értékellek mint embert

A beszédaktus-elmélet alapja, hogy ugyanazokkal az előfeltevésekkel szükséges dolgoznunk, ami adódik egyfelől kultuálisan, nyelvileg. Másfelől a párkapcsolat maga a közös előfeltevés-rendszer. Ha a lány fürdés után szexre vágyik, akkor ne legyünk már olyan széplelkű férjek, hogy felöltöztetjük. Hátra vágni, megdöngetni, ez a parancs, katona! Mai óránkon ezt tanultuk meg. És vajon hol lesznek angyon jó, rövid, frappáns lekoptató szövegek? A csütörtöki szakítósbuliban a Corvintetőn.

Sziasztok!:)

Szakítós mondatok:

A pénz az úr, mindig tudtam, csak nem mertem bevallani magamnak. Kis pénz, kis foci. Viszont egy helyen nem a pénz a legfontosabb, ez pedig a szakítósbuli csütörtökön a Corvintetőn.

Sziasztok Szakítósok!

Néha szoktam olvasni ezt a blogot. Gondoltam beküldöm a számomra eddigi legütősebb szakítós szöveget, amivel engem lekoptattak. Elnézést a történet rövidségéért, de inkább a lekoptatáson van a hangsúly.
A történet szereplője volt Juli (25), Zoli (29), és jómagam (fiú, 26).
Julival kb. 2 éve ismertük egymást. Ismerős ismerőse volt, hébe-hóba összefutottunk. Egy közös kiránduláson nagyon sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy éppen egyikőnknek sincs senkije. A hosszú beszélgetést randik követték. A negyedik randi alkalmával jöttünk össze.

A mai történetünk durva, mert a csávó egy paraszt, a csaj meg jófej, mégha nem is lehet a mellével nyitni a sörösüveget. Ha valóban létezik ilyen csávó, akkor azt le kell vetkőztetni, és kiállítani a Moszkva térre, pénzért mutogatni, hogy mindenki kedvére röhöghessen rajta.

És most megmutatjuk nektek, hogyan kell tökéletesen beágyazni a reklámot az adott műsorba: illusztrációnkon nem egy lógós mellen mutatjuk meg, milyen a szakítóspóló. 3000 forintért neked is ilyen melleket adunk a póló mellé, ami fekete és piros, ffi és női változatban is kapható a Szakítósbboltban, illetve a csütörtöki Corvintetős Szakítósbuliban.

Sziasztok!

Velem a következő történt: elég jó csajnak tartom magam, meg vannak/voltak is visszajelzések, szóval semmi gond velem. Mondjuk a cicim picit tényleg lógós, mert elég nagy. De ezt általában szeretni szokták a fiúk.. Meg jó lábam van, szép arcom, jó sovány vagyok....Na mindegy, csak, hogy el tudjatok képzelni.

Nem vagyok különösebben pasizós, de mostanában valahogy semmi nem jön össze hosszú távon, szóval beletörődtem, és úgy vagyok vele, hogy ráérek hat-hét év múlva komolyabb kapcsolatban gondolkozni.

Szóval kalandoztam rendesen, de eddig semmi ilyesmi nem volt.

Kifogtam egy pasit, nem volt különösebben szép, vagy valami, de tudjátok, van, hogy megfog valami valakiben.

 Sokféle tesztet ismerek, néhányat alkalmazok is, például az IKEA fagyigépét, ha valaki nem tudja kezelni, lapát. De a genya-tesztet nem ismertem. Van ez így. Az igazságszolgáltatás most elég nehéz, mert szegény kapálózó fiút is megértem, egy picit. Iciri-picirit.

