Ismerjük azokat a csajozós szövegeket, amik állítólag valakiknek már bejöttek. Hát, itt a példázat Reapertől, hogy megtanuljuk egy életre, csak magunkra számíthatunk. Valakinél próbálkoztak ezzel a szöveggel?
Egy kajak túra alkalmával történt meg a következő. Egy pörgősebb barátunk felszedett egy lányt az egyik táborhelyen a következő szöveggel:
… olyan szép szemeid vannak kontaktlencséd van?
Ettől kezdve meg lett az eredmény is. A történtek után közkincsé tette ezt a társaságban. Volt velünk egy srác, aki nagyon akarta a csajozást, a külsejével nem is volt gond, csak hát a kommunikálás nem volt erőssége. Na de kapva kapott az alkalmon és copy…
Egy nagyobb településre érve elment a társaság egy discoba, ahol is megtetszett neki egy leányzó, összeszedte a bátorságát, mi meg verbálisan támogattuk. A következő szituáción évekig fetrengtünk…
- Szia! … vagyok, téged hogy hívnak?
- Emese vagyok.
- Sokat jársz ide?
- Aha
- “szünet”
- Olyan szép szemeid vannak kontaktlencsét van?
- Igen…
A srác arcát látva rögtön fagyott az operációs rendszer, mert hát erre nem volt felkészülve. Eljött a történtek helyéről és hát mi kérdeztük, hogy mi volt. Szomorú arccal panaszolta, hogy hát erre nem volt felkészülve. Nevezzük ezt spontán koptatásnak:D.
Mindig örülünk, ha egy-egy szakításban megmutatkozik az egymás iránti tisztelet és szeretet, Nem Tom küldte, tudjuk, egy ismerősével történt meg. Mai extrakérdésünk: mennyit és mit innál ezerért?
Ez nem annyira a vicces mint inkább a tajparaszt szakítási szövegek közé tartozik. Bár a fene se tudja, talán a gunyoros, morbid humorú szövegek még fájóbbak tudnak lenni, mint amikor a szakító fél simán csak bunkó. Szóval egy - a piát egyébként valóban meg nem vető - lányismerős egyik este hazamegy a faszijához, a konyhaasztalra kitéve egy ezres. A csaj kérdezte, hogy mi van, erre a csávó: "Az van, hogy szakítunk, ott egy ezres, menj el és nyugodtan idd le magad." Ennyi pénzből ez ráadásul nem is olyan egyszerű...
Lelkes olvasónk, Fókamóka szerint -idézem- "Az SMS szakítast kézledarálással büntetném". Crystalline pedig feltette a kérdést, hogy "Másrészt ez most mér szakítós sztori? Má bocsi, de ha kétszer találkoztak..."
Ahogy oldalt olvasható, mi azokat a szívszaggató, szánalmas, ám utólag viccesnek ható lekoptató szöveget gyűjtjük, amivel az egyperces, egyórás, egynapos, egyhetes, egyéves "kapcsolataink" egyszercsak véget érnek.
Gyors szerkesztőségi értekezlet után úgy döntöttünk, hogy vitára bocsátjuk a kérdést: mi az az időtartam, ami után már ciki smsben szakítani.
Szerintem egy-két-x rosszul sikerült randi* után, ha a másik fél nem érzi, hogy ez nem megy, és tovább nyomakodik, akkor bőven jó az sms, mint lepattintóeszköz. Gyors, fájdalommentes és korrekt, ellentétben a közkedvelt, és sokszor alkalmazott eltűnős tehnikával (telefont nem vesz fel, smsre, emailre nem reagál, stb). Nem?
Hangsúlyozom: más kérdés, ha már érzelmi kapcsolat is van, akkor tényleg taplóság, akkor sajnos le kell ülni, és szembe mondani.
Na de hol a határ?
* mert lehet hogy ósdi a kifejezés, de akkor ez meg egy ódivatú blog.
Valószínűleg a legbénább és egyben legriasztóbb lekoptatás a halállal, nemi betegségekkel és az Eddával viccelődő poénkodások. Eternity egy ilyen küldött nekünk kommentben, de mi azt kiszedtük ide, mert méltatlanul bújna meg egy poszt árnyékában.
8 hónapnyi járás után pasi elkezd eltünedezni, mogorvulni, majd egyszerre közli, h itt a vége, mert nemibetegséget kapott. A lánytól.
