értékellek mint embert

Nem volt semmi bunkóság, nem vert meg soha, szerintem még a légynek sem tudna ártani, nem volt semmi hiszti, ordibálás közöttünk. Egyszerűen csak csendben és tisztelve engem, végett vetett a dolgoknak. És fáj, baromira. Nem hiszem, hogy egyhamar el tudnám felejteni, ki tudnám heverni, vagy hogy egyhamar más is kellene.

A kép innen

Sziasztok,

 

Gondoltam megörvendeztetem a közönséget egy új, friss sztorival. Kb másfél – két hónapja írtam már egy viszonylag hosszú és szenvedéssel teli kapcsolatom végéről, meg is kaptam a magamét, hogy minek maradtam vele ennyi ideig.

 

Akkoriban az önbecsülésem a béka feneke alatt kullogott, gondoltam miért is ne alapon, regisztráljunk egy társkereső oldalra. (Ne most hurrogjatok, lehet, hogy az az első számú szabály, hogy neten soha, de mégis: megtaláltam ott azt az embert, akiről nem is gondoltam volna, hogy van ilyen.)

 

Kezdjünk tehát neki: regisztráció után sorra kaptam a hülyébbnél hülyébb üzeneteket, átlátszó szövegeket. Egyik nap böngésztem (unatkoztam melóhelyen no) és megtaláltam adatlapját. Szőke, kék szemű és magas, hozzám képest nagyon magas. Zsánerem. (Tudni kell rólam, hogy az én 153 centimhez igenis magas a 185 centi no J) Gondoltam egyet, burkoltan megírtam neki, hogy „szeretjük ám ha egy pasi magas”. Nem kellett sokáig várnom a válaszra. (Bár meg kell jegyeznem, hogy a képek ált csalókák, itt is csak pozitívan számomra, élőben még jobban nézett ki.)

 

Beszélgetésünk legfontosabb pontja számomra az volt, mikor kiderült, hogy az illető szintén éjszakai beosztásban dolgozik. Sajnos az én munkamenetem nemigen szokott egyezni másokéval.

 

Személyes találkozó Budapest egyik forgalmas helyére, kávézó. Nem szokásom sehonnan sem késni, ált mindig rászámolok egy keveset, hogy mikorra kéne odaérnem a megbeszélt helyre, így ált jóval korábban kint vagyok, most sem volt másképp. Megérkeztem közel 20 perccel a megbeszélt időpont előtt, gondoltam akkor már nem várok a hely előtt, beülök. Kávézgattam, majd már mikor 15 perccel a megbeszélt időpont után voltunk, felhívtam barátnőmet, és szomorú tényként közöltem vele, hogy hát nincs itt. Abban a pillanatban mosolyogva belép, hogy hopp kint várt. Örültem neki, hiszen örömmel konstatáltam, hogy jobb, mint a képen J

 

Laza 3 órás csevely, dolgozni kell menni. Gondoltam, hogy ebből már úgysem lesz semmi, mert ez a típusú pasi legtöbbször a 90 C mellű, szőke, kék szem, nuku agyra bukik. Egy se passzolt ebből. Gondoltam magamban, hogy akkor ennyi volt, de NEM! J Telefonszámcsere. Innentől kezdődnek igazán az események. Sok-sok szöveges üzenet, beszélgetések, akár órákon keresztül. Következő találkozót bár hétfőre beszéltük meg, végül vasárnap esti mozi lett belőle, romantikus alkatok révén mire ülünk be? Horror. Remek. Én, aki a sötétben is megijed a saját árnyékától, horror filmre. Mindegy. De végül megvolt első csók is, majd kávézás, majd ezt a részt kihagyjuk, mert tizennyolcas karika határát súrolja, majd hazavissz.

Soha egy szia, hogy vagy, mit iszol, netán egy tánc... Néha összenézünk. Látom h figyel, de nem tesz semmit.