Mivel sosem volt ilyenben részem azelőtt, el lettem varázsolva az úriembertől. Hogy tényleg talpig gentleman, hogy elémjön, hogy rózsát és csak nekem írt cd-ket hoz az első randira. Hogy kifinomult ízlése van (zenében, ételekben, éttermekben stb.). Már első alkalommal a hajnalig tartó beszélgetés és borozás azt sejtette, hogy sok bennünk a közös, és hogy élvezzük egymás társaságát.
Úgy udvarolt, hogy igazi nőnek érezhettem magam... de már akkor feltűnt, hogy ő kialakított magában egy "díva"-képet rólam, lelki szemei előtt egy titokzatos, ízléses és igényes, szinte érinthetetlen talpignő szerepében tetszelegtem. Nem is az igényességgel vagy az ízléssel volt a gond. Az már más kérdés, hogy az első találkozó megilletődöttségét értelmezhette valahogy félre, és valóban hímestojásként bánt velem, tenyerén hordott... nekem pedig semmiféle gondot nem okozott a nagybetűs nő szerep, az is én vagyok, szeretek is az lenni.
De az csak az egyik én, és ott van az idétlenkedő humorgombóc is, aki ráadásul néha a fáradtgőzt igen harsány módon ereszti ki barátkozós bulik alkalmával. No ezt a részemet nem ismerte mr. Gentleman.
Aztán a többedik randi alkalmával felmentem hozzá, ottalvási szándékkal, és végül ő volt az, aki kiábrándító meglepetésekkel szolgált, és másnap több maradandó rossz emlékkel tértem haza. A szex nekem hervasztó volt, legyen elég annyi, hogy a vékony rövid ujjaiból sokkal korábban kellett volna következtetéseket levonnom... nem passzoltunk az ágyban, kész. Ő nem így gondolta, szerelmesen bújt hozzám reggel is. Ez meghatott, és gondoltam ezen is lehet javítani, megoldjuk valahogy...

Bennünk pedig az ehhez hasonló levelek tartják a lelket: " a Szakítshabírsz" tartotta bennem a lelket: hogy igen, lehet nevetni is azon, ami velünk történik." Beszélnünk kell, gondolkoztam - ezek után mindig valami súlyos tartalom következik: valaki térdre ereszkedve leányt kér, valaki meg szakít, mert máshogy megy férjhez. Szakítóstrikó egyébként csak az angol fordítóknak jár ingyen, a többiek jutányos áron vásárolhatják meg ezt az egyedi szériát a szakitshabirsz at gmail pont com emailcímen.

Csütörtökön 1 év szakítás a Corvintetőn, spanyol-orosz elődöntő, kunk vs. trashcity, gyertek, jó lesz.

Sziasztok!

Az elmúlt évben elég sokat voltam külföldön a munkám miatt, és többnyire a "Szakítshabírsz" tartotta bennem a lelket: hogy igen, lehet nevetni is azon, ami velünk történik. Az én hosszú és szomorú kálváriám helyett most mégis inkább az egyik legjobb barátomét osztanám meg veletek, egyszerűen azért, mert nagyon szeretnék pólót. És nemcsak MNK, hanem még a haverjaikat is eladják egy tál lencséért. Pfúj.

Íme a történet:
" Romantikus lovag: Laci (29) őrülten szerelmes barátnőjébe Nóriba (24), akit többévi udvarlás után zárhatott karjaiba. A boldog kezdet után kb. másfél évvel zajlott le az alább párbeszéd:

Én április 2-án voltam utoljára fodrásznál, nézzünk a naptárra: június 23, most akkor ez ciki? Vagy csak minden fodrász olyan mint az enyém (miénk), hogy a hosszú haj esküdt ellensége? Bár azt mondtam, sosincs tanulság, most úgy tűnik mégis van: hosszúhajúak ne kezdjenek fodrászokkal.

via yummie

Csütörtökön 1 év szakítás a Corvintetőn, spanyol-orosz elődöntő, kunk vs. trashcity, gyertek, jó lesz.

Sziasztok!

