értékellek mint embert

Veszélyes vizekre evezett a levélíró, amikor elmeséli, hogyan esett két szék közül a pad alá, és a kommentelők véleményét kéri. Nem lesz benne köszönet: nem bírt várni az egyik csávóra, ezért összejött egy másikkal, mi több össze is költözött vele, de hozzámenni nem akart, mert még mindig a másikat szerette. Aztán meg csodálkozott, hogy mindkettő kirúgta.

 

Sziasztok!

Egy lassan 1 éve véget ért történetemet szeretném megosztani veletek. A tanulságot szűrje le mindenki maga
Szóval a történet elején adott vagyok én, Linda (álnév) 21 éves és András 22 éves. A lényeg, hogy András nekem régóta tetszett - egy kollégiumban laktunk, innen az ismeretség. Megismerkedtem vele, néha találkoztunk, sétálgattunk, beszélgettünk, elég bensőséges dolgokról is, de komolyabb soha nem történt, pedig én már nagyon szerettem volna :) Mindig csak úgy tekintett rám, mint egy barátra. Pedig igyekeztem ám :) Ez az állapot nagyjából 1 hónapja tartott. Amikor már kicsit alakulni kezdett a dolog, bekerült a képbe Klári. Klári nem a mi kollégiumunkban lakott, Andrással egy buliban ismerkedtek meg. És az én Andrásom, akit már több, mint egy hónapja kerülgettem hiába, fülig szerelmes lett belé. Egyre kevesebbszer találkoztunk, mindig csak a csaj után rohangált, engem meg evett a sárga irigység, amikor láttam őket. Ennek ellenére nem adtam fel, megpróbáltam felhívni magamra András figyelmét, meg ugye esténként a koliban helyzeti előnyben voltam. :) Voltak találkozások, séták, minden női praktikát bevetettem ,de semmi különös nem történt. András Klárin kívül másra nem tudott gondolni. Próbálkoztam sok mindennel, pl. pletykákat terjesztettem Kláriról, hogy megfúrjam a szépen alakuló kapcsolatot. Végső elkeseredésemban elhatároztam, hogy egy másik fiúval fogom Andrást féltékennyé tenni.

Már lassan másfél hónapja elkezdtünk a szakítósblogon információaknákat elhelyezni a hamarosan a könyvesboltokba kerülő szakítóskönyvről, aminek rendkívül frappáns címet adtunk: Szakíts, ha bírsz - Értékellek mint embert. Az index dizájnere, Etele kurva jó borítót és lay outot tervezett, úgyhogy mi örülönk, de nagyon. (ez nem a végleges, mert a hátsó szöveg rövidül és változik)

A Konkrét kiadó vállalta magára a siker terhét, a több millió eladott példányt és a rajongói tömegeket, ezúton is köszönjük nekik. Mára legyen elég ennyi, de hamarosan mutatunk képeket, fejezetcímeket, sőt még a bevezetőtanulmányból is elcsíphettek egy-két mondatot.

A szakítósbulin 26-án 500 forintos árengedményt érő képeslap-utalványt fogunk osztogatni, mert nagy a szívünk. Már ezért is megéri jönni, de még inkább a szakítóslufik miatt és a szakítóspólók miatt.

A szakítósblog sokat adott az emberiségnek, de igazán sokat a nyelvnek adott, amikor azt olvasom egy levélben (5 éve tartó kapcsolatban a lányv félrewiwezett, a csávó meg versben mondta el, hogy ez neki így annyira nem), hogy Rólam ne beszéljünk, tudom, h MNK vagyok, akkor azért megdobban az én kőszívem is. Szokásos kérdésünk: ki szívat kit?

 

 

 

Kedves Szakítós!

 

Sokat gondolkodtam azon, mióta megtörtént velem ez a eset, megírjam e Nektek! Kicsit félek a kommentektől!:)

Pár hónapja, amikor lezárult ez a dolog, azért akartam Nektek írni, mert nem értettem mi történt. Aztán azóta, hogy már nem érdekel, rájöttem, igazából annyi történt, hogy a pasik nem képesek nemet mondani. Inkább addig szórakoznak, amíg a csaj meglép.

