értékellek mint embert

 A srácok/fiúk/férfiak gyávák, ezen nincs mit ragozni. De megtesszük most.

Kedves Szakítós!

Pár napja olvasom a siteotokat, de azóta folyamatosan :) Jókat mosolygok rajta, és persze sajnálom az embereket, hogy "mik vannak". Azért ennyire nem gondoltam volna hogy "durva az élet". De nem ragozom tovább, csípem az oldalt és az emberek stílusát :)
Igazából azért kezdtem el írni mert a kedvenc szakítós dumámat a "nem ígértem semmit"-et még senkinél nem olvastam, persze lehet hogy azért mert minden bejegyzésre még nem volt időm.:) Leginkább szerintem a srácok/fiúk/férfiak/ gyávasága a megdöbbentő, hogy nem képesek kimodnani hogy már nem akarnak tőled semmit. Nyilván a lányoknál is sűrűn van ilyesmi de nézzétek el nekem hogy csak srácokkal vannak tapasztalataim, lévén női személy vagyok :)

 Cseteléskor az operátorral összejönni? Mi jöhet még?

Ez nem egy friss sztori kb 3 év történt de érdemes elolvasni több tipikus hiba van benne. Természetesen a részemről. Akkoriban egy 17 éves már szerelem témában nem tapasztalatlan lány voltam. Túl voltam már akkor kettő komoly és több nem komoly kapcsolaton. Annak ellenére,hogy már messziről kiszagoltam az olcsó dumákat és észrevettem ,hogy ha nem smakkol valami. Mégis sikerült bedőlnöm egy tipikus legyél te is a trófeám csábításba.

Már egészen fiatalon kezdtem chatelni és akárki akármit is mond ott is vannak értelmes emberek.

 Régen volt ilyen levelünk, ami ennyire szomorú lenne egy darabig, majd azért mégis valamiféle megoldást ad. 39 évesen szakítani, amikor már eldőltek a dolgok, uhh

Sziasztok kedves szakítósok és együttlévők!

Okulásul szeretném az én történetemet megosztani veletek.Lehet, picit hosszú lesz, előre is elnézést érte.

Sosem gondoltam volna, hogy egy férfi azért hagy ott, mert nem akarok gyermeket. Nem tőle nem, egyáltalán nem.
Ugye milyen meglepő mindez? Hiszen általában a dolgok fordítva szoktak megesni, egy férfi nem akar és akkor a nő lelép.
Hogy a dolgot megértsétek, a hátteret kell megvilágítanom. A történetben a nevek és a szülőfalum nem valós, minden más hely, és a környezet igen.

mentett msn beszélgetések - a DOLOG, amihez soha ne nyúljunk, mert mindenkinek szüksége van magánéletre.

Hosszú de így teljes.

Megismerkedtünk, összejöttünk, szerelem volt. Az én részemről biztosan. Szépen alakultak a dolgok. Én úgy éreztem. Férfi létemre a harmadik év környékén elkezdtem a közös jövőn gondolkodni. Persze voltak apró viták de tényleg elhanyagolható.

Kapcsolatunk második évében volt egy mozzanat, aminek az én oldalamról nézve biztosan van jelentősége, illetve lett. Végzős korában az osztályukból valaki csinált egy honlapot, amire kíváncsi voltam. Meg is kaptam a címet, ahol megtekinthetőek voltak az osztálykirándulás képei is. Ott láttam egy képet, ilyen bulifotó jellegűt, amin a kedves táncol egy sráccal, nem lassú ölelkezős de ilyen gyanúsan kavarós. Elismerem szóvá tettem. Első körben visszatámadás, hogy már nem is beszélhetek senkivel, majd egy kis magyarázat után, hogy nem erről van szó de nézze már az én oldalamról is a dolgokat. Megértette. Meg lehet kövezni ezért, szabadfelfogásúak előnyben de nem vagyok az a fajta, hogy nélkülem nem mehetsz sehova.

Indiai Szappanopera, avagy egy kopaszság története.

A kép innen

Sziasztok!
 