 

Nos, ez egy rövid történet lesz, ám számomra annál röhejesebb :)

Nem titok, hogy nem vagyok megrögzött pasizógép – többnyire egyedül vagyok, mint valakivel. Miután nemrégiben „megelégeltem" ezt az állapotot (egy éve lett vége egy elég hmm… érdekes „kapcsolatnak") úgy döntöttem már csak poénból is átfésülöm a neten tenyésző hímneműeket, hátha valaki értelmesre akadok.  (Itt halkan hozzátenném, hogy soha nem bíztam az ilyesmikben és ezután sem fogok.;) )

Ráakadtam K.-ra, levelezgetés, ismerkedés, telefonszámcsere. Róla tudni kell, hogy fodrász, de nem a feketéndolgozok fajtából, egyszóval: profi, extravagáns sérókat eszkábál össze, rólam pedig azt, hogy gyerekkoromtól derékig érő, hosszú, hullámos és dús hajam van.  Apróbetűvel megjegyzem, hogy szeretem ilyennek: a világ minden pénzéért sem adnám kontárok kezébe, hogy kiszőkítsék, befessék, trendicukimuki madárfészket varázsoljanak belőle. Mindig így hordtam és mindig így is fogom.

Nos, mivel mindketten úgy gondoltuk, ha már szimpatizálunk egymással felesleges a billentyűzetet koptatni, el is mentünk egy játékterembe biliárdozni.

Vegyük sorba: volt egy férj (félredugott), ezért összeállt valaki más férjével (Viagrát használt), most is van valaki (nincs info), de a szíve azé, aki szex közben dobta ki. Vajon melyik?

Na, hol is kezdjem…

 

18 évesen férjhez mentem. A világ legboldogabb embere voltam, egy igazán jól működő tökéletes kapcsolatba. Emberem fél évet itthon, felet valahol országon kívül töltött …Tabu téma nem volt bármikor, bármiről,  nyíltan tudtunk beszélni ….hát, ha szegénykém nincs, itthon 6-8 hónapot hát mi legyen.

 MONDTAM:- szex kell,  mert ugye nem vagyok ott, csak húzzon gumit… Ez így is ment, ha egyáltalán előfordult.(tárgyi bizonyíték nincs se erre, se arra) 7 évig.. Majd hazajött 6 hónap után az ő szerelmes Gerlicéjéhez (akivel naponta 5*beszélt még Amerikából is telefonon) és éltek boldogan … illetve éltek volna, ha nem kap Gerlice egy telefont, egy tanítványtól, hogy csak a tanáruknak üzenné, hogy 3 hónapos terhes.

Na ez a pofáresés….Ki gondolná? Gerlice telefont ragadott emberét hazarendelte…majd összepakolt és elment…. Egy életre, jó messzire hogy meg se találja senki…

Na de, itt jön a képzavar..

Az már régen rossz, ha azt mondja, hogy gondolkodik, ennek pont az lesz a vége, amit levélírónk is ír: jön, nem jön, soha többet nem jön.

Üdv!

Az én sztorim elég érdekes, máig szoktam gondolkodni rajta, mert nehéz
felfogni, elképzelni, hogy mi is történhetett. Dióhéjban:
Minden úgy volt, mint a mesében, elutaztam egy messzi városba,
összetalálkoztunk, kb. szerelem első látásra, peace&love, hatalmas
összhang, tökéletesség, stb. Egy évig minden szép (lehet
közrejátszott, hogy csak 7végén tudtunk találkozni, távolság, így nem
is igazán veszekedtünk, stb) Aztán egyszercsak, mint derült égből
villámcsapás felhívott, hogy gondolkodik és nem jön (persze hogy min,
azt nem árulta el, csak annyit: nem rólunk van szó). Utána se telefon,
se semmi, 2 héttel később jöttem rá, hogy hiába várom, és hívom,
valszeg nem szándékozik lejönni hozzám, vagy szóbaállni velem. Csak
egy levél: bocsi, a távolság, stb, nem megy, blabla. Egy ideig
írogattam, szerettem volna megtudni az okot, vagy valamit, hogy mi
történt, beszéljük meg, persze nem kaptam választ, csak pár hónap
múltán, mikor épp túltettem volna magam a dolgon és arra készültem,
hogy nyári fesztiválozás keretében majd alkohol és zenekúrával az
utolsó emlékeimet is kitörölhetem vele kapcsolatban. Szóval rájött,
hogy tévedett, szép mondatok, hangzatos ígéretek, hát jó, próbáljuk
meg újra (tudom, én hülye, dehát ha szerelmes az ember..). Ez a kör
csak fél évre szólt már, és a vége ismét egyszerű: egyik pénteken
vártam, hogy jöjjön és nem jött többé, nem vette fel többé, nem
válaszolt többé. Azaz pár hétre rá valami olyant, hogy szeret és
megbocsáthatatlan amit tett:) ja, ez mondjuk igaz, de persze azóta
semmi hír róla és valszeg sosem derül már ki a miért. A fura az
egészben, hogy sosem mondta, hogy valami gondja van velem, nem
veszekedtünk, semmi, ismét úgy lépett ki az életemből, hogy azt
gondoltam minden jó lehet vele. De úgy tűnik van ilyen.

