értékellek mint embert

Focista létére nem volt az a tipikus bekepzelt bunkó - aztán egyszercsak jól leordított.

Sport (egyedi): Reviczky Zsolt (Népszabadság) - Egycsomóban

Sziasztok!

Sokszor olvasgatom a blogot, sokaknak ajanlottam mar, köztük a törtenetben szereplö fiunak is, (de) remelem (nem) olvassa. Szemely szerint a rövid törteneteket kedvelem, de most nekem se sikerült rövidre fognom mondandomat.

 

Ö fiu, 19. En lany, 17. Szerintem nem szopat senki senkit, de masok ezt mashogy lat(hat)jak termeszetesen, több embertöl is megkaptam, hogy en voltam a szemet, nem ertem miert, ez van.

 

Tescoban talalkoztunk elöször, aztan valami kocsma-szerüseg veletlenül, kölcsönös szimpatia, msn, hajnalig tarto beszelgetesek, varva vart talalkozas az egyik kedvenc helyemen, teljesen egy hullamhossz, minden passzolt. Tudtam, hogy ebböl lesz valami, de nem az lett, amit vartam. Hanem sokkal jobb, sokkal több, eletemben elöször szerelmes lettem. Csodas napokat töltöttünk együtt, es meg csodasabb ejszakakat. Nemegyszer a sulit is kihagytam (nem lett belöle semmi problema), mert nem tudtam elszakadni töle, neha mar par percet is nehez volt kibirnom nelküle, nem még hogy koncentraljak orakon keresztül. Imadtam kedvesseget, humorat, udvariassagat (focista-lete ellenere nem volt az a tipikus bekepzelt bunko, mar elnezest, de azt hiszem jogosan vannak ilyen elöiteleteim), odaadasat, es meg sorolhatnam, lenyeg, hogy tenyleg megvolt benne minden amire szüksegem volt, s mindent megtettem azert, hogy viszonozni tudjam, amit ö adott. Es most jöjjön a szakitos resz, mert igazabol egyaltalan nem szokasom igy, ilyen ’nyalasan’ beszelni…

Suli utolso hete, talan mar a cuccaimat is pakolgattam koliban, mikor arra kert, aludjak nala. Bocsi most nem jo, ejszaka turazni megyunk, faradt is leszek, meg jo lenne a szobatarsakkal lenni. De addig kerte, hogy nem tudtam mar nemet mondani, amiböl lett a gond, mivel en alapbol durcasan, faradtan erkeztem meg, es csak egyre rosszabb lett. Masnap kaptam töle egy igeretet, amit kb. 10 perc utan sikerült megszegnie, egy oraval kesöbb pedig le is orditott, hogy mekkora egy g**i vagyok, es konkretan elege van belölem. Elindultam, persze jött utanam, hogy nem ugy gondolta, bocs. Nekem nem volt ilyen egyszerü a dolog. Napokig hivogatott, neha par kedves szoval, neha ismet elhordva mindennek, amig nem talalkoztunk, es el nem mondtam neki, hogy sajnos ezek utan mar nem tudok vele együtt lenni. A töle kapott jelzök nagy szazelekat nem igazan erdemeltem meg, es nem tudom tultenni magam rajta. Szerintem ez volt a szakitas, szerinte nem, ugyhogy sikerült engem is elbizonytalanitania.

Majdnem ket hetet külföldön töltöttem, kaptam töle par smst, es en is küldtem neki, mert nem tudtam ki verni a fejemböl, de azt hiszem ezek mar lenyegtelen dolgok, mert nem vagyunk együtt, es mar nem is leszünk. Pedig ugy erzem, nyugodt szivvel kijelenthetem, hogy (azt az incidenst leszamitva...) tökeletes szamomra, s nem fogok egyhamar még egy ilyen sracot talalni, föleg nem addig, amig azt erzem iranta, amit most. Szeretem.

 

Ui: talan nem egy különleges sztori, de jol esett leirni. talan hulyenek is neztek, hogy miert nem vagyok vele együtt, de hat na...

Szerinte nincs értelme tovább folytatni a kettőnk közötti dolgot, mert egy kapcsolatban nagyon fontos a szex és nálunk az nem működik.

A kép innen

Kamuszagú történet, amelyben az utolsó óra testnevelés, és egy Niki nevű lánynak Tibor a barátja.