Előre leszögezem, tisztában vagyok Vele, hogy viselkedésem kicsit MNK-s volt, de legalább nem történt semmi komoly a srác és köztem.

Lassan 5 éve van barátom, akkor is volt, amikor megtörtént ez az eset. Elég sokat járok el egyedül szórakozni, de soha eszembe nem jutott más pasira ránézni. Egészen addig az estéig. Megismerkedtem Cukifiúval(barátnőim között így hívtuk, mert ugyanaz a neve, mint a barátomnak.) Cukifiú olyan tökéletesnek tűnt aznap este, mint még soha senki. Beszélgettünk, táncoltunk egy kicsit, a számom,a neven sem mondtam meg(félve a közösségi portáloktól). De miután megkért, keressem meg Őt wiwen, akár egy év múlva, akár 5 év múlva, de ő még szeretne engem látni. Na itt követtem el a nagy hibát, megkerestem. Kezdődött az emailezés, csöpögött a nyáltól minden mailje, versek, idézetek, találka nem! Véletlenül egy hónap múlva öszefutottunk ugyanazon a szórakozóhelyen, még mindig tökéletes volt.

Csodálatos árukapcsolás: a nyelvtanulás egyszerre tárháza a borzalmas szóvicceknek, és a művelődésnek. Doktorbácsi szerette volna, ha a felkészítik a nyelvvizsgára, aztán csodálkozott amikor bemondták az árat.

Szerencsére nem hagyott bennem mély nyokmokat, de elsőként illusztrálta a féreg definíciót, mindenképp tanultam belőle. Vagy legalábbis saját bőrömön láttam, hogy ilyen giliszták tényleg léteznek.
 
Neten ismerkedtem meg vele. Tetszett benne, hogy nagyon spontán módon szervezte meg a randit, és maga a randi is rendhagyó volt - tdk eredményhirdetésre vitt szintén spontán módon a szép szál orvostanhallgató. Szédítő beszélőkéje volt, aminek szívből örültem, majdnem annyira mint az eredetiségének. Néha kicsit túl sokat is traktált az orvosin szerzett tudásanyagával (közben én nyelvtanárként igyekeztem értelmet varázsolni orcámra :-)), de jó volt hallgatni, jó volt nézni közben. Főleg amikor elvigyorodott, azt a kisfiús mosolyt... semmi nem történt a randin, csak belemelegedtünk a beszélgetésbe, viszont láthatóan mindketten élveztük egymás társaságát. Búcsúnál nem várt módon rákérdezett, holnap mit csinálok (a nem várt dolog az volt, hogy már holnap). Épp nem volt túl sok ráérő időm másnap, mire ő: - Engem nem érdekel, hogy teszed magad szabaddá! Én pedig belül ujjongtam: végre valaki, aki tudja mit akar!

Sose fogom megérteni, hogy a tiszta és egyenes szakításnál mér egyszerűbb olyan hajmeresztő dolgokat kitalálni, hogy Új-Zéland, meg Hollandia, meg Franciaország. Biztos azért, mert idejekorán belengette a karácsonyfát.

 

Sziasztok,
 
pontosan jól tudjátok, hogy régóta olvasom a blogot és a Parázsba is el-eljárok.
Már többször kipanaszkodtam magam a kommetek között, itt az idő összefoglalni a legutóbbi kellemesen induló és kellemetlenül végződött esetet.
Megismerkedtem a neten egy fiatalemberrel, aki pár évvel idősebb nálam, független. Mielőtt beindulna a neten nem ismerkedünk című csepülés, veletek is a neten ismerkedtem meg és szeretlek titeket:-) Jómagam elváltam és egyedül nevelem a kislányom.
Tehát a fiatalemberrel ígéretesen indult a levelezés, tudott helyesen írni a központozástól eltekintve, majd beindultak az sms-ek, telefonok, kellemes, simogató, kultúrált hangja volt.
 
