értékellek mint embert

Kedves szakítósok!!

 

Végső elkeseredésemben írok a blogra, teljesen magam alatt vagyok!!Végetért a kemény 1 évig és majdnem 1 hónapig tartó kapcsolatom amire teljesen rámentem idegileg és lelkileg!!Az eredmény 22 évesen pszichológushoz járok, antidepresszánst szedek és még mindig szeretem!!

A történet a következő: Elkezdtem első munkahelyemen dolgozni, ami 1 piac volt ahol megismerkedtem 1 nagyon cuki sráccal!Ezzel nem is lett volna gond, csak kiderült, hogy van csaja és a csaj az én volt osztálytársam!!Hoppá ciki:((, ennek ellenére ezerrel nyomult én meg már elég rég óta voltam akkortájt szingli!!!Beleestem a csapdájába, lefeküdtem vele és dobta miattam a csajt!!Ezt mind Decemberben karácsony előtt, gondoltuk mi vagyunk egymás ajándéka karácsonyra!!Ja csak az ember akkor nem gondol bele, hogy ez vele is megtörténhet az ő érzéseire is szarhatnak!!!Eltelt 3 hónap békében és határtalan szeretetben, közben kiderült, hogy ő már apuka, csak nem engedik a gyerek közelébe - ön hibáján kívül- mondta ő mert a nő 1 k_rva és csak gyereket akart!!Ezután kezdődtek a gondok, 1 munkahelyre kerültünk dolgozni,közben öszze is költöztünk!!Az első hatalmas veszekedés a 4. hónapban volt, mikorén 39 fokos lázzal feküdtem otthon és felhívtam szívem szerelmét, hogy siessen haza a munkából és hozzon vacsinak valót is mert nincs kaja otthon!!!

Úgy látszik, a társasjátékozás mindig szakításba torkollik.

A kép innen

Kedves Szakíts ha bírsz!
Egy időben rendszeresen olvastam a blogot, ez segített át egy nagy csalódáson! Ezt köszönöm is! Cserébe megírom az én történetemet, ebből is lehet tanulni! 2002-ben kezdődött az egész, másodikos gimnazista voltam, egy internetes oldalon ismerkedtünk meg X-el! Hosszas levelezgetés után fél év mulva találkozunk, de akkor már szerelmesek voltunk... azaz azt hiszem, mára már ebben sem vagyok biztos. Eltelt 5 év, minden elölrelépés nélkül. Így utólag visszagondolva akkor kellett volna kilépnem abből a kapcsolatból. Mindketten befejeztük az iskolát, én már javában dolgoztam, ő akkor végzett. 2008 januárja nagy fordulat volt az életemben. nem emlékszem teljesen, hogy mi hogyan történt de megpróbálom elmesélni. Egy péntek este fölutaztam hozzá Pestre, hogy együtt töltsük a hétvégét. Furcsa volt, de nem akartam látni. Jöttek a haverok, és leültünk társasozni... Jelzem, gyűlöltem ezt a játékot, de hát ő szerette.

Engem legjobban mégis a "szalagos" szalmakalap akaszt ki.

A kép innen

Kedves Szakítósok, Tisztelt Bíróság!
 
A boxeralsós történet (http://szakitshabirsz.blog.hu/2009/01/31/boxeralsos_kepeket_kuldozgetni_magamrol) hatására írok, ugyanis ezek szerint nem csak nekem volt hasonló élményem, bár az én esetem, úgy érzem, talán még intenzívebben kiváltja a világból kirohanós ösztönt.
 
Tehát, a borzalomdráma színtere: egy netes társkereső. (Tudom, tudom. De akkoriban még ifjú voltam és bohó.) Elkezdtünk levelezni, majd msn-ezni egy fiatalemberrel, akiről rövid idő után kiderült, hogy nem egészen az én esetem, de hát úgy voltam vele (és most tegye fel a kezét, akinek nem fontos a külső, aztán szórja az mnk-t): elég jóképű ahhoz, hogy ne adjam fel végleg a reményt, hátha rejtezik még valami érdekes titok lelkének bugyraiban megbújva, ami elég vonzóvá teheti számomra az urat.