kép innen

Sziasztok.Én egy 23 éves lány vagyok, és a történetem gimi első osztályában kezdődött.16 éves voltam.Utolsó órám tesi volt.Egyik hozzám nagyon kedves, és közel álló fiú a suli felsöbb osztályábol belépett a női öltözöbe.Már csak én voltam bent, és a zuhanyzóbol nem rég léptem ki.Hajamat száritottam a padon ülve.Mögém settenkedett a fiú és magához húzott.Nagyon megijedtem,a kezét számra tette.Törülközőm ,ami csak lazán volt körbe tekerve rajtam lehullott a földre...Nem akartam ami történt...Senkinek sem beszéltem róla csak próbáltam feldolgozni.Nagy hatással volt fiúkhoz való vonzódásomra is nagyon negativan.Nem tudtam szeretkezni,nem élveztem a szexet.Rá 3 évre találkoztam egy lánnyal,Nikinek hivták a legjobb barátnők voltunk mindenben azonos hullámhosszon éreztük magunkat.Annyira,hogy szerelmesek lettünk egymásba és végre volt kiben biznom.Vele a szex olyan volt mint senkivel elötte és tudtam Ő az igazi nekem.Tibor a fiúja nem tudta a mi titkos kapcsolatunk de én kérleltem Nikit,válasszon mert ennek nem lesz jó vége,hogy hazudik a fiújának.Hát én húztam a rövidebbet,koppantam mint a büdösbogár.Lány a fiút választotta és én bánatomban külföldre menekültem dolgozni egy szállodába recepciósként,hátha felejtek és rendezödnek a dolgaim..Szerettem a munkám a társaságot,jó volt a hangulat csak a lányt nem tudtam feledni,a szivem ő érte dobogott.Kint volt egy kolléga csaj aki nagyon jo szeretönek bizonyult de a boldogságot a szerelmet nem tudtam csak a Nikivel elképzelni.A remény örökké él bennem és a szép emlékek...

A kapcsolat komolysága végérvényesen egy frappáns mondatnál veszett el, amit a kedves férfi fogalmazott meg posztkoitális állapotában.

kép innen

Szép napot mindenkinek:)

A szokásos szöveget nem akarom lenyomni, bár tény, hogy több éve rendszeresen olvaslak benneteket, de reméltem is, hogy én sosem kapok majd "ihletet", hogy írjak nektek, főleg saját történetet. De most itt tartok... lényeg a lényeg: a szép remények már tovaszálltak, a szakítás még fáj, nyomokban viszont komikus elemeket tartalmaz. December. A vég már a küszöbön váratott magára, a kapcsolat komolysága végérvényesen egy frappáns mondatnál veszett el, amit a kedves férfi fogalmazott meg posztkoitális állapotában:
-Én nem hiszek a monogámiában, én a szeretetben hiszek.


Én meg a vascsövekben.

Bármennyire is szerelmesek vagyunk, sosem lehetek elég jó, mert nem izraeli zsidónak születtem. Ez a film egyébként pont erről szól:

Kishazánkban nem kevés izraeli próbál szerencsét, és közöttük is elég sok a jóképű, jómódú pasi.
Én pont az egyik csapdájába estem. Tavasszal megismerkedtünk, ő 35 éves, én 28, 10 éve él Budapesten imponáló egzisztenciával. Nevezzük Orennek. Alacsony, kopasz, nyers modorú, mégis nagyon le tudja venni a nőket a lábáról na. Szóval első randi isteni, második még jobb és már szinte minden nap együtt voltunk. Bemutatott barátainak, mindenhova együtt jártunk, állandóan nála aludtam, és ha egy napig nem látott, már el volt keseredve. Ez az álom úgy egy hónapig tartott. 1 hónap után elkezdte ecsetelni, hogy ő már 35 éves, és már a barátainak mind felesége és családja van, már ő is családra vágyik. DE! Ő zsidó, bár nem vallásos, de izraeli zsidó, és mindenképp zsidó lányt és leginkább izraelit tud elképzelni maga mellett feleségként. Értem én. Tehát bármennyire is szerelmesek vagyunk, sosem lehetek elég jó, mert nem izraeli zsidónak születtem. Még ha a vallást itthon fel is veszem, kevés, mert annyira más kultúrából származunk. Nos mivel Oren mondta, hogy ő igazából csak azzal szeretne már komoly kapcsolatot, akivel a jövőt is el tudja képzelni, így - bármennyire is fáj - de ne találkozzunk többet. Ezt képes volt egy sms-ben elküldeni, miután rákérdeztem, hogy most hogy levezette életcélját, mégis mi legyen velünk. A szakítós sms-e után persze még nagyon vágytunk egymásra, 1-2 szex összejött, de inkább ezt is befejeztük, mert azt mondta, hogy neki ez így kevés belőlem, de tudja hogy nem lehet több, mert a végén mindkettőnknek fájna, mivel nincs jövője. Ok,elfogadtam. Telt az idő, és én egyre többet tudtam meg róla - másoktól. Leginkább azt, hogy mióta itt él Magyarországon, én vagyok a nagyon-nagyon sokadik magyar lány, akivel ezt eljátssza. Tehát amint komolyabbra fordulna a dolog, előadja ugyanezt a szöveget. És mint kiderült, otthon Izraelben már megtalálta álmai asszonyát egy éve, csak még nem akar hozzá hazaköltözni, mert itt nagyon jó élete van... és neki egyelőre elég, hogy havonta egy hetet látja, mikor hazamegy, persze közben be-becsúszik egy-egy magyar próbálkozás a honi lányok késő bánatára...
Szóval csajok, csak óvatosan az izraeliekkel!

Mit lehet tenni akkor, ha a fiú beleszeret egy ázsiai lányba és minden az ellen szól, hogy együtt legyenek?

Sziasztok!

