt szivecskével a kezében illetve a kezében még volt egy fehér szegfű zörgős papírba belecsomagolva (Tudjátok, ami az óvónéninek adtunk oviban) Nem vagyok nagy igényű, nehogy azt higgyétek, de tegye a szivére minden valamit magára egy kicsit is adó nő a kezét: Gáz, ugye? Aznap este megpróbált megcsókolni, a haverok előtt, rendesen át is dugta a nyelvét meg minden. Vettetek már csupasz csigát a szátokba? Persze előtte alaposan átitatva sikosítóval? Ha igen, akkor megtudjátok mit éltem át. Ezután az este után persze kidobott. Nem mondta meg miért. Neki ez nem ment. Hát vettem is észre. Sose tudtam meg mi volt velem a baj. Zárásképpen csak ennyi szeretnék mondani:
Köszönöm Pisti, hogy felvilágosíthattalak! Köszönöm! :-D
Update: Az uriember utánam összejött egy másik csajjal, akit az első alkalommal magáévá tett és azóta boldogan élnek. (Gondolom ők csinálták a parkban :-))

Egy újlipótvárosi bérház kukáit dekorálták ki az alábbi levéllel, én azóta sem értem. Ki tanul egyszerre géptant és genetikát? Hogy kerültek a lányhoz a társasjátékok? Minek vásárolná vissza a kukába dobott szépítőszereket? De ha tudtok segíteni, szívesen segítünk a ruhák visszajuttatásában.

Kieran Hayes 2008.01.28. 12:13:39
-------- PARANCS -------

Ikt. sz. 002/2008

Kapja: Elveszett Angyal

Tárgy: Megjelenés pót-szakítósbulin

Utasítom, hogy 2008. január 31-én (csütörtök) 20.00 órakor a "Parázs" nevezetű szórakozóhelyen (Budapest, Szobi u. 4.) evős-ivós-beszélgetős mulatságban jelenjen meg.

Öltözet: nem határozom meg.

Előírt hangulat: vidám.

Budapest, 2008. január 28.

Kieran Hayes
hadnagy

Sűrű, fájdalommal átszőtt történet következik, amelyben ötödszörre döntenek úgy a felek, hogy elválnak. Már ha elválnak. Ha jól számolom, ma este (080128) találkoznak, hogy megbeszéljék, hogyan tovább? Kommentelésre fel: maradjon a lány az egészséges, de kőszívű svéddel, vagy...vagy mi legyen?

(expat a wikin)

sziasztok,
 

 
 