Eljött az első találkozás, épp halál beteg lettem, alig éltem, mindeközben munkahelyet váltottam, mindeközben a volt férjem beperelt és folyton gyötört. Ebből látszik, hogy volt néhány problémám, ez megviselt engem is és a lányomat is. Ő épp építkezett,egyébként pár hónapja volt túl egy csúnya szakításon, ahol amúgy eléggé elintézték (így utólag, márha igazat mondott). Mikor megkérdeztem, hogy túl van-e már ezen, határozottan igent mondott.
Az első találkozás nagyon ígéretes volt, beindult az sms bajnokság, az e-mial bajnokság, már túl vagyok egy-két kapcsolaton, csalódáson, amikből nagyon igyekszem tanulni, több-kevesebb sikerrel, ezért igyekeztem óvatosabb lenni. Ő elmondta, hogy fontos az őszinteség, hűség, a nyíltság, a család, szeretne családot, vigyázni fog ránk, szereti a lányomat (tényleg jól kijöttek), karácsonykor már ő fogja hozni a karácsonyfát és szerelmes. Ennyi mindentől persze már nálam is kikapcsolt a piros lámpa és úgy éreztem, szerelmes vagyok, meg is mondtam. Hétvégente főztem neki, motorozni vitt. Boldog voltam és önfeledt és életemben először azt hittem, tudom, mit akarok egy kapcsolatban és egy kapcsolattól. Végre egy  igazi kapcsolat, bemutattam  a barátaimnak, egyáltalán, mindent megtettem, hogy érezze, Ő az.

Hosszú hónapok keserves munkájának eredményeképpen végre valahára klub lett a szakitósblogos wiwes adatlapjából. Ha eddig is ismerőse voltál a szakítósblognak a wiwen, akkor mostantól automatikusan tagja vagy a szakítósblog klubnak is. Volt egy félresikerült próbálkozás, ezt egy páran észleltétek, és ide is beléptetek, tegnap töröltem a rossz klubot, és tagjait erről tájékoztattam. Az új, immáron helyesen használt klubhoz itt tudtok újra csatlakozni. A profik továbbra is keressenek minket a Facebookon.

Közérdekű közleményünket hallottátok.

 

Most azért kicsit kárörvendek: nemcsak a magas lányoknak szívás az élet, de úgy tűnik az alacsonyaknak is, még a hószünet és az iskolaköpenyek idején és a ping-pong asztalok tövében is.

 

Még valamikor az özönvíz előtt történt a nagy hószünet utáni napokban, hogy az iskolában megpillantottam egy fess fiatalembert. Elsős voltam, és egy szempillantás alatt fülig beleszerelmesedtem.
Eleinte csak álmodoztam róla. Aztán bravúrosan kiderítettem, hogy melyik osztályba jár. Tőle magától kaptam hozzá segítséget, mert a köpenye (igen, akkor még köpenyt hordtunk az iskolában) hátán finoman utalt rá. Úgy 15 cm-es számokkal. Mozgósítottam a többi lányt az osztályban s megtudtam a nevét is. Telt múlt az idő s a következő hetekben leginkább azon igyekeztem, hogy észrevegyen. Szerencsére sikerrel jártam. A szemezések és egymásra mosolygások alapján, izgatottan vártam a nagy tavaszi iskolai BULI-t. Végre eljött az este, és valóra váltak az álmaim. Odajött, édes volt és romantikus. Vagy legalábbis annak tűnt. Egész este beszélgettünk a kolesz aulájában a pingpong-asztal mellett. Bár nem mondtuk ki, hogy akkor mi most járunk, a ráutaló magatartás és a másnapra megbeszélt randi nekem erősen ezt sugallta.
Másnap csak vártam. Aztán másnap megint vártam. Aztán a suliban is vártam, de semmi nem történt. Eléggé bántott, hogy szóra sem méltat. Ezért mikor egyszer megláttam az egyik szünetben, félrehívtam. Igazából nem is kellett mondanom semmit, ő beszélt. Mondott egy-két mondatot, hogy ez nem jön össze és a végén hozzátette: és különben is, a barátai szerint túl kicsi vagyok.
 