Olyan aranyosak vagytok, hogy ezt mindig odaírjátok a levél végére: tanulság nincs. Hát persze hogy nincs, a szakításban éppen ez a legyszörnyűbb, nézed a Csibefutamot, aztán meg jól kirúgnak. Hát ki érti ezt?

Sziasztok!

Régóta olvasgatom a blogot, ám kommentelni nem szoktam csak magamban.
 Hogy most miért jutottam el odáig, hogy megírom az alábbi postot,
nem tudom. Mai fejjel már csak nevetni tudok rajta, de akkor egy világ
dőlt össze bennem. Íme:

Maga a történet 2002-ben játszódik (akkor én 17, ő 25), megisme
rkedésünk elég gyors volt, semmi extra.

Maga a kapcsolat sem hozott túl sok különlegességet, azt kaptam ami
re egy nő vágyik általában: szeretetet, odafigyelést, szerelmet,
törődést. És mindezek mellett még kalandos, együtt töltött
6 hónapot. Péntekenként átcuccolás a sráchoz, hétvégente ot
talvás, összebújás éssatöbbi.

Történt egy szép pénteki napon, épp a fél éves forduló ut
án, hogy szokásosan átcuccoltam. Épp a Csibefutamot néztük (b
ár ez nem biztos), vége lett, majd rám nézett, és a következő
 párbeszéd zajlott le:

- Mióta is vagyunk együtt?

- Fél éve - mondtam én, szinte repkedve

- Szakítsunk!

- Hideg zuhany... Nem tudtam mit mondani. Blokk.  A válsz: szakítsunk.

Ezután jött egy búcsúszex, majd én hazamentem. Szakításunk ut
án fél évvel találkoztunk, és elmentünk moziba, majd Margitszig
etre. Ahol is megkérdezte, hogy ha elvesz, újrakezdjük-e :D Persze ho
gy NEM volt a válasz. Hogy azóta mi van vele, nem igazán tudom.

Tanulság nincs :)

Lehet viccelődni a szakítással, összetört szívekkel, újraértelmezett életekkel, de mi van akkor, amikor még kilenc évvel a szakítás után is azon tűnődik a fiú, hogy valójában még mindig szereti a lányt, aki kibaszott vele?

Sziasztok!

Elregélném életem legelső, talán leginkább rám hatással levő "megszivatását". Mivel nem vagyok már mai darab, és ez ifjú titán koromban történt, a '90-es évek második felében..
Életem első komoly szerelme volt a lány, nevezzük mondjuk Andreának (tényleg álnév, nem kell iwiwre pattanni). Gyönyörű, hosszú sötétbarna hajú, szürkeszemű.
Nagyjából 16 évesen ismerkedtünk meg, én picit talán idősebb voltam, úgy egy fél évvel nála.Egy diszkóban találkoztunk, akkoriban azért nem volt túl nagy választék mint mostanában,
szórakozóhelyeket illetően. Minden tekintetben ő volt az első nekem, és én boldog voltam, mint azóta soha. Egy évig nem volt semmi gond, nagyon jól megvoltunk, az első év után romlott el
a dolog.