értékellek mint embert

Társkeresős paraolánkban a férfi nem bír, nem tud szakítani, mert az nem az ő műfaja. Helyette lelép, eltűnik, mint szürke szamár abban a bizonyos ködben. A lány meg csak vár, a társkeresőn nyomoz a csávó után. Mi a tanulság? Ne ismerkedj társkeresőn, hányszor mondjuk még?

Sziasztok!

Az én sztorim annyira nem különleges, ellenben végtelenül felháborító, igazi "görény" megoldást választott a delikvens hím...

Először is tisztázzuk, hogy nem magával a szakítással van problémám, hisz az előfordulhat. Szerintem minden helyzetben maradhatunk emberek, meg lehet beszélni hazudozás, mellébeszélés, mellőzés helyett. Szerintem ha a két ember tiszteli egymást, akkor tudja intelligens módon intézni a szakítást is.

A sztori tehát a következő:

Körülbelül két hónapja futottam bele egy társkeresőn az illetőbe, jól alakult minden. Ő 29, én 26 éves vagyok. Sokat leveleztünk, elég sok elfoglaltságom volt, így az első körülbelül 3 hétben csak plátói kapcsolat volt, nem tudtunk személyesen is találkozni. Egyezett az érdeklődési körünk, jókat tudtunk beszélgetni szinte mindenről. Sms-ek, msn beszélgetések, társkeresős statisztikák jöttek-mentek. Először csak tetszettünk egymásnak, aztán már nagyon tetszettünk, ahogy ennek lennie kell.

Vallomás! A nyár a sok külföldi vendégszerepléséről szól, akik levadásszák a honleányainkat, mi meg bambán bámulunk bele a corvintetői naplementébe. Igazságtalan világunkban olyan lovagokra van szükség, mint a levélíró.

pár hete, szerdán vagy pénteken (már nem emlékszem) lötyögtem a corvintetőn mindössze néhány vidám rosé viceházmester társaságában, amikor is odajött egy erősen iluminált állapotú huszonéves fiatalember és németül cigit kért a férfiúi szolidaritás jegyében.

És eljött az idő, hogy a levélírók és a kommentelők is kapjanak egy őszinte pofont a képükbe, mert sokszor nagy a szájuk. Ezt nem én mondom, hanem az egyik olvasónk és levélírónk, kai egy tök normális szakításról számol be. a normalitásából látszik, hogy ez egy kamusztori. Egyáltalán van értelme nomrálisan szakítani? Nehéz ügy.

Most egy kis szemfelnyitás következik.
Elejétől olvasom a blogot, írtam is egy "bájos" szakításról, ami velem esett meg.
De.
Jópár levélíró mintha fordítva ülne a bilin. Nekem úgy tűnik, összekeverik a dolgokat azok, akik teljesen semleges, hétköznapi sztorikat írnak meg úgy, mintha az felérne egy népírtással. Mintha az a hamis kép élne a fejükben, h ha egy kapcsolat elkezdődött, akkor annak működnie kellene az idők végezetéig.

Hogy ennek a hétnek is legyen súlya, ezért egy harmincon túli magánéleti válságot osztunk ma meg a férfi szempontjából, akinek sikerüt a bravúr, megtetszett neki a nő, aki másnak szült gyereket, de azért vele csinált közös céget, majd jött az ősi trükk, csak sokat kell vele lenni és akkor eljön a pillanat, amit köteleő kihasználni. A szerelem és a reménytelenség ádáz harcát vívja, hétfő van, jó reggelt.

Hello,

mintha olvastam volna, hogy harmincasok, gyerekkel, házzal, vagyonmegosztással fűszerezett
történeteit is várjátok. ezen felindulva osztom meg veletek mi történetünk általam ismert verzióját
- várva a véleményeket, ha publikus lesz.

A paplakbn kiderült, hogy nem csak a vegaság titok a lány számára. Népdalt éneklünk, istent kísértünk így vasárnap a mise előtt.