Értelmetlen, hisz a lánynak semmi baja sem volt (el is rohant persze ellenőriztetni, h OK). Nyilvánvaló, h MÁSTÓL kapta a kórságot a fószer. HA igazat mondott. Később a telefonját nem vette fel (a lány nemibeteggondozós látogatásának eredményét közölte volna), ellenben egy roppant agresszív női személy igen, aki erőteljesen küldte őt az ótvarba.
A blog beindulása szíveket tépett fel, illetve megmutatta, milyen trükkösen is szívatjuk az izzadó tenyerű potenciális párunkat. Suttogó megpróbált az interneten ismerkedni, mondhatjuk, kevésbé sikerült neki. De a ló még megvan, mégis egy lovasnemzet vagyunk!
mikor még fiatal voltam és naív az első szerelmi csalódásomra gyógyírt keresve rögtön lázas pasikeresésbe kezdtem,neten ismertem meg egy 6évvel idősebb pasit, akivel hosszasan telefonáltunk és smstünk, majd rászántuk magunkat a fényképváltás után, hogy találkozzunk végre,fényképen kölcsönös szimpátia volt.
Elérkezett a nagy nap, a pasi leparkol a ház előtt egy áruszállító kisbusszal, majd türelmesen vár engem a rét közepén egy szál vörös rózsával. Kezdésnek nem is rossz, elindulunk a Duna-parton sétálva, de az út felénél rájövök, olyan mintha idegennel beszélgetnék, semmi bizsergés, semmi vonzodás hozzá.
Leültünk egy padra, faggat h merre utazom a nyáron, de már tudta előtte h 120km-re tartom a lovamat, ahol szinte az egész ynaramat töltöm sportolással és edzéssel.
Próbálkozott egy két megjegyzéssel, hogy közelebb költöztethtnénk a pacit, mire én csak annyit mondtam "pasik jönnek, pasik mennek, a ló meg marad."
Szegény meg se tudott szólalni, aztán szép csendben hazamentünk, elköszöntünk, nem is hívott többet. Mondjuk meg is értem:)
A következő történetben nem is a hogyan és a miként az érdekes, hanem a mikor.
Hihetetlen, hogy a férfiak mennyire másképp gondolkodnak, és képesek ilyen lehetetlen következtetésekre jutni a szakítás megfelelő időpontját illetően. Bár lehet, hogy a történet valójában a kelet- és nyugat-európai kultúrkör különbségeire is rávilágít.
A sztori a barátnőmmel esett meg, nevezzük egyszerűen csak Katinak. Olaszországban ismerkedett meg olasz barátjával, aki nemrégiben szakított hétéves kapcsolatával. Jól megvoltak együtt, Kati karácsonyra hazautazott a szüleihez Magyarországra, és épp a fa alatt énekelték a Mennyből az angyalt, amikor csengett a telefonja, és az olasz fiú bejelentette, hogy februárban lesz az esküvője a volt barátnőjével. Hiszen hét éve ráment az életéből, ha most még egyszer hét év eltelik egy rossz kapcsolatban, akkor mit csinál, úgyhogy ááá, inkább mégsem volt olyan rossz az előzővel, összeházasodik vele. Végülis korrekt és elég tipikus indok, de hogy miért a szeretet ünnepén kell ezt telefonon közölni??? Hát mert ott vannak a szülei, barátai és szerettei Kati körül, így bizonyára könnyebb feldolgozni.
És megjött az első celebszakítás!! Éjjen-éjjen. Az idegesítően, testét dobálva zenélő Edvin Marton most csajozik. És kordokumentumként megtudtuk minden idők legjobb lekoptatós dialógusát is.
Szakított már sztárral? Rúgta már ki Önt egy igazi storymagazin-szintű híresség?
Ossza meg, mert a sztárallűröknél kevés dolgot szeretünk jobban!
Az egyik barátnőm, nevezzük Szilvinek megismerkedett olyan két évvel ezelőtt egy szórakozóhelyen Edvin Martonnal személyesen. Egyszerűen kihagyhatatlannak tartotta a lehetőséget, hogy randizzanak, így el is kezdtek találkozgatni. Voltak fagyizni, a brikosztorban vásárolgatni, romantikus gyertyafényes vacsorán egy állóhajón, majd eljött a pillanat, amikor Edvin felhívta magához Szilvit.