Ma megint tizenévesek történetei vannak a blogon,ami egy idő után nagyon unalmas. Persze mindenkinek a maga problémái tűnnek a legsúlyosabbnak,de azt hiszem,hogy abban egyetértünk,hogy a tizenévesek gimisszerelem gondjai az élet igazi tragédiáihoz mérve
apróságok :) Nem úgy mint egy fülledt sztori sok szexel, gyönyörű lányokkal és forró, monszunesőtől párás éjszakákkal. Tavaly költöztem ázsiába,mert itt kaptam munkát. Akkor még az volt a célom,hogy kipróbálom az itteni életet, kalandozom egy évig aztán hazamegyek,de most,hogy mindjárt lejár az egy év,egészen máshogy látom a dolgokat. Maradok,még jó,hiszen az élet itt tényleg sokkal könnyebb,az emberek tényleg kedvesebbek és az ázsiai nők...
Szóval kijöttem és a leendő kollegákkal első este belevetettük magunkat az éjszakába. Ők akkor már hónapok óta itt voltak,úgyhogy a sok időzónaváltástól,rengeteg új ingertől szédült fejjel hagytam,hogy az enervált holland az őrült lengyel és a visszafogott helyi srác irányítson és belelökjön a dolgok sűrűjébe. A nyüzsgő nagyváros egyik zajos bulizós-zabálós-berugós helyére ültünk be és az egyik már "rutinos" kollega a második sör után flörtölni kezdett a szomszéd asztalnál ülő két lánnyal. Az egyik egy nagyhangú bögyös faros sörtől csillogó szemekkel, a másik pedig visszafogott, valami édes mosollyal
és imádnivaló kisugárzással, persze mind a kettő gyönyörű barna bőrrel és fényes hosszú fekete hajjal. Én úgy voltam vele,hogy nem kell első este meghódítanom az egész új világot, ráadásul majd'24 órája talpon voltam már akkor, amiben benne volt összesen 16 óra repülés,ezért csendben iszogattam a sörömet. Csakhogy, az édes mosolyú lány nem
hagyott magamba süllyedni. Hatott a mandulavágású szem a kedves hang és az összes többi,rámozdultam. 

Itt egy csomó minden részletet átugrom,lényeg,hogy nem csak én mozdultam rá,hanem a holland srác is, de ne aggódjatok, hatott a jó öreg magyar varázs és 3 hét küzdelem után én lettem a győztes,ezzel kockáztatva,hogy már az első hónapban megutáltatom magam min. egy új kollegával,de akkor már nem érdekelt semmi. Csak Ő. Randizni kezdtünk és én boldog voltam,mert találtam egy lányt aki édes volt,gyönyörű szeretnivaló és,ha nem is szigorúan azzal a mércével mérve mint az európai lányok, de értelmes is. Ez azért volt különösen fontos,mert mielőtt idejöttem otthon úgy éltem mint egy kóbor kandúr
vagy inkább kakas, aki végigjárja a környék összes tyúkudvarát és midnenhol kapirgál egy kicsit ;)
Tehát úgy éreztem,hogy megtaláltam a helyemet és ez az érzés eltartott kb két hónapig amikor is a lány elkezdett házasságról gyerekekről beszélni. Ami abból a szempontból nem is volt baj,hogy ő tökéletesen alkalmas anyának,feleségnek és szerettem is,csakhogy...én már annál inkább romlott vagyok és elveszett :(
Rengeteg kétség támadt bennem az egész dologgal kapcsolatban,mert akárhogy is szeretjük egymást, mégis teljesen mások vagyunk,más vallás,más kultúra,más az életszemlélet,más célok. Úgy éreztem,hogy ezek a dolgok mind mind közénk fognak állni egy napon,mert ha más nem,akkor abba gondoljatok bele,hogy egy lány aki a háborgó
hulámokhoz, a forró napsütéshez van hozzászokva, hogyan élhet Mo-n. Messze a családtól,ami a helyieknek nagyon fontos,messze a barátoktól és mindentől ami neki az életét jelentette eddíg. És ezeken a dolgokon agyaltam,agyaltam egészen addíg míg azt éreztem,hogy nincsen tovább.
Majd megőrültem,hogy akkor most mi lesz,hogy lesz,van-e ennek így értelme,meddíg mehetek el vele,hiszen ha egy szép napon azt mondom,h. ok,szép volt jó volt,de én most hazamegyek,akkor vele mi lesz???
Úgyhogy szakítottam. Szakítottam és visszatértem ahoz az élethez amit már otthon is éltem,csak még egy lapáttal rádobtam. Otthon három barátnőm volt,itt a három lány mellett kb 2 hetente újjal feküdtem le.
Mit mondhatnék nektek...kurva jó volt. Az ázsiai nők gyönyörűek, én imádom még azokat is akik csúnyák és buták. A bőrük és a hajuk selymes, az illatuk más mint az otthoni lányoké és mindent megtennének az férinak akit szeretnek mert hatalmas szívük van. A mindenbe a lakás kitakarításától a mocskosul erotikus dolgokig rejed a skála.
Tényleg,amit otthon a hideg téli estéken elképzeltek,hogy valyon milyen lehet a forró trópusi élyszakában egy gyönyörű űzsiai lánnyal szeretkezni...hát olyan vagy még olyanabb.
Így éltem kicsit több mint fél évig. Közben természetesen találkoztam Vele is és minden alkalommal ugyazt éreztem: imádom. De amint ennek az érzésnek átadtam magam,egyből elöntöttek a kétségek,így inkább tovább hajtottam magam előre és tovább szórtam a nedves ázsiai földbe a megvadult hun magvakat. A nagy számok törvénye alapján persze
volt,hogy majdnem pórul jártam,mert kiderült a lányról,hogy fiú :) de mind a három alkalommal időben kapcsoltam.
A fél év nem csak ahoz volt elég,hogy az ezt az írást olvasó geek-ek legvadabb fantáziájában szereplő csajnál is többet dugjak meg,hanem ahoz is,hogy újra belássam, ez az élet így nem ér semmit. Hiába dugom a fejem újra és újra lábak közé, be kell látnom, hogy minden alkalommal csak kevesebb és kevesebb leszek mert nem csak én nem adok
egy idő után semmit,hanem maguk a lányok is elkezdenek úgy kezelni,ahogy én őket. Ezköz az önkielégítéshez. Ráadásul itt volt nekem ő,aki minden alkalommal amikor találkoztunk újra és újra ugyanazzal az boldogító energiával töltött fel. Úgyhogy úgy
döntöttem,hogy lesz ami lesz, az új évvel új esélyt adok magamank,hogy rendes ember válhasson belőlem Mellette.
Most nem törődöm a kétségeimmel ,amik ugyanúgy megvannak csak a mai napra szeretném boldoggá tenni,addíg akarom,hogy szeressük egymást amíg még egy nap el nem telik, amivel persze még egy nagyszerű nappal közelebb kerülünk ahoz,amikor én veszem a kabátom.