A kép innen

Sziasztok,

bár az én történetem nem tipikus szakítós történet, de elmesélem... Kiváncsi vagyok, mit szóltok hozzá:)
Elég friss sztori... Kezdődött ez év február 14.-én...
Tudom, romantikusan hangzik,h Valentin napon mutaták be nekem Őt, de ne vonjunk le belőle messzemenő következtetést...
Helyszín: egy felkapott budapesti szórakozóhely.
Bemutatkozásnál két rövid mondat... és ennyi az első kommunikációnk.
Két hét elteltével ua szórakozóhely... Ott van, én is... Észre sem veszem szinte, biccent, köszön... ennyi. Soha egy szia, hogy vagy, mit iszol, netán egy tánc... Néha
összenézünk. Látom h figyel, de nem tesz semmit.
Rá egy héttel ugyanitt ugyanezek a történések, ergo semmi... Ekkor még nem zavart, mert bár már elsőre megállapítottam, h bejönne nekem, mivel nem volt közeledés
a részéről, nem is foglalkoztam vele (na jó, azért a szemem sarkából lestem h mikor kivel táncol, beszélget:) ---nem táncolt, nem beszélgetett, csak nézett)
Hét hetet követett, és eljött egy áprilisi szombat este... ismét a meg nem nevezett szórakozóhelyen...Barátnőmmel táncoltunk, mikor a bárpultnál észrevettem Őt,
mosolygott, integetett, odajött, beszélgetett, táncolt... Nem ismertem rá! Reggelig táncoltunk együtt s nagyon jól éreztem magam, s látványosan Ő is! Teljesen levett a
lábamról... Búcsúzáskor kézcsók!(meglepő, de hatásos), viszont semmi telefonszámcsere, semmi utalás h esetleg még találkozzunk...

Ha egy olyan leányzóval találkozik, aki megdobogtatja a szívét, esetleg pusztán fizikai vonzalomlép fel irányába, első kérdése a következő: Ne haragudj, te zsidó vagy?!

A kép innen

Hali! :) 

Először a könyvvel találkoztam, utána gondoltam, hogy felkukkantok a blogra is, mert akad megosztani való élettapasztalatom. :D Igen, igen… kemény 18 évemmel megéltem rengeteget, oszthatom az igét!  

Először drága barátnőm történetét hoznám nyilvánosságra. A nevek maradjanak privátok, legyen Lány és Fiú. Én Fiúnak az egyik legjobb barátjával jártam, így ismerték meg egymást. Fiú rettenetesen belezúgott a barátnőmbe, Lányba. Fiúról tudni kell, hogy erős a nemzeti érzése, akár hívhatnám Herr Fiúnak is, köznapiasan szólva van egy „kis” nazi beütése. Tehát dúl a love ezerrel Fiú oldaláról, közben Lány boldog kapcsolatban leledzik. Amiből aztán zűrős szakítás lett, vigasztalódás Fiú karjaiban. Természetesen. Fiú szeme felcsillan, reménysugár az alagútban. Lány csak szórakozott, de nem adja fel, próbálkozik, olykor sikerrel. A szerelem még egy nacionalista kőszívet is meglágyít. Aztán jött a hopsz. Lányról kiderül, hogy nem keresztény, ellenben zsidó. Fiú (magas, széles, minimál haj) kiakad, sírva fakad, itatja az egereket kitartóan. Nem értem, minek ennek ekkora feneket keríteni, ilyen a beállítottsága. DE! Fiú nagyon okos, tanult az esetből (én szívesebben nevezném ezután kőbunkónak…), ha egy olyan leányzóval találkozik, aki megdobogtatja a szívét, esetleg pusztán fizikai vonzalomlép fel irányába, első kérdése a következő: Ne haragudj, te zsidó vagy?! (Csak gratulálni tudok neki…) 

Nemrég Zsófi megtalálta a srác blogját a neten, és elég érdekes és esetenként szaftos részleteket talált -a saját nemi életéről, és még jópár lányéról.

A kép innen

Szakítósaim!

