A poszt végén szabályok, pontba szedve, imádjuk!
Mindenki ismeri a viccet, hogy a nő, mint a hurrikán... mikor jön forró és nedves, mikor megy, viszi a házat meg a kocsit.
Kezdeném én is a szokásos formasággal, miszerint szinte naponta olvasom a sztorikat, hol viccesebb, hol kevésbé vicces befejezéssel. Ezek motiváltak arra, hogy én is megosszam veletek bár csak 1,5 évig tartó, de rövidnek nem mondható élményem.
Az én történetem inkább a kevésbé vicces kategóriába tartózik, de tanulság lesz bőven.
Tehát adott vagyok ugye a történetben Én (nevezzünk Bencének) 24 éves és a másik fél (nevezzük Fanninak) 25 éves.
A "kaland" 2006 telén kezdődött, mikor is az életem abból állt, hogy a haverokkal lógtam, dolgoztam, és amikor csak lehetett a pókerasztal előtt ültem (ez lesz a lényeges a 3 közül).
Volt mindig egy szinte állandó társaság, akikkel leültünk játszani (igen most jön a de), de egyszer úgy alakult, hogy kevesen lettünk, ezért lett szólva 2 új embernek (egy srác és a barátnője). Itt lépett be először az életembe Fanni. Nem nagyon akarom ecsetelni a külsejét, azt úgyis megtette annak idején más, legyen elég annyi hogy széplány volt (valószínűleg most is az, én már rég nem láttam).
Mivel én nem voltam, nem vagyok és szerintem már nem is leszek egy Don Zsuan :) ezért nem is gondoltam semmi komolyabb ismerkedésre, meg hát ugye barátja is volt. Rosszul gondoltam :), eleinte még csak a pókeres időpontokat egyeztettük telefonon SMS formájában, később már igaz az Ő kezdeményezésével egyre többet tudtunk meg a másikról, végül csak azért és akkor jártunk kártyázni, hogy lássuk a másikat.
Egyszer még a telefonomat is feltöltötte pénzzel mikor azzal vicceltem neki, hogy nem tudok neki visszaírni.
Az hogy az akkori barátjával milyen kapcsolatba voltak szerintem nem ide tartozik, annyira nem is fontos, legyen annyi elég hogy nem volt boldog. De nekem a buta fejemmel itt még nem esett le, hogy velem szeretne az lenni.
Következett 2006 decembere, egyre több szemezéssel, SMS-el és telefonos beszélgetéssel (persze csak titokban). Szilveszterkor pedig nem fogjátok kitalálni, hogy mit csináltunk (aki a kártyára tippelt nyert) egész estés kártyaparti a haverokkal és természetesen az SMS partneremmel, ill. a barátjával.
Kb. éjfél lehetett mikor indultak volna tovább a barátjával, aki már a kocsiban várt, mert Ő közben megunta és úgy jött vissza a Fanniért.
Fanni mikor indult volna lefele (padlástéren játszottunk) rám nézett és bár szerintem csak magába gondolta, de kicsúszott a száján a "Nem kísérsz le?" mondat, amit állítása szerint nem hallott senki, de csak az nem hallotta, meg aki nem akarta.
Utána mentem, mert láttam, rajta hogy rossz kedve van, mert igazából Ő nem is akart elmenni innen.
Útközben és lent is próbáltam picit vigasztalni, míg felöltözött, részben sikerült is talán. Ahogy lépett volna ki az ajtón visszafordult, én átöleltem, erre Ő megcsókolt.
Erre mondhatnám azt, hogy számítottam rá, de az nem lenne igaz. Miután én utána köpni-nyelni nem tudtam, megfogta a kezem majd elment.
Természetesen utána már nem tudtam semmi másra gondolni, csak arra, hogy mi lehet vele sokat nem kellett aludnom, ráadásul hajnalban még a szüleimet is el kellett hoznom a bálból.