Az estére Edvin szépen be is vásárolt, vett vagy két kiló mélyhűtött rákot, fűszervajat, pezsgőt, a teraszon sütögettek, közben halkan szólt a lágy zene. Szilvinek több problémája is volt Edvinnel, például, hogy túlságosan erőszakosan nyomult, és az is zavarta, hogy mindig minden helyzetben, ha fújt, ha esett, ugyanúgy áll a haja, mintha csak műanyagból lett volna, ami azért valljuk be tényleg idegesítő tud lenni. El is döntötte, hogy mivel még nem történt köztük semmi komoly, maradjon is így a dolog.
A vacsora végén Edvin a szobájába hívta Szilvit, ahol amikor Szilvi visszautasította, a következőket mondta üvöltve:
- Mit képzelsz, mi az, hogy nem? Mit hiszel, mennyibe kerültek ezek a rákok? Ez a fűszervaj 800 forint volt. Most nem is a pénz a lényeg, de a tegnapi két tinilánnyal nem voltak ilyen problémáim!
- ???
- Miért azt hitted, hogy csak veled találkozgatok?
- ???
- Na jó, inkább hívok neked egy taxit, még elég korán van, fel tudom hívni a tegnapi csajokat.
Fókamóka szomorú történetében a lány átvágja hősünket, aki ezt azóta sem tudta feldolgozni, mint írja: "nem tudom elmesélni". A szerelem valóban olyan mint egy szappanopera, értelmezés nélkül esünk pofára.
Nekem van egy ugyanilyen, vagy hasonló történetem...
Több komolyabb kapcsolat utan, egyre több tapasztalattal egyszer csak a semmiből előtúnik egy lány akibe először , tökéletesen és teljes mértékben szerelmes leszek. Gyakorlatilag felborította az egész életem, és kb 2 percenként jutott eszembe a lány kb fél éven keresztül amig találkoztunk - néha... Jelzem annyira komoly volt a dolog hogy már 10 évvel ezelőtt is álmodtam _róla_ - ugyanaz az arc, stb...(!) és azóta többször is... de akkor még természetesen sosem találkoztunk. És egyszer csak megjelenik az életemben... Később párszor beszelgettönk, és valami hihetetlenul jól éreztem magam vele, jobban mint eddig bárkivel...és úgy nézett ki ő is így érzi! Egyszerűen hihetetlen volt.... Nem tudom elmesélni.
Ez egy ideig igy ment, majd egyszer ezt adta elő:
"Nem utállak, de úgy gondolom ennél jobban nem szükséges, hogy megismerjük egymást."
Erre csak annyit tudtam mondani:
"Jobb lenne ha legalabb utalnal, az mar valami érzelmi szint..."
Valakinek van értelmetlenebb pofáraejtése?
Klaviatúránkra borulva könnyezünk Krisz történetét olvasva. Lányok, miért teszitek ezt velünk?
Férfiak, magyarok és asszonyok! Soha többet ne kísérjetek haza senkit, mert nem éri meg. Eleve kurva nagy kerülő, izomláz, legfeljebb egy duzzogós és nyálas csók a kapualjban. Ennyi.
Hányan jártuk már úgy, hogy feleslegesen kísértünk haza valakit? Krisz, mi azt üzenjük, örülj neki, hogy nem kellett sétálnod. Persze örülnénk, ha egy térképen megmutatnád A és B pontot, jeleznéd az időjárási viszonyokat stb. Ne kelljen már mondani.
Velem ez történt:
Egy lány nagyon megtetszett nekem, éveken keresztül áhitoztam utána. Egyszer vettem a bátorságot és megkérdeztem egy alkalommal:
-Hazakísérhetlek?
-Egyedül is hazatalálok..
Kedves beszopatott férfiak és nők! A blog rövid történetének eddigi legszórakoztatóbb szakítását olvashatják el, mi délután óta ezen vihogunk, mint a kismajmok a cirkuszban banánosztáskor.
A lánnyal szombat este ismerkedtem meg az egyik pesti szórakozóhelyen
. Hajnalban, az elbúcsúzáskor adta meg a számát, néhány nap m
úlva taliztunk egy. Beültünk egy italra, beszélgettünk. Nagyon ke
llemetlen volt, mert nem emlékeztem a nevére, ezért megkérdeztem ho
gy szólíthatom. Azt felelte, hogy a Zsuzsi, Zsuzsanna, Zsú megszól
ítást nem szereti, de mivel nagyon szép szőke, göndör haja van,
ezért az ismerősei csak Shakirának szólítják. Nyeltem egy kort
yot, majd reagáltam:
Kár hogy nem vagy fekete hajú, mert akkor meg lehetnél Bagira.
Többet nem találkoztunk.