Régóta olvasom a blogot, és nekem nagyon bejön. Már beküldtem egy saját sztorit, de úgy gondolom, a barátnőmé még az enyémen is túltesz, úgyhogy gondoltam, megosztom veletek :)
Zsófi középiskolás éveit taposta, amikor egy ismerőse összehozta őt a volt barátjával. A srác -legyen Barna- teljesen Zsófi esete volt, magas, rasztahajú, igézően kék szemű és -mint utólag kiderült- csodálatos szeretőnek is bizonyult.
Már első találkozásuk is észvesztően jól alakult, álló délután beszélgettek és koktéloztak, majd a nap végén, mintegy megkoronázva az egész ismerkedősdit, elcsattant az első csók. Zsófi rózsaszín vattacukor-fellegeken lebegve száguldott haza (érdemes tudni, hogy ő egy Budapesthez közeli városkában élt és tanult, míg Barna a fővárosban tengette napjait). Hónapokig abból állt az élete, hogy hét közben sms-csatákat vívott Barnával, megesett, hogy naponta 100 üzenetet küldött és kapott, mert miért is ne, a költségek nem érdekelték, csakis a fiú. Egy idő után éreztem, hogy távolodik tőlem és a közös barátainktól, de gondoltam, hagyom, elvégre szerelmes a nagylány, és elég okos ahhoz, hogy eldöntse, ez jó-e így neki. Vártam, de csak egyre jobban elfajult a helyzet -odáig jutottunk, hogy már a születésnapi bulimra sem jött el, pedig mondtam is neki, hogy nyugodtan hozza Barnát, legalább megismerjük. De nem, nekik kettesben sokkal jobb...
Persze ő mindent megtett azért, hogy a szerelmével lehessen, de ezt fordítva nem lehet elmondani. Barna világéletében nagy rock'n'roll fenegyerek volt, falta a nőket, érzelmek nulla, testiség a maximumom, természetesen egy kis füves cigi és naponta pár "korty" itóka is belefért. Zsófi csak hétvégén ment hozzá, Barna 2-3 hónap után már annyit sem volt hajlandó megtenni, hogy kimászik érte az állomásra, sőt, ha esetleg kellett neki valami (könyv, cd, cigi, pia), képes volt Zsófit visszazavarni a belvárosba, miután utazott miatta pénzt, energiát és időt nem kímélve. Természetesen találkozásaik nem romantikusan teltek, mint ahogy Zsófi rózsaszín fellegek között repkedve hitte, hanem csakis és kizárólag a szexről szóltak -minden pózban, a lakás minden területén, gumi nélkül, természetesen...
Nem egyszer előfordult olyan is, hogy hétvégén nem tudtak találkozni, mert Barna állítólag valamelyik havernője lelkét ápolgatta. Csak egy sms a sok közül : "Szia kicsim! Mi most fogunk lefeküdni aludni. Dóra köszöni, jobban vagy, eddig filmet néztünk és iszogattunk... Remélem, veled is minden rendben." (Mindezt hajnali 7-kor, egy idegen nő lakásán... És a legrosszabb az, hogy Zsófi hitt neki...)
Egy évvel megismerkedésük után eldurvultak a dolgok Barna háza táján. Az anyja kirakta otthonról, mert Barna nem dolgozott, nem tanult, csak szívott meg ivott... A srác természetesen Zsófinál kötött ki. Mi ekkor ismertük meg, és a negatív benyomás ellenére próbáltunk hozzá kedvesen közeledni, amire a legtöbbször a következő volt a válasz: "Csak azért, mert Zsófival dugok, még nem kell haverkodnunk!" Sejtettük, hogy ez így nem lesz rendben, de nem akartunk bekavarni Zsófi életébe, és elvenni tőle a boldogságot, hiszen még mindig fülig szerelmes volt...
Barna 1 hónapig élt Zsófival. A ház körül nem volt hajlandó segíteni, elcsent értékeket, pénzt, amit talált, az ételt, a szeretetet, a befogadást nemhogy megbecsülni, még megköszönni sem tudta. Mikor kilépett a ház ajtaján, hogy végre hazamenjen a saját otthonába (addigra az anyja már megenyhült), megígérte Zsófinak, hogy hívja.
Azóta is ezt teszi.
Nemrég Zsófi megtalálta a srác blogját a neten, és elég érdekes és esetenként szaftos részleteket talált -a saját nemi életéről, és még jópár lányéról... Szerencsére ma már csak nevetni tud a történteken, de elég sokáig szenvedett, és hibáztatta magát.
Lányokfiúkmindenki! Nem szeretnék mindenféle húdesokatmondó végkövetkeztetést kinyilvánítani, elvégre ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mit tegyen. De egy olyan kapcsolatba nem érdemes belemenni, amiben még szakítani sem lehet, hiszen ki tudja, hogy a párod a tiéd, vagy sem, és ha igen, mennyire...
Üdvözlettel, Mónika