Egy párkapcsolat vagy két évig tart, vagy örökké.

A kép innen

Szép napot mindenkinek!

 

A rövid történetem elmesélése előtt annyit mondanék a kapcsolatomról, hogy nem sírtam, mert vége lett, inkább mosolyogtam, mert megtörtént.(Persze megviselt, mert lezárult egy rövid korszaka az életemnek…)

Szóval, egy több mint 2 éven át tartó párkapcsolatom tapasztalatait és furcsa lezárását szeretném megosztani veletek.

Az elején, mint minden nagy szerelem, perzselő lánggal lobogott hónapokon át, és csak egymásnak éltünk… Mindennél és mindenkinél fontosabb volt, hogy lássuk egymást és hogy együtt lehessünk. Aztán történt valami, és szép lassan ez a láng kezdett kihunyni, aminek persze mi, de leginkább Ő volt az oka. Most azt hihetitek, hogy ez is egy olyan történet, ahol a lány a fiút okolja a szakítás miatt, pedig nem.

Az egyik régi bölcsesség szerint férfi és nő között nem létezhet barátság. Rögtön ezután következik az a bölcsesség, hogy bizonyos helyzetek után csak barátság létezhet köztük.

Heló!

Az én történetem egy régóta húzódó "neverending sztori"...
16 voltam,koleszos,és volt az a kékszemű szőke...(nevezzük Túlélőnek)
2 perc alatt lettem szerelmes és tudtam addig nem hagyom míg el nem érem nála a "ló a gödörbe" szindrómát. Megtettem mindent és imáim meghallgatásra találtak...De volt barátnője, és jött a nyár,iskolai szünet,én meg meguntam a várakozást,úgyhogy gyorsan szerelmes lettem másba.

Szolgálati közlemény jellegű dolog ez most.

Kedves Szakítós Blog!

Ha nem is minden nap, de azért elég sok bejegyzéseteket elolvasom, főként kíváncsiságból, érdekelnek az emberek, és hogy kiben mi-hogy zajlik le. Az emberek érzelmi világa egy nagyon érdekes kérdés, ennek egy része az, amiről ez a blog szól, ezért szoktam olvasni. (Most úgy beszélek, mintha én nem lennék ember, pedig de. :) De mivel a saját érzelmi világom feltérképezése sem egyszerű feladat, ezért néha segít, ha belenézek máséba is.)

Viszont feltűnt, hogy a legtöbb bejegyzés arról szól, hogy a pasi otthagyta a lányt ilyen-olyan szemét módon, és fúj. (Csak hogy a legújabb bejegyzés elejét idézzem: "Lenne egy felettébb érdekes sztorim ami persze megint csak arra mutat rá mennyire kétszínű, álszent, és gyáva tud lenni egy srác!") Mivel egyiknek sem tartom magam, billentyűzetet ragadtam, hogy én is leírjam a véleményem.

Ezeknek a megjegyzéseknek olyan íze van, hogy ha egy kapcsolat tönkremegy, akkor arról szükségképpen a pasi tehet. Félreértés ne essék; nem védeni akarom a férfiakat úgy általában, tudom, hogy egy rakás fickó mászkál az országban, aki pár pofonnál többet nem érdemel. Viszont sok olyan is van, aki vagy nem szereti kiteregetni a problémáit, vagy még szakítás után is tiszteli annyira volt partnerét, hogy nem szeretné, ha rajta hegyezné a nyelvét egy rakás unatkozó kommentelő.

Nem a levegőbe beszélek, a saját sztorim szintén ilyen; szerettem egy lányt, de nem tudom elmondani nektek mennyire, és mikor már a házasságot terveztük, szó - és magyarázat nélkül dobott. Ennek megvan már egy ideje, azóta sem értem okát, (ebből kifolyólag azóta sem dolgoztam fel teljesen) és eléggé megviselt a dolog, de mégis - ha szeretni már nem is szeretem - de tisztelem a lányt annyira, hogy nem teregetem ki a részleteket.