Én is megírom a sztorimat – egyrészt azért, mert a fiatalabbaknak tanulságos lehet, hogy az ember harminchoz közelebb sem lesz okosabb (sőt, sőt), másrészt meg a külföldi sztorikat is tudom gyarapítani, expatokról asszem még úgysem esett szó. Kétéves bolyongás a kulturális különbségek labirintusában, vagy egy hülye csajt már megint agyonszívattak? Máig nem jöttem rá, lányszív, fiúszopat. Egy tök szimpla bulin ismerkedtünk meg, és mivel én – talán hajlott korom okán? – teszek azokra a babonákra, hogy nem szabad első randin csókolózni, én örömmel vetettem bele magam a többórás beszélgetéssel tarkított többórás veszett csókolózásba, végre nem hülye bölcsész csevej, világmegváltó diskurzus. (Szar szex után cigivel a kézben a történetírás fordulatáról dumálni, higgyétek el.) Gyönyörű randik hetenként egyszer, a srác svéd némi magyar kötődéssel, tervei szerint (valamennyire végleg) letelepedett nálunk, dolgozik, töri a magyart, de bájosan. (Csapda, vigyázzatok: „a hajad? azt én kolcoltam össze") A kulturális különbségek már az első hónapban kibuktak, kezdve azon, hogy a skandináv lányok hogyan ápolják fanszőrzetüket, a magyar lányok meg hogyan nem (okuljunk, lányok), és, hogy a skandináv, kurvára független csajok hogyan nem várják el a fiúktól, hogy azok többször találkozzanak velük heti egynél, egészen odáig, hogy a rozskenyér mennyivel egészségesebb, és a magyarok miért esznek reggelire péksüteményt!!!. Azt hiszitek, viccelek, de kétéves történetünk alatt többször beszéltünk az étkezőasztalánál arról, hogy hogyan kellene nekem egészségesen táplálkoznom, mint például filmekről. Első szakításunk akkor volt, amikor beköszöntött a focivébé, és ő a haverokkal nézte a meccseket, értsd ezen, hogy velem nem találkozott, mert ő önálló, szuverén lény, azt csinál, amit akar (harmadik hónap), második, amikor rájöttem, hogy nem jó olyannal lenni, akinél az egyik legfontosabb személyiségjegynek számít, hogy milyen kenyeret eszik az ember (fél év), harmadik, amikor azt mondta, hogy akkor költözhetünk össze, hogyha én heti háromszor elmegyek tornázni vagy futni (egy év), negyedik, amikor egy hétre elment nyaralni egy haverjával, noha tudta, hogy én is el szeretnék, csak a munka miatt az az egy hét nem volt jó (másfél év). Most tartunk az ötödiknél (két év). Közben persze történtek dolgok, leszoktam a cigiről, jártunk párterapeutához, sírtunk együtt, és újra és újra úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megint, mert szeretjük egymást. Rájöttem, hogy a svédem nagyon sérült ember, akinek iszonyú nehézségeket okoz felvállalni egy kötődést, mert élete arról szólt, hogy félévenként más európai fővárosban lakott, belérögzült, hogy csak magára számíthat, ezért mást akkor sem vesz figyelembe, ha már számíthatna rá. (Egyke, a szülei pedig nagyon idős emberek, akik erőszakosan próbálták mindig ráerőltetni az akaratukat. Többek között előlük menekült más országba. Ne szüljetek későn, csapda.) Én iszonyatosan igyekeztem kiépíteni benne a bizalmat egy normális párkapcsolat iránt, belopóztam a lakásába (egy év után adott kulcsot) mialatt külföldön volt, hogy kitakarítsam, kidíszítsem a lakását, felolvastam neki A kis herceg-ből (nem tud magyarul olvasni), főztem, sütöttem, masszíroztam, meghallgattam, tanácsot adtam, ápoltam a barátai lelkét is (család helyett család számára), csinos voltam, irigykedtek, szóval én voltam a tiptop kis tökéletes barátnő, leszámítva azt, hogy kb. kéthavonként kitört belőlem, hogy basszus, hiába teszek meg minden tőlem telhetőt, mégsem változik nagyon semmi, még mindig egyedül megy nyaralni (én nem tudom nagyon fizetni azokat a költséges utakat, amiket egy expat tud, vigyázzatok, ez is csapda), még mindig nem szól, ha találkozik a (most már közös) barátainkkal, hogy jöjjek én is, még mindig nem szereti az én barátaimat, még mindig nem akar tartozni a családomhoz (nem akar jönni, ha találkozunk), még mindig megy a haverokkal csajozni („én csak segítek nekik, wing-man vagyok, tudod"), és még mindig tud olyanokat mondani, hogy ha sok süteményt eszem (a mamája süteményét!), akkor ne csodálkozzak, hogyha nem szexelünk, mert korreláció van a sütemény és a kívánatosság között. (Újabban a reggeli tejeskávéval is baj van... nem egészséges.) A kitöréseim a szemében hisztik voltak, majd „érzelmi zsarolások" (persze nem tudja kimondani, lesz belőle érzéki zsarolás, tarolás, minden), amiktől ő mindig „megijed", és ez éppen elég, hogy megint három lépésre eltávolodjon. Sejtem, hogy az expatokban rengeteg defekt van, félnek, hogy a lányok csak a pénzükért akarják őket, közel nem akarnak kerülni, mert lételemük a lebegés, többnyire a Jamben karaokéznak, a Romkertbe járnak, és a Menzában étkeznek, meghívni csak akkor hívnak meg, ha dugni akarnak, ha barátnőjük vagy, akkor légy elég független, hogy magadnak fizetsz. A legjobb, ha két külön lakásban éltek, két külön világ, még az ágy sem közös, nem hogy a párna. Reszkess, ha szerelmes leszel valamelyikbe, és vidám, harmonikus kapcsolatot szeretnél, kirándulással, családi társasjátékozással, te vagy a hülye, ha elképzelsz egy édes közös szőke kisfiút a nyakában ülve. 37 éves korukig maradnak ezek a típusú fiúk kamaszok, akik azt hiszik, ők az élet császárai, és nem kell alkalmazkodni, mert kit érdekel a magány, amikor mindig lesznek szörfös haverok, pókeres kollégák, mojitós bulik. A buli jó dolog egy ideig, de ő 31, én 27. A dolog csattanója, hogy ez az életfelfogás nem a magyar honba szakadt külföldiek sajátja, praxisomban mintha én csak ilyen pasikkal találkoztam volna, biztos a kötődés-képtelen generáció az enyém. De azért egyezzünk meg, a Magyarországon dolgozó svédeknél a helyzet rosszabb. Most szakítottam egy hete, ésszerű megfontolásból, megy az idő, bocs, fiúk, de a csajoknak harminc felé nincs idejük zsákutcában tökölni évekig, vagy akarod, vagy nem. Szépen elmagyaráztam, logikus rendbe szedtem az érveimet, mintha prezentációt tartottam volna, most is beleborzongok, fúj, de nem akartam dühből szakítani. Ő csak azt mondta, hogy két éve ismerem, vagy így szeretem, vagy sehogy. Köszi, aha. Hát most itt ülök, dohányzom, írom ezt, hátha könnyebb lesz, hátha majd írtok valamit, és tudom látni magamat kívülről, mert két nap múlva találkozom a svédemmel, és nem akarom csorgó könnyekkel, könyörgő hangon megint azt mondani, jó, próbáljuk meg megint, tudva, hogy nem fog változni semmi. NIncs rosszabb, mint a hosszan elnyúló, szenvedős szakítás, annál már az is jobb, ha rajtakapod valakivel. Könnyebb utálni. Így meg: mi lenne, ha megváltozna...ha rájönne... ha megértené stb.