Nem tetszettem az anyukájának. Sem a bakancsom, sem a fehér ingem, se a bőrdzsekim (nem hosszú ám, hanem amolyan zakó-féle), meg úgy általában: nem úgy néztem ki, mint ahogyan az anyuka elképzelte a fiának való aranyos-bájos, templomba járós kislányt.

A kép innen

Volt egy fiúm. bár ez a történet nem róla szól, meg kell említeni, halálra kínzott a hülye dolgaival, amiknek jó része vallásos indíttatásából és sajátos Biblia-értelmezéséből származott, pl. bánjam meg a szüzességem elvesztését. (Nyilván az volt a baj, hogy ő szűz volt, én meg éppenséggel már nem, de tapasztalt sem emellett.) 18 éves volt ekkor a történet minden szereplője.

MNK-gyanús mozzanat, hogy mikor már kezdtem nagyon rosszul viselni ezeket, kezdtem többet együtt lógni egy osztálytársával, aki egészen más személyiség volt, több közös volt az érdeklődési körünkben, igazi lovagként viselkedett. Mikor már éreztem, hogy az említett úriember iránt többet érzek, mint kellene, szakítottam. (A lelkiismeretem abszolút tiszta volt ama tekintetben, hogy egymáshoz sem értünk addig.) Persze megkaptam a magamét, megrontottam őt, már nem tud szűzen házasodni, stb.
Ezt a sokkot elég hamar kihevertem, és elkezdődött a nagy szerelem az úriemberrel. Időközben kiderült, hogy kissé túlságosan is romantikus az én ízlésemnek, de azért értékeltem a U2- számokkal megtűzdelt válogatáscédét is. (Egy szám is sok belőle.) Fontos még, hogy ő is vallásos volt, én meg még mindig nem, de úgy tűnt, őt nem zavarja, remekül megértettük egymást. Jó volt a szex is, volt miről beszélnünk egymással, működött a dolog.

Egy darabig. Talán akkor kezdődtek el a bajok, amikor beteg lett, én meg megleptem egy tábla csokival és önnön magammal. Akkor találkoztam a szülőkkel először. Nem tetszettem az anyukájának. Sem a bakancsom, sem a fehér ingem, se a bőrdzsekim (nem hosszú ám, hanem amolyan zakó-féle), meg úgy általában: nem úgy néztem ki, mint ahogyan az anyuka elképzelte a fiának való aranyos-bájos, templomba járós kislányt. (Másodjára már direkt aranyosban mentem.) Persze mindez csak később derült ki, nyáron, mikor az érettségik és felvételik után én fesztiválozni mentem Tokajba, őt meg anyuka nem engedte, menjen csak a hittanosokkal kerékpártúrára. Aztán amikor épp Tokaj felé készültek haza, és ott akarta tölteni a túra, és mellesleg a fesztivál utolsó estéjét, nagyot veszekedtek a telefonban. Akkor valami megváltozott, utána többet vitatkoztunk, kevesebbet találkoztunk. Közeledett az augusztus vége, engem felvettek Pestre, őt a szülők nem akarták a helyi egyetemnél messzebb engedni, maradt.

Augusztusban elment zarándokolni Máriapócsra. Miután hazajött, pár napot a barátaimmal töltöttünk, amikor is a világmegváltó éjjeli beszélgetés után reggelre kitalálta, hogy szakítani kellene, mert úgysem működik a távkapcsolat. Persze hogy nem működik, ha az ember nem is akarja, gondoltam. Megvolt a könnyes búcsú, búcsúcsókkal, én el gólyatáborba, amit végigszenvedtem. Pár héttel később kaptam tőle egy mailt, amiben leírta, hogy a máriapócsi zarándoklaton összejött egy másik lánnyal, akibe beleszeretett, és aki amúgy Pest megyében lakik. Természetesen rettentően elborult az agyam, de nem volt mit tenni.

