Mi ez a London-őrület? Mér megy mindenki oda? Ha lenne már szakítós térkép, akkor ki lehetne mutatni, hogy London a szakítósok városa. Grátisz reptéri jelenet könnyekkel.

London egyszer. London kétszer. Anglia harmincnégyóránál.

 

Én életem egyik legfájdalmasabb szakítását szeretném elmesélni. Ez már több, mint 1 éve történt. Már több éve együtt voltunk. Ő - nevezzük Gábornak - bejelentette, hogy kimegy Londonba dolgozni és 1 hónap múlva megy a gépe. Senkinek nem kívánom azt az érzést amit akkor éreztem, pedig ha tudtam volna, hogy ennél még lesz sokkal rosszabb is. Elég sokat gondolkoztam mi lenne a legjobb, végül arra jutottam, hogy akkor be kell fejeznünk ezt a kapcsolatot, ez alatt a pár nap alatt így is sokat veszekedtünk. Erőt vettem magamon és elmentem hozzá, és mondtam neki, hogy szerintem ez így nem fog menni. Gábor azt mondta, hogy szeret, és nem akar elveszíteni és lehet, hogy csak pár hónapot lesz kint. Ekkor nagyon megörültem, végre megint boldognak éreztem magam, és mondtam neki, hogy rendben, pár hónapot ki lehet bírni. Aztán sokáig minden rendben ment.

 

Valami mégis megváltozott nála egy idő után, mondta, hogy nem akarja folytani miután kimegy. Ekkor ismét valami összetört bennem, de akkor már annyira össze voltam zavarodva, hogy nem bírtam otthagyni. Nem bírtam volna megint szakítani vele. Egyszerűen csak sírtam. Az utolsó napok amíg ki nem ment egyszerűen borzalmasak voltak, mindig vártam hogy hátha jobb lesz, de ez nem történt meg. Majd az indulás előtti utolsó este, azt mondta, hogy komolyan mondta, hogy szeret és nem akarja befejezni. Én naivan megint hittem neki és boldog voltam. Ez volt az a perc amit vártam az azelőtti napokban, hetekben. Majd amikor kikísértem a repülőhöz és adtam neki egy búcsúcsókat, akkor búcsúmondatnak csak annyit mondott, hogy hagyjam mert már megy ki és akkor most szakítunk...

Hát ennyi a történet, tudom nagyon ostoba voltam, visszagondolva nagyon sok mindent másképp csinálnék, de sajnos már nem tudom. Most, hogy ennyi idő után visszagondolok még mindig szomorúságot érzek, nem amiatt mert még mindig szeretem, hanem a sok fájdalom amit okozott és hagytam hogy okozzon az fáj.