A fiú felvitte magához a lányt, levetkőztek, de a fiú magán hagyta a boxert, majd másnap szőrén-szálán eltűnt.

Gimi harmadik, összezártak egy másik matekos csoporttal…előtte sosem láttam, aztán jött,
elfoglalta a helyem, szemtelen volt,nagyképű,arrogáns,és elvesztem a szőke haj plusz kék
szem párosításban…Végigkergettük egymást a városon,incselkedtünk,de apró érintéseken
kívül semmi nem volt. Tudat alatt imádtam, de túl gyerekes volt, és túl sokan mondták,
hogy ő még gyerek, és blabla. Népszerű volt, de utálták. Közben nyár,pasik,bulik,pápá
szüzesség,miegymás.

Szeptemberben eljutottunk odáig,hogy fogtuk egymás kezét valamilyen órán…fél suli rólunk
csámcsogott, tudatosult bennem, hogy szerelmes vagyok.Ő ettől megijedt, került hónapokig, csak arról beszélt hogy melyik kiscsaj milyen helyes. Reakcióként pár hónapra összeszedtem egy túlhelyespasit,erre megint visszajött az egymással incselkedős, finoman tapizós korszakunk, tudta hogy foglalt vagyok. Jogsit együtt csináltuk, amit ott
leműveltünk,pettinggel simán felért. De még mindig semmi. Érettségi, rengeteget együtt, de csak haverok, csoporttársak. Érettségi után aktuális túlhelyespasi közli, hogy vége, már nemszerelmes.Nekem reakció egy hét nyaralás napi 1-2 pasi, rengeteg
pia,tudatrombolás.Persze erről ő is értesült,(kezdtük az egyetemet ugyanott, csak más
karon),annyira nem tetszett neki. Húztuk egymás agyát rendesen. Reggel-este másfél óra oda-vissza, vártunk egymásra órákat ha a másik tovább maradt. Aztán kitaláltuk, hogy inkább egyetemhez közel kellene lakni, de nem koli…anyjáék vettek neki lakást, kitalálta hogy költözzek be én is.Belementem,de még nem volt költözés,felujitani kellett.Előtte egy héttel valamin összekaptunk,összejöttem egy sráccal.,de miatta kidobtam.Inkább koliba költöztem be,ő a lakásába.Költözés napján hívott többször,aludjak nála.Belementem,akartam,imádtam.Kijött elém a buszmegállóba.A kezem megfogta,de
semmi.Aztán mégis,mert megcsókoltam,aminek hatására nekidöntött egy fának,és nekem esett (persze csak csók,de éreztem hogy mi mocorog lent:D).Felmentünk,lakótárs (évek óta legjobb közös haver) csak mosolyog,hogy nah,ezt is megértük.Körbemutogatta a
lakást,kilátásnézegetésnél ugy ölelt hátulrol hogy levegőt alig kaptam,de ott,ahogy néztük a sötét város fényeit,úgy éreztem boldog vagyok.Berángatott a szobájába,zavarban
volt,hülyeségekről beszélt,aztán csak leszedte a ruháimat,róla a boxert nem lehetett.Hagytam hogy a szájával olyan alkosson,mint azóta senki (pedig akadtak azóta),és ezt többször.De a boxert nem engedte…Alá benyulhattam kicsit,de semmi.Tudtam hogy szűz,ő is tudta hogy tudom,nem értettem,de ugy gondoltam,hogy majd idővel megnyugszik,és jó lesz.Egymás karjaiban aludtunk el,bár éjjel többször felébredtem,csak hogy nézegethessem őt,nem tudtam betelni vele.Reggel együtt egyetemre,kezem még fogta.Onnantol mint akit a föld elnyelt.Msn-en nincs,telto nem veszi fel,smsre nem reagál.Lakótársán keresztül elértem,hebeg-habog,hogy ő mégse,eltünt a szöke királyfi,előjött a nagyképű arrogáns hülyegyerek,aki közelébe nem lehetett menni.Kerülgettük egymást jóideig,de értelmesen nem volt hajlandó beszélni azóta sem,mai napig csak annyit sejtek hogy megijedhetett attol hogy szerettem.Nem volt azóta sem
komolyabb barátnője,ha találkozunk,még mindig ugyanúgy néz ahogy aznap este.Mostanában (4 éve volt ez) már szóbaáll velem,de szerintem csak azért ,mert látja hogy van egy elég komoly kapcsolatom,és tudhatja ismerősöktöl,amit mondtam:jelenlegi párom az első olyan pasi,akit nem dobnék ki miatta…az összes eddigit bármikor kitettem volna ha ő hajlandó velem bármit…