A blogolás, legalábbis ha személyes, hiba. Akkoriban még én is írtam ilyet, amiben tapintatból nem írtam le konkrétan ezeket a dolgokat, de néha voltak elejtett célzásaim a városhoz kötődő rossz emlékeimről. Aztán egy nap látom, van egy plusz bejegyzés, amit nem én tettem oda. Az úriember valamiért tudta a jelszavamat és egy undorító szöveget kaptam a fejemhez arról, hogy mi az, hogy én panaszkodom és célozgatok, meg mi az hogy rossz emlékek, stb stb. És persze üzent az időközben aktuálissá előlépett valakinek, hogy én egy rossz ember vagyok, ne kezdjen velem. Sajnos/szerencsére már nem emlékszem pontosan.

Válaszoltam egy rövid levélben, aminek kb. az volt a lényege, hogy szánalmas, aljas embernek tartom, és hogy soha az életben többet róla hallani nem akarok. Pár év múlva bejelölt wiwen, majd idén tavasszal egy körímélt kaptam tőle, amiben érdeklődik, nem tud-e valaki az ő és a kis barátnője számára hétvégékre szerelmi fészket Pesten.

Teszkó nem volt, katonaság sem, gumit talán ő vett. Búcsúszex volt, de rosszul sikerült. Tanulság nincs, kerülöm a vallásos fiúkat azóta.

 És nem vágjuk fel a kezünket, nem izzadunk, nem, nem.

Kedves Szakítós!

Íme egy kis összefoglaló egy hagy ne mondjam milyen pasiról... xD

Miután az első nagy szerelmemmel végetért a kapcsolatunk 2006 augusztusában, akkor még nagy chatelőként már szeptember közepén találtam magamnak valakit! Kinézetre nem volt valami szépségkirály, de a modora az elején kifogástalannak tűnt, így megkedveltem, de sajnos nem ismertem őt eléggé...
Ugyanis a szinte kifogástalan modorhoz anyagiasság, igénytelenség és lelki-idegi labilisság társult, ami nem éppen a legjobb összeállítás... A nagy tűréshatáromnak köszönheti, hogy egy évet és két hetet kibírtam mellette...

 Nevezzük terhességnek, inkább.

Kedves Szakítósblog, és kommentelők

Régi olvasója vagyok a blognak. Gondoltam megosztom veletek egy régebbi szakításomat. Kettőt az egyben.

Még ifjú titánként, egy állami cégnél dolgoztam mint informatikus (tudom, informatikusokkal nem kezdhetnek a lányok). Nos, neki biztosan nem szóltak erről, meg szakítósblog sem volt, mert összejöttem vele egy bulin. Ő az ország keleti részén lakott, én Budapesten. Távkapcsolat volt, de amikor együtt voltunk, akkor nagyon jól éreztük magunkat. Általában ő jött hozzám Pestre, ő nemigazán forszírozta azt, hogy én menjek hozzá vidékre. Nem is volt ezzel baj, én nem erőltettem. Szüleimmel is jóban volt, nem volt semmi probléma, a barátaimmal is teljesen jól kijött, szóval ideális nő volt (bár szőke). Szóval átjött egy hétvégén, egy haverom meg hívott egy buliba, gondoltam menjünk együtt. Be is érkezünk a szórakozóhelyre, én letettem a kabátokat (az övét is), mire beértem, látom hogy ott van egy pasival, látványosan észre sem vesz. Néztem nagyokat, de nem akartam sem balhét, sem jelenetet. Kérdeztem a haveromat, hogy ki az a pasi,akivel a lány van. A válasza igazán mókás volt, és számomra meglepő: A férje. Nekem az állam a padlón csattant, így még gratuláltam is magamnak, hogy nem mentem oda élből keménykedni, meg elhajtani a fickót. Szépen úgy csináltam mint aki nem is ismeri. Kiderült még az is, hogy van két gyerekük is :) Nos, innentől kezd kissé bonyolódni a történet.