Érdekes történet a tegnap estéről:
- Te egy híres blogger vagy!

- Ja.
- De hol a barátnőd, akivel csinálod a blogot?
- Nem a barátnőm, akivel csinálom.

Szolgálati közlemény: Verespálné és vl nem járnak.
A történetem kb. 5-6 évvel ezelőtti. A fiúval egy buliban ismerkedtem meg. Ekkor még nem történt semmi, csak barátkoztam vele. (Előtte ért véget az első komoly kapcsolatom, nem vágytam barátra.) Szal hetente párszor találkoztunk, hol kettesben, hol a haverjaival együtt. Egy-két hónap után beleszerettem, elkezdtünk járni. Az elején oké volt minden, dúlt a love, odáig voltunk egymásért. Aztán elkezdett féltékenykedni, teszem hozzá teljesen alaptalanul. De mindig sikerült lenyugtatni. Teltek a hónapok, jól megvoltunk. Persze voltak kisebb viták, de nem vészesek. Aztán úgy másfél év után már nagyon elegem lett belőle. A féltékenységi jelenetek egyre gyakoribbak és durvábbak lettek, még mindig alaptalanul. Érettségi utáni nyáron lementük haverokkal a Tiszához. Jött velünk egy srác, akivel én azelőtt csak egyszer találkoztam futólag. A barátommal nagyon utálták egymást, mint később kiderült azért, mert megd*gta a kedvesem a srác barátnőjét, ekkor már javában együtt voltunk, sőt mind ez az én ballagásom előtti este történt. Persze én ekkor még semmit nem tudtam erről. Pedig mindenki tudta, aki ott volt, csak nekem elfelejtettek szólni. L Na szóval beszélgetni kezdtem a sráccal, ami neki nem tetszett igazán, kiakadás, ordibálás, aztán még sírva is fakadt, hogy nem akar elveszíteni…blabla. Másnap este a gyerekkori haverjára lett féltékeny, mert elkísért a wc-re és mivel sorba kellett állni, nem 2 perc alatt értünk vissza. Ekkor meggyanúsított minket, hogy mi biztos lefeküdtünk egymással…mondtam neki, persze a bokor alatt…mit képzel??? Ráadásul, hogy nézheti ezt ki a haverjából. Persze én balga megbocsátottam neki… Az eset után többször próbáltam szakítani vele, de mindig meggyőzött, hogy próbáljuk meg helyrehozni a dolgokat.

Aztán elmentem a gólyatáborba. Ja még egy momentum, hogy mennyire rámtelepedett. Én dohányoztam, ő utálta a cigit. Megbeszéltük, hogy ha vele vagyok, nem cigizek, kivéve, ha buli van. De ha nincs ott, cigizhetek. Na szóval felhívott első este, mi újság, milyen a társaság stb. És persze rákérdezett cigiztem-e, mondtam igen…na erre totál kiakadt, ordított a telóba…kinyomtam…nem sokára hív, ne haragudjak…blabla. Mondtam neki, okés, de ne szóljon bele a dolgokba, mondta oké. Minden este felhívott, és megbeszéltük, hogy ő fog értem jönni kocsival és visz haza. Nekem addigra már annyira elegem volt belőle, hogy nem is hívtam. Aztán összekavartam egy sráccal…tudom nem szép dolog…és jön az MNK a kommentekbe, de várjátok ki a végét.