Teszkóban voltunk, gumi volt nálam (lány is legyen felkészült), de minek, katonaságot már
megszüntették. Tanulság nincs benne túl sok, maximum nekem annyi, hogy szűz gyerekes
lelkileg sérült pasival soha többet nem kezdek.

Ebből a történetből kiderül, hogy a "Hányas a kabát?" azt jelenti P. Mobil nyelven, hogy mi újság. Egy rosszul sikerült randevú után ezt sikerült üzenni.

Gondoltam, hagyom a rosszfiúkat a francba és valami teljesen más típusú sráccal fogok megismerkedni.
Az akkor még barátaim össze is hoztak egy ilyen sráccal, 30-as EGYEDÜLÁLLÓ, visszahúzódó, udvarias, jó humorú, nem nyomulós típussal. Azt gondoltam életem nagy Ő-je lesz.
Régóta tetszettem neki, gondoltam egy két randit megér, hogy jobban megismerjük egymást.

Fokozatosan haladtunk, lassan, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Randizgattunk, bulizni jártunk, bemutatott a tesójának, egy pár barátjának és én úsztam a boldogságban. Figyelmes volt és borzasztó kedves.
Nagyon nehezen oldódott fel, ezért általában a randik sörözgetésekbe fulladtak. Megpróbáltam erősíteni a tudatot benne, hogy nekem csak rá van szükségem, nincs mitől félnie.
Egy hónap után bátortalanul megkérdeztem, hogy esetleg mikor lépünk komolyabb szintre, mi lenne, ha főznék neki vacsorát, hiszen saját lakása van...
... esetleg romantikázhatnánk kicsit esetleg megtörténhetne az a bizonyos dolog köztünk, elég jól ismerjük egymást.

Kezdett fogyni az önbizalmam, mert nem tudtam mit akar tőlem, nem tudott egyértelmű válaszokat adni, folyamatosan magát védte, és türelmet kért. Megkért, értsem meg, idő kell neki, mert keresi az útját és sokat volt egyedül nehéz neki kapcsolatban lenni. Megértettem. Többet nem hoztam fel a dolgot, maradtak  a belvárosi randik azaz a sörözések.

Második hónapban jártunk,amikor átinvitált magához, főzzünk közösen vacsorát, romantikázzunk. Mivel megrögzött agglegény volt, gondoltam meghódítom, leveszem a lábáról, bebizonyítom, hogy én vagyok a világ legjobb csaja.
Mindent elintéztem, bevásároltam, órákon át készülődtem.
Kiutaztam hozzá. Amikor leszálltam a buszról, meg kellett kérnem, hogy vegye el a csomagom, mert kicsit nehéz. Zavartan bocsánatot kért.
Megfőztem a vacsit, fintorgott, nem ízlett neki, elmondta, hogy kellett volna.
Gondoltam, majd az első számú desszert biztosan ízleni fog neki. Megjegyezte, hogy jó de nem elég szép a süti.
Az járt a fejemben, hogy most ugrom ki a hetedik emeletről.

Még nem adtam fel, gondoltam a második számú desszert tuti befutó lesz.
Sajnos itt is tévedtem, a sokadik próbálkozás után megkértem inkább hagyjuk az egészet, majd legközelebb. Inkább aludjunk. Azt válaszolta, bocsánat de vele még ilyen nem fordult elő sohasem, túlságosan akarja és ezért nem sikerül.  Az összes önbizalmam egy szemvillanás alatt köddé vált, biztosan elrontottam valamit.

Másnap reggel elgyötörten ébredtem, megkértem, hogy legyen olyan kedves főzzön nekem egy kávét, mert anélkül nem érzem magam embernek reggel. Azt válaszolta,   nincs kedve felkelni csináljak magamnak. Hirtelen kikerekedtek a szemeim, nem voltam ennyire ridegen tartva még soha. Utánam szólt a konyhába , hogy vigyek, neki is.
Gondoltam magamban akkor kapsz te tőlem reggeli kávét, amikor én tőled.
Megkértem hogy kisérjen ki a buszig, mert haza megyek. Erre Ő  a hetedikről mutogatta, hogy merre menjek, és hogy hol találom meg a buszmegállót és azt mondta nem kísér ki mert nagyon fáradt. Vajon miben fáradt ki? Az oké, hogy én alig aludtam...
Akkor elindultam hazafelé összetörten, megalázva éreztem magam, teljesen másképp viselkedett a saját territóriumában, mint a sörözős randikon. Kétségbe estem.
Magamba zuhantam, és tőle egyenesen átmentem a barátnőmhöz haza sem volt kedvem menni , így a belvárosban ragadtam.
Ott fogadott a pasi e-mail-je másnap reggel amely egy kérdésből állt.
"Hanyas a kabát?"
Néztem a barátnőmre értetlenül, és tőle kérdeztem meg, hogy ez mit jelent?  Ez azt jelenti, hogy "Hogy vagy? " .
Sírva fakadtam, hogy hogy lehetek ekkora lúzer, hogy csak egy ilyen bunkót vagyok képes összeszedni. Nem válaszoltam neki.
Bánatomban megkerestem egy exbarátomat, akinek egy szót se szóltam arról, hogy mi is történt az előző napokban. Nosztalgiáztunk, romantikáztunk...
...másnap reggel kaptam kávét, és szakadó esőben elkísért a buszomig, pedig nem is kértem. Tudatosult bennem, hogy nem  bennem van a hiba.
A pasim, aznap délután talán megérezte, hogy már nem érdekel, és írt egy üzenetet, " Mi van, se kép, se hang?" erre olyan dühös lettem, hogy smsben szakítottam vele. Gyorsan elfelejtettem, a barátaink meg engem, mert nem mertem elmondani nekik mi is történt.