A kezdeteknél én tini, 16, de kellően megáldv a bizonyos domborulatokkal, meg valószínű némi kultúrával is, miszerint zongoráztam, olvastam, festettem, imádtam a "művészfilmeket", mint a Szerető, vagy a Párnakönyv, és bár hamvasi mélységeket sosem fogok elérni, igenis szerettem Babitsot, felolvasni is, és Ady-t, és még sorolhatnám. Aki pedig megtetszett, nos, ő mint kiderült, káplán volt. Én kerültem a hittanokat, és a miséket, mert -bár hívő ember vagyok-, sosem gondoltam, hogy Isten a templomban lakik, és a prédikációt inkább erőltetettnek véltem falak között. Viszont az ismerősök nagy része járt hittanra. Én meg néha eléjük mentem, hogy együtt bandázzunk.Nos, az első alkalommal, amikor véletlenül összefutottunk (elment a hittancsoport valamerre az órára, én meg 5 perccel hamarabb érkeztem) nem tudtuk egymást hova tenni. Érezhető volt valami a levegőben, de azért ezt nem gondoltam akkor komolyan.
Aztán még két-három találkozás megtette a hatását. Sosem tegeztük egymást. A magázás maga volt a gyönyör. Imádtam. A tiszteletet, a benne lévő finom poénokat.

Szombatra egy kivesézésre váró történetet kaptok, mert ilyenkor biztos szívesebben elemeztek ti is. A fiú találkozik egy lánnyal, még szerelem is van, de az igazán balek nem az, aki elengedi a csajt, hanem aki egyáltalán nem ismeri fel, ogy élete szerelmével van dolga. UTána csak marad a reménykedés, hogy úgyis gyorsan ronda lett volna a csaj, és megcsalta volna, a barátai előtt hülyén viselkedik, így jobb lesz mindenkinek úgy, ahogy van.

asszem a kezdetek óta olvasom a blogot (kommentelni szinte soha nem szoktam), de mostanra kaptam kedvet ahhoz, hogy megírjak egy történetet, ami talán még most is tart.

Az egész dolog úgy 5 éve kezdődött, 20 éves koromban. Ő lány, én fiú, én 20 voltam, ő pár évvel fiatalabb. Addig volt pár rövidebb, 2-3 hónapos kapcsolatom, de egyik sem volt olyan nagy valami, se kölcsönös szerelem, semmi ilyesmi. Igazából nagyon magányos voltam, egyéjszakás kalandok követték egymást, volt, hogy járni kezdtem egy-egy lánnyal, de valahogy egyikkel sem jutottam semmire. Nem találtam az igazán hozzám illőt, ami az én hibám is volt, mert elég zárkózott voltam, meg rossz helyen is keresgéltem. Na mindegy.

Az erkölcsi aggályokat félre lehet tenni egy hármas szexért? Vagy egy konzervatív ítpusú lánynak csak a szerelem és a szív útjai számítanak?

Sziasztok!2 rövid, de velős sztorim van.Sok-sok éve egy nyári ifjúsági fesztiválon asztalt keresve egy távoli ismerősöm távoli ismerőseit fedeztem fel, és jobb híján melléjük ültem, és ott is ragadtam hajnalig. Köztük volt egy pár, akik néhány órán át láthatóan élvezték egyás közelségét, közben iddogáltak. Egy idő után a srác kissé kiütődött, a csaj meg felpörgött, de miután a pasija már lassan mindenre képtelen volt és el is aludt, a másik oldalán ülővel melegedett össze, ebben azért valószínűleg az alkoholnak is nagy szerepe lehetett. Nagyban smaciznak, amikor a kiütött pasi felemeli a fejét, látja, hogy a csaja mással kavar, megböki és nagy nehezen kinyögi: most mi van?Mire a csaj döbbenten: Te még itt vagy?A srác nem szólt semmit, leesett a feje és visszaaludt. (A folytatást nem tudom, mert többet nem láttam őket.)..................

Nagyon reggel van a tegnapi szakítósbuli után, ahol reményeim szerint többen jöttek össze, mint szakítottak. Még a kossuth rádiónak is nyilatkoznunk kellett a bloggerbarátainkkal. A mai sztoriban van szemét csávó, érzelmes lány, meg még egy srác, és ugyanaz a lány. Lássuk be, hiába tesz a lány szmájlikat a sztoriba, nincs utálatosabb anál, mint amikor az új csávóval érkezik a lány a szerencsétlen régi csávóhoz. Majdnem MNK, de reggel van, az oroszok kiestek.