Vége lett a gólyatábornak, értem jött…persze megint összevesztünk,mert előtte még elszívtam egy cigit, amin totál kiakadt. Hazamentünk, kibékültünk.

Aztán elkezdődött az egyetem, teljesen új világba csöppentem (ő nem járt egyetemre), sokat mentem bulizni, ami persze neki nem tetszett, mert biztos kurválkodok, holott táncolni se mentem el senkivel, mert nekem is rosszul esne, ha a kedvesem ezt megtenné. Ekkor már tényleg többször próbáltam szakítani vele, de mindig visszakönyörögte magát. Még zokogott is, mint egy lány…az elején hatott ezzel rám, megijedtem, hogy így megbántottam, hogy lehetek ilyen szemét…de egy idő után nagyon elegem lett belőle, ordítottam vele, hogy nézzen már magára és elküldtem. Még aznap este felhívott, hogy beszéljük meg higgadtan, belementem. Másnap délután feljött hozzám, megint ordibálás, mondtam neki, hogy vége, nem fogta fel…ekkor megmondtam neki, hogy a gólyatáborban megcsaltam. Na erre totál kiakadt, hogy mekkora kurva vagyok, hogy tehettem…blabla. De ez hatott, végre elment. És nem is jött vissza többet.

A poén? Összejöttem a sráccal, akit annyira utált (akivel a Tiszánál voltunk, akinek a barátnőjével szexelt). Persze az érzés kölcsönös volt. Szóval ő elmondta nekem (bár mai napig nem tudom miért), hogy az exem több ízben megcsalt, talán még egy hivatásossal is. Mondanom sem kell, hogy totál kiakadtam, de legalább megértettem a féltékenykedéseinek okát. Ugyebár minden ember magából indul ki.

Ezek után még írtam neki egy nem túl kedves sms-t, utána többet nem beszéltünk. Csak egyszer futottunk össze az utcán, de köszönés nélkül mentünk el egymás mellett.

Konklúzió? A szerelem tényleg vak. Nem tartom magam ostobának, és általában rájövök a turpisságokra, de nála álmomban sem gondoltam volna, hogy megcsal, annyira ragaszkodott hozzám.

Bocsi, ha túl hosszú.

Szombat délutánra csak egy nagyon rövid lekoptató dumát mutatunk nektek, mert ezek mostanában hiányoznak, és ti is hiányoljátok. A legjobb a zárójeles mondat egyébként, ahogy a lány azért finoman megjegyzi. Tudván tudva.

Az én szakitósdim...
 
A Pasimmal éjszakai fürdésen ismerkedtünk meg, csak szimplán a szaunában kezdtünk el beszélgetni, 3 óra után telefonszámcsere, mosolygás, kacsintások…. Másnap telefonon randi egyeztetés, és pár napon belül már nála bontottunk bort, camambert sajttal ahogy kell.  Teltek a napok, telefonhívások randevúk, 3 hét után egyik este nem jött telefon, másnap smsben kérdeztem hogy mi volt az oka, erre a nagy önérzete valószínűleg sérült, és még a telefonban közölte hogy szerinte köztünk nem működik a kémia (mindezt, elég jó sex partik után) Röviden…engem így koptattak   le.. még akkor mondta hogy hív, azóta is ezt teszi!

Pénteken képtelenek voltunk beszámolni a történtekről, mert még az események hatása alatt álltunk. De ma összeült a szerkesztőség, hogy elszámoljon az eredményekkel és a tapasztalatokkal. Osztottunk, szoroztunk és megállapítottuk, hogy bátor húzás volt a bulit megszervezni, de mivel eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, ezért biztos lesz még ilyen. Következőre zenéve, tánccal, dartstáblával. (Rengeteg kép itt a blogon. Ha valaki indafotóra töltötte fel a képeit, a szakítósbuli taget nyomja már be. és kommentelje ide színes-szagos történetekkel.)