Tescoban nem voltunk,csak én vásároltam, gumit nem tudtuk volna használni, katona tuti nem volt.

Megvolt a Kossuth Rádiós szereplés a Napközben című műsorban Érczfalvi Andrással beszélgettünk a szakításról: volt egy bejátszás, amiben végül nem szólalt meg szakítós kommentelő, de sokan mások igen, többek között a szakítós múzeum kapcsán is, volt mediátor, jogász és jómagam.

A cuccot ide kattintva tudjátok meghallgatni

A műsor: Napközben (09:00-ra kell kattintani) és a 10:30-as hírek után jön a szakítós rész.

Ez egy illemtan óra lányoknak arról, hogyan kell viselkedni az ismerkedés során, egy negatív esettanulmányon bemutatva. Küldjetek még ilyet, nagyon szórakoztató!

A kép innen

Sziasztok!

Szerelem...Ez egy igencsak állandó téma. Egy olyan téma ami nélkül nehéz létezni. Mivel már önfenntartó tevékenységünkhöz tartozik ez a fogalom, így vannak akik olyan hibába esnek, hogy hajtják, üldözik a szerelmet. Ebbe a hibába nekem is sikerült belekerülni. De amikor az ember egyedül van és vágyik a kis romantikázásra és nemcsak egy éjszakára,  sok mindenre képes. Így lassan már egy éve (2008 augusztusában) regisztráltam magam egy eléggé híres társkeresőn. Természetesen ilyenkor igyekszik mindenki a lehető legjobb képeket feltenni magáról, az abszolút csábító szöveggel ámbár némi humorral megfűszerezve hódítani, becserkészni a magának megfelelő „társat”.Így tettem én is.

Én egy lassan 21. évet betöltő leányzó vagyok. Nem fényezésképpen, de igazából nem kell amiatt panaszkodnom, h esetleg valaki ne figyelne fel rám. De hát nekünk, de nekem biztosan mindig az kell, aki elérhetetlen vagy akinek éppen én nem kellek. Na de a társkereső: kaphatsz jó sok pozitív véleményeket, leveleket, ha levelekre nem válaszolsz akkor elindulnak a negatív „ajándékok” és ismerkedsz. Ismerkedés a kibertérben, amivel azért óvatosan kell bánni. Rendkívül óvatosan, mert soha nem tudhatod, h ki is ül valójában a másik oldalon! De elég kevés ideig bírtam. Kb. 3 hét. De miért? Már az utolsó napjaimat töltöttem ott. Kerestem azt az embert, aki előttem már megformálódott, csak azt valakinek élőben is vissza kellett volna adnia. Egyszer csak jött egy levél a társkeresőn. Felfigyeltem a levélre. Azért a levélre, mert az előzőekhez képest ebben nem volt helyesírási hiba, szépen meg volt fogalmazva , felépítve. Ezek után nagyon kíváncsi voltam a levél feladójára. Nem kellett a képek alapján sem csalódnom. Nem a legtökéletesebb külső, de kép alapján ez még annyira nem eldönthető, ugyanakkor valami már a képen keresztül mégis megfogott benne. Egy mérnök fiú. Igen, akkor ismerkedjünk közelebbről ! Egy-két levelet váltottunk a társkeresőn és utána a mai modern technikának köszönhetően áttértünk az msnre. Nagyon sokat beszélgettünk msn-en. De jó kis beszélgetések voltak. Még mindig nem találkoztam vele, de egyre inkább úgy éreztem, h igen! Ő az! Én Őt keresem! Vagy csak felruháztam azokkal a tulajdonságokkal amiket én akartam rajta látni és Ő nem is az volt valójában???Ez is lehet!