De a lényeg nem a szakításom, hanem hogy ne lássuk a dolgot ennyire csak egy oldalról. Unalomig mondogatott közhely, de nem véletlenül, mert igaz is; minden éremnek két oldala van. Minden sztorinak két oldala van, és ezzel nem azt mondom, hogy csak az egyik fél miatt nem mehet szét egy kapcsolat, de világosabb képet egy szakításról - amiről ez a blog szól - csak akkor kaphatnánk, ha ketten is leírnák, hogy mi hogyan történt.

Amúgy a blog jó, csak szerettem volna ezekre kicsit felhívni a figyelmetek.

Üdvözlettel;
mrX.

A szerelmet mindig megölik az olyan apró részletek, mint a fül, a hát, az orr vagy a test maga.

A történet időbeni átfutása 3 hónap. Megismerkedtem Imrével. Elbaszott egy neve van gondoltam. És akkor még nem tudtam a vezetéknevét: Lukas. Lukas Imre. Így hívták. Vagy legalábbis hasonlóan idióta hangzású neve volt. És mégis. Ledöntött a lábamról. Lehengerelt, és én is őt.

Szerelmes voltam. Nem néztem, hogy vannak-e ősz hajszálai, hogy lehetne egy kissé izmosabb alkata, hogy vékony görbe lábai vannak és elálló fülei. Hogy a nadrágja a seggébe vág. Ő viszont folyamatosan figyelt. Ahogy csomagoltam ki magam előtte pipálta ki az alkatrészeimet.

Ha valakire keményen rápörgünk, akkor viseljük a következményeket, mondhatnánk. De legalább rendesen megírt történet, sok részlettel, éjszakai telefonhívásokkal és lerészegedésekkel.

 

Hello

 

Friss sztori. Én (lány) 27, Ő 36.

Futólag már ismertem, mivel jó pár éve egy bulin részegen odajött hozzám, és egész este nyomta a szöveget, én meg sokat nevettem. Nyilván Ő másnapra elfelejtette , de én a nevére is emlékeztem, és arra is, hogy zenész, stb.

Aztán úgy egy hónapja egy bulin jó hangulatban táncolgattam, Ő pár lépésre tőlem támasztotta a falat, nézett, mosolygott, ahogy kell. Bár ez nem jellemző rám, mégis odamentem hozzá, mert úgy tűnt , az a típus, akit úgy kell felszedni. Szóba elegyedtünk, ja, kb a 2. kérdésem az volt, hogy van-e felesége, (éreztem, hogy van) mondta, hogy igen, de majdnem 4 éve nem élnek együtt, csak nem váltak el ( nej fővárosban). Ő elég ittas volt. Nekem meg nagy pofám, kérdeztem nem találkozunk-e, azt mondta de, beírtam a telefonjába a számom, persze tudtam, hogy nem fog hívni. Talán emlékezni sem.

Mivel évekig bölcsészkarra jártam, ezért csak óva intenék mindenkit, főleg a lányos anyukákat, hogy jó ötletnek tartsák a BTK-t, mert az oktatás eleve szar, de a kiskocsmában randizgatás is itt burjánzik. Mai tanulsá: több kapcsolatban élő férfit le kell lőni.

Kedves Szakítós blog, blogolvasók!

Szeretném megosztani veletek szakítós-történetem, ami gyakorlatilag még a mai napig tart. A főszereplők: én (Nóra, akkor 19), Balázs (akkor 19), Olga (szintén akkor 19), és Edina (akkor 17), illetve még egy-két emberke, aki néha-néha beleszólt a történetbe.

Az egész 2007 októberében kezdődött…

Az őszinteség a legfontosabb dolog egy párkapcsolatban. Viszont vannak helyzetek, amikor könnyebb a tesót berántani, hogy oldja a meg a helyzetet.

A szakításnak van egy olyan válfaja, mikor az egyik fél valamilyen okból kifolyólag nem akar önkezűleg véget vetni a kapcsolatának, ezért eléri, hogy partnere legyen az, aki szakít...
Nem túl sportszerű módszer, de beválhat...
A következő történetben én az "ártalmatlan(nak tűnő)" hugica szerepében tündököltem.

A nagybátyám (Peti) már jó ideje meg akart szabadulni idegesítő barátnőjétől, de tudta, ha szakít, annak szörnyű következményei lehetnek. A lány (Andi) nem volt teljesen beszámítható...