Őrült történet a szerelmi sokszög közepéből, ahol a nő könnyedén botlik Józsiból Zoliba.

Kedves szakítósblog!

Én is régóta olvasom a blogot és nagyon tetszik, én a véleményetekre lennék kíváncsi tanácstalan vagyok mit tegyek.Szívesen veszem a kommenteket!
Én Kriszti 16 éves
Első pasi Norbi 18
Második pasi Zoli 24
Harmadik pasi Józsi 26
És mind a 3 pasi ismeri a másikat elég jóban voltak.

Az én történetem 2002-ben kezdődött már elég fura volt a kezdet.

A csaj kifogta a világ legnagyobb balekját, és szabadulni is alig tudott tőle. 

Kedves Szakítós!
Nem lesz egyszerű a sztori, remélem, hogy lehet majd követni, és nem sikerül túl hosszúra.

Én a lány, most 21, a fiú vagyis az ex most 28.

Volt minden ami kell, nagy lamúr, családdal harcban állás, közös albérletbe költözés, végül megállapodás az anyai nagymamám lakásában, ahol nekem is tulajdon részem van. (Ennek később jelentősége lesz)

Nem kezdem el leírni, hogy milyen durva a rózsaszín szemüveg, ami aztán a megszokástól és a menekülési út hiányától szürkére vált, ezt szerintem minden blog olvasó tudja.

Szerintem egy idő után a lány sem értette, ki kivel van.

Kedves Szakítósblog!
Egy gimis szakításom történetét szeretném megírni. A szereplők: Patrik

17 éves, évfolyamtársam, Jani 19 éves egyetemista és én 16 éves naív

kiscsaj.

A történet ott kezdődött, hogy bele voltam szerelmesedve Janiba, aki

nem tartott valami nagyra, esetleg egy kis kalandnak jó voltam neki.

Mivel Jani nem nagyon törődött velem meg messze is volt, gondoltam,

hogy jó lene egy pasi közelebb. Anna nevű barátnőm be is ajnálotta egy

osztálytársát, Patrikot. Iwiwen nézegettük Patrik képeit, de nem nagyon

jött be. Anna bejelölte ismerősömnek, de nekem nem mondta meg. Aztán

felvett Patrik MSNre, ott beszélgettünk, egész aranyos volt.

Randik sora Patrikkal, összejöttünk. Az érdeklődési körünk is azonos

volt, sokat beszélgettünk.

Nagyon jól elvoltam Patrikkal, s ezt elmeséltem Janinak is, aki persze

nem hagyta annyiban a dolgot, elkezdett velem kedvesebb lenni. Volt,

hogy hajnalig beszélgetett velem MSNen, hirtelen érdeklődni kezdett

irántam. Patrikkal kapcsolatban alábbhagyott az érdeklődsem ismét...

Volt egy buli Pesten, amire elhívott Jani, de persze nem engedtek el a

szülők... Hát elmentem az engedélyük nélkül, mondván, hogy a vidéki

barátnőmnél alszok. Buli után mentem Janihoz, reggelig öleltük egymást,

csókolóztunk, de más nem történt.

Még a buli alatt küldtem egy sms-t Patriknak, hogy mikor érek haza

Pestről, jöjjön le hozzám az állomásra. Aztán a Janival töltött éjszaka

után írtam neki, hogy mégse.

Janival is összejöttem, de még nem szakítottam Patrikkal. Szegény egész

héten próbált keresni, de én sosem értem rá, mindig elfoglalt voltam.

Patrikkal péntek délutánra beszéltünk meg egy randit, de lemondtam,

azzal az indokkal, hogy nem érzem jól magam... PAtrik tudta, hogy hol

lakok, eljött becsöngetett. Anyukám teljesen odavolt érte. Kimentem

PAtrikhoz, és szakítottam vele. Ahogy beértem csipog a telefonom: Jani

szakított velem sms-ben.

Azóta is azt mondja anya, hogy kár volt kirakni ezt a Patrikot, mert

milyen helyes volt. :)

Tudom, hogy nem szép dolog, amit tettem, egy k*va voltam, de már

megjavultam. :)