Eljött a várva várt pillanat: szeptember közepe felé találkoztunk. Beültünk egy kávézóba. Hát egy jó 4-5 órahosszát voltunk együtt és beszélgettünk.(persze volt amikor annyira belelendültem, h a szavába vágtam :D). De jót beszélgettünk illetve inkább dumálgattunk már csak a vége felé. Aztán ez a fiúcska elkísért a villamosig.  Hazaértem, az volt az első, h felmenjek msnre. Ott volt. És írt! Boldog voltam. Egy pasi aki tetszik külsőleg, tetszik a keze, tetszik a nyaka, értelmes és új. Mert az akkorra már megszokott udvarlók unalmassá váltak és jött Ő! Az új. Egy kis kitérő: Az, h én ennyire kerestem a társat azért volt, mert nem volt ami lefoglaljon .Nem először próbálkoztam már az orvosival. Hol otthon voltam, hol a baráti társasággal, de mégis kellett az új, a más. Ő akkor megadta ezt nekem. Megint találkoztunk, megint beszélgettünk és újra találkoztunk és újra beszélgettünk. Igen, jól számoljátok, ez volt három. Az utolsón különösen jól éreztem magam, de leginkább a végén. Amikor elköszöntünk, akkor hozzámért, megfogta a derekam ill megérintette és így adott kettő db puszit. Igen, most lehet sokan úgy vélekedtek, h hűűűhhhhaaa, ez nem nagy szám. Nem valóban nem, főleg így visszagondolva, felfogva a dolgokat, de akkor az mégis jó volt .Úgy éreztem jelent valamit. És folytatódott az msn-en. De már smsben is „találkoztunk”. Jól éreztem magam vele. Aztán egy msnes beszélgetésünkkor puhatolóztam nála, h mit is szeretne tőlem vagy mi is alakul közöttünk. Azt írta, h szimpi vagyok neki ( „nem vagy közömbös”), de neki több idő kell ahhoz, h valakivel megismerkedjen. Természetesen ez érthető. De: Szerintetek ha van két húszon éves ember, mire várnak??? Na igen, itt már hibádzott a dolog. De vártam. Egy megbeszélt találka lemondva másnaposság miatt.(általa) Vártam. Következő „randi” megbeszélve. Vártam. Msn. A következő üzenettel : „Vallomás jön:S Szorosabbra fűztem valakivel:S” És folytatta az üzenetet, de végig sem akartam olvasni, látni sem akartam. Letöröltem. Igen, jól mondjátok, a lehető legrosszabb és szánalmas viselkedés. Ja bocsánat, azt még hozzátette, h helyes vagyok. Milyen kis kedves J De hiányzott. Az msn. Az, h találkozhassam vele. Már éreztem, h akkor a nem normálisságom határa átlépve és bekerültem a hülye kategóriába. Írtam neki egy e-mailt. Leírtam neki, h hát igen….hiányzik…( na ezt nagyon nem szabad. Valaki leépít és utána mész! SOHA!!!!Ha lány vagy, pláne ne tedd!!!!!!!!!!) Nem vártam tőle választ, de mégis jött: Azt írta, h azt hiszi, h elkapkodta a dolgokat. Nem találja a helyét, de msnen továbbra is beszélhetünk. Beszéltünk is és találkoztunk is .De mint utóbb kiderült nekem ebből azt kellett volna leszűrnöm, h Ő barátkozik. Jaj, most előrehaladt már. Szóval újra msn, itt tartottam. Ekkor elkezdtem fotózásokra járni. Érdeklődött felőle, és felőlem is. Nem volt olyan nap, hogy msn-en ne beszéljünk. Akár reggel, akár délben vagy akár este. De hiányzott a személye. Amit élőben láthatok róla. Találkoztunk. ( itt is hoztam a formám: forralt borozás és persze leöntöttem magam, jól kis is nevetett J J, kis pimasz JJ ) És csak ezek után jött a huza-vona. Ő újra társkeresős tag lett. De mégis úgy voltam vele, h had ismerkedjen, fiatal, de reménykedtem, h egyszer talán több lesz az, amit irántam érez . Msn-en flörtölgettünk, az a szokásos kis finom játszadozás. Tudtam már hol lakik. Egyik este egy buli előtt meglátogattam. Szerettem volna meglátogatni. Ilyenkor sem az agyam szerint mentem. De mentem. Hívtam, de nem vette fel. Csöngetni már nem akartam. Másnap megemlítettem neki a dolgot. Jaj bocsánat, nem is kellett neki megemlítenem. Ugyanis volt egy blogom, aminek a címét neki is megadtam és bármi véleményem volt róla, pozitív vagy negatív, leírtam oda. Ezzel is üzenve neki!( Neee!Soha ne tegyétek!!!!!! Nem szabad! Egyrészt szánalmas! Másrészt ne engedj senkit se ilyen közel magadhoz! Nincs olyan ember aki megérdemelné). Na de erre az ominózus nem vettem fel a telefonra azt reagálta, h nem kapott hívást. És?????Mi történt???? Hát elhittem, persze, h elhittem. Azt írta, h bármikor arra járok, hívjam csak nyugodtan. És csak msneztünk és msneztünk és msneztünk. De aztán jött valami olyasmi sugallat felém is, h talán ez így nem oké.(Idejében, ugye?) Mondhatni egy helyre jártunk bulizni , de soha  nem futottunk össze. Mindig elkerültük egymást. Egy koleszban voltak a barátaink is. Csak Ő a hatodikra járt, én meg az ötödikre. Egyszer volt, egyetlen egyszer amikor tudtam, h ott van, de meg sem kíséreltem, h találkozzam vele. Addig a szintig jutottam, h féltem vele beszélni, mert nem akartam tőle azt hallani, h nem. Nem akartam neki megadni az elutasítás lehetőségét. A dolgokat még az tetőztem, h a bnőm unokahúga társkeresős tag lett. Ők megismerkedtek ott. De sem a lánynak(K), sem a fiúnak( D.) nem mondtam el azt, h ismerem őket. A lánytól végighallgattam azt, h webkameráznak és alig várja, h találkozzanak, mert tuti, h összejönnek. Kaki helyzet. Ez tényleg az. Végignéztem tehát azt, h mással hogyan flörtölget. De még akkor sem akartam elengedni. Persze végülis K nem tetszett neki. De ezt gondoltam is, h így lesz. Ezért ez még nem is zavart annyira. Az volt a baj, h már olyan szánalmasan próbálkoztam nála. Annyira, h már Ő sem kapott levegőt tőlem. De úgy érzem, h azért azzal nem sokat zaklattam, h találkozzunk, ámde azzal egyre többet, h mit akar tőlem. De valahogyan mindig olyan választ kaptam, amiből azt szűrtem le, h oké, nem hagyhatom el. Őt akarom és igenis küzdök.   Következő alkotásom: gondoltam, h majd, ha jön neki a diplomaosztó( persze hozzáteszem az sem lett volna neki, hanem januárban, kissé benéztem volna ill be is néztem :D ) akkorra valami kis meglepi. Túlzásba vittem: ugyanis: motorozik és gondoltam, h akkor egy motoros tortának tuti örülne, meg egy üveg alkohol, meg egy levélke, mindez házhoz rendeléssel meglepiként.:) na igen.