Verespalne blogjat olvasva eszembe jutott, hogy nekem is van egy Britanniaban megtortent szakitos sztorim. Hosszu lesz, de megeri vegigolvasni.
Az en sztorim Skociaban zajlik. Exemmel jottem ki a jobb elet remenyeben, hat sajna ugy hozta a sors, hogy 3 ev utan a Magyarorszagon elkezdett kapcsolat itt ert veget. De nem ez a tortenet. Szakitasunk utan meg joban maradtunk es en elkezdtem nezegelodni az o lakotarsa iranyaba. A lakotarsa nem volt mas, mint a kozos landladynknek a pici fiacskaja. A landladyrol es a csaladjarol tudni kell, hogy landlady indiaban szuletett es nevelkedett es indiai hagyomanyok szerint ment ferjhez. Ment? Meg ha ment volna, de az indiai szokasokrol tudni kell, hogy nagyon keves a szerelemhazassag...ket csalad ugyanis csak ugy elhatarozza, hogy a gyermek kihez menjen hozza. Hat ez tortent landladyvel is, persze a hazassag nem mukodott landlady es gyermekeinek apjaval es 11 ev hazassag utan kulonvaltak utjaik, amit termeszetesen a gyerekek ittak meg a legjobban. Az eleje azert ilyen hosszu, mert szeretnem, ha megertenetek a hatteret a tortenetnek. Szoval fiu, aki ket evvel fiatalabb nalam - nevezzuk Csokinak - mar Skociaban szuletett, de azert nemileg indiai szokasokban nevelkedett. Persze o a valas utan az apahoz kerult, aki nem sokat foglalkozott vele, es elegge kicsapongo eletet elt. Aztan megtortent az o baja es korhazba kerult, ahonnan anyuci hozta ki. Szoval o is elegge osszezavarodott volt lelkileg, es en meg megertettem a multjat es a jelenet. Rolam tudni kell, hogy nem vagyok egy hirtelen ember. Nekem tobb indok kell ahhoz, hogy valakivel szakitsak. En szoktam bizni a felmelegitett kaposztaban, mert bar melegitve nem jo, mint mondjak, de az izek csak masnapra ernek jobban ossze (es ugy vagyok vele, ha sikerul a hibainkbol tanulni, akkor miert ne erdemelnenk meg egy masodik eselyt?). Szoval! Magyar exszel meg jo viszonyban elkezdtunk talalkozgatni Csokival, persze titokban, mert nem szeretnenk, ha fajna akar landlady anyucinak, akar en exemnek. Rajta vagyunk kapva egy lopott csoknak magyar ex altal, o balhezik, elmondja anyucinak, nagy volt a baj. Dehat mar mind a ketten fulig egymasba voltunk esve es nem akartuk, hogy vege legyen. Szoval folytattuk a titkolozast, ami egy ideig izgalmas volt, de 1,5 ev utan mar egy kicsit unalmas...magyar extol ugy szabadultunk meg, hogy en adtam 200 fontot anyucinak, 400 fontot exnek, csak huzzon mar Skociabol! A penznek mas, hosszabb sztorija van, amivel nem foglak most titeket untatni, de emlitesre melto, hogy lassatok mennyibe kerult nekem az indiai szappanopera...szoval rogton az elejen az osszes felrerakott penzemtol sikerult megszabadulnom, bar azt hittem a nyugalmamat veszem meg, pedig ha tudtam volna!

Feleség, menyasszony, barátnő? Nincs. Akkor ok. Mert ugye nem szeretek harmadik lenni.

A kép innen

Hahó!

Megint rövid leszek... :)
 

Anglia, kisváros, pub, pultosként dolgozok (én 22). Pasival találkozás (ő 29). Pasi udvarol. Napokig. Hetekig. Nem nagyon mozgat, persze azért imponál. Egyre többet udvarol - elkezdek rajta agyalni. Hazakísér. Megcsókol. Csekkolok: feleség, menyasszony, barátnő? Nincs. Akkor ok. Mert ugye nem szeretek harmadik lenni. Elkezdődik a 3 hónapig tartó csodakapcsolatunk. Ha munka, akkor addig ül ott, amíg nem végezek. Amikor végzek, együtt, együtt, együtt, egész éjszaka, mindig. Szexhegyek: kocsiban, játszótéren, parkban, bárhol. (Csak hozzá nem megyünk soha, de ez akkor még nem tűnt fel…) Tudunk beszélgetni is. Fülig szerelmes lettem. Elgondolkodtam azon, hogy nem jövök haza, hanem érte kint maradok. Majd a hidegzuhany.

