A szerelmet nem hajtani kell, mert nem báránycsorda.
Kedves Szakítós!
Mikor tavaly májusban szakítottam, nem tudom már megmondani milyen úton de eljutottam az oldalatokra. Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e a történetemet, de érdekes módon erre most -amikor újra jó bőrben vagyok- lettem képes. Valahogy eddig fel sem merült, viszont az oldalatokat azóta is rendszeresen olvasom. A történetben a neveket megváltoztattam, legyen a nevem Tihamér, az olyan szép :D.
Szóval én lennék Tihamér, megismerkedtem egy lánnyal 2005 januárjában, őt nevezzük Annának, szombathelyi lány volt, én innen Fejér megyéből járkáltam hozzá hétvégente, aztán ő hozzám. Neten ismerkedtünk meg, gyakorlatilag már "szerelem" volt ez az első találkozás előtt, érdekes volt, nagyon tetszett, nagyon kedves lány volt. Kb 1 évig ingáztunk aztán év végén hozzám költözött, kerítettem neki munkahelyet gyakorlatilag azonnal, aztán éldegéltünk, jó volt minden, bár a szombathelyi háttérből a légkör mindig elég zavaros volt, ez sokszor rányomta a bélyegét a magánéletünkre, de ezeken a nehézségeken rendre túljutottunk, pedig nem kis gondokról volt szó. Igyekeztem mindenben kedvére tenni, bár határozott ember vagyok, szerettem volna, hogy otthonosan érezze magát, így sokminden az ő kedve szerint lett kialakítva a lakásfelújítás során. Jóideje gondok voltak a szombathelyi dolgok miatt, a lány aki jókedélyű volt, és kedves, kezdett egyre kiégettebbnek tűnni, amolyan minden mindegy módra viselkedni. Nagyon szerettem volna újra látni azt akibe beleszerettem, ő azt mondta soha nem lesz többé olyan. És így éldegéltünk tovább nehéz volt, 2008 februárjában viszont valami gyökeres változást észleltem. Tudtam, hogy most nagy bukó van, és próbáltam kiszedni belőle, de nem sikerült, csak a szombathelyi gondokra hivatkozott, hogy attól van padlón. Hát így mentek a dolgok még pár hónapig, majd egyszercsak munkából hazajött, zokogva terült el az ágyon, és alig bírt megszólalni. Aztán kinyögte, hogy elköltözik...
Micsoda?
Kérdem miért? Erre ő, hogy azt én nagyon jól tudom. Dehogy tudtam, nem vagyok az a fajta aki azért kérdez, hogy a szája járjon. És elmondta... A dolog mondhatni pikantériája, hogy van egy munkatársam akivel addig kb 2 éve elég jó viszonyban voltam, és láttam, hogy mivel mindannyian egy munkahelyen dolgoztunk, és többször futottunk össze egy helyen, hogy méregeti a páromat, Legyen ő Géza. Szóval felhívtam Anna figyelmét, hogy Géza nem éppen baráti szemszögből keresi a társaságát. Anna persze elzárkózott ettől, azt mondta, hogy ezt biztosan rosszul látom. Nekem, kb 10 éve van barátnőm aki csak barát(!!!!), és baromira képben vagyok azzal, hogy egy pasi mikor néz barátilag egy nőre, szóval nekem ez az egész büdös volt, és mondtam, hogy nem venném túl jó néven, hogyha Gézával továbbra is találkozna, amíg így állnak a dolgok. Nem is találkoztak.... Papíron legalábbis.
Aznap mikor Anna hazajött, és zokogva vágódott el az ágyon, Géza engem felhívott, hogy még ma este sürgősen beszélnie kell velem... Hát ezért hitte azt hogy tudok mindent.
És a kerek történet csak akkor körvonalazódott amikor végülis elmondta, hogy Géza azért hívott, hogy elmondja, hogy köztük már februárban (amit megéreztem és Anna eltussolt) volt valami, le is feküdtek, stb, titkos emailcímeken keresztül csevegett Gézával, így tartották a kapcsolatot a munkahelyen kívül, aztán Anna ugyanezen az emailcímen keresztül elkezdett levelezni egy másik sráccal, ugyancsak a munkahelyről, és találkozgattak is, csók is volt, ami érdekes módon eltűnt a sztoriból a későbbiekben Anna által. Namost Géza azért hívott lóhalálában, hogy erre a dologra felhívja a figyelmemet, és elmondjon mindent. De végülis Annára hagyta a feladatot.
Levert a víz, kínomban nevettem az egészen. Nem tudtam, hogy miként reagáljam le, sosem történt velem ilyesmi, mindent megadtam neki, bármit kért megoldottam. Az az érdekes, hogy harag nem volt bennem. Semmi, egy szemernyi sem. De nem tudtam, hogy mit tegyek, sok időbe telt, mire eljutottam arra a pontra, hogy amiről papolok, másoknak és magamnak, hogy a bizalom az első egy kapcsolatban (persze ha hosszútávú) azon nem léphetek pont én túl. És végülis úgy döntöttem, hogy nem kérek többet ebből a kapcsolatból, és nagyon szerelmesen de azt mondtam neki, hogy ne folytassuk, rossz volt. Mert addigra ő jött rá, hogy akar engem. És hogy ballépés volt mind a két srác. El akart költözni, de persze ez nem megy csak úgy, ahhoz pénz is kell, végülis mondtam neki, hogy maradhat ameddig kedve tartja, mert igazából nem zavar, és nem akarok vele kicseszni. Ő persze nem akart így maradni, de még azért jódarabig együtt voltunk, mármint lakótársak, aztán egy ismerősömnek megüresedett a kiadó lakása, és segítettem neki elköltözködni. Na az volt a második dolog ami nagyon rossz volt. Biztos mindenkinek ismerős az érzés mikor kb 2-2.5 év után egyszercsak magára marad egy üres lakásban.... De túljutottam ezen, mára elvileg ő boldog kapcsolatban él, ahogy elmondja, ennek örülök, mert mindenkinek jár a boldogság... Függetlenül attól, hogy nem volt korrekt, mert ha nem voltam neki valamiért megfelelő akkor nem tudom miért nem mondta el.
Én viszont rájöttem közben sokmindenre, hogy sosem történik véletlenül semmi, hogy ahhoz, hogy a mostani párommal találkozzak, aki tökéletesen, és pontosan ugyanaz mint amitől egy nőtől "elvárok", mind emberileg, mind külsőre, ahhoz ez kellett. És ezzel ő is ugyanígy van.
Ez már az élet napos oldala, és megéri várni...
Üdv, Tihamér.