Egyik este msnezés. Megemlítettem neki, h lesz majd neki egy meglepim. Kérdezte, h milyen formában? Írtam, h meglepi ezért nem árulom el. Írta, h hűűhha…aztán a következő sor már az volt, h a félreértések elkerülése végett közli , h neki most van valakije. Hopppáááá…. Szánalmas módon (tudom, sokat használom ezt a szó,de ez ide illik) kérdőre vontam, bunkó voltam vele, gyűlöltem. Éppen pesten voltam és mindenképpen hazavágytam és még az sem sikerült  balesetmentesen megúsznom. Aztán vádoltam mindennel, magam mellé állítottam a barátaim, h engem lássanak szépnek, a blogomon jöttek rá a megjegyzések, de Ő nem tudott védekezni. Pedig nagyon egyszerű volt az egész szitu. Annyira akartam Őt, h emiatt Őt is elriasztottam magamtól és kész. Nem kellettem neki. EZT nem akartam elfogadni. Mi az, h én nem kellek valakinek? És a karma, meg az univerzum? De igen, én kellek neki! Pedig nem! Már adott rá jeleket, h NEM. Mert ha valaki csak msnen hajlandó veled beszélni, de találkozni már nem, hát az jelent valamit. Nem jót, de van jelentése. És hiányzott. Talán először éreztem többet annál, minthogy tetszik valaki. Próbálkoztam másokkal, de a „szakítás” élménye még friss volt és nem ment. Úgy gondoltam, h de hát Ő a mérnök, az okos, intelligens, értelmes, helyes fiú. Hol van még ilyen?

Van ilyen!!!!!!

Aztán bnőm keresztanyukája kiment külföldre. Mi vigyáztunk a lakására

. Hát belaktuk addig( fél év). Mit gondoltok hol lakott? Igen, ennek a kedves fiúnak volt a szomszédja , majdnem. Na ha előtte nem sikerült vele találkoznom, most annál többet. Ha az utcán összefutottunk, akkor a kínos beszélgetések. Jaj, kínos állapotok…. És azóta mi van??? Semmi! Nem tudok úgy gondolni rá, mint egy szemét dög aki így kicseszett velem. Volt olyan húzása, ami lehetett volna egyértelműbb, de most, h lecsillapodtak nálam a kedélyek az a véleményem róla, hogy egy kedves, aranyos, helyes, okos srác, aki még biztosan sokra viszi az életben és akit Ő megszeret, annak a nőnek biztosan soha nem lesz baja az életében. Nem érintkeztem vele úgy személyesen, de megismertem belőle olyan vonásokat, h tudjam, Ő jó ember! Továbbra is kedvelem, mint embert, mint fiút, mint egyetemistát, mint egy olyan valakit, akit ha nem ismerek meg, az tuti, h lyuk marad az életemben.

De vigyázzatok arra, h óvatosan akarjatok valamit és valakit. Tényleg lazán. Ne görcsölj! De ha nem, fogadd el! A legnehezebb azt elfogadnunk, ami rosszat hoz a mi kis lelkünknek, de utána annyival könnyebb és szebb az élet. Kell idő míg elmúlik az az érzelem amit többet mutat felé, de utána, akár egy új társsal az oldaladon, már csak legyintesz egyet. Soha ne menj férfi után és nő után sem!Ha Ő nem jön úgy, ahogyan neki jönnie kellene, akkor inkább maradjon! Persze a legfontosabb, h mosolyogjatok!!!!!!!!!!Szépek és értékesek vagyunk mindannyian. Hibát mindenki elkövet, de az a szép ha beismered és ki is javítod. De a múlton soha ne rágódj, csak annyira, h a jövődet szebbé tegye!

Örülök, h végigolvastad!

Puszi

A.