Ez volt az egyik legdurvább szakítósduma számomra. Emlékszem mennyire bosszantott, hogy  ilyen átlátszó szöveggel jön. Hát tehetek én arról, hogy nem nőttem nagyobbra? És különben is! 155 centi nem is olyan kevés! És mi az, hogy a barátai mondják meg, hogy kivel kezdjen?
Az csak később jutott eszembe, hogy valószínűleg nem a magasságommal volt baja. :) Azt hiszem, okozhattam volna neki meglepetéseket.
 
 
Szeretem a szakítósblogot, és remélem, hogy ez a kis affér titeket is mosolyra fakaszt: 

PöttömPanna

Tegnap az iszákos pincérfiú üvöltött a fokhagyma miatt, ma egy idősb úriember szeret a pohár fenekére nézni, míg nem eltűnik egy motoros találkozón - tisztára Képzelt riport.

 

Szia Mindenkinek!

Egy ideje már olvasom a blogot, és arra gondoltam, hogy én is megírom szakításom történetét.

A kapcsolat 7 évig tartott, olyan se veled se nélküled típusú.

A történet 1999-ben kezdődött. Én a lány akkor voltam 23 éves, Ő a férfi! 44. Szép kis korkülönbség...tudom. Most lehetne fújjolni, hogy biztos a pénze miatt, de nem így volt. Én mindig a nálam (sokkal) idősebb pasikhoz vonzódtam. (Talán apakomplexus.)

Vendéglátóban dolgoztam akkor, Ő az egyik vendégünk volt. Első látásra szimpatikusak voltunk egymásnak, de mindenki óvott ettől a kapcsolattól, mondván, hogy nagy a korkülönbség, és különben is megbízhatatlan alak. Én nem így ismertem meg. Kapcsolatunk elején minden reggel ágyba kaptam a reggelit, programokat szerveztünk, együtt nyaraltunk, jó volt a sex is stb. És ami a legfontosabb elfogadta a kisfiamat akit egyedül neveltem / nevelek.

Egy idő után aztán kiderült, hogy miért is óvtak Tőle annyira és annyian. Iszik. Igaz időszakosan, de sokat és napokig. Első összeveszésünk is egy ilyen alkalom után volt. Két hétig nem beszéltünk egymással, de aztán felhívott és én megbocsátottam. (A mai eszemmel tudom, hogy akkor és ott kellette volna nemet mondanom először és utoljára.)

A délután sem a megúszós posztok ideje, csak címszavakban: kényeztetni kívánt alsó nyílások, elutasított bizsergető érzések, részeges céges buli, félrelépés, perverz fasz. Muszáj olvasni.

Sziasztok,

Fiú vagyok (örülnék, ha mindenki ezzel kezdené, néha a sztori végéig nem derül ki), az eset kb.  3 éve történt. Megismertem egy leányzót, 4 évvel volt fiatalabb, én akkor 24 voltam. Kicsit  kislányos volt, én már ennél érettebb leányzókhoz voltam szokva, de mégis elbűvölt a tündéri  kisugárzásával, igéző szemeivel.

Nekem sajnos van egy fétisem a szexben: konkrétan szeretem, ha néha (!!) a lány másik alsó nyílását kényeztethetem (igen, ott, és nem vagyok pornófüggő, egyszerűen csak más, bizsergető érzés). Persze ez lehetne valami extrémebb dolog is, de gondoltam leírom, hogy ne találgassatok.
Ezt először mindig furcsa felvetni, rávezetni a lányokat, hogy jó lenne kipróbálni... Sokan megalázónak találják, furcsának és perverznek. Én próbálom ezt nagyon lassan adagolni, nem erőltetem. De ha nem kapom meg, akkor sajnos elkezd az agyam csak erre gondolni: egyrészt nem élvezem úgy a szexet, mert tudom, hogy nem mehetek el ameddig szeretném... meg kell állni, nem lehetek elég felszabadult. Rossz érzés, hogy nem kaphatom meg azt amire vágyom, attól akit szeretek.