Sziasztok!

Régóta olvasom a blogot, bár nem szoktam kommentelni, de gondoltam azért mégiscsak el tudlak untatni titeket én is egy sztorival:)

Körülmények:ezredforduló környéke, én, a boldog kis ártatlan 17 éves kislány felhőtlenül múlatom az időt nyáron a barátocskáimmal a helyi kisvárosi kedvenc krimónkban.(Nem éppen italozás céljából, napi 300 Ft-ból ez nehezen jönne ki:)

Mielőtt elindulnátok az esti bulira a Corvintetőre, olvassátok el ezt a szép történetet a királylányról és a királyfiról, akik megsimerkednek, néha kilovagolnak a vár melletti tóhoz, találkozgatnak, de jön a rossz tündér,  a királyfi megváltozik, és csak a hegyes kardja érdekli. A lányon persze ott van az örök életet jelentő lakat, a büszkeség, de a kulcsot lenyelte.

Van egy nagyon kedves barátnőm, nevezzük Erikának. Erikával gyakran találkoztunk, meg jártunk el szórakozni, és előtte mindig valamelyikünk albérletében találkoztunk. Egy ilyen alkalommal buli előtt elmondta, hogy neki nagyon tetszik egy srác, és, hogy az egyik szórakozóhelyen az ő sulijának lesz bulija, mi lenne, ha oda mennénk bulizni. Persze, miért ne. Sajnos a srác nem jött le a buliba, úgyhogy nem derült ki, hogy ki ez a rejtélyes lovag.

Ma van az első születésnapunk, és ezekben az emelkedett pillanatokban két dolgot tehetünk:

1, Mindenkit elhívunk a ma esti Szakítósbulira a Corvintetőre, ahol lehet ismerkedni és szakítani, ezt a szándékot lufival fogjuk megjelölni. Lesz szakítódarts, mert imádtátok, plusz szakítóstrikót osztunk ingyen és pénzért is. A szakítóskönyvből még csak a vásárlási utalvány lesz (mer a könyv még nincs kész), de az is nagyon jó!

lesz meccs a teraszon, zene a teremben (ilyen lefogyasztható ezresért), meg különterem nagy erkéllyel, hogy összebújjanak, akik azért jöttek.

ennyi.

ha ezek után is van kifogás, akkor tényleg ne gyertek.

2, Mivel sokszor, sokmindent kérdeztetek már tőlünk, mi meg nem mindig válaszoltunk, ezért a ma kivételt teszünk: mindenre választ adunk. Ha érdekel, hogy miért csináljuk, hányszor törték össze a szívünket, mi hányszor tapostuk el másét, miért csinálunk könyvet és pólót, vagy egyszerűen valamit kérdeznétek a szakításokról, akkot most megtehetitek. Kommentben vagy emailben írjatok nekünk.

3, Végül álljon itt egy egy tipikus szakítósztori, amiben a lány vívódik két csávó között, ahogy csak ő tud: Kellett, megszereztem - talán ez mindennél többet elárul levélírónkról.

Kedves Szakítshabírsz!
Már nagyon régóta olvasom a blogot, gondoltam végre írok is
valamit.Előre szólok, hosszú lesz.
6 évvel ezelőtt összejöttem a nálam 5évvel idősebb Dáviddal.Én akkor
16voltam.Megláttam, belezúgtam, kellett, megszereztem.Két és fél éven
keresztül úsztam a boldogságban, úgy éreztem nem lehet ekkora
mázlim.Mikor is jöttek a beszólások a barátaimtól, hogy nem avgyok
normális, amiért ilyen fiatalon lekötöm magam.Eleinte nem érdekeltek,
de aztán elkeztem rajta gondolkozni. Úgy éreztem én mindent megteszek
érte, ő meg csak élvezi, de tenni nem tesz semmit.A szeretlek szó még
csak egyszer sem hangzott el addig a szájából. Sokat gondolkodtam,
elbizonytalanodtam.Mikor ezt elmondtam neki, teljesen kiborult,
elkezdett teperni.Utána kb egy hónapig minden szép és jó volt, majd
megint elromlott.