Mert az anyák ilyenek, lefagy az arcukról a mosoly.

A kép innen

Udv,

Azt hiszem, az en szakitos tortenetem senkinek a szivet nem fogja megfajditani, de talan van, akinek mosolyt csal az ajkara. Ugy velem, hogy ha az ember nem tud pozitivumot adni masoknak, jobb, ha inkabb nem ad semmit sem - ez a tortenet sem kivetel.
  Egy ideje mar kulfoldon eltem, amikor megismerkedtem egy leanyzoval, amolyan elso latasra szerelem volt, aranyos, eleven, egy kicsit szetszort, de olyan szeretnivaloan... Nem is volt (latszolag) semmi kulonosebb problema, talan azt leszamitva, hogy feltekeny volt az aranyhorcsogomre, de a blogon megszokott tortenetekhez kepest ez egy hetkoznapi, nyugodt kapcsolat volt. Volt.
  Egeszen addig, amig Edesanyam latogatoba nem erkezett nehany napra, regen nem latta a fiat, es kivancsi is volt egy kicsit Ra. Anyu ellegge antitalentum, ha szamitogepekrol van szo, igy fenykepet, kepet nem latott rola, csak azt tudta, hogy egy atlagos lany... Mig vartunk ra a repter parkolojaban, igazi Nohoz meltoan eszebe jutott, hogy fel kellene frissitenie magat a mosdoban. Eddig sima ugy, ez meg elfordult massal is.

A másik kedvencem az az, amikor egyszer közölte, hogy neki kihívás kell egy kapcsolatban, miért vagyok vele jófej magyarul.

A kép innen

Üdvözletem!

Úgy döntöttem megosztom egy nagyon bájos szakítás történetét, mert most érzem úgy, hogy na. :)
Egy kicsit hosszú lesz, de jó szórakozást.
Pár hónapja, február végén lett vége egy kapcsolatomnak, amiben életemben először tényleg szerelmes voltam, de úgy igazán.
(Előtte volt már egy 10 hónapos kapcsolatom, első szerelemféle, amiből 8 hónap volt kb a szép, és annak a vége is megér egy misét, de majd máskor.)
Szóval adott a lány (én) tavaly nyár végén, akkor még 18 évesen, és a fiú aki 19 volt, hála az internetnek, megismerkedtünk.
Ismertem már régről, de az életem egy kicsit bonyolultan alakult, úgyhogy eltűnt a szemem elől, de most újra színre került.
Csodás fővárosunkba jöttem továbbtanulás céljából, ő is, amit akkor egy jelnek vettem, mert Pest közelében sem tanult előtte, elkezdtünk találkozgatni, és egy hónapos kerülgetés után én már nagyon tudtam, hogy kell nekem, és mint a mesékben, össze is jöttünk.
4 hónapig sem tartott a járás, de 3 hónapig nagyon boldog voltam. Vagyis... azthittem, utólag visszagondolva igen csak tarkón csapnám magam, hogy hülyelány mit művelsz, de a szerelem vak...
Akkor kellett volna kidobnom, amikor romantikusan közölte, hogy szeret, de nem érzi magát jól a kapcsolatban, mert ő ilyen meg olyan. Nagyon büszke férfiember(nek hiszi magát a lelkem), pedig még nagyon gyerek. Karácsonyra gyűrűt kaptam, hihetetlenül tökéletes a téli szünet, kivéve a szilvesztert, ahol végül benyögte, hogy nem illek a barátai közé. Beszélgetni az elején még tudtunk, de aztán valahogy nagyon nehezen, vagy sehogy. Ha próbáltam valami lelkisebb témát feldobni leosztott azzal, hogy mi ez a szentimentalizmus, meg hogy ő ugyan el nem mondja a problémáit, mert ugye FÉRFI, meg nem akar engem traktálni vele, legalább akkor legyen szép és jó ha együtt vagyunk. Aha. Köszi. Amikor találkoztunk én érdekes módon örültem neki, ő meg egy mosolyt alig eresztett meg, meg ez a baja, meg az... a sok fű. :D Na és a haverok... Szörnyű.