gabooo: szakitos 12

vl beszámol:
A mindig magabiztosnak és erősnek mutatkozó Verespálné sokkot kapott, eleinte egy ruhafogas árnyékában csinált úgy, mintha semmi köze nem lenne semmihez. Nehezen lehetett kimozdítani a helyzetééből. Nem teszek úgy, mintha érzelemmentes Ramboként álltam volna, mert a politikusokat megszégyenítő megnyitó beszédig, amiben valamiért magamhoz ragadtam a mikrofotnt, mint demszky gábor a tojászáporban, ilyet sikerült mondanom: És mondanám, hogy éljetek boldogan, de nem mondom, mert az nem jó a blognak. Inkább szakítsatok! Na mindegy, az látszik, hogy képesek vagyunk tömegeket megmozgatni. (Jövünk hamarosan angolul, közeleg a Valentin Break és jönnek a pólók)

Ki gondolta volna, hogy ennyien eljönnek? 1, verespálné 2, vl 3, mindketten
Ja, egyébként a Parázs tulaja bevallotta, hogy azt hitték, hat depressziós emós jön majd le, és csak arra kell figyelni, ne vágják fel az ereiket. Meglepődtek. Annyira, hogy Zsolti haveromnak csak 12 perccel fizetés után adtak vissza a húszezreséből. Mondjuk minek jár ennyi pénzzel. A Parázsról senki nem tud még, pedig kurva jó konyhája van, meg egy helyes pultos/pincérlánya is, Mango játszott, le lehet ülni kényelmes fekvő fotelekbe, van plazmatévé, ami előtt a honi filmszakma egyik reménysége, a 100 év magányban is fontos szerepet játszó valaha volt tehetséges színésznő állásból ment le hídba. Ez egy ilyen buli. A cirkuszfesztivál le van szarva. (Mango mester csak halkan pakolhatta a lemezeket, mert a felső szomszéd rettegésben tartja a Parázst.)

gabooo: szakitos 15

Rögtön az elején elhangzott az ultimate dialógus:
- szia, vl vagyok, küldtél már levelet nekünk?
- Igen, a maceszost.
- És te ki vagy? (mutatok a mellette ülő fiúra)
- Ő a volt barátom, akivel 2,5 évig voltunk együtt, de a nyáron szakítottunk. (mondja a lány nevetve)
- Ő a maceszos?
- Nem, az egy másik sztori. (mondja a lány és a fiú egyszerre)

Az elején egy borzalmas érettségi találkozó hangulatát idézte a hely, mikor kiderült, hogy a körüöttünk lévő asztaloknál is a bulira vártak. Tanulság: előbb kérdezzetek. Nem véletlenül gyülekeztünk. Éjjel kettő körül még egy születésnapi ígéret miatt át kellett mennünk a közelben lévő karaoke bárba, ahol az arany torkú ünnepelt elénekelte az All Saints egyetlen ismert számát. Zseniálisan.

gabooo: szakitos 14
Itt a száját meglepetésében befogó lányt köszöntöttük születésnapján

Verespálné beszámol:
mivel a buli első felében nagyon izgultam, ezért sok töményet ittam meg rövid idő alatt, így a második felére igencsak hamar nagyon részeg lettem.

amire emlékszem:
- hogy egy elmélet szerint a blogger nevem a bravo híres szexológusától eredeztethető. legyen, megvettem.
- hogy megkérdezték, hogy milyen már, hogy a pasimmal csinálom a szakítósblogot. nem magyarázkodtam.
- hogy volt egy nagyobb filmes társaság, akik filmet csinálnak rólunk (vagy nem rólunk?) és akkor az majd jó lesz (vagy nem lesz jó?)
- hogy volt díszbeszéd. vl volt a beszéd, én meg a dísz.
- hogy a díszbeszédet videóra vették, mert hát volt ott kamera, jó sokan belemondták a szakítást. helyesen tették.
- na de hány saját történetünk van a blogban? örök kérdés. én kettőt vallok be. jó, egy harmadik poszthoz is van közöm.
- én egyébként nagyon jól szoktam szórakozni azokon a részegeken, akikből dől a szörnyűséges hülyeség. asszem a buliban ezt a szerepet én töltöttem be, na de hogy ennyire?
- reggelre egy csomó új ismerősöm lett a fészbukon.


Szóval nagyon köszönjük, és a Valentin Breaken találkozunk. Reméljük, még többen jöttök ismerkedni, hogy szakthassatok. Szakítani jó - ezt is mondtam a videóba, de azt nem annyira gondoltam komolyan. De a szakítósblogon feldolgozni - na, az nagyon jó.

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz

süti beállítások módosítása
Mobil