Ez valami fake-szerű sztori a paksi atomvárosból, ahol szerelmes egypetéjűek születnek.
Sziasztok,
Íme a történetem, két évvel ezelőttről, s bár a neveket megváltoztattam, tuti, hogy az érintettek magukra ismernek, hisz ilyesmi nem minden nap történik meg. Erik vagyok és van egy testvérem Zsombor. Egy petéjű ikrek vagyunk, és még így huszonnégy évesen is nagyon hasonlítunk egymásra. Három évvel ezelőttig együtt éltünk a szüleinkkel Pakson. Anyánk soha nem volt egy ruha bolond, de hitt az esély egyenlőségben és ilyen címszó alatt minden ruhából egyazon méretből kettőt vásárolt. Próbáltuk meggyőzni Zsomborral külön-külön és közösen is, hogy fő az egyéniség, de ilyenkor ő mindig csak mosolygott és azt mondogatta: -Meglátjátok, milyen szépek vagytok így egyformán, és a lányok is ezt szeretik. Előbbiben talán, utóbbiban pedig egyáltalán nem, vagy csak részben volt igaza. A lányok imádták... Zsombort. Nagy dumás volt, én meg az árnyéka. Ha buliba mentünk ő vezetett, ő rendelt, és a lányok is felé húztak, mit húztak omlottak. Ha valaki azt mondja nekem, a külső a lényeg azt körberöhögőm, hisz tök egyformák voltunk, vagyunk még mindig. Mégis nekem valahogy nem ment a csajozás, vagy legalább is úgy mint Zsombornak.
Történt egyszer, hogy Zsombor két hetet töltött német nyelvi táborban és természetesen már az első nap becsajozott. Teltek is a napok szépen, és közeledett a hazamenetel, amit mint kiderült, öcskös már nagyon várt, mert hát nem volt az a fene nagy lángolás a részéről. Le is koptatta a lányt a szokásos szövegével, s ráadásul un frankó telefon számot adott meg neki. De a lány valahogy nem volt az az "annyibanhagyom" típus, és mire jó az iwiw(amit én gyűlölök, nem is vagyok rajta) meg a tanári napló kiderítette gyanútlan tesó címét és telefon számát. Ekkor kezdődtek a bajok. Zsombornak ugyanis akkor már 1 éve(nagy idő nála) volt barátnője, ráadásul igencsak féltékeny típus. Gondolt egyet, és bekopogott hozzám, mondván, lenne egy ajánlata. Mivel Grétivel a táborban alig 2 hetet voltak együtt, közös ismerőseink nincsenek, s a lány alig tud róla bármi személyest, helyet cserélhetnék, egy kis időre. Gréti jobban megismervén Zsombort(vagyis engem!), úgyis lekopik idővel, hisz nem vagyok én akkora ász, hogy megérjem azt a 120 kilométert, amit a lány levonatozna értem. Ez jól esett, mondanom sem kell, de akkor mutatott a telefonján egy képet Grétiről, és nekem leesett az állam. Lehet, hogy az a pár nő nélkül eltöltött hónap vagy túlzásba vitt zsebzsötem volt az ami átbillentett ezen a vízválasztón, de belementem.
Jött is a lány én meg vártam az állomáson és mi tagadás, nekem nagyon megtetszett. Az életben még szebb volt mint a képen, és bár az elején nagyon szarul éreztem magam, hamar belerázódtam Zsombor szerepébe. Tudta, hogy van testvérem(én magam), de azt hazudtam, hogy most külföldön van, és haza meg nem akarok menni, mert anyám élet társa nem szereti az idegeneket a házában. Kerültem az ismerős helyeket a városban, és aludni is egy barátom kecójába mentünk. Az az éjszaka fantasztikus volt, én pedig akkor lettem teljesen szerelmes. Még két nap kellett ahhoz, hogy teljesen elolvadjak, mikor is feltettem őt a hazafelé tartó vonatra. Kreáltam Zsomboros e-mail címet, és megműtöttem tesó iwiw portálját is, ami egyre nagyobb nézeteltérésekhez vezetett otthon, de hát kezemben volt az adu, öcsém barátnője. Most már én voltam az aki 120 kilométert vonatozott, és úgy ahogy, de alakultak a dolgok az életemben. Ekkor jött a krach.
Gréti egyik este amikor náluk aludtam bejelentette, hogy holnap találkozhatok az egyik legjobb barátnőjével Helgával. Akkor még nem sejtettem "azt". Jött a reggel no meg Helga és köszönt is nekem: Guten Morgen, ich bin Helga, wie gehts? Puff neki, én meg olaszos vagyok. Az első alap dolgokon még csak-csak átlendültem, de a beszélgetés közepére már vagy 5 kilót fogytam úgy izzadtam. Ki is derült hamarosan, hogy 3 hónap alatt igen csak sokat felejtettem, azóta, hogy a táborban nyelvi versenyt nyertem. Bár Gréti nem volt egy Teller Ede azért valami megmozdult benne, és ezt hívhatjuk köz nyelven gyanakvásnak is. Estére már ölni tudott volna a szemével. Mit tehettem bevallottam neki a dolgot, de ez akkor már nem segített. Mondhattam, hogy szerelmes vagyok belé, de hát a hazugság az hazugság, s bár ócska közhely, de arra nem lehet kapcsolatot, sőt semmit se, építeni. Próbáltam a szociális érzelmeire apellálni, de minden próbálkozásom hatástalan maradt, sőt. Azért volt benne annyi humanitáriánus érzés, hogy nem kellett az állomáson megvárnom a hajnal 6-os vonatot, aludhattam náluk a heverőn. Gréti bosszúja utolérte öcsköst is, mert megtalálta az utat a barátnőjéhez, pénzt(amiből volt nekik bőven) és időt nem kímélve, aminek szintén szakítás lett a vége. Anyánktól is kaptunk, és a haverok azóta csak "klón"-nak szólítanak.
Részemről hónapokig magam alatt voltam, és embert sem akartam látni, úgy szégyelltem magam. Próbáltam Gréti felé tapogatózni, de olyat kaptam a telefonba, hogy zengett bele a konyha. Az is érdekes, hogy hogyan tudnak az érzelmek egyik végletből a másikba átfordulni átmenet nélkül, ha az ember úgy érzi becsapták. Sokat tanultam ebből az tuti, és azóta nem hazudtam egy barátnőmek se, még ha ez a kapcsolatunkba is kerülhetett volna, de végül bevált, és most nagyon boldog vagyok.
Utózengésként csak annyit, Gréti még 2 hónapra azért összejött később Zsomborral, ami valószínű nem az öcsém ellenállhatatlan sármjának volt köszönhető, hanem mert az egész ügyben valójában egyedül én voltam a szemét... :)
